Gondolom mindannyian szeretünk kedvenc fotelünkbe süppedve jó kis lakbertippekért mondjuk éppen a Spektrum Home (leánykori nevén Deko TV) adását nézni. Én mindenképpen. Úgy hiszem, azzal sem vagyok egyedül, hogy a műsor után, miután nikotinra éhesen kinyargaltam az erkélyre, és mohón gyújtanám meg a cigit, kapirgálok a zsebemben az öngyújtót keresve, majd miután nem találom, további egyre idegesebb másodpercek mennek rá ennek az apró, de felettébb fontos kütyünek a keresésére. Egy perc elteltével dühösen megadva magamat a sorsnak, a jó öreg gyufa azért meg tudja oldani a dolgokat...

Az, hogy a természet megóvása, szűkebb és tágabb környezetünk védelme rajtunk (is) múlik, közhelyszámba megy. Az viszont, hogy a környezettudatos gondolkodásra való nevelést nem lehet túl korán kezdeni, még kevesen tudják és gyakorolják. Egy kedves csapat, Zsuzsa és Éva a Kartonjáték webáruház megálmodói célul tűzték ki maguk elé, hogy az „ökotudatosságot” tágabb környezetben is elterjesszék kis hazánkban, széles palettán kínálnak különböző termékeket kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Webáruházukban a zöld-design hazai és nemzetközi kínálatából válogatott számos környezetbarát termék megtalálható. Folyamatosan bővülő kollekciójukban kreatív, készségfejlesztő játékokat kínálnak gyerekeknek, a környezettudatos felnőttek részére pedig kifejezetten szép és környezetbarát tárgyakat, ajándékokat és különleges dekorációs ötleteket ajánlanak.

Laurence Brabant francia designer és üvegbűvész új megvilágításba helyezi a hétköznapi tárgynak számító boros, sörös, pezsgős és egyéb üvegek újrahasznosítását. Egy egészen egyszerű ötlettől vezérelve ugyanis a kettévágott üvegeket változtatja pohárrá némi különlegesen megmunkált parafadugó segítségével. Az érdekes L'Enverre Glasses kollekcióból itt beszerezhetünk párat, vagy költséghatékony üzemmódban magunk is készíttethetünk üvegműves barátainkkal párat.

A mostani posztot és a folytatásban következő képeket kifejezetten nagyon unatkozó, esetleg orvosi pályára készülő olvasóinknak ajánljuk, egy bizonyos Fungus Amungus ugyanis lépésről lépésre vezeti le számunkra a gumimaciműtétek folyamatát. Agyműtét, szívtranszplantáció, fejcsere és egyéb Frankensteinbe illő műtéti eljárások következnek, csakis pihent agyú üzemmódban.

Ladislava Repková egy fiatal tervező, aki jelenleg a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán Phd-zik. Legújabb koncepciójának témája a hangulatvilágítás, melyhez három lámpát tervezett intim testhelyzetben lévő emberi alakokkal, akik szemérmesen maguk előtt tartják a lámpaernyőt, megvédve ezzel a privát szférájukat. Hálószobák remek kiegészítője lehet, már amennyiben belefér valakinek az ízlésvilágába!

2010 ősze és 2011 tavasza között valósul meg a 3K – Köztéri Kulturális Kereszteződés elnevezésű köztérfelújítási program, aminek keretén belül a Ferenc körút - Üllői út kereszteződés, illetve az Üllői út egy szakasza újul meg. A projekt Városi Tájkép Csoport Tervező Iroda (vezető tervezők: Szöllőssy Barbara és Pyka Zsolt) munkája...

Vannak kivételek, amikor megbocsátva a mértani idomok szigorúságának, nem tehetünk mást, mint csettinteni egyet és elismerően felkiáltani: wow! 

Na, valami ehhez fogható szakadt ki belőlem is, amikor megpillantottam a Plus House nevű villát, amit a Mount Fuji Architects Studio tervei alapján Japán déli, Csendes-óceáni partvidékén fekvő Izusan városában egy hegyoldalba építettek.

Mint ugye a nyelvtanban megtanultuk, a "betűszó a mozaikszók azon fajtája, mely a több szóból álló kifejezés egyes szavainak kezdőbetűiből áll össze", ám mióta van nekünk jó kis internetünk, szépen teret nyert ennek internetszleng változata is. Csak úgy röpködnek a LOL-ok, ROFL-ok, ASAP-ek, AKA-k, NSFW-k és persze a WTF is, mostanában pedig már annyi van ezekből, hogy ember legyen a talpán, aki mindegyiket meg tudja jegyezni. Ezek közül az egyik legkedveltebb mindenképpen a WTF, így nem csoda, hogy egy argentin kreatív stúdió, az Estudio Minga pont ennek a betűszónak a jelentését próbálta megjeleníteni számunkra. A folytatásban 11 humoros WTF helyzet illusztrációját találjátok, akit pedig érdekel ezeknek a rövidítéseknek a jelentése, itt keresgélhet.

Mesésen szép napot kívánunk minden kedves olvasónknak lounge stílusban, az ausztráliai Perthben született 21 éves videó művész, Pogo aka. Fagottron, eredeti nevén Nick Bertke zenés videójával. A szemtelenül fiatal művész állítólag mostanában a Pixar-nak dolgozik, szabadidejében pedig olyan videókat, illetve zenéket rak össze, mint a lent is látható Wishery című saját dal, amihez az 1937-es Walt Disney mesefilm, a Hófehérke és a hét törpe eredeti hangmintáit, vagyis ének szótagjait, zenei akkordjait és hanghatásait használta fel. Awesome!

Van olyan ember, aki Párizsra, van olyan, aki New Yorkra, Vahram Muratyan aka. VM pedig mindkettőre esküszik. Az általa alapított ViiiZ Studio megbízásainak köszönhetően hol a Szajna part mentén, hol pedig a Nagy Almában bukkan fel. A két város iránt érzett rajongását saját, Paris vs. New York című blogján lehet nyomon követni, ahol a két városra jellemző klisék és ellentmondások zseniális párhuzamba állított illusztrációi amellett, hogy rendkívül találóak, ráadásul egy szórakoztatóan profi bédekkerként is funkcionálhatnak...

A TAG-Heuer Grand Carrera Calibre 36 RS Caliper Chronograph szellemisége inspirálta a Várdai Design Studio egyik alapítóját Várdai Pétert, amikor úgy döntött, elkészíti saját óra koncepcióját. ‘The Most Successful Design Award 2008’ díjjal jutalmazott eredeti remake-je karakteres utalásokkal határozza meg a majdani potenciális vásárlói réteget.

Igaz, hogy a Halloween már elmúlt, de sosem késő hangulatában hasonló dolgokról írni, pláne, ha az egy olyan designszék, amit leginkább egy szellem járta kastélyba tudnék elképzelni. Valentina Glez Wolhers tervező amúgy sem az egyszerű székeiről híres, a "The Ghost of a Chair" fantázianévre hallgató ülőalkalmatossága azonban übereli mindegyiket. A gyönyörű szellemszékek mindegyike kézzel készült egyedi darab, anyagát tekintve 4 mm-es átlátszó poliészter, ami kérésre testre szabható, valamint bármilyen színben elkészíthető.

A TEEbooks egy zseniális polcrendszer, amit kis fiókokkal és konzolokkal is kiegészíthetünk igény esetén. Az olasz designer, Mauro Canfori által tervezett szobai kiegészítő azért igazán mókás, mert miután telepakoltuk könyvekkel, CD-kel, DVD-kel, a polcrendszer láthatatlanná válik, és úgy tűnik, mintha a tárolt cuccok szabadon lebegnének a levegőben. A TEEbooks változatos, saját magunk által kreált alakzatokat vehet fel, az egyszerű vízszintes vagy függőleges vonalaktól kezdve a bonyolultabb formákig bármit megtehetünk vele. Használatával a helykihasználás is igen gazdaságos, ráadásul még csak azzal sem kell foglalkozni, hogy színben a bútorainkhoz illő legyen. Ha valaki szeretne magának ilyet, itt nézzen körül plusz információért.

Gyönyörű, kellemesen meleg, napsütéses őszi napokat kaptunk idén, érdemes jól megbecsülni őket. Ennek megünneplésére ismét előkapom a tarsolyból Samuel Cockedeyt és az ő munkásságát, azon belül is az Autumn című time lapse videót, melyet szintén Japánban, jelen esetben a Fudzsi-hegy környékén, Mijadzsima szigeten és az Iwate prefektúrában készített. Természetesen a felvételhez a megszokott Canon 5D-t használta, a zene pedig az Orbital & Lisa Gerrard - One Perfect Sunrise című dala.

A Dreamfarm nyomogatható szökőkútja leginkább a tisztaságmániás, higiénia parás emberek érdeklődését keltheti fel. A gumiból készült Tapi Tap Squeeze Drink Fountain kialakításának köszönhetően kettős funkciót lát el, a csapra applikálva normál üzemmódban is használható, ám (ha valaki előszeretettel iszik a csapból) aljának összenyomásával a másik kimeneti nyílásból egyenesen szánkba irányíthatjuk a vizet. Darabja 6 dollárba kerül, de jóleső érzéssel tölt el a gondolat, hogy ezért az árért a külön bejáratú Tapijainkat bárhová magunkkal vihetjük és a kismillió ember által használt retkes utcai, köztéri csapokhoz is használhatjuk!

Soojin Kang jól öltözött bútorkollekciója anno nem aratott osztatlan sikert az olvasók körében. Reményeink szerint azonban Claire-Anne O'Brien brit textil designer kötött székei közelebb jutnak majd a szívekhez, annál is inkább, mert hamarosan beköszönt a fogcsikorgató hideg, a jóslatok szerint ezen a télen rengeteg hóval. Milyen jó lehet egy átfagyott nap után ilyen széken melengetni a fenekünket, forró teával a kezünkben?! Na ugye!

Emlékszik még valaki az Everynone produkciós cég Words című videójára? Nagy-nagy rajongással írtunk róla mi is. Valószínűleg a kisfilmet övező sikeren felbuzdulva az alkotók elkészítették újabb, újratöltött, újragondolt (kinek melyik jelző tetszik) folytatását Re:Words címmel, melyhez az alapanyagot jelen esetben YouTubeos klipek szolgáltatták. Talán mondanom sem kell, most is sikerül kellemes perceket okozniuk!

Terry Rogers a Massachusettsben élő festő csendéleteket fest. Olyanokat, melyeken a hamvas rózsaszín barackok, vérvörösen piruló eprek és illatozó rózsacsokrok helyett szexuálisan túlfűtött orgiában, kéjtől és egyéb, nem csak alkoholszármazékoktól nedves és forró helyzetekben vonaglanak testek, és egyéb nemesebb szervek egymáson és egymásba.

A hiperrealista festményeiről ismert művész képeire, ha valaki kíváncsi, akkor sajnos utaznia kell egy keveset, most éppen az ausztriai Kremsbe, ahol 2010. november 7-ig látogatható a "Lust for Life and Dance of Death" című kiállítása.

Azoknak, akik egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudnak átugrani sógorékhoz a kiállításra, jön egy 18-as karikás online tárlatvezetés a hajtás után...

Adott volt egy átlagosnál hátrányosabb helyzetű környék valahol Rotterdamban. Tipikus németalföldi kispolgári házsor, annak is a legutolsó, egyben legelhanyagoltabb, évek óta üresen álló épülete. Aztán van még egy önkormányzatunk, amely egy felzárkóztatási program keretén belül pályázatot írt ki az ottani mércével mérve „szegényebb, munkás negyedek” helyzetbe hozására. A nagyszabású tömbrehabilitációs programba bekerül természetesen ez az utca is.

Az életben minden mindennel összefügg. A Feng Shui szerint az öt elem (fa, fém, tűz, víz, föld) hat egymásra és ránk, és mi is hatással vagyunk környezetünkre. A legjobban akkor érezzük magunkat, amikor életünkben megjelenik a harmónia, az egyensúly. Aki kicsit is ismeri Feng Shui lényegét tudja, hogy az otthonunk tudatos berendezésével sokat segíthetünk a mindennapjainkban gyakran csak áhított harmónia megteremtésén. Éppen ezért bizonytalanított el a dél-amerikai Malagana Design cég által tervezett Equilibrium Bookcase. Hiába teremtjük meg a harmóniát az öt elem pontos használatával vagy bármilyen számunkra tetsző apró trükkel, ha az amúgy elképesztően jópofa és ötletes, közel 55 kilogramm súlyt is elbíró könyvespolc folyamatosan egyensúlyozó elemei dominánsan bizonytalan hangulatukkal jól pofán vágják az odáig elvégzett munkánkat. Közben pedig kellene, úgyhogy a fene sem érti ezt...

Szemétből kikukázott limlomok, újrahasznosított papír, fémipari hulladékok, gyufák, szögek és még sorolhatnám azokat az alapanyagokat, melyeket manapság előszeretettel használnak alkotásaikhoz a különböző művészeti ágak neves vagy névtelen képviselői, és amiről mi is rendszeresen beszámolunk a blogon. Így mára már talán nem meglepő az olvasók számára, ha egy olyan művészről adunk hírt, aki valami extrém anyagból készít műalkotást. A 35 éves Ju Duoqi pedig pont ezt teszi, amikor a világ leghíresebb festményeit dolgozza fel sajátos stílusban zöldségekkel, gyümölcsökkel, tésztával. A kínai művésznő először a tartósabb élelmiszereket használja fel és építi be a kompozícióba, a végére hagyja azokat, amelyek könnyen megromlanak. A megfelelő színárnyalat eléréséhez gyakran megfőzi a zöldségeket, illetve előaszalja a gyümölcsöket. Miután ezek az alkotások nem túl tartósak, az utókor számára csak a fotózás örökítheti meg, így Ju Duoqi mindig ezzel a folyamattal, majd az elkészült alkotás felszolgálásával zárja munkáját.

Gondoltam, 4 és fél percre kiszakítok minden kedves olvasót a taposómalomból. Ezalatt Samuel Cockedey francia fotós kalauzol el minket Japánba time lapse videójával, melyet Paul Frankland, más néven Woob ambient/elektronikus zenész Paradigm Flux című dalához használtak fel, nagy megtiszteltetésben részesítve ezzel a fotóművészt.

Emlékszem, gyerekkoromban a temetők környékén ilyentájt már álltak a mézeskalácsárusok sátrai, sült gesztenye illata terjengett a levegőben. Hangulata volt ennek az ünnepnek. Aztán minden megváltozott. Jöttek új testvérek -jó nagyok és erősek- és az általuk képviselt gyökeresen más, multikulturális identitás, erőből szép lassan magáévá tette évszázados hagyományainkat, és a mézeskalácsok helyére befészkelték magukat az idiótán világító töklámpa seregek. Észre sem vettük ebben a csuda nagy eufóriában, hogy ismét asszimiláltak bennünket, és ezekben a napokban elsősorban már nem a magunk módján ünnepeljük több évszázados ünnepeinket, annál inkább számunkra -számomra mindenképpen- idegen szokások előtt mulyán térdre borulva Halloween-tort ülünk. Én itt nem akarok ebbe a sorba beállni! Szeretnék ma csendben lenni és, mint régen, mézeskalács és sültgesztenyeillatú temetőkbe elmenni, gyertyát gyújtani, és méltósággal emlékezni...

Alessandro Gottardo olasz illusztrátor egyszerű, gyönyörű, nyílt és hívogató illusztrációival már szerepelt nagyobb újságok és magazinok hasábjain is, többek között a The New York Times, a The Wall Street Journal, TIME, a The Economist és a Newsweek oldalain találkozhattak vele az olvasók. Több díj büszke birtokosának mondhatja magát, 2009-ben a Society of Illustrators aranyérmét is megnyerte. Okos illusztrációi megmutatják nekünk, hogy a minimalista megközelítést is lehet sokatmondó. Nagyon alap formák, alakzatok, mégis bájos megközelítés következik a folytatásban.

Valahol egyszer azt hallottam, hogy az ember életét nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzete. Ilyenkor mindig nagy dolgokra gondolunk, de olykor a jellegtelennek nevezett, hétköznapi, megszokott pillanatok is magukban hordozhatják a csodát. Többször lehetne részünk benne, ha meghagynák magunknak a felfedezés örömét, ha nem mindig a múlton keseregnénk, vagy a jövőt kutatnánk. Itt terül el előttünk az élet, ami folyamatos, ami néha unalmasnak és állandónak tűnik, mégis mindig változik, lüktet, és ha odafigyelünk, belemerengünk a pillanatba rájövünk, hogy csak kapkodni tudjuk a fejünket a sok történés láttán. És ha ezt már érezzük, gondoljunk bele abba, hogy mennyi minden más, szemszögünktől távol eső esemény megy végbe ugyanabban a pillanatban a tágabb környezetünkben, lakóhelyünkön, az országunkban, a földrészen, ahol élünk, a földön, az űrben, a világegyetemben és arrafelé, amiről nem tudunk, mert nincs is szavunk rá. Felfoghatatlan, szövevényes, rendszertelennek tűnő, mégis összefüggő egységes egész. És mindez itt van akkor is, ha mi már nem vagyunk itt. Vagy itt vagyunk? Ki tudja? Senki sem tudja. A élet csodálatos, a pillanatok csodálatosak; a mai magasztosabb napon álljon itt erre bizonyítékként Matt Daniels és Joy Andrews rövidfilmje a soha vissza nem térő pillanatokról, melyet Canon EOS 5D Mark II-vel készítettek idén március és június között dél-amerikai, európai és új-zélandi útjuk során, és amelyhez Max Richter - Infra 1 című számát választották aláfestőzenének.