És itt is a lassan már hagyományossá váló mazsolázás, mostantól megspékelve a Dekooderes posztjainkkal, plusz most egy ráadás híradás is bekerült a Trend Guide-os sajtótájékoztatóról, melyen nagy örömmel vettünk részt több mint egy héttel ezelőtt.

SR.X a spanyol street art művész láthatóan tisztában lehet azokkal a fóbiákkal, melyekkel életünk során hol kevesebb, hol több sikerrel, de folyamatosan meg kell küzdenünk. Mikor betelik a pohár, általában hajlamosak vagyunk menekülésre fogni a dolgot, aminek a végén vannak, akik pecabottal a kezükben kiszakadnak egy közeli tópartra, mások egy füstös kiskocsmában kötnek ki.

A skandináv design és lakberendezés abszolút elkötelezett, feltételek nélküli híve és hódolójaként voltaképpen még naptári aktualitás sem kell ahhoz, hogy legalább időnként megemlékezzünk, esetleg az ifjabb design orientált olvasók figyelmének fókuszába tereljük a 20.század meghatározó jelentőségű tervezőit vagy azok egyes, mára ikonná vált munkáit.

Nick Gentry brit művész a floppyk, VHS filmek, polaroid képek, magnókazetták korszakában élte boldog gyerekkorát, az internet-generáció inspiráló szociológiai hatásai ihletik munkáit. Arcképei régi floppyk felhasználásával készülnek. Az elavult lemezek szolgáltatják a vásznat festményeihez, melyek így egyszerű memoárjaivá válnak a folyamatosan változó, egyre gyorsuló életnek, használati tárgyaink egyre rövidülő életciklusának. A londoni Central Saint Martin's College of Art and Design egyetemen diplomát szerzett festő számos kiállítást tudhat a háta mögött az Egyesült Királyságban, Európában és Amerikában.

Bár úgy tűnhet, hogy a 3D-technika valami újdonság, ez nem feltétlenül igaz. A 3D-s vagy sztereó fotózást az angol Charles Wheatstone találta fel 1838-ban, Amerikában az 1861-ben kezdődő polgárháború idején vált igazán népszerűvé. A polgárháború 150 éves emlékére az amerikai Kongresszusi Könyvtár közzétett (és folyamatosan közzétesz) olyan képet, amelyek térhatású technikával készültek ebben az időszakban.

Egy ezüst malteros fándlival kezdődött minden. Még 1905-ben, New York akkori polgármestere George B. McClellan egy erre az ünnepélyes alkalomra készített különleges kőműves „műszerrel” helyezte el pompás szertartás kíséretében a városi rendőrség [NYPD] új palotájának alapkövét a város Soho nevű negyedében.

Már meg sem lepődöm, hogy északról valami furaság jön. Thorunn Arnadottir imádnivaló, ártatlannak tűnő, sokszögű rózsaszín macskagyertyája használat közben szépen lassan felfedi a viasz alatt található meglehetősen baljós csontvázat.

Pierre Matter francia szobrász a művésztársadalom azon kasztjához tartozik, akiknek az életútját a gyermekkorban átélt sérelmek – soha meg nem értett tinédzser volt – egy teljesen más pályára terelték. A kis Pierre már általános, de különösen középiskolai évei alatt karakteresen másként szemlélte az őt körülvevő világot, szinte mindenről homlok egyenest más véleményt formálva, mint osztálytársai, és amit elvártak tőle szülei és tanárai.

Hatezer játékoskedvű, lelkes kisgyerek és önkéntes felnőtt építgette négy napon keresztül a világ legmagasabb legótornyát Sao Paulo városában, egy bevásárlóközpont parkolójában. A hatalmas oszlop végül természetesen egy darukezelő és egy kosarasautó segítségével közel 34 méteres magasságot ért el, és több mint fél millió legóból készült el, megelőzve ezzel a tavalyi győztes chilei fővárost.

Minden hangnak jellegzetes hullámhossza és a frekvenciája van, így ha az emberi hangról beszélünk, ez az egyik legjobb egyedi azonosítónk lehet, amin nyilván nem sokan csodálkoznak, ha belegondolunk, hogy rokonainkat, ismerőseinket és akár a híres embereket is felismerjük a hangjuk alapján. Ha rögzítjük és átalakítjuk vizuális formába, hanghullámaink teljesen személyre szabott művészeti remekművekként jeleníthetőek meg.

Mióta az eszét tudja, Brian Marshall robotkészítő kisiparos mindig szenvedélyesen építgetett különböző alapanyagokból új dolgokat. Míg gyerekként a legót részesítette előnyben, a későbbiek folyamán mind a felhasznált anyagok, mint a készítési technika finomodott; aztán egy filmnézős lusta délutánon jött az ihlet egy szokatlan lámpa elkészítésére, így indult a művész karrierje.

Fredrik Färgs designer neve (Färgs) svédül annyit jelent, hogy színes, az általa tervezett berendezési tárgyak meglepően visszafogott színhasználata viszont nem feltétlenül árulkodik színes egyéniségről. A látszat persze csal, az igazi csettintés a formavilágban és az anyaghasználatban rejtőzik.

A dohányzóasztal a nappali központja, de nem a főszereplője. Köré gyűlünk, eszünk, iszunk, dumálunk, emlékezünk, akár előkerülhetnek a fotóalbumok is, hogy segítségével rengeteg elfeledett érzelem kíséretében idézzük fel a szívünknek kedves múltbéli eseményeket. Látszólag két különálló tárgyról beszélünk (melyek általában pozitívan befolyásolják társas kapcsolatainkat), pedig sokkal több közös van bennük, mint azt gondolnánk. Mitch Steinmetz designertanonc óriási fotóalbumasztalával erre szeretne rávilágítani.

Christopher Lee Sauvé szerint a punkok még ma is itt élnek közöttünk, kockás hasú pasikból álló divatrendőrségre lenne szükség, Isten nem szereti a rút embereket, New York és Terry Richardson egyformán „megérintette” őt, a nyomtatott sajtó halálra van ítélve, egyszer és mindenkorra – ha úgy akarjuk – vége lehet a terrorizmusnak, védjük meg Donatellát [Versace] és a férfi nemet…

Pár pillanat erejéig csodáljátok meg legújabb haverblogos válogatásunkat, mert van benne minden, mi szem szájnak ingere. Blogger tervezte párnakollekció, fogyókúrázóknak vegatányér, csipetnyi Star Wars, egy új haverblogger és az ő színfürdője, vonalkódfilmek, némi megszemélyesítés, modern matyóhímzés, izlandi divat és egy kevés programajánló a szexuális függőséggel kapcsolatban. Mondom, hogy érdemes hatodszor is mazsolázni. Nem? De.

Szóval, ezek azok a pillanatok, amikor úgy érezzük, mégis van értelme a sokszor fájdalmasan hiábavalónak tűnő és éjszakákba nyúló fárasztó gép előtti görcsölésnek. Ezek azok a pillanatok, melyekre oly kiéhezve várunk már – másokkal együtt mi is –, és közel egy évvel ezelőtti posztjában a Dulux zseniális Let’s Colour világméretű gerillakampányáról írva várt Darqo is, amikor lelkes keserűséggel vegyes reménnyel így fejezte be akkori bejegyzését:

Az a neves brazil építész, David Guerra lett megbízva ennek a 80-as évek elején épített villának a teljes körű felújításával, akinek a Nova Lima körüli hegyekben álló és általa tervezett családi házról korábban – itt – már írtunk.

Az épület tulajdonosa, aki egy brazil vállalat londoni irodájában dolgozott, egy évvel szolgálati idejének lejárata előtt, hosszas keresgélés után talált rá erre a házra,...

Végre ismét péntek, lassan az utolsó lantok is a helyükre kerülnek, és kezdetét veheti az örök másodiknak számító péntek esti „kulturális programok” tervezése, majd a „zenéstáncos” helyek egymás utáni felkeresése egészen szombat...vasárnap hajnalig, vagyis tulajdonképpen ez a része is teljesen szabadon választott. 

Milyen furcsa már, hogy itthon ezidáig még nem igazán jöttek rá a kommunikációért felelős szakemberek arra, hogy a "flaszter", mint alternatív üzenethordozó felület, valójában mekkora lehetőségekkel bír, amikor egy kampánynak szeretnének valami baromi ütős helyszínt találni.

Azt mondják, egy kép többet mond minden szónál. Ez a gondolat a spanyol amatőr művész, Juan Osborne esetében érdekes színezetet kap, ugyanis a spanyol építész, dizájner, programozó több százezer szóból készíti el híres képek és ikonok újragondolt változatait. Kizárólag saját fejlesztésű szoftverét alkalmazva az időigényes feladathoz, a legismertebb, gyakran használt szavak segítségével próbál hozzátenni valamit az eredeti alkotásokhoz.

A kortárs művészeket, jelen esetünkben a fotográfusokat a nagy elődökhöz hasonlóan rendszeresen foglalkoztatja az egyéniség kontra csoporthoz tartozás kérdése. A különböző társadalmi osztályok, kultúrák, földrajzi régiók és foglalkozások archetípusainak portréfotókon történő megjelenítése nem új keletű témakör, Fabricius Anna fotóművész azonban kishazánkban próbálja feltérképezni a magyar valóságot.

A szabadság az egész teremtett világnak alapvető dimenziója. A szabadság fogalmilag paradoxon dolog, filozófiai értelemben ugyanis úgy, amint Kant meghatározta, azt a képességet jelenti, hogy egy tevékenykedni tudó valóság, az ember, önmagától egy oksági sorozat elindítója lehet, vagyis valami újat hozhat a világba, olyasvalamit, ami azelőtt még nem volt. A szabadság, minden szabad tett, valamilyen értelemben a létfelülmúlás képességét jelenti...

Sebastian Errazuriz chilei születésű, New Yorkban élő művész és dizájner Dél-Amerikában jól ismert különleges installációiról, melyekkel rendre megdöbbenti a közönséget. A Londonban nevelkedett 28 éves Sebastian nagyszabású avantgárd műveiért számtalan elismerésben részesült már, alkotásaival több mint 40 kiállításon vett részt, többek között Tokióban, New Yorkban, Párizsban és Barcelonában.

Egyed Ufó Zoltán székelyföldi, azon belül is küküllőkeményfalvi fotográfus emberábrázolás-portré kategóriában a Faluszépe sorozatával második (valamint építészet és környezet kategóriában a Digimánia sorozattal első) díjat nyert a Magyar Országgyűlés által kiírt és a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház által szervezett Együtt-Lét pályázaton. A pályázat célja megmutatni a magyar EU-elnökség ideje alatt a Kárpát-medencében élő közösségek életét.

Az írás megteremtésében nagy szerepet játszottak az őskori barlangrajzok, melyet a vadász rótt fel a falra. A barlangok sziklafalára, kődarabokra, csontokra, fákra vésett képek célja a közlés, valaminek az elmondása volt. A kezdeti korokban ilyen képek, rajzok írásával történt a kommunikáció. Az írásnak ezt a fajtáját képírásnak, azaz piktográfiának nevezzük. Ez az az írásrendszer, amelyben a gondolatok írására képeket használtak, melyek tárgyakat vagy cselekményeket ábrázoltak...