7 évvel ezelőtt ezen a napon indult útjára a Manzárd Café. Az elején csak ködös elképzeléseink voltak arról, hogy mi lesz belőle, de mára elmondhatom, hogy pontosan 4.968 blogbejegyzést írtunk és 9.518.678 oldalletöltésnél járunk, bel-és kültéri kiállításokat, diszkót is szerveztünk, jótékonykodtunk, és bár rengeteg nagyszabású közös tervünk volt a jövőre nézve, ezeket Laci tavalyi halála miatt már sajnos nélküle kell megvalósítanom. A blogunk nélkületek viszont nem tarthatna ott, ahol most, úgyhogy Laci nevében is köszönöm nektek, hogy velünk vagytok! Boldog születésnapot mindannyiunknak!

<3

Üdv, Tibi

Biztos nem én vagyok az egyedüli, aki utazásai során valamilyen természetből származó emléket is szokott gyűjteni a szokásos hűtőmágnes és egyéb, szuvenírboltban beszerezhető kütyü mellé. Nálam az adott helyszínről elhozott kavics vált be, de próbálkoztam már tengerpartról származó homokkal, sőt, gyerekként az örökkévalóságig megőrizni kívánt tengervízzel is, amelynek kivitelezéséhez a befőttesüveget találtam a legalkalmasabbnak.

A tél, különösen december vége és január eleje nálam is a múlt átgondolásáról és a jövő tervezéséről szól, 2016 pedig tett arról, hogy legyen miről elmélkedni a fagyos szürkeségben; nem csak a közvetlen környezetemben, hanem úgy általában mindenhol és minden területen megtapasztalt felkavaró változásokról beszélek. Az ünnepi időszakban ehhez pontosan illeszkedő olvasnivalót vonzottam magamhoz Kepes András Világkép című új könyvében.

Az utóbbi idők egyik legszívmelengetőbb témájával találkoztam Tatiane Freitas brazil művész, designer elgondolkodtató projektjének képében. A jólelkű tervező régi, törött és hiányos bútoroknak ad új életet, kipótolja a hiányzó részeiket, hogy azok újra használhatóak legyenek.

Pejac, a neves spanyol street art művész újra egy ötletes, fantáziadús és látványos ablakinstallációval kápráztatta el az embereket. A fiumei Modern és Kortárs Művészeti Múzeum szervezésében tavaly megrendezett Spajalica művészeti esemény részeként hozta létre a képeken látható Camouflage című látványos illúziót, amelyhez ablaküveget használta fel, valamint két másik köztéri alkotást is készített a városban.

Senkit nem biztatnék arra ebben a fagyos időben, az influenza szezon kezdetén, hogy szabadidejében az utcákat járja szebbnél szebb épületek után kutatva, de szerencsére nem kell lemondani erről az inspiráló tevékenységről, csak a helyzethez kell igazítani. Én például azt a verziót választottam a múlt hétvégén, hogy bevackolódva az ágyba, egy bögre forró tea társaságában virtuálisan túrázom a legújabb OCTOGON magazin segítségével. A már-már könyv vastagságú 132. lapszám olvasgatása közben pedig úgy repültek el az órák, hogy észre sem vettem.

Artur Bordalo, ismertebb nevén Bordalo II portugál street art művész alkotásaira már több alkalommal felhívtuk a figyelmeteket. A párhuzamosan futó, folyamatban lévő sorozatai közül a környezetvédelem és az újrahasznosítás fontosságát méltató projektje különösen közel áll a Manzárd Café szellemiségéhez, úgyhogy amikor megláttam a legutóbbi szobrairól készített fotókat, egyértelmű volt, hogy újra szerepelni fog nálunk.

Jennifer Maestre szobrászművész a ceruzát használja eszközként arra, hogy a fantáziájában fel-felbukkanó különleges lényeket megformázza és ezzel láthatóvá tegye a számunkra is. A világunkba áthívott teremtmények egészen egyszerűen káprázatosak, hosszú percekig leköti a figyelmet az egyes részletek precíz kidolgozottsága, a vibráló, mégis harmonikus színorgia.

Biztos vagyok abban, hogy hozzám hasonlóan sokaknak az jut eszébe először a képeken szereplő alkotások láttán, hogy rajzokról van szó, pedig ezek a percízen kidolgozott vonaltömegből előbújó épületek bizony több száz acélrúdból felépített háromdimenziós szobrok.

Velünk együtt ti is nagyon szerettétek Telmo Pieper holland művész projektjét, amelyben gyermek önmaga firkáit készítette el valósághűen a Photoshop segítségével. Egy ismeretlenség ködébe burkolózó kreatív apuka valami nagyon hasonlót csinál, elképesztően szürreális valóságot hív életre kisfia rajzainak segítségével.

Én kérek elnézést, hogy az év első munkanapján nem valami egyszerű és könnyen befogadható témával indítok, hanem azonnal a környezetvédelemmel tolakodom be az aurátokba, de szerintem nem lehet róla eleget beszélni! Persze próbálom ezt olyan formában tálalni, ami ösztönző lehet bárki számára, még akkor is, ha a téma a papírhulladék-újrahasznosítás. A mai napon Chie Hitotsuyama újságpapírból készített életnagyságú állatszobrait hívtam segítségül.

Számos meglepő és látványos alkotással kápráztatták el a városban bóklászó embereket a művészek és designerek. Az idei kedvencek között gravitációnak ellenálló égbe lógó tornacipők, kalóz pólókészítők, rózsaszínű ruhácskába bújtatott házak, művészi alkotásként újragondolt gyalogosátkelők és olvashatóvá varázsolt falfirkák kaptak helyet.

Az előző évekhez képest 2016-ban sokkal nagyobb teret kapott a design a blogon, ami az idei termést végignézve igazából nem annyira meglepő, hiszen olyan zseniális használati tárgyak, lakberendezési kiegészítők, kütyük és egyéb finomságok jöttek velünk szembe, amelyeket vétek lett volna nem bemutatni nektek. Hajlított városkép-asztal, bringatárolásra alkalmas könyvespolc, ébresztőórával egybeépített kávéfőző, halászhálóból készített futócipő és ez még csak néhány a rengeteg figyelemre méltó téma közül.

Az elmúlt év felfoghatatlan változásokat hozott az életemben, amelyek közül a legsúlyosabbról, Laci haláláról ti is tudtok. Kevés dolog marad érintetlenül körülöttem, ezek közöl az egyik a Manzárd Café, amit nem csak a Laci iránti tiszteletből viszek tovább, hanem azért, mert az életem egyik tartópillérévé vált az elmúlt közel 7 évben, és mert rengeteg közös álmunk volt vele kapcsolatban, ami még megvalósulásra vár.

Teljesen magába szippantott a ma bemutatásra kerülő, karácsonyi tradíciókat ábrázoló illusztrációsorozat. Marie Muravski művész készítette a szemléletes alkotásokat, amelyek egyszerűen magyarázzák el a különböző országok, népek furcsa, vicces, romantikus ünnepi szokásait.

Azt sajnos nem tudom, hogy készült-e már felmérés, infografika arról, hogy melyik filmek ihletik meg leginkább a művészeket és designereket, de abban biztos vagyok, hogy a Star Wars az élvonalban lenne. Miután a Manzárd Cafén belül az egyik kedvenc filmsorozatunkról van szó, ráadásul remek alkotásokat és használati tárgyak készítenek nap mint nap, így nálunk is kiemelten sokszor szerepel ez a téma, de olyan még nem volt, hogy könyvek szemszögéből vizsgáltuk volna. Eddig.

Barbara és Marieke, közismertebb néven Club Geluk, avagy a két holland textiltervező szokatlan és viccesen bizarr ruhákat, divatkiegészítőket, használati tárgyakat, lakásdekorációs díszítőelemeket kötöget, sőt hogy teljesebb lehessen a portfólió a különböző kötött alsóneműikben, kötött tárgyakkal pózoló hétköznapi modellekről készített fotókat naptár, képeslap formájában is meg lehet vásárolni.

Ha arra kérnének, hogy soroljak fel néhány olyan kedvenc rovatot, blogot az Indexről, amelyet rendszeresen olvasok és/vagy követek, a Top 5-ben a "Ma is tanultam valamit" és a "Comment:com" is benne lenne. A kettő közül az első csak úgy jött, látott és győzött 2014 őszén, a második pedig sorozatrajongásomból fakadó tudatos keresésem eredményeként érkezett az életembe hosszú évekkel ezelőtt. Amiben közösek, hogy mindkét blognak saját könyve jelent meg, mármint ebben a formában ez így nem teljesen igaz, de majdnem. A recenziós példányokat az Index bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!

A Snow Windows családi vállalkozás tagjai egytől egyig szenvedélyesen szeretik a havat és az ablakdekorálást, a két dolog ötvözéseként pedig meseszép havas ablakdekorációkat készítenek. Amitől igazán különlegessé válik a dolog, hogy nem sablonokat használnak a különböző alkotások elkészítéséhez, hanem hóspray felhasználásával ablakra fújt rétegekbe látványos havas tájképeket, jeleneteket rajzolnak bele száraz kefe segítségével, így minden alkotásuk egyedi.

A Hoffmann Petra és Szendrey Gabi által 2014-ben kitalált és felvirágoztatott, ideiglenes designer tetoválásairól híres TATZ különböző kollekcióit már az első pillanatban imádtuk Lacival, egy apró titok, hogy az első valódi tetoválásaim tökéletes helyét is a segítségükkel teszteltem és választottam ki magamon.

Soha nem érdekelt különösebben a gasztronómia, éppen elegendő volt számomra, hogy néhány alapvető ételt el tudok készíteni, imádok nyáron grillezni és néha kedvem szottyan kísérletezni az egyes alapanyagokkal, vegyíteni a különböző ételeket. Aztán az életemben végbemenő felfoghatatlan változások végül ezt is átalakították bennem, idén ősszel egyre több gasztronómiai műsort néztem, egyre több szakácskönyvet szerzek be és olvasgatok a reggeli kávé mellett. Nem tagadhatom meg a művészet iránti rajongásomat, így természetesen a fine dining az, amitől gyakran leesik az állam, de valójában a házias, testes ételektől indul be nálam igazán a pavlovi reflex.

Miguel Chevalier művész idén ősszel döbbenetesen látványos fényfestéssel díszítette fel Párizs második legnagyobb templomának mennyezetét. A gótikus, reneszánsz és barokk díszítőelemekkel fűszerezett Saint-Eustache templomban október 1-jén este fél 9-től másnap hajnali 6 óráig lehettek szemtanúi az érdeklődők a különleges dimenziókapu megnyitásának.

Amióta az eszemet tudom, tisztaság és a rend vett körül, a szüleim következetesek voltak a makulátlan otthon megteremtésében. Ahogy idősödtem, a szanaszét hagyott játékok elpakolásán kívül egyre több feladatot kellett vállalni, míg végül a gyerekszoba teljes takarítása és rendben tartása is magától értetődővé vált. Annyira egyébként nem volt nehéz dolga a szüleimnek, mert jellemző rám a megfelelési kényszer, úgyhogy a nagyobb elismerésért cserébe nem esett nehezemre rendet tartani magam körül, de azt nem mondom, hogy a kedvenc időtöltéseim közé tartozott a heti takarítás.

Idén nyáron írtam nektek arról, hogy milyen jóleső érzés, amikor azokkal a márkákkal, akiket a blog indulása óta élénken figyelünk, egyszer csak megkeresnek valamilyen formában minket, hiszen ez azt is jelenti, hogy az, amit létrehoztunk Lacival, érdemes számításban venni. Ilyen a babzsákfoteleket készítő Blup! is, akiknek a lakberendezési kiegészítőin már azelőtt órákat ücsörögtünk filmeket nézegetve a barátoknál, mielőtt létrehoztuk volna a Manzárd Cafét.

Etienne Meneau francia művész, designer a Strange Carafes című folyamatban lévő sorozatában egyedi, limitált példányszámban elkészített, sorszámozott, legtöbbször ér-és/vagy gyökérhálózatra hasonlító fúvott üvegek, pontosabban fogalmazva kancsók látnak napvilágot.