Egy legenda szerint a kávészemek élénkítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel, aki észrevette, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelészik, sokkal élénkebbek lesznek. Ezt elmondta a közelben élő szerzeteseknek, akik rájöttek arra, ha a magokat megpörkölik, ízletes italt készíthetnek. Annyi biztosnak tűnik, hogy a kávét először a 15. században szerzetesek itták Jemenben. A 16. század első évtizedeiben már Szíria és Egyiptom lakói is ismerték a kávét.
Az első ismert pesti kávésra vonatkozó adat 1714-ből származik, amikor is a "katolikus rác", Cavesieder Blasius (=Kávéfőző Balázs) házat vásárolt Pesten. A 20. század elején már csaknem 500 kávéház működött a fővárosban, ami alkalmat adott a legkülönbözőbb foglalkozású embereknek beszélgetésre és politizálásra.
A kávéházak aranykora – körülbelül a kiegyezéstől az első világháborúig – több generáció számára volt meghatározó. élet- és alkotótér, második otthon és közéleti terület. A II. világháborút követően ránk szakadt rendszerben aztán egymás után zártak be az akár évszázadok óta működő tradicionális helyek, és ez a tendencia egészen a 90-es évek elejéig kitartott, mikor is látványos irányváltás következett be. Nem telt el olyan hét, hogy a város frekventáltabb pontjain ne nyitott volna ki egy új kávézó, az örvendetes folyamat eredményeként mára pedig ott tartunk, hogy Budapest ismét a szenvedélyes kávéfogyasztók Mekkája lett.
Találós kérdés: mi a közös Jackson Brown, a Ramones és a Grateful Dead között? Erre is választ kaptunk, mikor két hete beugrottunk kicsit körbenézni a főváros legújabb kávézójába, a Classic Rock Coffee-ba. A nemzetközi hátterű cég hazai akvizíciójának vezetőjével, Nagy Gáborral egy Mocha Choca Latte és Chai Latte társaságában csicseregtünk.
Kiderült a budapesti Classic Rock Coffee a springfieldi központú cégnek nem csak a hazai, de az öreg kontinensen is az első láncszeme, így a Corvin sétány Nagytemplom utca sarkán (1082. Budapest, Corvin sétány 2/c) nyitott kávézó egyben a cég európai főhadiszállása, illetve a jövőre Kairóban, majd szép sorjában a környező országokban tervezett terjeszkedés centrális erőtere is.
A szellős, világos ipari bukét árasztó belterek tervezésére azt az Újszászy Kálmánt kérték fel, aki korábban a Terror Házát, illetve a Gozsdut-udvart is jegyezte. Belépve azonnal szembetűnő az egymástól jó érzékkel, finoman, ám mégis hangsúlyosan különálló három rész, melyek mindegyike más-más funkciót kapott. A sétány felőli kétharmad a napközben egy croissant a brazil, etióp és szumátriai kávéból készülő specialitását szürcsölgető, iroda-negyedből átugró yuppik törzshelye. Az itt felszolgált feketék minőségének záloga egy La Marzocco kávégép, amiért a legmenőbb baristák is amúgy eléggé odavannak
Ugyanitt rögtön a bejárattól jobbra lólépésben alakították ki az érintőképernyős, hifi fülesekkel ellátott zenepultokat, ahol a szabadinternet-szörfölés élményét a vinyókra telepített, non-stop három hétre elegendő playlist teszi még kellemesebbé.
Meg még egy...
Dirty White Boy
A hátsó sötétebb színekkel játszó zónába egy klasszikus amcsipresszón keresztül vezet az út. Minden adott itt a vegytiszta rákendrollhoz. Egyenesen egy springfieldi rádió stúdióból érkező ütemekkel, nyomokban Lynchi okkultizmust porlasztó hangulattal, bárpulttal, bárszékekkel, színpaddal háttérben neonnal, plafonról belógó igazi gitárokkal, és egy elég komoly vinyl gyűjteménnyel. A falon sorakozó borítok amúgy nem szimplán dizájnelemként vannak jelen. Mindegyikben ott lapul a bakelit is.
Szemben az előbb említett miniszínpad a tervek szerint hagyomány teremtő stand up comedyk, rock és akusztikus koncertek, valamint irodalmi estek terepe lesz. Az egyedi dizájnú fotelek, asztalok között néhány lépéssel beljebb lépve, aztán megérkezünk a 270 négyzetméteres Classic Rock Cafe végébe, a klub-zugba, ami ideális helyszíne lehet céges mitingeknek, de akár zártkörű rendezvényeknek is.
A sétány adja egy kiülős-teraszos korzó lehetőségét is, amit az első langyosabb nap beköszöntével – ígéretek szerint – azonnal befoglalnak majd. A következő körrel mi mégsem szeretnénk tavaszig várni, javasoljuk, ti se tegyétek...
