Biztos nem én vagyok az egyedüli, aki utazásai során valamilyen természetből származó emléket is szokott gyűjteni a szokásos hűtőmágnes és egyéb, szuvenírboltban beszerezhető kütyü mellé. Nálam az adott helyszínről elhozott kavics vált be, de próbálkoztam már tengerpartról származó homokkal, sőt, gyerekként az örökkévalóságig megőrizni kívánt tengervízzel is, amelynek kivitelezéséhez a befőttesüveget találtam a legalkalmasabbnak.
Több szinten is közel áll hozzám Christoffer Relander finn fotóművész „Jarred & Displaced” című sorozata, amelyben dupla expozíció segítségével befőttes üvegbe pakolta Finnország gyönyörű tájait. Azért, mert Lacival legutoljára, 2015 őszén pont itt, egyik kedvenc országomban voltunk közösen, és azért is, mert bár fájdalmas emlék, de tavaly egy életre befőttesüvegbe zártam azt a kegyetlen emléket, hogy Laci ezen a napon lett rosszul; egy évvel ezelőtt ezen délutánon kapott szívinfarktust...(Új olvasóknak nagyon röviden: testvéremmel, legjobb barátommal és egyben munkatársammal, Gyarmati Lacival közösen alapítottuk a Manzárd Café blogot 2010. január 20-án.)
Persze nem lehúzni akarlak titeket ennek felemlegetésével, de szerintem a fájdalom és a veszteség folytonos kimondása, megbeszélése, jelen esetben kiírása hatékony eszköz a feldolgozásban! Inkább ez utóbbi gondolatot adom nektek útravalóul a mai posztban szereplő precízen megkomponált szépséges, ám keserédes analóg fotók mellé.
A dupla expozíciós fotók területén viszonylag nehéz új vagy figyelemfelkeltő témát alkotni manapság, de Relandernek sikerült a befőttesüvegekbe pakolt finn tájképekkel szerintem sikerült ezt elérnie...nálam legalábbis biztosan! A készítésről egy hangulatos videót is találtok a poszt végén.
Christoffer Relander elérhetőségei
via: colossal
