Minden évben, nagyjából mindig ugyanakkor, nyáron az új IKEA katalógus és ennek bemutatója vonja magára és a postaládákra a kiemelt figyelmet az egész világon. Rendszeres olvasóink már tudják, hogy mi azok közé tartozunk, akik várják az eseményt és az új katalógus átnyálazását 2-3 kávé és 4-5 ropogós péksütemény elfogyasztása közben, így természetesen örömmel számolok be most is a fejleményekről, újdonságokról és a kedvenc új termékekről.
A Rozi Sunglasses történetét a kezdetektől fogva követjük, fából készített napszemüvegeikre az első pillanatban felkaptuk a fejünket. A 2013-ban két lelkes kecskeméti designer által alapított márka minden évben előrukkol valami különlegességgel, amiről érdemes beszámolni, ez történt idén is.
Az elmúlt években rengeteg változás történt a Rozi háza táján, névváltozások mellett többek között az is, hogy már nem csak napszemüveglencsékkel, hanem dioptriás lencsékkel is meg lehet vásárolni a fakereteket. Ezekről a változásokról az Optikai Magazin által készített interjúban nyilatkozott bővebben Kis Arnold alapító, érdemes elolvasni.
A mostani apropó, hogy riói olimpiához kapcsolódva egy limitált kollekcióval jelentkezik az időközben Rozi Eyewear, sőt hamarosan Thinwood márkanéven tovább működő hazai manufaktúra. Kis Arnold az extravagáns tükrös arany lencsékkel, valamint természetesen továbbra is fából készített, vadonatúj formavilágú keretekkel megbolondított kollekció egyes darabjait az aranyérmeseink számára ajánlotta fel.
A kollekcióban a design mellett a kényelmet és a tartósságot helyezték a középpontba. A keret alapanyaga egy Arnold által fejlesztett titkos, speciális réteggel bevont 0.6 milliméter vastagságú fa lemez, amely könnyűvé, rugalmassá és erőssé teszi a szemüveget. A szemüveg súlya mindössze 6-7 gramm. A szemüveglencsét az Essilor Magyarország szállítja, 100% UVA és UVB védelmet biztosít. Kiváló színképe mellett tükröződésmentes, valamint karcálló réteggel is rendelkezik.
És hogy hogyan jött az olimpiai kollekció ötlete és miért csak az aranyérmesek, erről Arnold az alábbiakat árulta el:
„Az Essilor budapesti székhelyén volt alkalmam megtekinteni tükrös napszemüveglencse kollekciójukat. Az arany különösen tetszett, elkülönült a többitől. Akkor még nem tudtam mit is kezdhetnék vele, de folyamatosan ott volt a gondolataimban. Pár hetes műhelyemben történő kísérletezés eredményeként az arany hatású fa anyag remekül passzolt hozzá. Ekkor már igen közel volt az Olimpia kezdete, a hírek jó része erről szólt, és egyszer csak jött az ötlet, összekapcsolódott a kettő. Felvetettem az Essilornak az ötletet, alakítsunk ki egy külön kollekciót , és ajándékozzuk meg az aranyérmeseket egy-egy modellel. Ez mind színben, mind megjelenésben tökéletesen passzol kimagasló eredményükhöz. Ők gondolkodás nélkül igent mondtak. Ezt követően elkezdődött az új modellek tervezése. Az arany lencsébe szerettem bele, amelyhez arany hatású fát társítottam. Ez a megjelenés az aranyérmet tükrözi, így egyértelmű volt, hogy nekik fogom felajánlani.”
Érdemes követni a Facebookos oldalukat, mert itt naprakészek lehettek abban, hogy az olimpiai bajnokaink melyik modelleket választják majd, és persze abban is, hogy mikortól lesz elérhető az olimpiai kollekció a földi halandók számára, merthogy bizony bárki megvásárolhatja majd őket nem is olyan sokára.
Korábbi bejegyzéseinket itt olvashatjátok el.
Ian Stell New York-i designer bútorai a művészet, a precíz mérnöki munka és a funkcionális lakberendezési tárgyak ötvözésével jönnek létre. Most bemutatásra kerülő különleges, változtatható méretű és formájú bútorkollekcióját a Christoph Scheiner jezsuita pap által 1603-ban, eredetileg vonalas rajzok felnagyítására kitalált pantográf mozgási elve inspirálta.
A papír nőies finomságával, puhaságával, eleganciájával, végtelen törékenységével hódítja meg időről időre a szívemet, a drótból készített szobrok mellett a belőle formált alkotások is a kedvenc témák között kapnak helyet a Manzárd Cafén. Stratis Tavlaridis görög művész csipkézett papírszobraival kapcsolatban is egyértelmű volt már az első pillanatban, hogy felhívom rájuk a figyelmeteket.
Bár egyre inkább a valós vagy virtuális billentyűzetet nyomogatjuk, amikor a gondolatainkat fogalmazzuk meg valakinek, a kézírás, tollak, ceruzák remélhetőleg soha nem mennek ki a divatból. Andrew Pyza grafikus, designer is ebben reménykedett, amikor elkészítette praktikus irodai kiegészítőjét, a 3 az 1-ben ceruzát.
Dino Tomic tetoválóművész, grafikus, tanár otthonosan mozog a hiperrealisztikus alkotások világában. A művészek között egészen sokan járnak hasonló cipőben, így mindenki a maga módján próbálja meg felhívni magára a figyelmet, hiszen az ingerküszöbünk olyan távol került tőlünk, hogy sajnos manapság önmagában már nem elég az a tény, hogy mérhetetlen aprólékossággal készítik el az alkotásaikat.
Szerintem nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy a képen látható egyszerű környezetbe helyezett végtelenül szép medencébe azonnal belecsobbannék, ha lehetőségem adódna, legalábbis első pillanatban. Aztán persze hamar kiderül, hogy jó élményt egyáltalán nem okozna az ugrás, sőt sebesüléseken kívül semmi mást nem szereznék, hiszen ez nem is egy valódi medence. Ez csak egy illúzió, amit Mathieu Lehanneur francia designer készített.
Ran imád kenyeret sütni. Ez a tény manapság még önmagában nem lenne elég a figyelemhez, pláne nem a sikerhez, de Ran olyat csinál a kenyérrel, amit kevesen: végtelenül aranyos illusztrációkkal bolondítja meg a belsejüket, amelyektől öröm belevágni a legújabb remekműbe, csodálni a égeredményt és szomorúság elfogyasztani a cuki szelteket.
Küszöbön a hétvége, ráadásul kánikula van, ami a vízpartra csábít, a jégbe hűtött italok, három főtt kukorica és hat vagy nyolc lekváros palacsinta közé pedig érdemes beékelni az OCTOGON magazin legújabb, 128. számát, persze csak akkor, ha az aktuális pletykalapot már átnyálaztuk. Meg is mutatom, hogy miért.
Megmondom, hogy mi hiányzott az életetekből, a pin-up modellként pózoló szakállas, aputestű favágó! Nyilván hülyeséget beszélek, de ha esetleg azt is hozzáteszem, hogy a címlapmaci jótékony célokra gyűjt a fotókkal és a velük ellátott termékeket, azért egy kicsit árnyaltabb lesz az iménti kijelentés.
Johannes Stötter világhíres német testfestő, zenész lenyűgöző alkotásaira, optikai illúzióira már többször rácsodálkoztunk. Először akkor dobtunk egy hátast, amikor kiderült, hogy az általa bemutatott papagáj nem is papagáj, hanem egy tökéletesre festett és pozícióba állított, meg persze egy kis photoshopos utókezelésen átesett modell.
Nem csak a kis lakások, hanem bármilyen, ablakkal rendelkező enteriőr tulajdonosának szívét képesek elrabolni a képeken látható, (nem csak) ablakra cuppantható színes lények, akinek egyetlen életfeladata van, kisebb növényeket nevelgethetünk a segítségükkel. A Hooman Koliji designer által életre keltett „Livi” fantázianevű cukiságok engem legalábbis az első pillanatban kilóra megvettek.
Az elmúlt években számtalanszor írtam olyan fiatalokról, akik kreatív szabadidős tevékenységeket találnak maguknak, akik a fölösleges energiáikat non-stop bulika helyett mondjuk különböző, másokat is inspiráló önkifejezési formákban vezetik le.
A Twitter 2012 nyarán bemutatott új logóját, pontosabban a madarat 13 kör segítségével készítette el a tervezője. Dorota Pankowska Párizsban élő kanadai designer, művészeti igazgatót ez a tény inspirálta új sorozatának elkészítésére. Elhatározta, hogy megpróbál stílusosan 13 állatot hasonló elvek mentén, tehát 13 kör felhasználásával megjeleníteni.
Edgar Artis örmény művész sokakhoz hasonlóan szokatlan alapanyagokat, pontosabban különböző élelmiszereket, hétköznapi használati tárgyakat, egyéb, természetes alapanyagokat használ divatillusztrációi felturbózásához, azonban figyelemreméltó formában hívja fel a figyelmet saját magára és tehetségére.
A szuperhősfanatikusok pénztárcájának, bankszámlájának tartalmáért óriási harc folyik a gyártók részéről. Az – egyébként általam is gyűjtött – ágyneműhuzatok, bögrék, hátizsákok akciófigurák és más hasonló, tömeggyártással viszonylag könnyedén előállítható tárgyak tengeréből azért szerencsére időről időre felbukkan valami egyedi, amire örömmel csodálkozik rá a nem rajongók többsége is. Jelen esetben Burak Doğan nem közelmúltban indított sorozatára gondolok.
Ha nagyon gazdag lennék, akkor a pillanat tört része alatt a rendelés gombra kattintanék Eduard Locota román designer delMare fantázianevű asztalának aloldalán, úgyhogy számomra ez a lakberendezési kiegészítő "szerelem első látásra" kategóriába tartozik.
Ha úgy döntenél, hogy különleges bútorokkal töltenéd meg a lakásodat, ezen belül is kifejezetten vonzanak a kiszuperált közlekedési eszközökből, ezek darabjaiból, alkatrészeiből készített lakberendezési kiegészítők, ja és nem mellesleg még sok-sok pénzed is van, akkor a Fallen Furniture egy remek alternatíva lehet a számodra!
A villanypóznára, drótra dobált cipőknek számtalan értelmezést adnak az emberek; költözés, ballagás, leszerelés, szex, drog, territórium kijelölés, politika, művészet, gyilkosság, a mondanivaló talán annyi, ahány ember létezik a Földön, de egy biztos, úgy még senki nem láthatott ilyen cipőket, hogy azok a gravitációt meghazudtolva az ég felé lógnak. Idáig.
Las Vegastól nem túlságosan messze délre, a sivatag közepén áll hét tarka sziklahalom. A 3-6 embernagyságú, festett mészkőszikladarabból felépített 9-10 méter magas alkotások óhatatlanul is a nyugat-európai megalitikus kultúra kiemelkedő jelentőségű építményegyüttesét, a Stonehenge körkörösen elrendezett kőtömbjeit idézik lelki szemeink elé, de a készítőjüknek nem az volt a célja, hogy egy 2.0-ás változatot készítsen.
Ha szivárványszínű ételekről és italokról van szó, a fantáziában és ötletességben a csillagos ég a határ. Hamarosan elérjük azt az állapotot, amikor majd minden poént jól ismerünk, de szerencsére egyelőre még nem tartunk ott, így érdekes lehet az is, ha valaki szivárványszínű tejhabbal hívja fel magára a figyelmet.
Simon Morris svéd tudós több mint egy éve kísérletezik a növények lebegtetésével, pontosabban azzal, hogy hogyan lehet a levegőben tartani egy olyan kaspót, amelyben kisebb növényeket nevelünk. Sikerült a lehetetlennek tűnő varázslat, és nem olcsó optikai illúziót próbál ránk tukmálni a mágus.
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a környezetvédelem nem csak egy lehetőség a sok közül, hanem az egyedüli megoldás, amennyiben élni szeretnénk a jövőben is, így minden olyan kezdeményezés, amely ennek fontosságára hívja fel a figyelmet, a szívemnek kedves. Ma például az a futócipő ragadta meg a fantáziámat, amely a kiselejtezett halászhálók és más, óceánokból összeszedett szemét újrahasznosításával készül.
Walter Van Beirendonck volt az első divattervező, aki megjelent a Manzárd Cafén még 2010-ben. A belga zseni egyik kiemelt kedvence volt Lacinak és rajta keresztül nekem is favorittá nőtte ki magát az elmúlt években az a fajta jó értelembe vett nagyon színes szürrealizmus, polgárpukkasztás, amivel a tervezőasztaláról lekerülő, valósággá váló kollekciók jellemezhetőek.
Miközben azzal telnek a napok, hogy próbálok egyedül helytállni a kétemberes munkában, terelgetem a blogokat, bejegyzéseket írok, pr-és marketingszakemberekhez hasonlóan, ám laikusként a közösségi oldalak bugyraiban kalandozom és nyomatom az elmúlt években felépített brandeket, ide-oda rohanok, ügyet intézek, egyeztetek, tárgyalok, reprezentatív eseményeken veszek részt, egyre nagyobb az igényem a pihenésnek nevezett izére, amit egyre kevésbé tudok élvezni.