Az Electrolux jóvoltából az elmúlt héten három, élményekben bővelkedő napot tölthettünk Finnország fővárosában, Helsinkiben, az idei Design Lab döntőjén, ahol idén ismét, egy félig hazai színekben induló versenyzőért szoríthattunk. A feszesre szabott program ellenére maradt időnk szerencsére a belvárosban is barangolni kicsit. A lánykülönítménnyel – Pais Pannival (a magyar–német színeket képviselő Tobias mentora) és Juhász Edinával (Dívány) – összeállt kvartett rögtön az első napon három figyelemre méltó felfedezést tett.
Az egyik: szemenszedett kamu, hogy az októberi ősz depresszívebb ott északon, mint nálunk itt középen (erről alább jön majd néhány fotó), a másik már-már alapvetés számba megy: valahogy annyira magától értetődő, hogy egy olyan város legyen egy ilyen rangos esemény házigazdája, ahol kb. minden harmadik portál mögött valami menő dizájn és/vagy lakberbolt lapul, alapvető élelmiszer ellenben utcánként – jobb esetben – egy üzletben kapható. Három: egy finnek sem okoz gondot, hogy a svéd kisebbség miatt az utcanévtáblák errefelé a finn mellett svédül is ki vannak írva.
A plusz egy pedig a szupercuki Moomin-őrület, ami aztán végképp egyértelművé tette, a döntő lebonyolítására Helsinkinél tökéletesebb helyszínt keresve sem találhattak volna.
A reptérről szállásunkra, az idén tavasszal nyitott butik design-hotelbe, az Indigóba érve gyorsan becsekkoltunk, majd azonnal nyakunkba vettük a várost. Helsinki talán legszélesebb útján az Esplanadin a kikötő felé tartva elsőként a finn üvegipar zászlóshajójának számító Iittala üzlete szippantott magába minket.
Az 1881-ben alapított manufaktúra meghatározó tervezői közé olyan ikonikus nevek tartoznak, mint a nagy öregek közül Kaj Franck, Alvar and Aino Aalto, Oiva Toikka, az új-hullámot pedig többek között Harri Koskinen vagy Klaus Haapaniemi képviselik. Az Iittala szimpatikusan progresszív designfilozófiája határozottan tagadja az eldobható tárgyak kultúráját. A funkció és forma felfogásukban egyenértékű, az egymást követő generációkat kiszolgáló tárgyakban hisznek.
Ide a harmadik napon azért kénytelenek voltunk még - egy Alvar Alto „relikviáért” meg két Arabia bögréért - visszasompolyogni. A kikötők hangulata szinte mindenhol egyforma, az itteni is hozta a szokásosat - struccnagyságú bátor sirályokkal, halszaggal, óceánjáróval -, valamint a hely specialitásával, ezekkel a hátba szúrt teknőskaravánokkal...
A kikötőből vissza az Indigóba betértünk a Vaelsa nevű olasz tavernába, ahol a történelem legfinomabb, füstölt sajttal főzelékesített paradicsomleveséhez volt szerencsénk, amihez kísérőnek egy jóféle helyi barna sör erősen ajánlott...!
Másnap délelőtti „szabadedzés” keretében az egykori teniszcsarnokból kialakított HAM-ba (Helsinki Art Museum) rohantunk, ahol régi álmunk vált valóra. Végre élőben is katapultálhattunk Ai Weiwei egy emeletnyi installációitól.
Ai Weiwei, a legismertebb kínai ellenzéki művész és harcos emberi jogi aktivista régóta szálka az ottani rezsim szemében. Erős online aktivitásainak köszönhető nemzetközi figyelem miatt (Instagram, Twitter) azonban Peking folyamatos vegzálása ellenére, gyakorlatilag mégis érinthetetlen.
Délután aztán elérkezett a várva várt főprogram, az Electrolux Design Lab idei fináléja. A szervezők ismét jó érzékkel választottak helyszínt. Az oszkárgálák hangulatát idéző nagyszabású estnek a finn főváros egyik első hőerőműve, az 1906-ban épült Kattilahalli gigantikus csarnoka adott otthont. A világ minden szegletéből ideérkező újságírókat, bloggereket, valamint versenyzőket stílusosan kék színbe borult épület, szintén kék színű szőnyeg, valamint az est folyamán folyamatosan ajtót nyitogató, ennek ellenére szüntelenül mosolygó „libériás inas” fogadta.
A Kattilahalli hétköznapokon 
és amikor buli van
Amint azt korábbi posztjainkban már többször megírtuk, az Electrolux idén nagyvonalú volt és megduplázta a díjakat, így a verseny győztese az Electrolux globális tervezőközpontjában eltölthető hat hónapos fizetett gyakornoki állás mellett 10 000 euró jutalomban részesült. A második helyezettet 6000 euróval, a harmadik helyezettet pedig 4000 euróval díjazta a cég. A közönségdíj nyertese 2000 euró jutalmat kapott ötletéért.
Az Electrolux Design Lab versenyre idén az "Egészséges Boldog Gyerekek" témakörben nevezhettek a fiatal tervezők. Az 1. helyezett Jordan Lee Martin terve, a Bloom egy olyan konyhai eszköz, amit a gyerekek és családjaik használhatnának. Lars Erikson, az Electrolux formatervezési igazgatója, a Design Lab verseny zsűrijének elnöke értékelésében méltatta, hogy a fiatal brit tervező valós igényekre és létező technológiára alapozta ötletét, így egy olyan koncepciót dolgozott ki, ami érzelmileg és fizikailag inspirálja, tanítja a gyerekeket.
Lars Erikson mellett a zsűri másik két tagja, Hanna Haris, a Helsinki Design Week programigazgatója és Fredrik Magnusson, dizájner, a Roder Innovation vezérigazgatója a második helyet az Airshield ötletének ítélte. A litván Domynikas Budinas babakocsija egészséges, tiszta levegőt biztosítana a legkisebbeknek. A zsűri szerint az ötlet az erősen légszennyezett városokban akár életet is menthet.
Ami nagy valószínűséggel igaz, szerintünk azonban a bébikapszula minden előnye mellett egyúttal hermetikusan zárná el a külvilágtól a bele ültetett gyereket, aki, ahogy kinövi e mesterséges burát, kvázi steril környezetből kilépve lesz kénytelen megtenni első bizonytalan lépteit, ergo gyenge lábakon álló önvédelmi reflexek híján fokozottabban lenne kitéve a környezet ártalmainak.
A harmadik helyet szerző koreai Jeongbeen Seo esetében a zsűri méltatta, hogy egy ikonikus, időtlen formát gondolt újra és alkalmazott a 21. századi igényekhez. Terve, a Q.H. egy hulahoppkarika, ami mozgás közben tisztítja a levegőt.
Az idei közönségdíjas Larissa Trindade terve, a Weaver lett. A brazil tervező ötletét, egy környezetbarát ruhajavító és színfrissítő gömböt az elődöntősök közül választotta kedvencének a közönség.
Végül egy szerény szubjektív vélemény. Tényleg nem hazabeszélésből, de a hat döntőbe került pályamű közül, hozzánk közfelkiáltással Tobias koncepciója állt a legközelebb. A döntő alatt a fiatal dizájnerek tízperces prezentációit hallgatva, többször is azon morfondíroztunk, hogy előremutató az összes megismert koncepció, valami mégis hiányzott. A tanár/szülő és gyerek közötti közvetlen kapcsolat, az együttlétek jósága, amit szerintünk a hazai színekben döntőbe érkezett MOME ösztöndíjas Tobias Tsamisis a jövő osztálytermeibe tervezett aquaponic rendszerrel önfenntartóként funkcionáló interaktív főzőpultja képviselt.
A Föld anyaga sosem fogy el az élet számára, ennek az a titka, hogy az élő rendszerekben az anyagok körforgásban vannak. Az anyagok körforgása biztosítja a földi élet folyamatosságát, ez az élet alapfeltétele. Az anyagok körforgásában részt vesznek a növények, állatok, az ember, az élettelen környezet elemei. Rendkívül összetett folyamat, és minden kémiai elem más és más módon fordul meg, más a körforgás ideje, útja, módja.
Az összképet tekintve pazar három napban volt részünk Helsinkiben. Jövőre ismét új kihívások várnak a versenyzőkre. Hamarosan tehát folyt.köv...
