Ha színes, játékos művészeti alkotásként gondolnánk újra a zebrákat, az autósok jobban odafigyelnének a rajtuk áthaladókra? A gyerekek és felnőttek egyaránt nagyobb valószínűséggel választanák ezeket a műalkotásokat az átkelésre, mint más alternatív lehetőségeket? Vajon segíthet a baleset-megelőzésben vagy csak elvonja a figyelmet és pont az ellenkezőjét érnénk el velük, mert gyerek, felnőtt és autós egyaránt az művet bámulná ahelyett, hogy a környezetére figyelne?

Nincs mese, a Polygons mérőkanálból kell egy! Sokszor írtam már hasonlót a blogon más tárgyakkal kapcsolatban, a kívánságlista pedig egyelőre megvalósulás nélkül csak bővül, de az origami által inspirált mérőkanál tényleg KELL, így üvöltve!

Viszonylag ritkán írunk ékszerekről a Manzárd Cafén, de ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne miről írni, csak mindig van valami más, designnal kapcsolatos téma, ami elrabolja a figyelmünket. Persze néha azért felvillan egy-egy olyan különlegesség az ékszertervezők világából, ami miatt parkolópályára kerülnek azok a bizonyos "más" témák. A közelmúltban a Secret Wood-nak sikerült elérnie ezt az állapotot.

Agata Oleksiak, közismertebb nevén Olek, lengyel származású, Amerikában élő koronázatlan yarn-bombing/fonalbomba/nagyi-graffiti királynő körülbelül az összes érdekes és meglepő tárgyat beleburkolta már kedvenc alapanyagába. Nem csak egyszerű, hétköznapi használati tárgyakat, hanem köztéri szobrokat, autókat, aligátor alakú játszókomplexumot, sőt egy teljes vonatszerelvényt is felöltöztetett már a színes fonalakból kötött ruhába.

A Richard Clarkson Studio két évvel ezelőtt már egyszer elvarázsolt a villámló viharfelhőt mintázó lámpájával, de igazából nem volt nehéz dolga a „design laboratórium” tervezőjének, hiszen a viharok, különleges elképzelések és az elegáns, mégis játékos ötletek nagy-nagy rajongója vagyok. Ezúttal megint egy viharfelhővé alakított bluetooth hangszóróval vett le a lábaimról, csak az elképesztően látványos kütyü most nem a mennyezetről lóg alá, hanem egy fa talapzat felett lebeg.

A gyerekek rajzait sokan, sokféleképpen próbálják a papírlapnál vagy vászonnál esetleg tartósabb formában is megörökíteni, a szülők legnagyobb örömére. A lehetőségek közül az életre keltett gyerekrajzok, pontosabban firkababák azok, amelyek nagyobb figyelmet kaptak az elmúlt években. A Tasarım Takarım nevű török ékszerkészítő manufaktúra azonban próbál szintet lépni a dologban és asztali díszként, kitűzőként, ékszerként megformázni a firkákat.

A Design Hét Budapest 2016 kiemelt eseménye a Magyar Formatervezési Díjak és a Design Management Díj átadása volt szeptember végén. A díjazottakról és kreatív, innovatív ötleteikről szerintem mindenkinek hallania kellene, ezért úgy döntöttem, hogy készítek róluk egy terjedelmes, szöveges, képes, videós bemutató posztot. A magam részéről így tudom segíteni őket, megérdemlik a figyelmet!

Gondolkodtál azon valaha az utcán sétálva, hogy milyen jó lenne a szeretett városod bizonyos részleteit magadon viselned? Erről a kérdésről valószínűleg mindenkinek valami városfotóval ellátott póló vagy városnévvel kivarrt kapucnis pulóver jut eszébe, de én most ennél egy fokkal összetettebb és ötletesebb dologra gondolok.

Az óra üzletek előtt képesek voltunk Lacival hosszú-hosszú percekig ácsorogni és nyálcsorgatva válogatni, hogy melyik karórák is tetszenek igazán, és ezt vegyétek szó szerint. Ha egy plázában volt dolgunk, akkor kábé mindegyik ilyen üzlet előtt megálltunk, jócskán megnövelve az ott eltöltött időt. Komolyan! Nem tudom, hogy miért pont az órák lettek azok a divatkiegészítők, amelyek mindkettőnket ennyire elvarázsoltak, de nem is akartunk hadakozni a tény ellen, inkább megéltük.

Megszámlálhatatlanul sokszor játszottunk a családdal és a barátokkal egyaránt a kívánságcsonttal, és bár arra már nem igazán emlékszem, hogy valóra váltak volna a széttörése előtt megvágyott kívánságok, de amikor egész csirke került az ünnepi asztalra, sosem hagytunk ki egyetlen alkalmat sem a „mágikus” csontdarab félretételére, kiszárítására és felhasználására.

Mintha évről évre hamarabb indulna a karácsonyi láz az áruházakban. Idén még strandpapucsban flangálva, konkrétan az iskolakezdés után egy héttel akciós girlandokra csodálkozhattam rá az egyik áruház polcán. Bár meglepő és nem igazán értem, hogy hová mindig ez a sietség, de tulajdonképpen nem bánom, mert szeretem ezt az időszakot. Ahogy hűvösödik és szürkül az idő, bennem úgy növekszik a karácsonyi hangulat.

Vajon a forma vagy a funkció befolyásolja jobban az embereket egy-egy bútordarab megvásárlásával kapcsolatban? Az a tapasztalatom, hogy a praktikussági szempontok a legtöbb esetben győzedelmeskednek az átlagostól eltérő forma-és színvilág felett; de leginkább az árcédula van hatással ránk.

Wilfried Grootens német művész 15 évesen festett először üvegre, ekkor a Hein Derix nevű cégnél régi ólomüveg ablakok helyreállítása közben tanulta meg ennek a művészeti formának a csínját-bínját. Pár évvel később azonban úgy döntött, hogy körbeutazza a világot és így szerez majd további tapasztalatokat.

Chris Wolston amerikai designer, művész a szokatlan formavilágú bútorairól, lakberendezési tárgyairól vált ismertté a tengerentúlon. Esetlen és szerethető, akár személyiséggel is könnyen felruházható teremtményei mellett elég nehéz szó nélkül elmenni. Én abba a kategóriába tartozom, aki szereti őket, de én Tim Burton óta alapból vonzódom azokhoz a karakterekhez, akik külsőre lehet, hogy nem átlagosak, de a szokatlan felszín alatt rengeteg érdekesség rejtőzik.

Végre újra itt az alkalom, hogy jól megfürödjünk a művészetben, hiszen ma nyílik az immár hatodik alkalommal megrendezésre kerülő Art Market Budapest, amely a Design Hét Budapest mellett a másik leginkább várt esemény számunkra minden ősszel.

Gyerekkoromban én is próbálkoztam az „Etch-A-Sketch” rajzolótáblával, de tisztán emlékszem, hogy néhány bénácska rajz után elvesztettem az érdeklődésemet az egyébként kreativitást és kézügyességet is fejlesztő jópofa tárgy iránt.

Katy Ann Gilmore amerikai grafikus, festő, szobrászművész egyedi stílusban megfogalmazott, gyakran gigantikus méreteket elérő geometrikus és térhatású alkotásokat készít. Sok hasonlóan tehetséges, és azonos témakörben, stílusban alkotó művésszel lehet találkozni akár napi szinten, számomra mégis van valami megmagyarázhatatlanul vonzó az ő műveiben (is).

Erik Olovsson svéd designer Indefinite Vases című sorozatában a fúvott üveg többek között márvánnyal és gránittal enyeleg. Geometrikus és organikus formák, átlátszó és homályos, vagy mondhatjuk úgy, kitárulkozó és szégyenlős anyagok kerülnek figyelemfelkeltő, erőteljes és erotikus kapcsolatba.

Dan Rawlings brit szobrász újrahasznosított régiségekbe, ezen belül is legtöbbször különböző barkácsfelszerelésekbe (köztük kézifűrész, körfűrész), mezőgazdasági munkaeszközökbe, alkatrészekbe faragja bele aprólékosan kidolgozott különleges alkotásait.

A képeken látható finomságokba az ember legszívesebben azonnal beleharapna, én legalábbis így voltam a tábla csokival, pirítóssal, ameddig meg nem láttam a valóságot. Igen hamar kiderült ugyanis, hogy „csupán” elképesztően valósághű szobrokról van szó, amelyeket Seiji Kawasaki készít fából.

Sosem gondoltam másként a kagylókra és más tengeri herkentyűkre, mint mondjuk remek lakberendezési kiegészítőkre, ékszerekre, vagy például a tengerpart órákon át tartó tüzetes átvizsgálásának okaként a hazaindulás előtti napon, pedig annyira kínálkozik művészeti installációk alapanyagaként is...

Yeesookyung koreai művész érdekes és látványos formáját választotta az újrahasznosításnak és az átlag számára kidobásra ítélt alapanyag értékessé tételéhez. Különböző törött porcelántárgyak darabjait illesztette egymáshoz, az egyes darabok között húzódó réseket pedig 24 karátos arannyal fedte. Az aranyozott amorf szobrok így figyelemfelkeltővé váltak és ügyesen tálalják számunkra a környezetvédelem fontosságát.

Vannak azok a finomságok, amelyeket nem azért nem ennél meg, mert undorítóak, hanem mert a tervezőik olyan műgonddal, precizitással, aprólékossággal készítenek el, hogy inkább csak gyönyörködnél bennük egészen addig, ameddig teljesen az enyészeté nem lesznek.

A drótszobrászok alkotásaiért és az anamorfikus (adott nézőpontból értelmezhető) művekért külön-külön is rajongom, nemhogy egyben, de erre még csak most jöttem rá, hála Matthieu Robert-Ortis francia szobrásznak, aki ezt a két hozzávalót ötvözi, méghozzá nem is akárhogyan. A fenti képen látható elefánt egy zsiráf duót is magában rejt. De!

Gyanítom, hogy nem a kényelem szó jut elsőként az eszetekbe, ha fa ülőfelülettel rendelkező bútorokról beszélünk. Mindig kell valami párna, ha hosszútávon szeretnénk jól érezni magunkat egy-egy ilyen széken, padon, raklapbútoron ücsörögve. Egészen idáig, ugyanis a Sitskie Furniture innovatív bútorai önmagukban, kiegészítők nélkül is a pihe-puha lágyság érzetét keltik!