Szeretjük, amikor a művészek, designerek éles, nyers, akár brutális kritikával illetik a világban és ezen belül is leginkább az emberi hozzáállásban, viselkedésben fellelhető hiányosságokat, téveszméket, félreértelmezéseket és barátaikat.

Imént jött a hír, hogy meghozta az eredményt a kitartó drukkolás és szavazás, ismét hazai versenyzőért izgulhatunk az Electrolux Design Lab formatervezői verseny döntőjén! Tobias Tsamisis, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ösztöndíjas hallgatója egy interaktív jövőbeli osztályterem ötletével jutott a legjobbak közé. Tobias mellett 5 további pályázó van versenyben a fődíjért, a 10000 euró összegű jutalomért és a 6 hónapos fizetett gyakornoki állásért az Electrolux globális tervezőközpontjában.

Kevés hálásabb téma létezik, mint az ételdesign, hiszen a kigyönyörűzött finomságok több fronton támadják az érzékeinket. Ma például Ioana Vanc román építész, hobbi étel stylist alkotásait mutatom meg nektek a folytatásban.

Milyen rossz már, hogy kávét minden nap, akár naponta többször is ihat, de csókot nem kap ilyen rendszeresen...és ha már annyian és annyira szeretik a reggeli kávét, miért ne lehetne „csókot adni” neki?

Régen éreztem olyan ambivalenciát ékszerekkel kapcsolatban, mint a „merryme” művésznéven alkotó bangkoki ékszertervező gyűrűtriói láttán. Tetszenek és közben mégsem, és ez az, amiért igazán tetszik az egész projekt, olyannyira, hogy nektek is szívesen megmutatom őket.

Ha rendszeres olvasója vagy a Manzárdnak, már tudod, hogy a trófeák, kitömött állatok nem tartoznak a kedvenceink közé, de ezek alternatív változatai mindig képesek lenyűgözni minket. Persze manapság elég nehéz újdonságot mutatni ezen a területen (is), így inkább az igényesség, kidolgozottság, különleges anyaghasználat az, ami elvarázsol minket.

A gyerekkor elmúltával a napfénnyel való játszadozás, pirózás iránti vágy is csökkenni szokott, bár vannak olyan emberek, akik sosem növik ki ezt a dolgot. Belőlük lesznek azok a művészek, akik például a Manzárd Cafén kötnek ki tökélyre fejlesztett technikájukkal és alkotásaikkal.

Ilyen lakberendezési kiegészítők láttán azért irigykedem egy kicsit, hogy nem vagyok már gyerek. Persze simán használnám most is, hogy lassan 36 éve hajtom álomra a fejemet minden este, de azért mégiscsak egy gyerekszobában mutat igazán jól egy-egy ilyen ágynemű-szett.

Tom Bruckhardt amerikai művésznek 8 hónapjába telt elkészíteni teljes egészében kartonból a képeken látható, ismeretlen művész dolgozószobájának pillanatba zárt életképét ábrázoló installációt. Az alkotás minden egyes elemét kartonlapokból ragasztgatta össze (a mintákat fekete festékkel vitte fel a felületekre). De tényleg.

Susanna Bauer Németországban született, Angliában élő művész lenyűgöző munkásságáról 2012 decemberében írtunk először. Az őszi falevelek újrahasznosításával, a levelek varrásával, horgolásával, geometriai kivágások és a darabkák háromdimenziós szobrokká való összeillesztésével foglalkozó tehetség elmúlt években készített alkotásait hoztam ma el nektek.

Laura Jenkinson brit sminkes elhatározta, hogy egy kicsi figyelmet generál maga körül, úgyhogy hosszas gondolkodás és netes inspirálódás után kitalálta, hogy jól ismert rajzfilmfigurákat fest majd a szája köré.

Stefaan De Croock a.k.a. Strook belga grafikus, street art művész úgy döntött, hogy a hagyományos alapanyagok és eszközök helyett valami különlegesebbet keres, így festékek helyett újrahasznosított ajtókból (és más faanyagokból) készíti el műveit az utcán, a házfalakon.

Russell Powell amerikai tanár/művész valósághű portrékat készít, ami önmagában még nem biztos, hogy különösebben érdekes lenne, azonban a munkafolyamat egyes lépései már mindenképpen annak nevezhetőek.

Ma ismét egy olyan művészről kell beszámolnom, aki mindenféle élelmiszerekkel, italokkal, köztük leginkább kávé, kávé és kávé, meg néha fagyi, olykor dzsem felhasználásával festi vászonra lenyűgöző festményeit.

Az idei év negyedik és egyúttal minden idők leghosszabb hazai hőhullámának kellős közepén IKEA sajtótájékoztatóra voltunk hivatalosak. Az elmúlt évek alatt megszerzett tapasztalatok alapján felcsillant a szemünk, hogy talán a korábbiakhoz hasonlóan most is valami kellemes hidegfront köszön majd ránk azon a napon, amikor a bemutatóra igyekszünk, de végül egy könnyednek egyáltalán nem nevezhető, kedves kis 40 fokos reggelen indultunk el a Kopaszi gátra megnézni a 2016-os katalógust.

Morgan Davidson amerikai grafikus teljesen levett a lábaimról a szemkápráztatóan színes, élénk, vidám és nem utolsósorban végtelenül aprólékosan kidolgozott ceruzarajzaival. Először csak egy-két képet láttam az állatokról készített alkotásokról, de ez is elegendő volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet és kíváncsivá tegyen...

Roy Harpaz izraeli ipari formatervező újraértelmezte a sokunk által szeretett (és használt) lemezjátszót. A Toc fantázianevű, tojásra emlékeztető kütyünél nem csak a vertikális behelyezés vagy az tetszik, hogy a lemezek nagyobb része szabadon van...

Shamekh Al-Bluwi jordániai vizuális művész, építész ügyesen, számunkra is látványos formában ötvözi három szenvedélyét, a divatot, az építészetet és a természetet.

Mára már pontosan tudjátok, hogy mennyire szeretem a drótból készített szobrokat, még akkor is, ha egy-egy újonnan felfedezett alkotó a formavilágban nem nyújt semmi újat. Egészen egyszerűen lenyűgöznek ezek az alkotások, a komplexitásuk, az erejük, a művészek aprólékossága és az elkészítésükbe fektetett idő és energia.

Mit szólnátok ahhoz, ha a lakásfelújítás közben a saját, egyedi, előre beprogramozott mintáitokat festhetnétek a falakra egy festőhengerek hangulatát idéző „ecsettel”? Benjamin Loinger osztrák ipari formatervező-hallgató innovatív koncepciója, a Printtex ezt az elképzelést váltaná valóra.

Körülbelül 15 éve szemezek a tetoválásokkal, de eddig még nem jött szembe velem olyan, amit szívesen magamra rakatnék és nem is jelent meg a lelki szemeim előtt AZ, aminek mindenképpen rajta kellene lennie a bőrömön. Elképzelések persze vannak, de inkább türelmes vagyok és kivárok.

Bár a galambok általában nem feltétlenül tartoznak az emberek kedvenc madarai közé, azért Stefan Thelen a.k.a. „Super A” holland street art művész gondoskodik arról, hogy ezt az érzést pozitív irányba változtassa meg.

Joseph Walsh ír designer úgy véli, hogy az életminőség javítható, ha olyan tárgyakkal vesszük körbe magunkat, amelyek formailag és/vagy funkcionálisan inspirálóan hatnak ránk. Folyamatosan keresni kell, hogy mi az, ami serkenti az elménket és érzéseket vált ki belőlünk.

Nem is tudom, hogy mit szeretek jobban...azt a tényt, hogy az újrahasznosítás adja az alapját Vainius Kubilius Nymphs nevű kézzel készített lámpáihoz, vagy azt, hogy a lámpabura kókuszhéjból készül (a többi része pedig bőr, parafa és más szokatlan anyagok felhasználásával), vagy talán azt, hogy elképesztő látványvilággal ruházzák fel a lakást a kilyuggatott kókuszburák?

Joe Mangrum amerikai művész random utcákon szórja aszfaltra a látványos, vibrálóan színes és előre soha nem eltervezett homokfestményeit. Na jó, manapság már van némi tudatosság is a dologban, hiszen alkotásiért egyre többen rajonganak és egyre több galéria, múzeum kéri fel közös munkára.