A Ludwig Goes Pop a kölni Ludwig Múzeum és a bécsi MuMoK után érkezett a budapesti Ludwig Múzeumba, a nagyközönség számára pedig múlt hét csütörtöktől látogatható, egészen 2016. január 3-ig. Hogy miért fontos megnézni a két emeletet is magába foglaló testes és élménydús, pop arttal foglalkozó kiállítást? Egyrészt, mert a stílus emblematikus művészei (többek közt Roy Lichtenstein, Claes Oldenburg, Andy Warhol, stb.) és kevésbé ismert alkotói mellett európai, kelet-európai és ezen belül magyar alkotói is képviseltetik magukat.
A pop art azért érdekes, mert az 1950-es évek második felében egy olyan figuratív ábrázolást hozott be az akkori kortárs művészetbe, amely hétköznapisága miatt ismerős és látszólag könnyen értelmezhető a nézők számára, még akkor is, ha paradox módon éppen a fogyasztói társadalmat kritizálja.
A közel 200 művet felvonultató kiállításban az is élesen észrevehető, hogy az eredeti „nyugati” pop arthoz képest a "keleti" változatot hogyan befolyásolták a társadalmi és kulturális feltételek. Ha a kelet-európai pop artot összevetjük az amerikai, illetve a nyugat-európai irányzat alkotásaival, akkor a legérdekesebb területet a tárgyhasználat jelenti. Az amerikai művek elsősorban a második világháború gazdaságilag nehéz éveit követően az 1950-es évek közepére teret nyert fogyasztói társadalom és árubőség által kínált cikkekre reflektálnak (Brillo, Coca-Cola, sztárok, stb.). A kelet-európai közegben a tárgyak hétköznapisága és egyfajta szegényessége a jellemző, és így a kreativitás nem annyira a fogyasztás kultuszának kritikájaként jelenik meg, hanem a helyi kultúrából származó hétköznapi tárgyak „átlényegítésének” leszünk a tanú.
A minden szempontból izgalmas kiállításon elengedhetjük magunkat, nem kell túl komolyan venni sem a kiállított alkotásokat, sem saját magunkat. Nem feltétlenül kell hosszú-hosszú percekig figyelni, hogy milyen hatással van ránk az adott mű, milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőlünk, hiszen egyszerűen csak szórakoztatni akar bennünket, bár néhány műnél azért óhatatlanul muszáj megállni. A Ludwig Goes Pop szórakoztatóan provokál, de közben nem üli meg a gyomrunkat, úgyhogy csillagos 5-öst érdemel tőlünk. Nézzétek meg ti is!
