A tegnapi pihenőnap után ma ismét felvesszük a fonalat és mi mással kedveskedhetnénk a drága olvasóknak, mint egy remekbe szabott, látványos time lapse videóval, melyet Dustin Farrell készített a Utah állambeli Natural Bridges National Monument-ben, illetve a Goblin Valley State Park-ban egy Canon 5D segítségével és némi Adobe After Effects utómunkával. Enjoy!
Most már tényleg nagyon hamarosan itt a karácsony, de legalábbis az ilyenkor szokásos képeslapok beszerzésének, kiküldésének dátuma. Ha valakit nagyon szeretünk a rokonságból, baráti körből és egy halvány fokozattal különlegesebb ajándékkal szeretnénk meglepni, érdemes elgondolkodni a PostCarden növénynövesztős változatán, melynek grafikáját Krista Nyberg készítette. Nyitás után a faházat nekünk kell összeállítani, a korcsolyázóknak is valami funkciót adni, beleszórni a belsejébe a mellékelt magokat és meglocsolni. Néhány napon belül pedig elkezd nőni az ünnepi erdő, ami 2-3 hétig folyamatosan zöldell. Itt lehet rendelni, képek és oktatóvideó a folytatásban.
Súlyos közhely, de igaz: néha meglepő és nagyon tanulságos dolgokba lehet belebotlani a világhálón. Most éppen egyik kedvenc oldalamon, az Information is Beautifulön találtam rá az alábbi Kai Krause ábrára. A „The True Size Of Africa” című tanulmány egyrészt látványosan mutatja be azt, hogy valójában mekkora is ez a kontinens, egészen zseniálisan töltve fel a földrészt más államokkal. Kína, Japán, India az USA, továbbá néhány európai ország mellett ugyan Kelet-Közép-Európa is ott van a térképen -most jön a kissé keserédes, tanulságos rész- viszont továbbra is egy homogén masszaként kezelve...
James Mollison fotóművész Kenyában született 1973-ban és Angliában nőtt fel. Miután jól kitanulta a művészet és a design csínját-bínját az Oxford Brookes-on, majd elmerült a a film és fotó világában a Newport School of Art and Design-on, Olaszországba költözött, hogy a Benetton kreatív laborjában, a Fabrica-ban dolgozhasson. Munkáját széles körben elismerik, a The New York Times Magazine, a Guardian magazin, a The Paris Review, a New Yorker, a Le Monde is megjelentetett alkotásaiból.
Anthony Burrill a Happiness Brussels projekt keretén belül limitált mennyiségű (200 db) posztert készíttetett a "Coalition to Restore Coastal Louisiana" nevű non-profit szervezet számára, mellyel a Mexikói-öbölben bekövetkezett tragikus olajkatasztrófa káros hatásainak elhárításához, az öböl helyreállítási munkálataihoz szeretne hozzájárulni. Az alapanyagot természetesen maga az olaj szolgáltatja, melyet a Louisiana-i Grand Isle partjainál gyűjtöttek. A szitanyomásos technikával készült poszter darabját 150 euróért lehet megvásárolni. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy talán a vörösiszap-katasztrófa áldozatait is lehetne valami hasonló (természetesen egészség-és környezetbarát változatban készült) változattal támogatni!
Szállodamustránk előző kiadásában Montana hegyei között bukkantunk rá egy különleges vendégházra, mai adásunkban térjünk vissza egyik állandó helyszínünkre Hongkongba, ahol nemrég adták át a nagyérdeműnek a városállam legújabb elegánsan extravagáns szállodáját a Mira Hotelt.
Robert Wechsler amerikai designer 2003 tavaszán készült el bringakörhinta projektjével. A 9 kiszuperált és újrafelhasznált bicikliből összeforrasztott ringlispilt azóta is előszeretettel helyezik ki közterületekre, hogy bárki igénybe vehesse az ingyenes mókát. Jópofa!
Storm Flippernek hívják a londoni közparkokba szánt új ivókút koncepció, melynek tervét egy svéd építészeti stúdió, a Visiondivision készítette. A pályázatot a fenekestől felfordult időjárás szimbólumaként is értelmezhetjük, talapzatként maga a felhő, tartóelemként/vízvezetékként az esőcseppek, világításként a villám, ivásra alkalmas szerkezetként az esernyő és annak szára szolgálná ki a parkban sétáló szomjas tömegeket. A költségek és a tartósság figyelembevételével változatos anyagokból, valamint a különböző ízlésvilágok kiszolgálására számtalan mintában és színben kivitelezhető köztéri díszítőelemet akár falra szerelhető változatban is el tudnák készíteni. Már csak a mindenhol utolérhető vandalizmus romboló hatásait kellene megtanulni kiküszöbölni.
Napi inspiráció: ma mindenki szeresse magát egy kicsit jobban, mint amennyire szokta! Egészen különleges dolgokra vagyunk képesek, ha hiszünk benne, vagyis inkább magunkban; a most következő videó pedig segít elhitetni velünk mindezt. Zene: Hadouken - Mecha Love
Az idei év egyik legnagyobbat szóló premierje a finn Rovio által az Apple iPhone és iPad Touch készülékekre kifejlesztett Angry Birds nevű puzzle játék volt, melynek elképesztő sikere (6.5 millió példányban kelt el a játék) arra motiválta a céget, hogy leválassza a játékról a főszereplő nagyon dühös tojásokat, és lakberendezési kiegészítőként piacra dobja -puha plüss párnaként újjászületve- őket. Egyelőre se arról, hogy mikor jelenhetnek meg az üzletekben, se az árakról nem áll rendelkezésre információ, a tervek szerint azonban még karácsony előtt minden kiderül...
Délutáni lazításhoz tekintsétek meg az alábbi stop motion technikával készült rövidfilmet a stop motion technika történetéről. A kedves és informatív videó alatt Erin Austin és Rob Gungor tökéletes aláfestőzenéje szól.
Na, ki az, aki elsőre kitalálja, hogy mi látható a képen? Természetesen azon kívül, hogy egy szobabelső a galériáról fotózva...Kérem szépen, a lépcsőre tessék elsősorban figyelni, és csak akkor kattintsatok a folytatásra, ha megvan a tipp.
Emlékszik valaki még a hőskorra? Azokra az időkre, amikor feszülten hallgattuk végig minden áldott nap a 13.45-ös „időjárás és vízállás jelentést", körmünket rágva, hogy éppen hol és merre tilos találkozniuk egymással a "hajóvontágoknak"?
A fotórealizmus Amerikában az 1960-as évek végétől, Európában 1972-től kezdődő festési irányzat, mely a fényképezésen alapszik és amit a részletek aprólékos kidolgozása jellemez. A pop-art-ból nőtt ki azoknak a festőknek a kezdeményezésére, akik rajongtak a fényképek világáért. Ilyen művész Pedro Campos, akiről már korábban beszámoltunk, és persze számtalan más festőn kívül a brit Tom Martin is, aki előszeretettel kalauzolja a nézőt a gasztronómia világába akril képeivel.
Ugyan két nagyonjóképű (sicc!) pasi írja e blogot, ennek ellenére úgy gondolom a legkevesebb, amit mi itt megtehetünk, ha rendszeresen hírt adunk a nők leggyakoribb daganatos megbetegedése, a mellrák elleni küzdelem különböző, prevenciót elősegítő kampányairól. Itt és itt már több alkalommal írtunk a témáról, ezért örültünk meg annak a levélnek, amit a mai napon kaptunk a Próbakő Communications-től és most teljes terjedelmében közzétesszük.
Napi csináld magad inspirációs tippünk ma Carolina Fontoura Alzaga Amerikában élő mexikói-brazil multidiszciplináris művész munkáihoz fűződik. A különböző médiumok, mint a szobrászat, festészet, fotózás, divat és designékszer témakörében is jártas hölgy egyik kedvenc időtöltése ugyanis, hogy kerékpárok alkatrészeit hasznosítja újra, melyekből olykor viktoriánus stílusú mennyezeti csillárokat, máskor álló, illetve asztali lámpákat készít. Szabadidőnkben az ő ötletei alapján is kreatívkodhatunk, de ha kényelmesek vagyunk, felvehetjük vele a kapcsolatot, amennyiben megtetszett valami a katalógusból.
Nisyros szigetén található ez a hagyományos görög stílusjegyeket magán hordozó ház, melyet a tulajdonos George Koukourakis saját tervei alapján újított fel. Az "1890" fantázianévre keresztelt rezidencia mind a 155 négyzetméteréből árad az a sajátos íz/szag ami igazán, csak és kizárólag egy görög házban ízlelhető meg.
Szépen, lassan, de biztosan megtérülni látszik a blogba fektetett energiánk, hiszen egyre több cég keres meg minket azzal a kéréssel, hogy írjunk egy-egy termékükről, sajtótájékoztatójukról, közelgő eseményükről. Külföldön elfogadottabb, sőt, általánosnak nevezhető tendencia, hogy a cégek a hagyományos hirdetési megoldásokon felül egy-egy blogban, internetes oldalon megjelentetett bejegyzésben, cikkben próbálnak minél több olvasóhoz, vásárlóhoz eljutni, bizonyos esetekben hirdetési felületként alkalmazni a blogszerkesztőket, és a legtöbb esetben nem derogál nekik a vásárlóösztönző cikkért cserébe a kölcsönösség elvét legteljesebb mértékben tiszteletben tartani. Igen, a szó legnemesebb értelmébe véve mi is „megvesztegethetőek” vagyunk, mert ugye a mai világban még nem minősül hivatalos fizetőeszköznek a „köszönöm” szó a parizerért cserébe. Ezidáig egyedül az illy kávékat forgalmazó Espresso Kft. internetes boltja, az Espresso Shop volt az, aki felismerte, hogy manapság már nem cool dolog ingyen élni; ha kérnek valamit, amitől nekik jó lesz, adnak is annak a valakinek valami jót, akitől kérik, ráadásul mindezt jófej, barátkozó, közvetlen és laza stílusban. Így történhetett, hogy egy közös játékkal megfejelve egy héten keresztül tesztelhettük a Francis Francis! X7 iperEspresso fantázianevű kapszulás kávéfőzőjüket is.
Úgy gondoltam, meglehetősen régen barangoltunk már az utcán, utoljára New Yorkban tettük ezt meg, ezért éppen itt az ideje, hogy nyakunkba vegyük ismét valamelyik várost. A változatosság gyönyörködtet alapon töltsük újra tehát most Párizst.
Street etiquette - Paris
Lassan beépül a mindennapjainkba, a beszélgetéseinkbe a "spórolás" szó, így nem csak a harmadik világbeli, áram és mindenféle kényelmi megoldás nélkül élő falvak lakói számára adhat megoldást egy-egy saját magunk által fabrikált berendezés. A "Les outils des l'autonomie" nevű francia projekt már több alkalommal kínált jópofa megoldást arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetünk élelmesek a hétköznapjainkban, legújabb kreálmányuk, a "Le lave-linge a pedales" nevű mosógépbicikli azonban multifunkciós jellegének köszönhetően külön kiemelendő. Az oly sokat hangoztatott mozgás fontossága kombinálva a mosás sokak által utált folyamatával, illetve az energiával való spórolással, egy egészen különleges lehetőséget ad számunkra, és akár magunk is elkészíthetjük, ha követjük az oldalon közölt pontos instrukciókat.
Már hét elején témánál vagyunk! Muszáj, ha egyszer Karim Rashid egyik legújabb munkája pont egy szexshop enteriőrjének megtervezése volt. Örvendetes, hogy az üzlet tulajdonosai is törekedtek az egyediségre, valamint egy neves tervező-designer is hajlandó volt nevét adni egy amúgy jellemzően sötét és "mocskos" helyként kezelt belső tér újragondolásához.
A Gobelins egy francia iskola, ahol magas színvonalú animációs képzés is zajlik. A Le Royaume című animációs film Nuno Alves-Rodrigues és barátainak diplomamunkája, mely 3 év kemény munkája alatt idén készült el. Nem kívánjuk túlterhelni senki agyát ezen a csendes vasárnap délutánon, így inkább azt ajánljuk, hogy nézzétek meg a szakadt király történetét, aki egy kiközösített hódot kér meg palotájának felépítésére. Hogy mi lesz a végeredmény? A videóból kiderül, itt pedig további diplomamunkákat csodálhattok meg.
Úgy gondolom, a mai nap emelkedettebb hangulatához talán méltó a World Builder című kilenc perces rövidfilm, mely másfél évvel előzte meg a Christopher Nolan- féle Inceptiont, és amellyel a rendező/főszereplő Bruce Branit elnyerte az Indianapolis International Film Festival legjobb rövidfilmjének járó fődíját...
Az idei Vimeo Fesztivál és Díjátadó eseményről mi is hírt adtunk korábban, melyen végül ez a videó nyerte meg a fődíjat. Azért került ismét a látószögünkbe a filmfesztivál, mert egy londoni székhelyű Seeper nevű művészeti csoport Frank Gehry ikonikus New York-i épületére, az IAC-ra egy speciális fényfestést készített az október 9-ei díjátadó esemény after partyjának megnyitója alkalmából. A lenti videóban ezt nézhetitek végig.
via: designboom
