Összetört a karácsonyfadísz? Semmi gond, hisz manapság már akármilyen „csináld magad” dísz megteszi, sőt, például a gyerek vagy családban található gyereklelkű felnőtt Legója is! Persze nem egyszerű feladat egy-egy ilyen Legó-díszt összedobni, főleg igazán kreatív ötlet hiányában, de erre hoztunk gyógyírt.
A december elején hagyományosan megrendezésre kerülő Lyoni Fényfesztiválon (Fête des Lumières) minden évben művészek, designerek tucatjai mutathatják meg tehetségüket. A szervezők csak annyit kérnek tőlük, hogy fényinstallációikhoz úgy használják a várost, a parkokat, épületeket, színházakat, nagyjából mindent, mint valami hatalmas hátteret.
Különleges bátorságpróbában lehet része annak, akit az ecuadori Bañosba, ezen belül is a „La Casa del Árbol”-hoz csalogat a sors. A körülbelül 2600 méteres magasságban található megfigyelőállomás melletti fára épített kilátó már önmagában meglehetősen félelmetes, hiszen ez a bizonyos fa nagyjából a szakadék szélén áll, azonban a házból kiálló rúdra egy hintát erősítettek, amelynek segítségével bárki a semmibe lökheti magát.
Mikor egy közösségi oldalra szánt fotónkon, annak elkészítése után, de még időben, feltöltés – kvázi beégés – előtt fedezünk fel olyan, nem publikus részleteket, melyeket szeretnénk jótékony homály mögé rejteni, nem közszemlére tenni, na az a kitakarás ideje. Ilyenkor rutinszerűen nyitjuk meg kedvenc képmanipuláló progijainkat, hogy bevessük az indokolatlanul élesen kivehető arcok, pattanások, vagy kínosan fityegő úszógumik elleni, kicsit szemét, ám annál hatásosabb ellenszert: a pixeleket.
Tal Peleg, vagy ahogy jobban ismerik, Scarlet Moon úgy használja a sminkkészletet, ahogy egészen kevesen. Igaza is van, hiszen senkinek sem kell megelégednie az egyszerűséggel, amikor álomba szenderítő ugráló bárányokat, gombolyaggal játszó macskát, éppen békát csókolni készülő hercegnőt, Hófehérkét vagy múminokat is varázsoltathat a szemhéjára!
Yong Won Song koreai művész drótból és fonálból készíti anyagában könnyed és légies, mondanivalójában azonban súlyos és elgondolkodtató szobrait. Ahogy fogalmaz, térbe „rajzolt” alkotásai a tudat és az öntudatlanság, valóság és fantázia, álmok és rémálmok között lebegnek.
Az Astley várban tett tegnapi kiruccanás után egy hasonló jó példa erejéig ugorjunk át a London, Kingsland, Hackney negyedében található De Beauvoir Road viktoriánus sorházai közé, ahol az egyik, utcafrontról a többitől semmiben sem különböző családi ház falai mögött figyelemre méltó beavatkozások történtek a tavalyi év során.
Amikor anno a Nokia 2012-ben bemutatta a PureView 808-as telefont a maga 41 megapixeles kamerájával, a meglepetéstől és az izgatottságtól köpni-nyelni nem tudtunk, azonban sokakhoz hasonlóan azon a véleményen voltunk, hogy inkább megvárjuk, míg ezt a kamerát átültetik egy Windows Phone rendszerrel megáldott Lumiába. Idén nyáron pont a Nokia Lumia 925 bemutatóján ültünk, amikor számunkra értelmezhetetlen módon a cég képviselőit jóformán mindenki valami 1020-as készülékről kérdezgette inkább, hazaérve és rákeresve aztán megértettük, hogy miért volt ez a faggatózás: egy álom teljesült!
Első pillanatban nem igazán tudtam felfogni, hogy mit is látok valójában, de a többi (folytatásban is megtalálható) részletfotó segített az értelmezésben. Itt bizony arról van szó, hogy a művész tökéletes pontossággal, ráadásul újrahasznosított tárgyak felhasználásával rakta ki az életnagyságú férfialak körvonalát. De!
Autóval bő húsz percnyire Manchester nagyvárosi forgatagától, mintha hét-nyolcszáz évvel ugranánk időben vissza, olyan a hangulata a tájnak, az egyik szelíd domb tetején álló, a tudor korból itt maradt Astley várral együtt. Az évtizedekkel ezelőtt magántulajdonba került, ám állagában azóta folyamatosan csak romló kastély életében 2007-ben aztán gyökeres fordulat állt be. Az akkori tulaj szinte az utolsó pillanatban végre komolyabb rehabilitációra szánta rá magát.
„Nem hallottam az ébresztőt.” Jaja...a szundifunkció ötödik használata után megszűnt többet jelezni. „Ígérem, hogy tagellek a fotón!” Aham, ez lesz az új profilképem. Ilyen és ehhez hasonló apró vagy nagyobb hétköznapi hazugságok naponta többször jutnak eszünkbe vagy kerülnek kimondásra saját magunkkal és másokkal kapcsolatban is.
Lacy Knudson összekötötte a kellemest a hasznossal, a munkáját a szórakozással, amikor úgy döntött, hogy gyurmából fogja mérhetetlenül aprólékosan kidolgozott, megfestett vászonra ragasztott mozaikjait elkészíteni. Elmondása alapján az a legjobb az egészben, hogy úgy élheti ki benne munkálkodó kreativitást, hogy közben együtt játszhat a gyerekeivel.
Tatsputin, a művészlelkű édesapa, redditor, munkájából fakadóan sok időt tölt távol otthonától és gyerekeitől, általában 10 napot minden hónapban. Gyerekei az indulások előtt mindig valami kedves, hazaváró rajzzal bocsátják útjára, Tatsputin pedig távollétében és szabadidejében minden egyes rajzot kiszínez, konkrétan művészi alkotássá varázsol, hogy mire hazaér, ezzel lepje meg őket.
Gondoltuk, szólunk még egyszer mindenkinek, hogy a hét elején két remek könyves játékot is indítottunk Facebookos oldalunkon. Kedvenc gasztroblogunk, a Két Cica Konyhája című blog írója, Bezselics Ildikó szakácskönyvvel jelentkezett december elején, Receptek a Két cica konyhájából címmel, valamint írónő barátnőnk, Vitkolczi Ildikó is december elején jelentette meg legújabb mesekönyvét, Palkó, Zsófi és a náthajaj címmel. Ennek örömére végtelenül egyszerű játékokkal kedveskedtünk olvasóinknak, amelyekben az említett szakácskönyv egy dedikált példányát és egy dedikált mesekönyvcsomagot lehet nyerni.
Hogy milyen egy jó önpromóció? Sokan és sokféleképpen keresik a tökéletes választ, Jens Lennartsson svéd utazási-és életmód fotós például úgy gondolta, hogy akciófigurákat fog legyártatni magáról. Az epikus projekt 2012 júniusában indult és idén októberben kerültek kiküldésre az első figurák. Nem tisztem eldönteni, hogy a legtökéletesebb ötletről van-e szó vagy sem, mindenesetre figyelemfelkeltő és vicces a megközelítés.
Caroline Cheng kínai művésznő időt és energiát nem spórolva készíti apró porcelánlepkéit (persze nyilván segítsége is akad a munkafolyamatban). Ez önmagában még nem lenne meglepő, de talán nektek is kikerekedik a szemetek, ha elárulom, hogy ezeket a lepkéket különböző ruhákra applikálja rá, ráadásul van olyan ruhaköltemény, ami több mint 20 ezer darab lepkével került feldíszítésre.
Ahány ember, annyiféle rajongás létezik, az igazi szenvedély pedig nem ismer határokat! Kerényi Zoltán egy dologban nem különbözik tőlünk. Ahogy egyszerű földi halandóként mi szinte mindannyian, úgy ő is izgalommal vegyes nosztalgiával turkál megsárgult régi fotók között. A különbség a „megszállottság” mértékében kimutatható, ami Kerényi Zoltán esetében szemmel láthatóan, örvendetesen „súlyosabb” szinteken stabilizálódott.
Ha az emberek nem mennek kiállításra, a kiállítás megy az emberekhez, sőt, szállítja is majd őket...valószínűleg valami ilyesmi gondolat vezérelhette anno 1978-ban a melbourne-i Transporting Art projekt szervezőit. 1978 és 1993 között 36 ikonikusnak számító villamost cicomáztattak fel Ausztrália legismertebb művészeivel, köztük például Mirka Mora, Howard Arkley, Michael Leunig, Reg Mombassa, Trevor Nickolls és sok más alkotó segítségével.
Vajon hidegfront jött? Az idei Ikeás évad egyik átívelő, fő történetszálának újabb cliffhangeréhez érkeztünk, amelyről annyit érdemes tudni az új olvasóknak, ha az IKEA hív minket sajtótájékoztatóra, az időjárás idáig mindig a zordabb oldalát mutatta meg számunkra. A válasz a feltett kérdésre: igen! Ezúttal sem volt másképp, az idei tél első kövér hópelyheit fújta a jeges északi szél az arcunkba, mikor a kukTanoda Főzőiskolába szervezett karácsonyi kollekció bemutatóval egybekötött közös sütögetésre tartottunk Lacival.
2013 nyarán a Milwaukee-ban élő Molly Evans elhatározta, kedvenc énekese Lionel Richie világságereiből kölcsönvett szövegrészletekkel dobja fel az Eastside utcáit. A művésznő terve megvalósításához a környék családi házainak hátsókertjeibe kiselejtezett, egykor házi kedvencek ejtőzésére szolgáló, vagy szimplán megunt pamlagokat, foteleket és párnákat szemelt ki, melyekre elnagyolt öltésekkel kerültek fel az oly sokszor hallott idézetek. A mókás „Lionel Stichie” projekt egyetlen célja Evans elmondása szerint az volt, hogy a járókelőket – ha csak egy percre –, de kizökkentse a hétköznapok gyakran nyomasztó gondolatmeneteiből.
A képeken látható fura ufóautót Olaf Mooij holland művész készítette, akit a Faithless „God is a DJ” című dala ihletett a funkcionális alkotás elkészítése közben, immár második alkalommal. Ránézésre is kijelenthető, hogy az eredeti, 1999-ben készített DJ Mobile 2.0-s változata, valamint minden bizonnyal az autóba integrált hangrendszer is képes lehet arra, hogy bármilyen fesztivál fénypontjaként tömegeket vonzzon magával vagy éppen maga köré.
A szabadúszó művész, illusztrátor, grafikus Noemi Schipfer, valamint az építész, zenész Nakamoto Takami által megalapított NONOTAK stúdió a különleges audiovizuális installációiról híresült el az elmúlt években.
Alexander Khokhlov Moszkvában élő orosz fotós karöltve Valeriya Kutsan sminkmesterrel és Veronica Ershova retusszakértővel készíti a folyamatban lévő, átfogó és több részegységet is magába foglaló Art of Face című sorozatot. Az arcot, mint egyfajta vásznat használják, amelyen különböző stílusban megfestett karakterek, formák jelennek meg, néha tökéletes illúziót teremtve.
A képeken látható meditatív, szó szerint és átvitt értelemben is felemelő Diminish and Ascend című alkotás David McCracken új-zélandi művész érdeme, aki az ausztráliai Bondiban hagyományosan megrendezésre kerülő Sculpture by the Sea című művészeti fesztivál keretén belül örvendeztette meg az érdeklődőket látványos művével.
Sokat az alábbi fotókon látható apartmanról nem tudtunk kideríteni. Annyit igen, hogy egy monolitikus apartmanházban, Moszkva belvárosában található. A 80 négyzetméteres lakásban pedig egy fiatal egyetemista lány éli mindennapjait. Amiért érdemesnek találtuk mégis megmutatni, talán még példaként is állítani, az az alkalmazott kreatív megoldások intenzív, színes tárháza.