Magyarázza már meg valaki, mitől van az, hogy a mainstream tematikus szájtokon konkrétan minden nap találkozni lehet a kortárs brazil építészet egy-egy újabb remekbe szabott példájával? Közel egy éve merültem el -a blog írásából adódóan, illetve a téma iránti laikus érdeklődés jóvoltából- a nemzetközi építészettel foglalkozó blogok világában. Bár statisztikailag nem tudom alátámasztani...
Hogyan lehetne visszacsempészni a természetet, a növényeket a városba? Marco Castro Cosio különleges projektje, a Bus Roots egyszerű választ ad a fenti kérdésre: akár a buszok tetejét is be lehetne népesíteni növényekkel, hogy menetrend szerint azokba az utcákba is megérkezzen a természet, ahonnan az emberi hozzáállás száműzte azt. Az alkotó második helyezést ért el ötletével a Designwala - A Grand Idea nevű versenyén. Aki szeretne a hajtás után található képeken kívül még jobban belemerülni a projekt fotóalbumába, annak csak ide kell kattintania.
Énekelni és táncolni nem tudunk, így jótékonysági koncertet túlzott reményekkel nem rendezhetünk. Gyártani nem gyártunk semmit, így felajánlásokkal sem tudunk élni. Viszont van sok kedves barátunk, akiket érdekel a design és akik segítőkészek. Akiknek vannak design tárgyaik, amiktől egy nemes ügy érdekében megválnának és vannak design tárgyak, amikre szívesen szert tennének. Ezért indítottuk el a SEGÍTŐ DESIGN programunkat, melyben nemes ügyek támogatására rendezünk magán illetve céges felajánlásokból nyilvános jótékonysági design aukciókat. Az aukciók teljes bevétele az aukció meghirdetésekor megjelölt célra fordítódik.
Keresve sem találhattam volna tökéletesebb videót a napindításhoz. Mozgás, tánc belassítva a megfelelő pillanatoknál, friss, ropogós és tökéletes aláfestőzene (Of Porcelain - Signal the Captain), mindez pedig egy holland tánckollektíva, az IRC (aka. Illusionary Rockaz) kvázi promóvideójában.
Ai Weiwei kínai művész százmillió, kézzel készített porcelán napraforgómagból álló installációja látható keddtől egészen 2011. május 2- ig a londoni Tate Modern Galéria turbinacsarnokában. A kínai porcelángyártás egyik fő központjában, Csingtöcsenben (Jingdezhen) két éven keresztül csaknem hatszáz munkás dolgozott a projekten. A magok mindegyikét 1300 Celsius-fokon égették ki, kézzel megfestették majd újra kiégették, ezúttal 800 fokon. A Sunflower Seeds (Napraforgómagok) című installációt Weiwei az intézmény Unilever-sorozatához készítette. A modern és kortárs múzeum az Unilever kereskedelmi konszern által szponzorálva tizenegy éve minden évben felkér egy installációkat készítő művészt a múzeum nagycsarnokának megtöltésére. Juliet Bingham, a kiállítás kurátora hétfőn elmondta, legalább kétmillió látogatóra számítanak. A százötven tonnányi napraforgómagot a londoni kiállítás után visszaszállítják Kínába.
Az idei párizsi Designer's Day eseménysorozatán belül debütált Jean Paul Gaultier új bútorkollekciója, melyet a neves designbútorokra specializálódott Roche Bobois számára tervezett. A Gaultier háznak egyébként éppen jókor jött a felkérés, ugyanis az utóbbi években egy-két átlagosnak nevezhető illaton kívül tulajdonképpen semmi különlegessel nem kápráztatta el a divatra érzékeny publikumot...
Kedvenc, csak színorgiában gondolkodó francia festőm, Francois Nielly pingálta ki a Citroën Survolt elektromos koncepcióautót, melyet Champs-Elysée 42-es szám alatt található Citroën bemutatóteremben állítottak ki. Az alap esetben is látványos megjelenésű, kétszemélyes Survolt tanulmány Art Car alap fekete színe megmaradt, a lila betétek helyét azonban tarkabarka, sötétben is egyedi látványt nyújtó fluoreszkáló festéssel látta el a művész. Mit is mondhatnék azon kívül, hogy elfogadnám?!
Jeremy Messersmith kedves, szeretetreméltó és andalító Tatooine című dalához stílusosan a Star Wars jellegzetes pillanataiból készített nem akármilyen videót Eric Power, papírfigurák elevenítik fel a sokak retinájába beleégett képsorokat. Jó ebédhez szól a nóta.
Valamikor júniusban bemutattunk már hasonlóan elképesztő grafikákat, most itt van egy újabb válogatás, többek között Kurt Cobain, Morgan Freeman, Michael Jackson, Thom Yorke, Nelly Furtado, az Apple guru Steve Jobs és egy zebra betűportréjával...
Délután lazításnak nézzétek meg Pierre Jolivet aka. Ramon time-lapse videóját, melyet 2007. januárjától 2010. szeptemberéig "forgatott" Párizsban egy épület lebontásáról, illetve az új épület felhúzásáról. A felvételhez meggyőző mennyiségű, 45.000 darab fotó készült és Lee Groves & Peter Marett - Motormouth, valamint a Massive Attack - Montage című filmzenéjét használta fel aláfestőzenének.
Ezzel a szimpatikus ötlettel lepte meg Jan Mach, Pavel Nalezený és Jan Vondrák a három nem régiben végzett építészmérnök a prágai Pecha Kucha Night résztvevőit, majd visszatérve Liberec városába, hátuk mögött a Mjölk Architekti teljes támogatásával hozzá is fogtak a városi régi, gáttal védett víztározójánál -a helyiek egyik kedvelt strandja közelében- a terv kivitelezéséhez. A dolgot megkönnyítette egy évek óta a vízfelület közepén felejtett vasbeton pillér, ami tökéletes alapjául szolgált a rá tervezett felépítménynek...
Magam is lelkes fogyasztó vagyok, de teljesen egyetértek azokkal a gondolatokkal, melyek szerint a fogyasztói társadalomban a fogyasztást a szociális élet szerves része, fogyasztás közben szociális előírásoknak, normáknak engedelmeskedünk, a társadalmi struktúrában mozgunk, ott pozicionáljuk magunkat, identitást építünk, fogyasztási szokásainkkal üzeneteket küldünk a többiek felé. Amikor valaki egy bizonyos márkát vásárol, akkor nem feltétlenül az adott dolog hasznossága motiválja, mint inkább a megvásárlása révén a társadalomban elfoglalt pozíciójának jelzése. A ruhadivat követése inkább tekinthető mások felé küldött üzenetnek, mint belső, másoktól független igények kielégítésének. De mindezekkel egészen addig nincs probléma, ameddig az ember tisztában van azzal, hogy mi motiválja a vásárláskor és olykor még rá tudunk csodálkozni olyan egyedi dolgokra, amik nem minősülnek státusszimbólumnak, viszont értéket közvetítenek. Ilyen például Soojin Kang jól öltözött bútorkollekciója.
Elnézve a számtalan isten adta tehetséggel rendelkező művész alkotását egyre biztosabb vagyok abban, hogy a szerves hulladékon kívül bármilyen szemétnek minősülő kacatból lehet valami maradandót, egyedit és különlegeset alkotni. Zac Freeman egy újabb remek példa arra, hogy hogyan érdemes a kreativitást az újrahasznosítás szolgálatába állítani. Portréin jóformán minden megtalálható, amit mi amúgy a szemétbe dobnánk, talán csak a kiskutyafüle hiányzik róla. Úgyhogy amondó vagyok ismét, a kacatokat mostantól ne tessék kidobálni, inkább alkossatok valami maradandót ti is, de előbb nézzétek meg a lenyűgöző portrékat a folytatásban!
Panelban élők számára ugyan nem, viszont kertes, családi ház tulajdonosoknak remek alternatívát jelenthetnek az amerikai Poteet Architects tengeri fuvarozásnál használt, konténerekből átkonvertált vendégházai, melyek tökéletes megoldással szolgálnak a rokonlátogatásra -vagy csak egy hosszú hétvégére- beugró vendégek sokszor bizony komoly fejtörést okozó elhelyezésére.
A legtöbb designbútor inkább követi a divatot, a formabontó megoldásokat, minthogy valódi, használható és kényelmes bútorként funkcionáljon. A legsikeresebb alkotások azonban mindig azok lesznek, melyek a designer játékosságát is megmutatják, de az egyszerű halandó emberek számára is használható, még jobb esetben kényelmi szempontokat is figyelembe vevő megoldásokat biztosítanak. Stephan Schulz "fotelje" nagyon éles határmezsgyén mozog, mert bár rendkívül kényelmetlennek tűnik a maga hajlított és ritkás fémszerkezetével, mégis annyi funkciót adhatunk neki, hogy képes levenni az embert a lábáról.
Fura dolog lehet pezsgővel indítani a napot, de amikor gazdag leszek, esküszöm, hogy ki fogom próbálni. Mindenesetre addig is fogadjátok szeretettel a Champagne Mouth nevű oldal kezdeményezéséről készült videót, melyet a Tombstoneban megrendezésre került Rental Car Rally-n forgattak. Az elv egyébként egyszerű: a vízipisztolyoba pezsgőt kell tölteni és szájba lőni az erre nyitott embereket. A lehetőség bárki számára adott, ha kedvet kaptál rá csináld meg te is, készíts róla fotót vagy videót és töltsd fel facebookos oldalukra.
via: recave
Sam O'Hare tilt-shift technikával készülő videóiról már korábban beszámoltunk, mostanában pedig egyre gyakrabban lehet találkozni egy újabb érdekes rövidfilmjével, melyet az idei Coachella Fesztiválról készített, ugyancsak a fent említett technikával. Ha valaki lemaradt volna róla, de mindenképpen érdekli, hogy milyen a "legmenőbb amerikai arcok lelőhelye", ahol olyan hírességekkel lehet bandázni, mint például Drew Barrymore, Cameron Diaz vagy Jessica Alba, az semmi pénzért ne hagyja ki az alábbi videót!
Csábító szájüregek, nyálkahártyák és bónusz Kámaszútra találós kérdéseink után nyugodjunk le egy kicsit, és csodálkozzunk most rá egy tajvani designpáros a 22 design stúdió egyedi, a fizikusok, filozófusok az időről alkotott elméleteit a mi síkunkba transzportáló kézzelfogható vagy akár falra is akasztható beton órájára.
Az időspirál betonból megformázott, minden egyes órát jelképező szelvénye térben az előző fölé helyezett -ha szemből nézzük- csigalépcsőt szimbolizáló arca egyre távolodó/süllyedő dimenziójával akár egy lehetséges, magától értetődő alternatív magyarázatként is felfogható...
Sok mindent ugyan nem lehet tudni erről a világ elől mesterségesen elszigetelt országról, de azt azért igen, hogy Észak-Korea, hivatalos nevén a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a világ egyik, ha nem a legszegényebb országa, melynek lakói mérhetetlen nyomorban élnek, dicső nagy vezérük Kim Ir Szen úton-útfélen megtalálható gigantikus szobrainak árnyékában, és fia Kim Dzsongil, majd unokája, Kim Dzsongun teljhatalmának igája alatt...
A világ manapság tele van szükséges (és néha szükségtelen) reklámszabályozásokkal, de ugye ez nem volt mindig így. Néha jó visszatekinteni a múltra okulásképpen, felülbírálni vagy inkább elfogadni, hogy némely esetben megérte korlátokat szabni a ránk ömlő hirdetéscunami stílusának, formájának és mondanivalójának. Ma már csak mosolygunk rajta, de nem is olyan régen még valóban fólia alatt ücsörgő csecsemőkkel, revolvert fogdosó kislánnyal vagy éppen ópiumot tartalmazó kanalas orvosságra áhítozó kisgyerekekkel próbálták eladni a cégek a portékáikat. A legjobbak közül rövid válogatás következik a folytatásban.
Most, hogy egyre hidegebben a nappalok hozzám is beköszöntött egyfajta nyári nosztalgiahullám, így nem véletlen, hogy egyre gyakrabban kerülnek a szemem elé a nyárias hangulatot idéző témák. Ráadásul a Mallorcán található, 19.századi katonai erődítményből átalakított Cap Rocat nevű boutique hotel különösen felkeltette a figyelmemet.
A világ egyik legnevesebb edzőcipő-, sportruházat- és sportszergyártócégének alapítója, Bill Bowerman néhány évtizeddel ezelőtt így nyilatkozott saját márkájáról, a Nike-ról: "A mi nyelvünk a sport nyelve, amely a szenvedélynek és a versengésnek az egész világon ismert szótárán alapszik. Sok minden történt a Nike-nál, amióta belépett a piacra, a legtöbb ezek közül jó dolog volt, néhány viszont kétségtelenül kellemetlen. De a cég mindvégig azon volt, hogy lehetőséget teremtsen a teljesítmény növelésére mindazoknak, akiknek ez hasznára válhat, és erőt adó üzenettel szolgáljunk mindenki számára, aki odafigyel rá." Bill Tikos (a The Cool Hunter blog és az Access Agency kreatív ügynökség alapítója) ezt az alapvető gondolatot meglovagolva találta ki a Nike Extreme koncepciót.
Costa Rica egyik szubtrópusi esőerdőkkel borított félszigetének közepén, egy hegyoldalba épített viskóról van szó, ami abszolút rászolgál mindenféle értelemben a fenti jelzőre. A 3+1 szintes óriási luxusvillába nem kevés betont kellett az alapozásnál felhasználni, hiszen a földnyelv szeizmikus aktivitás szempontjából az ország egyik legveszélyeztetettebb területe...
Karen M. O'Leary építészeti tervező Észak Karolina legnagyobb városában, Charlotteban él és dolgozik. Rendkívüli módon szereti a térképeket, így nem csoda, hogy aprólékos művészete is ezt jeleníti meg, Karen ugyanis papírból vágja ki (néha festi) kedvenc városainak utcáit, épületeitnek sziluettjeit. A klasszikus térképek leegyszerűsített, szöveg és fölösleges információ nélküli változatai csak a vonalakkal operálnak, és akár meg is vásárolhatjuk a nekünk leginkább tetszőt. Némelyik esetében elég tágra kell nyitni a pénztárcánkat, de Google Map fanoknak kötelező!
