Az Electrolux jóvoltából az elmúlt héten három, élményekben bővelkedő napot tölthettünk Finnország fővárosában, Helsinkiben, az idei Design Lab döntőjén, ahol idén ismét, egy félig hazai színekben induló versenyzőért szoríthattunk. A feszesre szabott program ellenére maradt időnk szerencsére a belvárosban is barangolni kicsit. A lánykülönítménnyel – Pais Pannival (a magyar–német színeket képviselő Tobias mentora) és Juhász Edinával (Dívány) – összeállt kvartett rögtön az első napon három figyelemre méltó felfedezést tett.

Eltartott egy darabig, amíg értelmezni tudtam Matthew Chambers alkotásait. Mármint, nem vagyok hülye, látom, hogy szépséges, hipnotikus, koncentrikus izékről van szó, de hogy ezek funkcióval rendelkező használtai tárgyak, például vázák, vagy „csak” önmaguk szépségéért létező szobrok, az nem derült ki számomra az első pillanatokban. Érdekelni kezdet, és imádom, amikor egy művész, designer eléri ezt az állapotot nálam.

A képeken látható magával ragadó helyspecifikus installációt Jonathan Latiano amerikai művész késztette. A súlyosan veszélyeztetett, valószínűleg kihalt kínai folyamidelfineket ábrázoló alkotás kizárólag uszadékfából készült és a Baltimore-i Művészeti Múzeum falai közt állították ki.

Nem tudom magamnak sem megmagyarázni, hogy miért a szexi szó jutott egyből eszembe Ramon Todo különleges szobrairól. Ahogy próbáltam felfejteni a meglepő érzet és gondolat miértjét, rájöttem, hogy számomra izgalmas, ahogy a művész segítségével a különböző tárgyak bepillantást engednek magukba.

Haejin Lee keramikus alkotásai nem nevezhetőek könnyen emészthetőnek. Egyediek, emlékezetesek és meglehetősen szürreálisak, a kissé félelmetes kategóriából. Erőteljes szobrokról van szó, amelyek belefészkelik magukat az elménkbe, és ezáltal könnyen beazonosíthatóvá teszik az alkotót.

A hónap legcukibb designkiegészítőinek egyértelműen Duncan Shotton öntapadós könyvjelzőkollekcióit kellett megválasztanunk. A Tokióban élő brit designer nem először szerepel a blogon, korábban a szintén hatalmas sikert arató szivárványos ceruzával kapcsolatban írtunk róla.

Az idén július végén megrendezésre került Malta Street Art Festival-nak sikerül világszintű figyelmet elérnie egy bizonyos alkotással, a hatalmas, térhatású gumimacikkal. A róluk készült képek a nyár/ősz folyamán végigsöpörtek a művészeti és design blogokon, teszem hozzá, szerintem joggal.

A Ludwig Goes Pop a kölni Ludwig Múzeum és a bécsi MuMoK után érkezett a budapesti Ludwig Múzeumba, a nagyközönség számára pedig múlt hét csütörtöktől látogatható, egészen 2016. január 3-ig. Hogy miért fontos megnézni a két emeletet is magába foglaló testes és élménydús, pop arttal foglalkozó kiállítást? Egyrészt, mert a stílus emblematikus művészei (többek közt Roy Lichtenstein, Claes Oldenburg, Andy Warhol, stb.) és kevésbé ismert alkotói mellett európai, kelet-európai és ezen belül magyar alkotói is képviseltetik magukat.

Az Artori Design izraeli design stúdió a jópofa lakberendezési tárgyakra specializálta magát. A közelmúltban ötletes szuperhősös könyvtartó duójával hívta fel magára a figyelmet, és nem csodálkozom azon, hogy vírusszerűen terjednek róluk a képek…

A mindig meglepő formában újragondolt lakberendezési tárgyairól híres chilei születésű, New Yorkban élő művész, designer, Sebastian Errazuriz ismét elvarázsolta az designérzékeny közönséget egyik legújabb bútorával.

Szeptember közepén hoztuk a jó hírt, miszerint egy hazai diák bekerült az Electrolux Design Lab idei döntőjébe. Tobias Tsamisis, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ösztöndíjas hallgatója egy interaktív jövőbeli osztályterem ötletével jutott a legjobbak közé. Tobias mellett 5 további pályázó van versenyben a fődíjért, a 10.000 euró összegű jutalomért és a 6 hónapos fizetett gyakornoki állásért az Electrolux globális tervezőközpontjában.

Mi történne, ha a digitális óra és a lávalámpa szerelméből gyermek foganna? Olyan különleges, gyönyörűséges óra látna napvilágot, amelyben a pontos idő szó szerint a helyére folyna. Ez a meglehetősen szürreális gondolat kerített hatalmába Zelf Koelman designer elképesztő órája láttán.

Az Ella et Pitr művészduó minden évben képes felhívni magára a figyelmet, igaz, ehhez évről évre nagyobbat kell dobnia a francia párosnak. Az idén szeptember elején kezdődő, 15 éves NuArt street art fesztiválra például a „világ legnagyobb kültéri festményét” készítették el.

Szeptember eleje óta Párizs különböző épületeiről köszönnek vissza a fénygraffiti-emberállatkert élőlényeinek hatalmas, kedves, szürreális és ideiglenes portréi, rövid életű ajándékokat adva ezzel a járókelőknek. Az ötletgazda és kivitelező Julien Nonnon és az általa társ-alapított Le3 kreatív stúdió.

Tavaly tavasszal írtunk a Tel Aviv-i Studio Cheha különleges lámpáiról, amelyek úgy néznek ki, mintha háromdimenziósak lennének, pedig „csak” ügyes trükkel, lézeres technikával varázsolják rá az illúziót az akril üvegtáblákra.

Begum és Bike Ayaskan designerek találták ki a képeken látható innovatív virágtartókat. A londoni székhelyű Studio Ayaskan „Growth” fantázianevű kaspói szó szerint együtt növekednek a bennük nevelt növényekkel, kiküszöbölve ezzel az évenkénti átültetés kényszerét.

Biztos vagyok abban, hogy a mai poszt témájául szolgáló Hold-lámpáról nem csak nekem jut eszembe Gru és az ő ördögi terve a Hold ellopásával kapcsolatban, úgyhogy simán elereszthetek egy olyan gyenge poént, hogy a tajvani székhelyű Acorn Studio segítségével mostantól bárki Gru lehet.

Ősszel eljön idehaza is a művészettel, designnal foglalkozó bloggerek időszaka, hiszen ilyenkor egymást érik a jobbnál jobb programok. Szeptember végén, október elején menetrendszerűen érkezik a Design Hét Budapest, majd közvetlenül utána az Art Market Budapest is. Előbbire most nem győzünk elég időt szakítani, utóbbira pedig jövő héten lesz nehéz, ugyanis október 8–11. között, idén már ötödik alkalommal kényeztet majd minket az Art Market Budapest 2015.

Évről évre egyre jobban várjuk az ősz, hiszen ilyenkor a művészet és a design iránt érdeklődő közönség is megkapja a magáét különböző események, kiállítások, programsorozatok képében. Tegnap délelőtt egy sajtótájékoztató keretén belül például a ma induló 12. Design Hét Budapest tematikáját ismerhettük meg.

Az idei éve egyik nagy-nagy találata számomra street art és graffiti területen Chen Yingjie, ismertebb nevén Hua Tunan kínai művész, aki olyan érzékenységgel fogalmazza meg az egyébként ösztönből, nyersen és végtelenül lazán megfestett alkotásait, amelytől minden esetben tátva marad a szám.

Ma ismét egy olyan művész alkotásait mutatom meg nektek, aki hagyományos festékek helyett kávét használ, ráadásul szokatlan „vásznakra” pingálja rá lenyűgöző miniatűr festménykéit. Ghidaq al-Nizar indonéz festő portfóliójában faleveleket, csészealjakat, tányérokat találunk...

Benjamin Løzninger francia fotóművész, grafikus, illusztrátor, zenész, rendező, művészeti vezető egyszerű, ám nagyszerű ötlettől vezérelve felhőfotókkal gyönyörűzi fel a random tűz-és házfalakat, egyéb szürke vagy lehangoló városi környezetet.

Szerencsések ezen a héten még élőben is megtekinthetik a londoni Covent Garden vásárcsarnokában kiállított, levegőbe lógatott 100.000 hatalmas, fehér léggömbből összeálló különleges installációt.

Hogyan néznének ki a székek, fotelek, kanapék, ha emberek lennének? Valószínűleg nem csak Horia Manolache művész gondolkodott el ezen a kérdésen, viszont ő másokkal ellentétben a közelmúltban a nagyvilág elé tárta az elképzeléseit egy érdekes fotóprojekt keretén belül.

Gyakran egészen apró dolgok, úgynevezett "véletlenek" vezetnek minket a siker irányába. A mai téma esetében például egy kiömlő presszókávé és a belőle kialakuló foltokról van szó, amelyben bizonyos Stefan egy szörnyet vélt felfedezni, amit aztán rá is rajtolt a viszonylag gyorsan száradó alakzatra.