A kereskedelmi forgalomban kapható gördeszkák többségénél törekszenek a művészien megtervezett mintákra, hova tovább egyre többször az egyedi kivitelezésre, de míg az előbbinél nem igazán mernek túllépni a jól bejáratott kliséken, addig sajnos az utóbbinál a tervek legtöbbször megmaradnak koncepciószinten.

Lehet, hogy terhes már, ezért minden nem érintett olvasónktól elnézést és megértést kérünk, de az ezerrel tobzódó tavaszt a kerékpáros társadalom legalább annyira – ha nem jobban – várta már, mint általában persze mindannyiunk. Abszolút aktuális tehát a téma, hiszen több százezer bringás szakad ki ezekben a napokban a négy fal közül, mi meg egyszerűen képtelenek vagyunk szó nélkül elmenni olyan hasznos cuccok, kütyük mellett, melyekkel megkönnyíthetik/jük az életünket.

A legtöbb ember számára a szemét, mint anyag, olyan messze áll a művészettől, amennyire csak lehet. Néha bepróbálkozunk egy-egy témával szemnyitogatásképpen, hiszen manapság nem megengedhető, hogy félvárról vegyük a környezetvédelmet. Remek példákkal találkozhattunk korábban, és ez nincsen másképp Wang Zhiyuan kínai művész műanyag flakonokból készített tornádójával kapcsolatban sem.

...és egyéb misztikus lények között nőttem fel. A természet, az emberek, az álmok, a zene, a mágia, az UFÓ-k, az univerzum, Sasquatch és a szeretet, ami inspirál, vallja önmagáról a Los Angeles-i audiovizuális művész Dugan O'Neal.

Nos, ami az alábbi fotókat illeti, teljes joggal feltehető a kérdés, hiszen levadászni a zseniális kínai álcázó művészt – számomra mindenképpen – bizony komoly szemgúvadásokkal járó fejtörést okozott...

Kevés olyan embert ismerek, aki gyerekkorában nem rágott el legalább egy ceruzát vagy tollat. Sokunknál mind a mai napig megmaradt ez a kényszeres viselkedés, aminek nyilván rengeteg lelki oka lehet, de a mi esetünkben most fontosabb, hogy Dave Hakkens fiatal holland designer elkészítette a notórius íróeszköz-fogyasztóknak szánt ehető toll-koncepciót.

Ha már vadnyugat, lasszó és cowboy, akkor lovagoljuk meg ezt a maszkulin vonalat egy vagány urban cruiser hátán, amely a Dockers és a holland Johnny Loco Team kollaborációjának eredményeként került világszerte a márkaüzletekbe limitált példányszámban. A képeken látható gyönyörű Dutch Delight Men bringa – alap felszereltséggel – 549 euró ellenében volt elérhető az érdeklődők számára.

Amennyiben az én korosztályomhoz tartoznának cseppet sem lepődnék meg a két német designer, Johannes Hemann és Kai Linke ötletén, ők azonban annak ellenére, hogy jó ideig még a „harmincasok” táborát fogják erősíteni, mégis valami annyira meglepően eredeti cuccal tudtak előrukkolni, amit inkább várhatnánk azoktól, akik az anyatejjel együtt szívták magukba a klasszikus Karl May- féle indiános könyveket, egy generációval korábban...

Az 1964-es születésű kortárs kínai szobrász, Long-Bin Chen régi telefonkönyvek, magazinok, kiselejtezett könyvek és egyéb nyomtatott anyagok felhasználásával, kifaragásával készíti lenyűgöző alkotásait. Az első pillantásra fa vagy márvány hatású szobrok széles körű társadalmi, politikai és személyes témákat dolgoznak fel.

A több nemzetközi építészeti díjat is magáénak tudó spanyol ICA Arquitectura egy Madrid melletti, gránit sziklákkal bőven ellátott telekre álmodta meg a Pitch's House sokaknak minden bizonnyal szokatlan struktúrájú épületét...

Gyorsan telnek a hetek, a nyári időszámítással pedig visszavonhatatlanul be kell köszöntenie a jó időnek, még ha most nem is a szebbik oldalát mutatja a tavasz. Rügyfakadáshoz ajánljuk jó szívvel blogbarátaink e heti írásait, melyben posztertippeket, vízbe dobott metrókocsikat, bűvös csészét és sok más érdekességet találtok. Enjoy!

„Ezek az éjszaka settenkedő feketébe öltözött srácok semmi rosszban nem sántikálnak. Graffitiznek. De az ő alkotásaikat még csak nem is kell lemosni, hisz valójában ott sincs.”

„If that’s not real art, then I clearly don’t know what is.”...

Kisebb-nagyobb hétvégi kihagyásokkal bár, de végre igen erősen érezteti velünk az időjárás, hogy beköszöntött a tavasz. Egyelőre még jellemzően beltéri használatra ajánlott őrült designcuccok kerülnek terítékre a madárcsiporgós március havi válogatásunkban, de ez szerencsére nem von le semmit a tavaszi hangulat, a felszabadult röhögés, némely esetben pedig a jóleső rácsodálkozás értékén. Ebben a hónapban leginkább a konyháé a főszerep, levehető fejű macival, buta arcokat készítő kenyérpirítóval és egyéb nyalánkságokkal a folytatásban.

Kvíz of the nap: mi a közös a széncinege, a cralusso-féle intelligens horgászúszó, fél csésze túró, valamint Betti a hörcsöglány és a tokiói Thanko kínálatában szereplő „mame cam-dx” mikrokamera között?

Jómagam nem tudom átérezni a problémát, teljes qwerty-billentyűzetes telefonom van, mert nekem KELL a fizikai kontaktus; a tapifonoktól sikítófrászt kapok. Nincs gomb, ami beklattyan, maximum valami kis visszajelző rezgés van, de az nekem nem elég. Sung-Ching Chang az én emberem, ElasticPhone nevű koncepciója megoldást kínál arra az esetre, ha elfogynának az alternatívák, és kénytelen lennék érintőkijelzős készüléket venni.

Aled Lewis angol designer, illusztrátor gonosz humorral megáldott fazon. Make Something 365 című projektjében az év minden napjára tartogat valami extra különlegességet, valami kreatív apróságot, amivel felrázza a nagyérdeműt a fásult hétköznapokból. Többek között néha mozgásszegény, (elvileg) személyiségmentes műanyag figurákat vásárol a játékboltban, hogy utána különböző hétköznapi helyzetekbe állítva őket, röhögésre, néha gondolkodásra serkentő mondatokat adjon a szájukba. A hatalmas sikerre és a megannyi pozitív visszajelzésre való tekintettel, hamarosan valószínűleg pólóra nyomtatva is megjelennek beszélő állatai. Legyen így!

A biztonságos kommunikáció érdekében erre bátorít mindenkit az orosz designer Jevgenyij Filatov, a Masculan 5 Condom USB atyja. Az általa tervezett flash drive állítólag megbízhatóbban védi - amit egy kondomtól ugye alapból elvárunk - gépünket az alattomban vinyóra befurakodó vírusoktól. A készítő természetesen arra is ügyelt, hogy  érintésre olyan érzet kerítsen hatalmába minket, mintha valódi óvszerrel volna dolgunk...

Sean Hartter szabadúszó amerikai művész és zenész, könyv-és plakátillusztrációival vált ismertté. 2009 óta folyamatban lévő zseniális projektje alternatív univerzumba helyezi a filmvilágot, ahol ötletesen megkomponált retró hangulatú filmplakátokon napjaink sikerfilmjei (vagy nem létező változatai) keverednek a múlt színészikonjaival, illetve némely esetben fordítva is igaz az állítás. Milyen lett volna a Kill Bill Marilyn Monroe és John Wayne, vagy a Mátrix Sidney Poitier főszereplésével? A folytatásban minden kiderül, vagy mindenki derül, ez opcionális.

A román Mbike bringa magazin kiváló kampányt indított a modern ember tohonyaságának megelőzésére. Bár amúgy is rendszeresen szembesülünk új betegségtípusok megjelenésével, most plusz három név elraktározásával kell megbirkóznunk. A tökéletes fordítást a szakemberekre hagyva: „Deskorheea”, „Chronic Computerosis” és „Armchairitis”. A művészi anatómia rajzok humoros formában mutatnak rá napjaink burjánzó problémáira. Kár, hogy csak három változatot hoztak napvilágra, lehetne még sok-sok hasonló betegségről szemléltetőrajzot készíteni. Ti melyikben szenvedtek?

Szerda estére ajánlom mindenki figyelmébe a spanyol Javier Morgade csodálatos 4 és fél perces filmjét, melyben egyszerű egyiptomi emberek a főszereplők. 

Audioseduxen: Ah Men El-Fora2" by Amr Diab, covered by Marwan Anwer.

Nem találok szavakat...

Manapság több tucatra tehető napi szinten az olyan neten landoló publikációk száma, melyeket a különböző akadémiákról, egyetemekről kikerülő friss diplomás ipari formatervezők dobnak fel valamelyik szakmai portfólió oldalra a nagy kiugrás reményében, meglepően kreatív innovációikkal – meggyőződésem – tudatosan borzolva a „gadgetérzékeny” kütyümániások idegeit...

A gyorshajtás visszaszorításáért tett erőfeszítések eddigi legaranyosabb megoldását készítette el a svájci Gland város önkormányzatának megbízásából Christophe Machet designer. Csodálom, hogy eddig még nem jutott eszébe senkinek az, ami neki, hiszen nincs az a vezető, aki ne fékezne, ha bármilyen állattal kerül szembe az úton. A fényvisszaverő festékkel bekent szokatlan forgalomirányító bárányok már jó messziről felhívják a figyelmet, hogy ideje lassítani, kivitelezésük pedig egyéb változataihoz képest leginkább mosolygást vált ki morgás helyett. Slusszpoénként, multifunkciós kialakításuknak köszönhetően dekorációs elemként, padként, virágtartóként is használhatjuk az éppen munkanélküli bárányokat.

Jobbnál jobb cipőreklámokkal találkozhatunk. Mindig beválik, ha celebekkel, sporttal, látványosan belassított videókkal magyarázzák, hogy miért éppen az adott márkát válasszuk, azonban a fejlődőben lévő környezettudatos generáció igényeire talán az 1988-ban alapított kínai AoKang cipőkészítő cég reagált a legjobban az elmúlt időszakban. Kína 100 legjobb magánvállalkozásába tartozó AoKang egy cipő formájú kétüléses elektromos autóval keltette fel a figyelmet bőrcipőikre. A hatalmas sikeren felbuzdulva a tulajdonosok komolyan elgondolkodtak a sorozatgyártáson, így elképzelhető, hogy a prototípus mellé hamarosan 40 darab készül a maximum 30 km/h sebességre képes, egy feltöltéssel 400 km megtételére alkalmas, aerodinamikus kialakítású férficipő-villanyautóból, fejenként 6500 dollárnak megfelelő összegért.

via: inhabitat

Bringásoknak gondolom nem mondok sok újat: szezon van! Végre az időjárás kezd igazodni a naptárhoz, tehát robbanás kifelé a backstage árnyékából, lehet birtokba venni a betont, tekerés ezerrel ki a szabadba! Azonban, mielőtt nyeregbe pattannál, állj egy perc erejéig a tükör elé és vess egy kritikus pillantást a ruházatodra. Ha azt látod, hogy tükörképed harsány röhögésben tör ki, akkor az valszeg azért van, mert még szerinte is gáz, hogy idén is a tavalyi bringás etikettben bírnál feszíteni a cangán...

A fejlődés megállíthatatlan; lassan de biztosan haladunk afelé, hogy a levegőben hadonászva irányíthatjuk a számítógépünket, mint Tom Cruise a Különvéleményben. Íme a következő lépcsőfok!