Az utóbbi idők egyik legszívmelengetőbb témájával találkoztam Tatiane Freitas brazil művész, designer elgondolkodtató projektjének képében. A jólelkű tervező régi, törött és hiányos bútoroknak ad új életet, kipótolja a hiányzó részeiket, hogy azok újra használhatóak legyenek.
A "My New Old Chair" című folyamatban lévő sorozatban a jelen kiegészíti a múltat és nem rátelepszik, szinte érzem az újjáélesztett bútordarabok örömét, hogy ismét hasznos részei lehetnek az életünknek...vagy én örülök ennek, de ez mindegy.
Nem elvesznek, hanem hozzátesznek egymáshoz a különböző anyagok, a szépen kidolgozott vintage részek felemelik a segítségül hívott akril értékét, az átlátszó műanyag kortárs minimalizmusa pedig modernizálja és újra az életünk részévé teszi a hagyományokat. A projekt magasztalja a kort és a megszerzett tapasztalatok erejét, ugyanakkor pozitív példát mutat a sokak által egyébként nem kedvelt, semmibevett anyag/anyagok használhatóságának sokszínűségét illetően, ráadásul mindezt úgy, hogy a kintsugi-val ellentétben ennek nem kell aranynak/aranyozottnak vagy más nemesfémmel felturbózottnak lennie.
Bármelyiket elfogadnám!
via: mymodernmet
