Miközben azzal telnek a napok, hogy próbálok egyedül helytállni a kétemberes munkában, terelgetem a blogokat, bejegyzéseket írok, pr-és marketingszakemberekhez hasonlóan, ám laikusként a közösségi oldalak bugyraiban kalandozom és nyomatom az elmúlt években felépített brandeket, ide-oda rohanok, ügyet intézek, egyeztetek, tárgyalok, reprezentatív eseményeken veszek részt, egyre nagyobb az igényem a pihenésnek nevezett izére, amit egyre kevésbé tudok élvezni.
Az idő végtelennek tűnő és dolgos folyamában azért néha sikerül kiszakítani egy-egy olyan pillanatot, amikor a kikapcsolódás kerül a főszerepbe, és mindig ezek a legjobbak. Sokadik alkalommal okoz ilyen kellemes pillanatokat a legfrissebb OCTOGON magazin átolvasása, kezdve azzal, hogy imádom, amikor a csomagolást felszakítva egyből megcsap az újság illata. Ilyenkor aktivizálódik az érzés, hogy egy kis időre elmerülhetek egy olyan világban, amitől csak kapok, amiből fejlődhetek, ami épít és teljesebbé tesz...nem pedig elvesz, mint az állandó munkából, hajtásból, stresszből összeeszkábált hétköznapok, és a különböző szinteken és témákban elszenvedett veszteségek.
Tudjátok, hogy számomra a legsúlyosabb Laci elvesztése volt, ami alapjaiban változtatja meg az életemet, és azóta is csak kapkodom a fejem, hogy idén mennyi kreatív, inspiráló, meghatározó ember távozott már, pedig még csak a felénél járunk ennek az évnek. Ilyen Zaha Hadid is, aki túl korán költözött el erről a bolygóról. A legújabb lapszám egy szép és terjedelmes cikkben emlékezik meg a kortárs építészet egyik legmeghatározóbb alakjáról, amiért hálás köszönettel tartozom a szerkesztőknek.
A tiszafüredi Tisza-tavi Kerékpáros Centrum a hatalmas turisztikai beruházás leglátványosabb eleme. Ívelt formái mindamellett, hogy a környék legkülönlegesebb kortárs épületévé teszik, a „közlekedőszalagok” áramlása nyugtató hatással van a lélekre, és egyébkén kifejezetten szexi, ahogy tekeregnek.
Izgalmas a debreceni Bem Park villapark építésének első ütemében elkészült épületegyüttes. Az „utca felőli” oldalon az egymás feletti teraszok néhány fokban „elcsavarodnak” egymás felett, amitől kapnak egy jó nagy adag játékosságot és kiemelik a többi lakópark közül.
A Kis-Sváb-hegy oldalában felépített hatalmas villa első körben szürke színével tűnik fel igazán, és hamar felkelti a kíváncsiságunkat, hogy mit rejthetnek magukban az egyhangú falak. Belépve aztán kiderül, hogy a szokatlanul kitalált és kihasznált terekben, apró részletekben rejlik az igazi mondanivalója a háznak.
Végül, de nem utolsósorban az Archikon Építésziroda tervei alapján megújuló Palatinusról írt cikket is ajánlom figyelmetekben, mert egy kicsit bővebben is megismerhetjük belőle a strand előéletét és az építészek terveit.
