Idén nyár elején fedeztük fel magunknak a Szakállasembert és egytől egyig remek szakállápolási termékeit, amelyeket jól le is teszteltünk. Már akkor biztos volt, hogy egy tesztposztnál kicsit jobban bemutatjuk majd nektek a kitalálóját, Almát, aki egy szakállas pasas és nem a Szomszédok szereplője. Feltettünk neki néhány kérdést, és most jött el az idő, hogy az izgalmas fejleményekkel teli interjút bemutassuk nektek a folytatásban.

Alexey Kondakov ukrán művész „Art History in Contemporary Life” című folyamatban lévő sorozata idén nyáron keltette fel először a figyelmünket, és reméltük, hogy amikor majd hónapok múlva visszanézünk rá, újabb vicces képekkel találkozunk. Így lett!

Pár héttel ezelőtt írtunk az HBO új, sorban a harmadik saját gyártású sorozatával, az Aranyélettel kapcsolatban egy kiadós elemzést arról, hogy a benne látható enteriőrök vajon mennyire tükrözik a szereplők felszínességét. Annyira beleástuk magunkat a dologba, hogy komolyan érdekelni kezdett minket, hogy a megérzéseinknek van-e valami valóságalapja.

Ahogy karácsonyi IKEA-s posztunkban már jeleztük nektek, különálló bejegyzésben méltatjuk egy kicsit a LATTJO játékkollekciót, mert megérdemli. A címben olvasható szlogennel hirdeti az IKEA a játékait és esetükben nem csak üres szavakról van szó, erről saját tapasztalatot is szereztünk.

Az elmúlt hetekben két olyan témával is találkoztam, ami az erkélytelen lakásokhoz kínál igencsak figyelemreméltó alternatív megoldást. Az egyik egy jól ismert dán cég, a másik pedig egy argentin építész ötlete.

Hihetetlen, hogy idén még csak kettőt pislogtunk és máris itt van a karácsony. Erre akkor eszméltünk, amikor megkaptuk a meghívót az IKEA karácsonyi kollekciójának bemutatójára. Örömmel mondtunk igent a részvételre.

Alison Moritsugu amerikai művész különles „vásznakat” használ festményeihez, puzzle-szerűen összerakott festmény-installációihoz. Különböző méretű fadarabok szolgáltatják az alapot a 18. és 19. századi tájképek hangulatát idéző alkotásaihoz, amelyek az ember és a környezete közötti, átlagosnál bonyolultabb és bizonytalanabb kapcsolatról beszélnek.

A füzetből kitépett papírlap nem mindig az idealisztikus elképzeléseink szerint válik el a füzet gerincétől; valószínűleg kevés olyan ember él a Földön, aki ne tapasztalta volna már meg ezt a meglehetősen idegesítő dolgot.

Ha szereted a növényeket (életben is tudod tartani őket) és éppen valami különleges megoldást keresel üres falaid díszítésére, akkor Kim Fisher amerikai designer a te embered, aki különleges „virágcserepeivel” lophatja be magát a szívedbe.

Az igen magas cukiságfaktor miatt nem csak macskabarátok figyelmét keltheti fel a képeken látható tojássütőforma, amelyhez hasonlóról egy november legjópofább konyhai kiegészítőjének megválasztott magyar termék kapcsán már írtunk két héttel ezelőtt.

Egy asztallal meg egy telefonnal kezdődött minden. Mitsuru Hashimoto (Glen Clyde) 1992-ben ezzel a szerény infrastruktúrával, ám egy annál erősebbnek tűnő ötlettel indította útjára zokni-manufaktúráját. A Tokió Horifune negyedében egy apró szobát bérlő furcsa szerzeményben a szomszédos műhelyek mesterei kezdetben csak egy ikszedik konkurenciát láttak, aki néhány erőtlen próbálkozás után úgyis becsukja majd a boltot. De nem így lett...

Nagyon rendszeres olvasóink már pontosan tudják, hogy még tetkószűz vagyok, csak szemezgetek és nagyon válogatós vagyok, de ebben a témakörben talán érthető az a fajta több mint másfél évtizede tartó kényeskedés, amit művelek.

Ana Enshina brit művész látványos, szemkápráztató és vibrálóan színes formában prezentálja számunkra állatportréit. Akvarell technikát alkalmaz a képek megfestésénél, de nem a leghagyományosabb formában használva azt.

A koreai Tale design stúdió elhozta számunkra november első „KELL!”-kategóriás termékét, a Holdfázisokat szemléltető csészét. A maga egyszerűségében is zseniális kerámiacsésze nem annyira titkos trükkje a megvastagított falban keresendő.

Különleges és érdekes felkérést kaptunk a közelmúltban. Az HBO új, sorban a harmadik saját gyártású sorozatával, az Aranyélettel kapcsolatban kérték ki a véleményünket, pontosabban a sorozatban bemutatott enteriőröket kellett górcső alá vennünk és felkutatnunk, elemeznünk, hogy vajon a „Minden rohad, ami fénylik” szlogen mennyire köszön vissza a szereplőket körbevevő környezetben. A folytatásban enyhén spoileres elemzés következik. Mi szóltunk.

Nem kell brit tudósnak lennünk, hogy megállapítsuk, a délutáni szunyókálásnak bizony nagyon-nagyon jótékony hatása van a szervezetünkre, attól függetlenül, hogy otthon vagy éppen munkahelyen vagyunk éppen. Ez utóbbiban nyújthat segítséget Studio NL építészeti-és design stúdió ötlete, az ágyasztal.

Amint beköszönt az ősz, eljön Joanna Wirażka lengyel művész ideje, ebben az időszakban ugyanis temérdek apró „festővászonra” tesz szert a lehullott falevelek képében. A gondosan kiszárított, törékeny levelekre aprólékosan kidolgozott, vibrálóan színes tájképeket fest.

Andrea Minini olasz művész alkotásai annyira gyönyörűek, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellettük, úgyhogy néhány mondat kíséretében muszáj megmutatnom nektek is. A Milánóban élő tehetség az úgynevezett Moiré-mintát (-effektust/-hatást) alapul véve minimalista grafikákat készít, többnyire állatokról.

Lassan két hete vége a Holland Design Hétnek Eindhovenben, de még mindig dolgoznak bennem az élmények. Rövid leszek; egyszerűen fantasztikus volt! Az is biztos, hogy nem lesz alapos és minden irányba kiterjedő ez a cikk, hiszen olyan sokoldalú információhullámba keveredtem, hogy azt talán még egy avatott újságírónak is nehéz feladat lenne megírni. Ezért arra törekedtem, hogy néhány képpel és mondattal megpróbáljak cseppeket kiemelni a tengerből, amolyan „hangulatposzt” következik az eseményről.

Azok a művészek, designerek, akik különböző eszközökkel háromdimenziós, anamorfikus optikai illúziókkal próbálják levenni az embereket a lábaikról, mindig kitüntetett figyelmet kapnak a Manzárd Cafén. Ezúttal Stefan Pabst német festő, illusztrátor, grafikusért rajongunk egy kicsit a folytatásban.

Egy legenda szerint a kávészemek élénkítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel, aki észrevette, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelészik, sokkal élénkebbek lesznek. Ezt elmondta a közelben élő szerzeteseknek, akik rájöttek arra, ha a magokat megpörkölik, ízletes italt készíthetnek. Annyi biztosnak tűnik, hogy a kávét először a 15. században szerzetesek itták Jemenben. A 16. század első évtizedeiben már Szíria és Egyiptom lakói is ismerték a kávét.

Ki gondolná, hogy egy olyan végtelenül semmitmondó és hétköznapi használati tárgyat is érdekessé lehet tenni, mint a befőttes gumi? Sőt mi több, nem csak érdekessé, hanem kifinomulttá és elegánssá is lehet varázsolni, és ezzel együtt arra ösztönözni a felhasználót, hogy ne fiókokban vagy spájzokban rejtegesse, hanem a nagyvilág szemei elé tárja a látványt.

Nehéz szavakat találni Calvin Nicholls munkásságával kapcsolatban, mert teljesen letaglóz az az aprólékosság és érzékenység, ahogy a papírral bánik, és ahogy kidolgozza ebből a törékeny alapanyagból a lélegzetelállító térbeli szobrait.

Matthias Jung német grafikusművész furcsán harmonikus épületkollázsokat készít, amelyeket szokatlan térbe helyez el, így az elkészült alkotások minden részletükben szürreális és izgalmas fantáziavilágba kalauzolják el a nézőt.

Számtalan hasonlóan érdekes projekttel találkozhattatok már a Manzárd Cafén, egészen egyszerűen azért, mert mindig földhöz vág minket, ha valaki képes heteket, hónapokat tölteni azzal, hogy létrehozzon egy komplex, minden részletében aprólékos kidolgozást igénylő és ráadásul gigantikus méretű művészeti alkotást.