Hétfő ellenpontozásaként valami könnyed téma után kutattam, mikor szembe jött velem az egyik oldalon egy brit művészről, bizonyos JPS-ről szóló bejegyzés, aki jópofa street art munkáival generál egyre nagyobb figyelmet maga körül, úgyhogy úgy döntöttem, ma ő lesz a tökéletes választás.

Maude White vizuális mesemondónak tartja magát, aki azokat az érzelmeket és gondolatokat próbálja kifejezésre juttatni lélegzetelállítóan gyönyörű alkotásaival, amelyeket szavakkal nehéz lenne megfogalmaznia, mivel a nyelv túlságosan is szűkös kereteket szab ezek kifejezésére.

A kiindulási pontok világos voltak. Egy: kiszakadni a több évtizednyi vérkeringéséből, magára hagyni a nagyváros minden moraját. Lüktetésből padlófékkel teljes visszavonulás egy természetközeli élettérbe, ahol a túl kíváncsi bekacsintások organikus spanyolfalakról pattannak vissza. Kettő: a hosszú évek alatt szorgalmasan összegyűjtött könyveknek kell egy amolyan szentély, melyben, ha jó mesteremberekre van bízva a tervezés, bőven jut hely mindennek és mindenkinek. A nagy becsben tartott könyveknek mondjuk 17 méter...

Mat Brown szoftvermérnök, ékszertervező, ipari formatervező augusztus 10-én robbantott a Redditen jópofa világító polcával, amelynek sikerével kapcsolatban egyrészt egyáltalán nem csodálkozom, másrészt már az első pillanatban az jutott eszembe róla, hogy kérdések (tartósság, tisztíthatóság és hasonló földhözragadt dolgok) nélkül azonnal kellene.

Maskull Lasserre alkotásai, miután az elmúlás és az újjászületés közös csomópontján mocorognak, számomra sosem tartoztak a könnyen emészthető kategóriába, mégis, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mindig megkaparintja a figyelmem és azt is eléri, hogy elismerően bólintsak egy-egy újabb hátborzongató szobra láttán.

Első blikkre az jutott eszembe, hogy ez micsoda baromság, aztán tovább nézegetve a képeket és lépésről lépésre felfedezve az apró részleteket rájöttem, hogy igazából mégiscsak tetszik az, amit Lucy Sparrow brit művész kitalált, és sajnálom, hogy lemaradtam róla.

Ha jól sejtem, kevés olyan ember van a világban, aki még soha nem fetrengett a földön a felhőket bámulva, megszemélyesítve, különböző formákba öntve őket a fantáziájával, úgyhogy az, amit Martin Feijoó (aka Tincho) művel, ismerős ötletként köszön vissza ránk.

Ilyen meg még ilyen szavakkal: „tehát kedves pajtikák, aki cangás és a spanom, annak holnap este a portánkon a helye” invitálja a bringás népeket Füsün Ipek a Balkantango szuperanyuja péntek kora estére a VELOFETISH A.D. második kiállítás-bulijára amit...

Mint tudjátok, élénk figyelemmel kísérjük a kreatív szülőkről szóló híreket, mert odáig és vissza vagyunk attól, ha a gyerekek fantáziáját különböző játékos és ötletes dolgokkal próbálják megmozgatni az anyukák és apukák, illetve hogy ezzel a többi gyerekes szülőnek is inspirációt nyújtanak.

Nem fogjátok kitalálni, hogy milyen volt ismét az időjárás, amikor az IKEA 2015-ös katalógusának bemutatójára tartottunk augusztus közepén. Egy hidegfront érkezésének első pillanataiban, hűvös fuvallatoktól épphogy átfázva, de még az esőtől éppen megmenekülve léptünk be az IKEA budaörsi áruházának forgóajtaján, hogy végre belenézhessünk a jövő évre tartogatott újdonságokkal felturbózott katalógusba.

Baltimore egyik legszembetűnőbb és leglátogatottabb helyszíne manapság az a buszmegálló, ahol egy óriási „busz” felirat teszi egyértelművé a hely funkcióját. Az mmmm... nevű spanyol kreatív csapat tagjai által megálmodott és kivitelezett, egyenként több mint 4 méter magas és 2 méter széles betűszobrokat a TRANSIT című művészeti kezdeményezés keretén belül készítették el, és a helyiek, valamint a turisták legnagyobb örömére nem csak ideiglenesen helyezték ki őket.

Akihiro Mizuuchi japán illusztrátor, designer eljátszadozott a gondolattal, hogy vajon milyen hatást váltana ki az emberekből, hogy a világ legjobb dolgai közül kettőt, pontosabban a csokoládét és a Legót ötvözné valamilyen formában. Arra egyáltalán nem számított, hogy a kész termékről készített képek futótűzként terjednek majd a neten.

Tavaly az év egyik kedvenc művészeti projektjének választottuk Keng Lye szingapúri festő különleges illúziósorozatát (amivel nem voltunk egyedül a világban), és ti is elképesztő érdeklődéssel ajándékoztátok meg a róla szóló bejegyzést.

Johnson Tsang hongkongi keramikus, szobrász végtelenül részletesen kidolgozott, ötletes alkotásaival egyszer már felhívta magára a figyelmemet. Különböző alapanyagokból formázott fröccsenő folyadékok és a belőlük előbújó csókolózó emberi alakok egy szempillantás alatt levettek a lábaimról.

Különböző korokon és kultúrákon keresztül elemezve táj és építészet viszonyát három karakteresen eltérő kapcsolattípust különböztethetünk meg:

a – a természeti tájtól elhatárolt, ezt nevezzük zárt világnak,

b – a természeti tájban szétszórt épületek világa, ez a nyilvánosság szintje,

c – a természeti tájjal együtt élő, ez meg a nyitott települések világa...

Az elsőre megtévesztő cím közel sem annyira hatásvadász, mint amennyire annak tűnik. Észak-Londonban a manapság elég menőnek számító Barnsburyben található csöpp házikó ugyanis az ingatlanügynökség állítása szerint a világ egyik legkisebb, „összkomfortot” nyújtó hajléka.

Nicola Yeoman soha nem tanulta iskolai keretek között a művészetet, mondhatni ösztönösen kreatív emberről van szó, aki már egészen kicsi kora óta abban lelte a legnagyobb örömét, ha a közvetlen környezetében található alapanyagokból valami különlegeset alkothat.

Artur Bordalo aka Bordalo II portugál művész korábban játékosan átcicomázott vonatsíneivel szerepelt nálunk egészen nagy sikerrel. Párhuzamosan futó, folyamatban lévő projektjei mellett (amelyek közül a vonatsínes móka is csak egy egyik) arra is volt ideje idén nyáron, hogy egy kicsit beszóljon a médiának.

Meike Harde német tervező Time Is Dancing nevű minimalista falióráján egy akrilüveg balerina táncol rendíthetetlenül. Miközben múlnak a percek és az órák, pördülnek a különálló testrészek, az inkább esztétikus, mint funkcionális designtárgyon az idő múlása elegáns és néha nyakatekert tánccal örvendezteti meg a nézőt.

Junior Fritz Jacquet francia művészt gyerekkora óta rabságban tartja a papír iránt érzett szerelem. Különböző figuráihoz, maszkjaihoz, absztrakt szobraihoz a legszélesebb körben választ a szóban forgó alapanyagból.

NeSpoon a csipkeminta megszállottja, amelyet nem is sajnál kifejezésre juttatni. A Varsóban élő és „garázdálkodó” lengyel street art művésznő nem kevesebbet tudhat magáénak, minthogy hatékony munkájával sikerül elérnie azt, hogy a csipkéről ne a nagyi jusson eszünkbe.

A bringák, rollerek és társaik már nem feltétlenül ösztönöznek minket, hogy új, alternatív és környezetbarát módját válasszuk a városi közlekedésnek, Tomáš Moravecnek azonban sikerült valami olyat kitalálnia, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni!

A képeken látható, óriási szappanbuborékokra hasonlító ufóságoknak természetesen semmi köze a szappanhoz, annál inkább a fúvott üveghez. Alex De Witte holland terméktervező az ötletgazda és a kivitelező, aki kétfajta méretben készíti az egyedi lámpákat.

David Hedberg designer tanonc képeken látható, mosolyérzékelővel felszerelt retro tévéje csak akkor sugároz adást, ezen belül is videoklipeket, filmekből vett vicces és/vagy akciódús jeleneteket, amikor a felhasználó mosolyog. Amint a mosoly elhalványul, csak a hangyaháborúra bambulhat a néző.

Kyung Woo Han legújabb projektjében a személyiségstruktúrát vizsgálja. A „Plastic Rorschach”, ahogy a címe is azonnal elárulja, a Rorschach tintafolt-tesztet veszi alapul, azonban a koreai művész újrahasznosított, összegyűrt, tükrözött műanyag zacskók segítségével próbálja ugyanazt a hatást elérni.