Egy kedves facebook tagunktól, Anikótól kaptuk azt a linket, ami elindított egy kisebb lavinát, utánajárást, melynek végén a mostani bejegyzés áll. A fészekerkéllyel kapcsolatban kaptunk tőle egy blogcímet, melyben rengeteg szépen felújított külső homlokzattal rendelkező épületről közöltek képeket, engem pedig megfogott a téma, hiszen idehaza a panelprogram (hála az égnek, hogy legalább ilyen van Magyarországon) keretén belül láthatunk szebbnél szebb színeket és formákat a lepusztult és szürke panelházakon, mégis a külföldön készült fotók láttán azt gondolom, hogy lehetne nagyobb fantáziával is csinálni mindezt.

Jonathan Sabine és Adam Pickard a Chromoly nevű kanadai design duó két lelkes tagja eredetileg saját használatra dolgozták ki a rozsdamentes acélból készült Road Popper fantázianevű bringasörnyitó tervét, de végül a nagy érdeklődésre való tekintettel úgy döntöttek, hogy megosztják a nagyközönséggel is, ami jó ötlet a részükről. Ami már kevésbé, hogy a beárazásnál a 40 dolláros árkategóriát választották a bronzból is rendelhető, nyereg aljára szerelhető kütyüből. Kellene?

Ma két olyan információval lettem gazdagabb, ami fajsúlyosan indokolttá teszi a fenti címet! Az egyik egy érdekes, de részleteiben letaglózó Maslow elmélet a Szükségletek hierarchiájáról, aminek elsősorban az 5, 6 és 7-es pontokban olvasható megállapításai azok, amik az első döbbenetet váltották ki bennem...mármint, hogy mennyire távol állnak az első helytől!

A Flowtown nemrég kiadta a 2010-es online közösségekre és a szociális hálózatra vonatkozó világtérképét, a The World Map of Online Communities 2010-et, melyen megcsodálhatjuk, hogy milyen lenne a föld, ha a közösségek taglétszáma határozná meg az országok méretét. Tanulságos összehasonlítani az XKCD 2007-es változatával!

Remélem csak az időjárás - és átmenetileg - váltott ilyen borúsra, azért az általános közhangulat nem! Ha esetleg mégis vannak olyanok, akiknek a lelki állapotára most nagyon ráférne egy rebuild, azoknak külön szeretném a figyelmébe ajánlani a Thaiföld dél-keleti partvidéke mentén fekvő trópusi Koh Samui szigeten található X2 Samui díjnyertes, ötcsillagos, minden földi jósággal ellátott apartmanházait.

A „mi lett volna ha” című kérdésektől - persze a téma és a szituáció függvényében -, de általában komoly késztetést szoktam érezni arra, hogy az első szembejövő falba verjem a fejemet. A São Paulo-i Moma  Propaganda reklámügynökség legújabb kampánya szintén felteszi ezt a kérdést, mégpedig úgy, hogy milyen reklámmal népszerűsítette volna magát a világ legnagyobb közösségi oldala, a legnagyobb videomegosztója és a legnépszerűbb chat oldala a 40-es 50-es években, persze, már ha akkor is léteztek volna?

Nagy híve vagyok a táncos, éneklős flashmoboknak, csúnya magyar fordításban villámcsődületnek, amely egy előre szervezett csoportosulást jelent, ami hirtelen jön létre valamilyen nyilvános helyen és a résztvevők közösen valami szokatlant tesznek, majd a csoportosulás feloszlik. Nem véletlen, hogy gyakran használják fel reklámokhoz is, így az első híresebb flahmob esemény, amivel találkoztam a T-Mobile Life's for sharing kampányához készített táncos csődület, és igen nagy örömömre szolgál, hogy lassan, de szép eredményeket felmutatva kis hazánkba is begyűrűzik ez a lélekemelő kezdeményezéstípus.

Tegnap meghívót kaptam a Haver Vagy Tánc facebookos csoportjába és nem kérdés, hogy azonnal csatlakoztam is hozzá. Saját elmondásuk szerint azzal az elhatározással hozták létre ezt a közösséget, hogy összegyűjtsék azokat a nyitott, könnyen haverkodó, jófej fiatalokat, akikből tudják, hogy sok van, de még sincs meg a közege. A következő akciójukat a Sziget nagyszínpadán a főnapon ejtik majd meg, figyelemfelkeltésként pedig napijegyet ajánlottak fel minden Havervagy tánc résztvevőnek arra a napra, aki legalább két próbán részt vesz (még nincs késő jelentkezni, augusztus 9-10-én lesznek még próbák), úgyhogy érdemes csatlakozni hozzájuk. Persze nem csak a fesztiválbelépőért, hanem azért, hogy bebizonyítsuk, mi is tudunk jófejek és lazák lenni. Április 8-i Mammut II-ben lejtett táncukról készült vidám videót mindenképpen érdemes megnézni ízelítőül, a hajtás után pedig további hazai, illetve a legjobb külföldi flashmobokról készült válogatást találtok. Ha szeretnétek a nap hátralevő részében mosolyogni, ezeket is nézzétek végig! Az élet mégis szép?

Havervagy Tánc /flashmob Budapest/ 2010.04.08.Mammut II. (www.rastinfilm.com)

Anders Krisár 1973-ban született Stockholmban, a londoni School of Communication Arts elvégzése után a New York University és a zeneszerzés, majd később egy reklámügynökség igazgatása, aztán napjainkban a fotózás és különböző kreatív művészeti tevékenységek következnek a sorban. Fonott kosár felsőtest, érintések nyomai a karokon, tablettaarcok, különös kapcsolatot ápol az emberi testtel, amiről a képek alapján mindenki megbizonyosodhat.

Nos, az a fészek ott nem photoshoppal készült, az valóban ott van/volt és egy installáció, melyet a svájci Rahel Hegnauer vizuális művész és természetmániás készített. A család, az otthon, a biztonság, meghittség, gyarapodás, gondoskodás jelképének felhasználása egy erkélyen, a lakáson kívül igen érdekes elgondolás!

Nem is olyan régen, úgy nagyjából 30 éve, hogy a nagy nyári semmitevések közepette a nap fénypontja volt, amikor meghallottuk végre a csengő vagy duda hangját, ami egyértelműen jelezte, hogy háromkerekű fehér triciklijén végre a mi utcánkba is megérkezett a fagyisbácsi.

Aztán felnőtt egy, majd még egy generáció anélkül, hogy átélte volna azt az euforikus érzést, ahogy az utcában lakó összes gyerek egyszerre nyalja elmélyülten két forintos fagyiját a járdán ücsörögve. Nem is sejtik, hogy önhibájukon kívül ugyan, de miről maradtak le!

A finoman szólva is igencsak felemásra sikerült Shanghai Expo-n való magyar jelenlét remélhetőleg nem befolyásolja negatívan a két év múlva esedékes  dél-koreai Yeosu Expo-ra való felkészülésünket, amiről korábban több alkalommal már mi is írtunk. Most azért került ismét képbe a 2012-es világkiállítás, mert napvilágot láttak egy újabb elképesztő projekt látványtervei.

Az OCEAN IMAGINATION elnevezésű projekt nevéhez méltóan valóban megmozgatja az emberi képzeletet. A koreai UnSangDong Architects egy 33 emelet, 100 méter magas óriás malomkerék formájú pavilont álmodott közvetlenül a part mellé a tengerbe.

Japánban minden COOLabb, mint máshol? Míg a világ többi részén határozottan unalmas, szimpla, maximum összefirkált, karcolt, szaggatott, rombolt, lepukkant metró-és vonatkocsik fuvarozzák a munkába igyekvőket, a Japánban ingázók nap mint nap a képeken látható igényesen kipingált szerelvényekkel utaznak. Az ország lenyűgöző 12.000 mérföldes vasúti hálózatán nagy részben ilyen gyönyörű grafikával díszített vonatok közlekednek (persze nem mind ilyen). A kérdés már csak az: vajon mennyiben befolyásolja pozitív irányban az utazók hangulatát a szín-és grafikakavalkád?

Inkább nem is akarom kiszámolni, hogy idáig mennyi pénzt költöttem lottóra vagy sorsjegyekre, de hasra ütés után minimum egy középkategóriás autó árát. Nem bánom, hiszen meg kell adni a lehetőséget a szerencsének, hátha ezen az ajtón óhajt bejönni. Gondolom sok hozzám hasonló ember van, csak éppen az nem fordulna meg soha a fejünkben, hogy valakik a mi nyeretlen szelvényeinkből csinálnak művészetet. 2007-ben Lauren Was és Adam Eckstrom kutyájukkal, Banánnal éppen szokásos sétájukat végezték, mikor rátaláltak egy színes, holografikus papírdarabra a földön, ez volt a napja, amikor megszületett közös művészeti formációjuk, a Ghost of a Dream.

Nem vita tárgya, hogy az egyre elviselhetetlenebb és kaotikusabb nagyvárosi közlekedésben továbbra is van létjogosultsága a kerékpároknak. Sőt, úgy vélem, egyre inkább törekedni kellene arra, hogy az emberek egy jelentősebb része reggelente, bárhova is induljon, ne automatikusan a slusszkulcs után nyúljon, hanem a bukósisakot nyomja a fejébe mielőtt a kétkerekű nyergébe pattan! Valamilyen mindenki számára elfogadható eszközzel -akár KRESZ módosítással is- de kényszeríteni lehetne a városlakókat erre.

Már többször próbáltunk kiállni amellett a gondolatmenet mellet, hogy a graffiti kifinomult formája vagy nevezzük inkább streetartnak olyan művészeti értékkel bír, ami az egyszerű, utcán sétáló ember számára is napi szinten adagolja a kultúrát. Úgy simul bele a tudatalattiba, hogy közben észre sem vesszük, ingyenjegyünk van egy állandó városi kiállításra olyan művészek alkotásait nézve, akik ugyan kevésbé elismert módon, de emberközelibbé, hétköznapivá teszik a művelődés lehetőségét.

Ezt nem bírom kihagyni! Ismét egy zseniális példája annak, milyen inspiráló is tud lenni a mi Rubik kockánk! Itt van egy számomra ismeretlen üdítőital, a Drench marhajó egyperces kreatívja, főszerepben Mr. Kockafejjel. Külön elismerés a témához abszolút passzoló és ma is ütős zeneválasztáshoz, a Gap Band funkyjához, az Oops Upside Your Head-hez. Eszméletlen!

2010. július 30-án adták át a nyilvánosság számára Nagy-Britanniában, a West Sussex-i Littlehampton tengerpartján a sziget leghosszabb padját. A 324 méter hosszú, 300 főre tervezett, újrahasznosított hulladékból és trópusi keményfából, régi tengerparti hullámtörőkből és rozsdamentes acélból készült padot a Studio Weave designerei a Connaught Junior School tanulóival karöltve készítették, akik a későbbiek folyamán 621 méter hosszúra és 800 ülőhelyesre szeretnék bővíteni az amúgy sem apró ülőalkalmatosságot. A projekt első szakaszát a tengerparti városok megújulását segítő Sea Change Programme által működtetett Commission for Architecture and the Built Environment (CABE) 450.000 fontos támogatásából és Gordon Roddick néhai feleségének, Dame Anita Roddick -a The Body Shop alapítója és akinek szíve csücske volt szülővárosa, Littlehampton- tiszteletére felajánlott nagylelkű 100.000 fontos adományából finanszírozták.

Carlos Marquez jelenleg még csak hallgató a Savannah College of Art and Design-on, de máris előrukkolt egy olyan univerzális masinával, ami első pillanatban inkább egy korabeli sci-fiből származó kézi protonstukker benyomását kelti, viszont alapból egy olyan 3 az 1-ben kávéfőző, ami a gőzölgő feketén kívül bármikor hajlandó további jóságokat, mint például forró teát és kakaót is a csészénkbe varázsolni.

Megvan a tökéletes megoldás a kevés pénzel rendelkezők számára! Persze nem bátorítanék senkit, hogy plagizáljon, de manapság sokkal fontosabb, hogy alacsony költségvetéssel is fenntartható életvitelt élhessünk. Maximum érdemes Christiane Hoegner német tervező nevét ráhímezni saját kezűleg az ötlete alapján összeillesztett Lo-Fi szófánkra. Kombinálva a raklapok nyújtotta lehetőségekkel egyedi designnal megáldott bútorunk lehet, melynek elkészítésében ismét csak a fantáziánk szabhat határt. Természetesen a tervező arról nem beszél, hogy mivel tartja egyben a párnákat, de akár varrhatjuk, ragaszthatjuk, merthogy kanapéja is csak egyszerűen egymásra dobott darabokból készült. Ötletes!

Felteszem a nem költőinek szánt kérdés: Mi kell egy meghitt, meleg otthonhoz? Persze a paranoiától szenvedő egyszerűbbje a képek láttán csípőből rávágná - jobb esetben -, hogy két meleg pasi vagy leszbikus csajok. Nos, az alábbi fotók, melyek a svédországi Landskrona városka történelmi városnegyedében készültek, egy a hely szellemétől karakteresen elütő lakóházat ábrázolnak, és történetesen két pasi, Johnny Lökaas és Conny Ahlgren a lakói. Ebbe a miliőbe pillantunk most be, tehát kéretik dacosan frusztrált, kisebbségi komplexusokkal küszködő olvasóknak egyéb szellemiséget közvetítő oldalakra átlapozni!

Anyagcsere-termékeink gyűjtőhelyének enteriőrje, illetve annak berendezése nem tartozik a legkellemesebb lakberendezési folyamatokhoz, de a jól megválasztott csempén és járólapon kívül sokkal fontosabb egy tiszta, kellemes illatú mellékhelyiségben eltölteni azt a pár percet. Ez jelenti igazán az üdítő élményt (és nem is sejtjük, hogy mennyien nem figyelnek oda rá), pláne ha valaki itt pótolja az éves elmaradt könyvolvasást. Ráadásul, ha az élményhez még hozzáteszünk egy kevés humort is, például ha megdizájnolt vécépapírt használunk, akkor teljes lehet a gyönyör! Ugye mondanom sem kell, hogy a Stupid.com "bűntény helyszíne" vécépapírja, még átvitt értelemben is a tökéletes választás lehet?! További vicces budipapírért katt ide, képek a hajtás után, szemléltető videó nincs.

Már sokszor zsörtölődtem azon, hogy számomra az öncélú polgárpukkasztás rendkívül fárasztó tud lenni, de sajnos nem kerülhető el és az ember úton-útfélen beleütközik egy újabb tipikus példájába. Míg a hagyományos kerámiafigurák, igaz giccsbehajlóan, de a legtöbb esetben mégis tele vannak szépséggel, nyugodtsággal, kellemmel és jellemmel (bár én egyet sem tennék ki a lakásomban), az Egyesült Királyság keramikusa, Jessica Harrison művésznő egy határozottan sötétebb megközelítésből szemléli őket. A lógó szem, belek, levágott fej valóban egyedi szemléletmódot tükröz, mégsem hiszem, hogy bárki is berakná a vitrinbe őket…vagy mégis?

Már jócskán benne vagyunk a napban, de Sly Lebulleur official szappanbuborék fújó videója művészetéről, Erik Satie varázslatos Gymnopédie No.1 dalának kombinációjával bárkiből kiszívja az aktuális stresszhelyzet okozta bántalmakat. Kávé, cigi, ebéd vagy csakúgy szünethez kifejezetten ajánlott!

Egy újszülöttnek minden vicc új, így történhetett, hogy az Olympus PEN fényképezőgépeinek tavalyi 50. évfordulójára készített videója most jutott el hozzám. A stop-motion technikával készült felvételhez 60.000 fotóból rakták össze a történetet, melyből 9.600 nyomtattak ki, majd 1.800 darab újrafotózása után készült el a 3 perces elképesztő videó. Enjoy!

via: likecool

A Gelitin csoport négy bécsi művész -Wolfgang Gantner, Ali Janka, Florian Reither és Tobias Urban- összefogásának eredménye, akik 1978-ban találkoztak egymással és egészen 2005-ig „zselatin” néven voltak ismertek, majd nevet változtattak a mostanira komolytalansága miatt. A megkomolyodás természetesen átvitt értelmű, hiszen ugyanebben az évben készült el -5 év kemény és megfeszített munka eredményeként- az 55 méter hosszú, vécépapír-rózsaszínű plüssnyúl az olasz Alpokban (Genova közelében) található Colletto Fava 1500 méteres csúcsán. Terveik szerint a funkció nélküli Nyúl 2025-ig fekszik majd egy helyben az Artesina nevű falu fölött emelkedő hegyen, melyet a helyiek Nyuszi-hegyre kereszteltek. A készítők szerint mindössze annyiról van szó, hogy fantasztikus érzés körbejárni a nyulat, mert mindenki törpének tűnik körülötte, sőt, megmászásra is ajánlják, mert nincs is jobb mint egy kiadós túra után a pihe-puha hasán pihenni. Arról sajnos nincsenek hírek, hogy a természeti erők mennyire amortizálták le a készítés óta. Mit is mondhatnék, irány a Nyúl, ameddig még lehet!