Szombaton nyílik a Világkiállítás és hellyel-közzel elkészültek a pavilonok. „Hétfőn véget ért a sanghaji expó tesztidőszaka, nagyjából százezer ember jött el az utolsó tesztre. Ezen a napon is a kínai pavilon volt a legnépszerűbb, előjegyzésben 45 perc alatt betelt az 50 ezres látogatói keret. Az európai „negyed” hétfőn nem volt már olyan zsúfolt, a német és a spanyol pavilon például nem is nyitott ki. A második legnépszerűbb ausztráloknál viszont hétfőn is volt, hogy három órát kellett várni, amíg valaki eljutott a bejáratig. Vasárnap 32 ezer ember látta a „majdnem teljesen” kész kiállítást, míg hétfőn 5 ezer fölött volt az érdeklődők száma. A pavilon mellett és mögött vezetett szalagkorlátok szabta ösvény vasárnap szinte folyamatosan zsúfolt volt, a magyar alkalmazásban lévő őrök 4-5 percenként engedtek be be körülbelül 300 embert. de még majdnem mindenütt folynak apróbb munkálatok, csinosítások; A magyar pavilon mindkét napon a látogatók mintegy 7-8 százalékát fogadta – a vasárnapi nagy roham után – ugyancsak az utolsó simításokat végzik.

A világméretű áJhisztéria egyik, még jópofának is tűnő darabja, a Scott és Megan Freeland által kitalált iRetroFone. A dokkoló USB csatlakozóval is fel van vértezve, így bármilyen PC-vel szinkronizálható. Egyébként pszichológusok megállapítása szerint a mobiltelefonok kb. 1 hónap alatt képesek függőséget kialakítani a használójukkal.

Hogyan díszítsük falainkat, ha igazán egyedi hatást szeretnénk elérni? Néhány alkalommal már megemlékeztünk az elénk táruló lehetőségek közül pár dologgal, most a milánói design héten bemutatott „tapétákkal” bővül az általunk bemutatott kollekció. Az olasz Carnovsky ugyanis olyan különleges fajtáját tárta a nagyérdemű elé, mely alapjáratban ugyan extravagáns mintakáosznak tűnik, azonban a különböző színű fényhatások segítségével kirajzolódik a valódi tartalom.

Alig néhány héttel, a Heineken számára tervezett palackok napvilágra kerülése után, megérkezett a francia designer, Julien Muller újabb koncepciója, amivel most a Coca-Cola klasszikus megjelenését szeretné új irányba terelgetni.

„Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.”

(Márai Sándor: Füves könyv)

Ha már ekkora reneszánsza van a vámpíroknak és amúgy is érkezik júniusban a kultikus True Blood 3. évada, a rákészülési időszakban mi is szeretnénk fokozni egy kicsit a hangulatot. Persze konkrétan nem köthetőek a Spinning Hat termékei a sorozathoz, de designereik kellően perverz emberek ahhoz, hogy a különleges kiegészítőikkel hozzákapcsoljuk őket a horroros/vámpírosb*szós/zombis vonalhoz…(Dexter fanoknak is ajánlom figyelmébe!)

Aludni márpedig jó, hiába hangoztatják páran, hogy fölösleges időpocsékolás. Lehet, hogy az ember élete egyharmadát végigalussza és ilyenkor improduktív, de egy jó kis pihentető alvás sok mindenre gyógyír. Állítólag a napközben beiktatott 20-30 perces alvás (nem több, mert ezután következik egy mély alvás szakasz) rebootként hat az emberre (szorgalmaznám a munkahelyeken való bevezetést is). Nem mindegy azonban, hogy milyen az ágy vagy milyen az ágynemű! Sokan emlékeznek a tükröspaplanra és biztos sokaknak volt szerencséje már nájlonágyneműhuzathoz, ami alatt aludni is lehet persze, de leginkább beizzadni. Ha valaki igazán egyedi ágyneműhuzatot szeretne beszerezni egy kis utánajárással elképesztően jópofa és viszonylag egyedi darabokba ütközhet, ám én most Vadim Cherniy munkáit emelném ki egy pillanat erejéig, aki kellő humorral közelíti meg ezt a témát. A vécék női/férfi figuráit utánozó huzatok természetesen úgy születtek meg, hogy mindenki megtalálja az igényeinek megfelelő darabot, de persze több típus is van, így kedvünkre válogathatunk az olykor elegáns, máskor vicces minták között.

Barcelonából ugorjunk át az egyetemes szeretet és tolerancia európai fővárosába, Amszterdamba. Nekem, némi gondolkodás után ezek ugranak be erről a városról:

...fű, gandzsa, lánykori nevén mariska, süti, coffeshop, magic mushroom, vöröslámpásnegyed, Rembrandt, narancs, Ruigoord a hippimekka, drótszamarak minden mennyiségben és mindenhol, jellegzetes épületek, Concert Gebouw, csatornák, fapapucs, KLM, Schipol, gyémánt, Van Gogh, múzeumok, Anna Frank, Heinekken, Amstel, tulipán, virágpiac, a foci és persze az Ajax, szélmalmok, mindent felülíró szabadság, Queensday, transzvesztiták, melegek, zanzásítva: szikrázó amszterdami nihil, peace and love...

A képek láttán azon sem lepődne meg az ember, ha hirtelen Csavardi Samu vagy Zsákos Frodó feje bukkanna elő ezekből a zsáklakokból. Pedig lenne okunk rá, hiszen ez a 11, földbe süllyesztett bungaló nem a világ másik végén van, úgy, mint Zsákfalva a Megyéből.

Angela nem teljesen százas, viszont kreatív…régi, fölöslegessé vált, elhasználódott, törött porcelán tányéroknak és egyéb változatainak biztosít olyan új köntöst, ami felkelti az ember figyelmét. Igaz, ez a „soha ki nem tenném a lakásomban” kategória (hiába vagyok Star Wars mániás), de biztos vannak olyanok, akik szívesen díszítenék falaikat, asztalaikat ezekkel az alkotásokkal. Nekik ajánlom figyelmükbe oldalát, ahol bezsákmányolhatnak párat ezekből a kiegészítőkből. Az árakat nyilván a porcelánok értéke határozza meg, úgyhogy van, amelyik elég drága, sőt, biztos vagyok benne, hogy csak egyeztetés kérdése és a hölgy a kedvenc Zsolnay tányérunkra is rávarázsol egy R2D2-t…

Engem már évek óta kényeztet a MÁV! Szép, nagy, piros, világos, relatív tiszta, általában a wc is működik és harmincfokigkalibráltlékkondi is van ám benne. Mámoros boldogsággal vegyes büszkeség töltött el akárhányszor léptem fel, az egyébként tízből kilenc alkalommal nem kinyíló lépcsőjű álomvonatra, egészen addig a pillanatig, amíg egyik nagyon kedves győri barátnőnk invitálására fel nem szálltam az ÖBB Salzburgig közlekedő Eurail járatára.

A helyszín Varsó, Lengyelország. Ania itt alkot apró kerámiákat, melyeket az utcák legváltozatosabb helyszínein helyez el, ragaszt föl falra, fára, bárhová, ahová lehet. Apró ékszerek ezek, melyek lenyűgözőek. Nem csak a szépségük, hanem az ötlet, a kreativitás, miatt, amivel hozzátesz a városlakók életéhez. Ritka manapság, hogy valaki másoknak próbál örömet szerezni, de vannak ilyen emberek! Saját bőrömön is tapasztaltam, hogy jó páran mennyire bizalmatlanok, az ilyen dolgok mögé is képesek hátsó szándékot sejteni, pedig nem minden esetben kellene. Ania otthagyja a kéznyomát mindenhol és aki ismeri, szereti kerámiáit, talán mosolyogva konstatálja egy-egy újabb darab felfedezését…ez az, amit ő szeretne kapni cserébe!

Remélhetőleg soha sem jön el az az idő, amikor a Designaffairs Studio új koncepciójára lesz szükség. Persze fenyeget a globális felmelegedés/lehűlés (kinek mi) és szaporodnak a természeti katasztrófák, amit tudományos oldalról az emberiség vitatható tetteinek tulajdonítanak, illetve vannak spirituális elméletek arról, hogy a jelen pillanatban végbemenő változások szükségszerűen rákényszerítik az emberiséget arra, hogy átgondolják életvitelük helyességét, a külsőségektől a belső tartalmak felé vezetve mindenkit.

A Bokja Design (Hoda Baroudi és Maria Hibri) kortárs design bútorainak népies mintájú kárpitjairól az ágy-asztal-tv már beszámolt. Hogy miért került át a téma hozzánk egy rövidke pillanat erejéig? Mert a milánói design hét keretein belül a két libanoni tervezőnő bemutatta legújabb alkotását, mely most a bútoroktól messze eső autók világába kalauzolta el az odalátogatókat. Egy ikonikus Volkswagen Bogarat díszítettek fel népies köntösbe. A „Bokja Bug” egy aukció keretén belül április 14–20. között 1004 euró összegért kelt el, melyet a Fondazione Francesca Rava nevű szervezet a szegény sorsú haiti gyermekek javára ajánlott föl. Pirospont...

Az Ephemicropolis a világ legkisebb városa. Területe 18 négyzetméter, legmagasabb pontja szédítő magasságban, pontosan 12 centiméteren van. Lakossága jelenleg 0 fő, és a közeljövőben nem is várható népszaporulat, hacsak a város alapítója, polgármestere, jegyzője és egyben főépítésze

Miután a sors még nem vetett el ebbe a városba (ami késik az nem múlik), ezért csak az ismerősök vagy barátok elbeszéléseiből tudok arra következtetni, hogy Barcelona az a város ami az első ott töltött nap után végleges rácuppanás, egy európai kötelező adrenalinbomba...

Az újrahasznosítás jó dolog…Nem kell hozzá sok tehetség, és mi is készíthetünk az elhasználódott berendezéseinkből, nem használt kiegészítőinkből, csak fantázia kell hozzá. A tevékenységre használt angol szó, a recycling, jobban kifejezi, hogy anyagok környezettudatos körforgásáról van szó, a nyersanyag –késztermék–hulladék–nyersanyag stb. folyamatban. A felhasznosítás (upcycling) és a lehasznosítás (downcycling), melyek az újrahasznosított anyagnak az eredetihez képesti minőségét fejezik ki, két különböző válfaja a folyamatnak (wiki).

Tegye fel a kezét, aki már volt részeg és gömbölyödő talpakkal próbált meg egy átmulatott éjszaka után bejutni a lakásába, de minden igyekezete ellenére nem sikerült betalálni a kulcslyukba, aminek terhét még az is növelte, hogy nem volt világítás a lépcsőházban…persze nem kell részegnek lenni ahhoz, hogy valakinek rossz legyen a lyukérzéke vagy simán ne működjön a világítás.

Kávéfüggő vagyok, úgyhogy a következő kijelentés teljesen szubjektív: mi is lehet jobb a reggeli kávénál? Mikor álmosan kikelsz az ágyból és nekikészülsz a lefőzésnek, majd pár perc elteltével már betölti a konyhát az a kellemes illat, amit magából áraszt a kotyogó. Mikor leülsz a gőzölgő bögre mellé még pár percnyi szunyókálás vagy az internet/tévé/egy jó újság/könyv/aprósütemény/dohányosoknak + egy cigi erejéig a szobába/erkélyre vagy a lakás bármelyik pontjára…a feltöltődés percei ezek, amit bizony senki nem vehet el a kávéfüggőktől.

Már csak pár nap és itt az idei Világkiállítás megnyitója. Természetesen mint minden, ez sem mentes a problémáktól...Még mindig vannak olyan pavilonok, amik nem készültek el (bár az is csoda, hogy ez elenyésző mennyiséget jelent) és az építészek az utolsó pillanatokat is kihasználják a szépítgetésre. Az első próbanapon (kedden) 200 ezer főt engedtek be a világkiállítás területére, hogy teszteljék a létesítmények teherbírását, a szolgáltatásokat, ellenőrizzék a működést, a közlekedést, és a roham totális káoszba fulladt a MR1 Kossuth Rádió, illetve a Világkiállítás.hu beszámolója szerint.

Rögtön az elején le kell szögeznem, nehogy megkapjam megint a magamét, úgy ahogyan néhány nappal ezelőtti cikkünk után az egyik kommentelő az orrom alá dörgölte kollektív tudatalattimra ható, részben jogos véleményét, hogy természetesen tisztában vagyok azzal, a legkisebb problémánk is nagyságrendekkel nagyobb és sürgetőbb megoldás után kiált, mint az alábbi történetben szereplő. Mégis megkockáztatom sommásan körbejárni a témát, mert akár még hasznos konzekvenciákat is le lehet vonni belőle, a kísérteties párhuzamokról nem is beszélve...

Bizarr, furcsa kinézetű figurák, különleges megvilágításnál nagyon fehér vagy hamuszürke bőrű, szinte baba-szerű alakok, élénk, kihangsúlyozott színek, szürreális környezet; ez Tim Burton világa…vagy nem csak az övé? „Nincs új a nap alatt” – szokták mondani és milyen igaz…A német Silent-View projekt fotósai hasonlóan elborult és különleges világba helyezik el modelljeiket, majd a Tim Burton fantáziájához hasonló hatások kopipésztelése után máris kész az alkotás. Persze ez nem kérdőjelezi meg művészetüket, hiszen fotóik mérhetetlenül impulzívak. Érdemes elmerengeni pár percig rajtuk…

Igazán őrült dolgokat nem csak a sótartók világában találhat az ember. Egy kis kutatodás és máris rálelhet pár hülyébbnél hülyébb lakberendezési tárgyra, melyek mindegyike hordoz magában valami bájt, ami miatt nem lehet otthagyni a boltban, ha éppen van rá pénzünk vagy elég infantilisek vagyunk.

Iroda bemutató posztsorozatunk második állomásán több neves cég belső enteriőrjéről rántjuk le a leplet és tesszük föl ismét a kérdést: Te melyik irodában dolgoznál? Azt hiszem bármelyik képet nézzük, egy dolog biztosan elmondható: a felsorolásban található cégek mindegyike kitüntetett figyelmet biztosít a kellemes munkahelyi légkör megteremtésére! Személyes kedvenc a spanyol Selgas Cano Architecture irodája...

Köszönjük Airnoldnak az információt!

Ki mondta, hogy a csillagok csak a fejünk felett láthatók és kizárólag tiszta égbolton? Ha egy sörösbulis borús éjszakán valamelyik romkocsmából tekeregsz hazafelé az utcán ne hidd, hogy a szemeid kápráznak, amikor a lábad alatt kezdenek el ragyogni.