Egy kedves facebook tagunktól, Anikótól kaptuk azt a linket, ami elindított egy kisebb lavinát, utánajárást, melynek végén a mostani bejegyzés áll. A fészekerkéllyel kapcsolatban kaptunk tőle egy blogcímet, melyben rengeteg szépen felújított külső homlokzattal rendelkező épületről közöltek képeket, engem pedig megfogott a téma, hiszen idehaza a panelprogram (hála az égnek, hogy legalább ilyen van Magyarországon) keretén belül láthatunk szebbnél szebb színeket és formákat a lepusztult és szürke panelházakon, mégis a külföldön készült fotók láttán azt gondolom, hogy lehetne nagyobb fantáziával is csinálni mindezt.
Az utánajárás eredményeként azt a konklúziót lehet levonni, hogy míg idehaza nagyobb hangsúlyt fektetnek az energetikai, szerkezeti felújításokra (nyilván mert muszáj ennek kivitelezését előbb megoldani) a homlokzatra pár kivételtől eltekintve kevésbé figyelnek. Tőlünk nyugatra azonban egész lakótelepek kapnak új külsőt, ráadásul az épületek lebontása, vagy néhány szintes visszabontása is a megszokott események közé tartozik, ami nálunk több okból sem merülhet fel reális lehetőségként.
A nagy lakótelepek építése Nyugat-Európában a lakáshiány vonzó megoldásának tűnt az 1950-70-es évtizedekben – csakúgy, mint (megkésve és hosszabb időszakban) a volt szocialista országokban, azonban rövid fellendülés után ott is megjelentek a tipikus lakótelepi problémák, amire a gyors reakció, az épületállomány modernizációját is magukban foglaló, széles körű, a lakosság igényeihez igazodó és a döntésekbe őket is aktívan bevonó akciók megoldást jelentettek és sikerrel jártak. A volt szocialista országokban –így hazánkban is– a paneles építés lakásállományon belüli aránya, az ott élők száma, a lakótelepek mérete nagyobb arányú, mint Európa nyugati városaiban és a megjelenő problémák kezelésére sem fektettek akkora hangsúlyt mint máshol. Ma hazánkban körülbelül 1,9 millió ember él – a KSH besorolása szerint – „lakótelepi jellegű lakóövezetben”, s ebből mintegy 1,4 millió panellakásban (a köztük ingázó népek sokaságáról már nem is beszélve), a panelprogram pedig csak 2001-ben indult, külföldi társainak jóval korábbi indításával szemben. (forrás itt, itt és itt, további érdekes cikk itt, sok cikk itt, és egy emberközeli, top 10-es blog a Goldenblog 2010-es versenyén a témáról: Panel blog)
A mélyebben rejtőző, leginkább hozzáállásbeli különbségeket felvető probléma -nem teljes körű- áttanulmányozása után azonban mégis remélem, hogy idővel, akár egy második, homlokzatfelújító hullám keretén belül odafigyelünk majd arra a lehetőségre is, hogy a falaink festésébe, a megjelenő formákba, színekbe és igényességbe több energiát fektessünk. Lehet, hogy fel kellene kérni a Színes Város művészeit és egészen más városképet kapnánk?! Például úgy, ahogy az alábbi képeken is látjátok majd…
És akkor a külföldi példák:
