Elnézve a számtalan isten adta tehetséggel rendelkező művész alkotását egyre biztosabb vagyok abban, hogy a szerves hulladékon kívül bármilyen szemétnek minősülő kacatból lehet valami maradandót, egyedit és különlegeset alkotni. Zac Freeman egy újabb remek példa arra, hogy hogyan érdemes a kreativitást az újrahasznosítás szolgálatába állítani. Portréin jóformán minden megtalálható, amit mi amúgy a szemétbe dobnánk, talán csak a kiskutyafüle hiányzik róla. Úgyhogy amondó vagyok ismét, a kacatokat mostantól ne tessék kidobálni, inkább alkossatok valami maradandót ti is, de előbb nézzétek meg a lenyűgöző portrékat a folytatásban!

Panelban élők számára ugyan nem, viszont kertes, családi ház tulajdonosoknak remek alternatívát jelenthetnek az amerikai Poteet Architects tengeri fuvarozásnál használt, konténerekből átkonvertált vendégházai, melyek tökéletes megoldással szolgálnak a rokonlátogatásra -vagy csak egy hosszú hétvégére- beugró vendégek sokszor bizony komoly fejtörést okozó elhelyezésére.

A legtöbb designbútor inkább követi a divatot, a formabontó megoldásokat, minthogy valódi, használható és kényelmes bútorként funkcionáljon. A legsikeresebb alkotások azonban mindig azok lesznek, melyek a designer játékosságát is megmutatják, de az egyszerű halandó emberek számára is használható, még jobb esetben kényelmi szempontokat is figyelembe vevő megoldásokat biztosítanak. Stephan Schulz "fotelje" nagyon éles határmezsgyén mozog, mert bár rendkívül kényelmetlennek tűnik a maga hajlított és ritkás fémszerkezetével, mégis annyi funkciót adhatunk neki, hogy képes levenni az embert a lábáról.

Fura dolog lehet pezsgővel indítani a napot, de amikor gazdag leszek, esküszöm, hogy ki fogom próbálni. Mindenesetre addig is fogadjátok szeretettel a Champagne Mouth nevű oldal kezdeményezéséről készült videót, melyet a Tombstoneban megrendezésre került Rental Car Rally-n forgattak. Az elv egyébként egyszerű: a vízipisztolyoba pezsgőt kell tölteni és szájba lőni az erre nyitott embereket. A lehetőség bárki számára adott, ha kedvet kaptál rá csináld meg te is, készíts róla fotót vagy videót és töltsd fel facebookos oldalukra.

via: recave

Sam O'Hare tilt-shift technikával készülő videóiról már korábban beszámoltunk, mostanában pedig egyre gyakrabban lehet találkozni egy újabb érdekes rövidfilmjével, melyet az idei Coachella Fesztiválról készített, ugyancsak a fent említett technikával. Ha valaki lemaradt volna róla, de mindenképpen érdekli, hogy milyen a "legmenőbb amerikai arcok lelőhelye", ahol olyan hírességekkel lehet bandázni, mint például Drew Barrymore, Cameron Diaz vagy Jessica Alba, az semmi pénzért ne hagyja ki az alábbi videót!

via: likecool, cotcot

Régen nyugdíjba vonult repülőgépek különböző módon történő komplex újrahasznosításáról írtunk már korábban, de az egyes alkatrészek olyan újragondolásáról, mint ahogyan azt a Los Angeles-i székhelyű MotoArt teszi eddig még nem ejtettünk szót...

Csábító szájüregek, nyálkahártyák és bónusz Kámaszútra találós kérdéseink után nyugodjunk le egy kicsit, és csodálkozzunk most rá egy tajvani designpáros a 22 design stúdió egyedi, a fizikusok, filozófusok az időről alkotott elméleteit a mi síkunkba transzportáló kézzelfogható vagy akár falra is akasztható beton órájára.

Az időspirál betonból megformázott, minden egyes órát jelképező szelvénye térben az előző fölé helyezett -ha szemből nézzük- csigalépcsőt szimbolizáló arca egyre távolodó/süllyedő dimenziójával akár egy lehetséges, magától értetődő alternatív magyarázatként is felfogható...

Sok mindent ugyan nem lehet tudni erről a világ elől mesterségesen elszigetelt országról, de azt azért igen, hogy Észak-Korea, hivatalos nevén a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a világ egyik, ha nem a legszegényebb országa, melynek lakói mérhetetlen nyomorban élnek, dicső nagy vezérük  Kim Ir Szen úton-útfélen megtalálható gigantikus szobrainak árnyékában, és fia Kim Dzsongil, majd unokája, Kim Dzsongun teljhatalmának igája alatt...

A világ manapság tele van szükséges (és néha szükségtelen) reklámszabályozásokkal, de ugye ez nem volt mindig így. Néha jó visszatekinteni a múltra okulásképpen, felülbírálni vagy inkább elfogadni, hogy némely esetben megérte korlátokat szabni a ránk ömlő hirdetéscunami stílusának, formájának és mondanivalójának. Ma már csak mosolygunk rajta, de nem is olyan régen még valóban fólia alatt ücsörgő csecsemőkkel, revolvert fogdosó kislánnyal vagy éppen ópiumot tartalmazó kanalas orvosságra áhítozó kisgyerekekkel próbálták eladni a cégek a portékáikat. A legjobbak közül rövid válogatás következik a folytatásban.

Most, hogy egyre hidegebben a nappalok hozzám is beköszöntött egyfajta nyári nosztalgiahullám, így nem véletlen, hogy egyre gyakrabban kerülnek a szemem elé a nyárias hangulatot idéző témák. Ráadásul a Mallorcán található, 19.századi katonai erődítményből átalakított Cap Rocat nevű boutique hotel különösen felkeltette a figyelmemet.

A világ egyik legnevesebb edzőcipő-, sportruházat- és sportszergyártócégének alapítója, Bill Bowerman néhány évtizeddel ezelőtt így nyilatkozott saját márkájáról, a Nike-ról: "A mi nyelvünk a sport nyelve, amely a szenvedélynek és a versengésnek az egész világon ismert szótárán alapszik. Sok minden történt a Nike-nál, amióta belépett a piacra, a legtöbb ezek közül jó dolog volt, néhány viszont kétségtelenül kellemetlen. De a cég mindvégig azon volt, hogy lehetőséget teremtsen a teljesítmény növelésére mindazoknak, akiknek ez hasznára válhat, és erőt adó üzenettel szolgáljunk mindenki számára, aki odafigyel rá." Bill Tikos (a The Cool Hunter blog és az Access Agency kreatív ügynökség alapítója) ezt az alapvető gondolatot meglovagolva találta ki a Nike Extreme koncepciót.

Costa Rica egyik szubtrópusi esőerdőkkel borított félszigetének közepén, egy hegyoldalba épített viskóról van szó, ami abszolút rászolgál mindenféle értelemben a fenti jelzőre. A 3+1 szintes óriási luxusvillába nem kevés betont kellett az alapozásnál felhasználni, hiszen a földnyelv szeizmikus aktivitás szempontjából az ország egyik legveszélyeztetettebb területe...

Karen M. O'Leary építészeti tervező Észak Karolina legnagyobb városában, Charlotteban él és dolgozik. Rendkívüli módon szereti a térképeket, így nem csoda, hogy aprólékos művészete is ezt jeleníti meg, Karen ugyanis papírból vágja ki (néha festi) kedvenc városainak utcáit, épületeitnek sziluettjeit. A klasszikus térképek leegyszerűsített, szöveg és fölösleges információ nélküli változatai csak a vonalakkal operálnak, és akár meg is vásárolhatjuk a nekünk leginkább tetszőt. Némelyik esetében elég tágra kell nyitni a pénztárcánkat, de Google Map fanoknak kötelező!

Fotó, videó, művészet, zene = tiszta tökéletesség. Röviden így lehetne jellemezni a brit Dentsu London kreatív ügynökség reklámfilmjét, melyet a Canon Pixma nyomtatóihoz készítettek. A felvételen látható fröccsenő festékért a fotós és biokémikus Linden Gledhill volt a felelős, aki kísérletet tett arra, hogy a hanghullámokat "megfesse" különböző színű tintacseppekkel, jelentem egészen nagy sikerrel. Talán már mindenki kitalálta, természetesen a felvételeket szintén egy Canon masinával készítették (Canon 5D Mark II, plusz Canon EF 100mm Macro IS USM objektív). Képek a munkafolyamatról, gyönyörű színekről és 2 in 1 videó a készítésről, illetve magáról a reklámról a folytatásban.

Pedig első pillanatban nagyon annak tűnik. Bocsánat a bizarr képzettársítás miatt, de amikor először láttam meg ezt a ragacsosnak tűnő cuccot, hirtelen Ripley csupa állkapocs barátainak a képe villant be, amint a hátunk mögött jól leigázva bolygónkat már a csapból is ők folynak...

Nem ez az első multifunkciós pohár a földkerekségen és valószínűleg nem is az utolsó, viszont van annyira letisztult, esztétikus és elegáns, hogy mindenképpen szót ejtsünk róla. Sven Milcent és az Utopik Design Lab kicsit fantáziátlan fantázianevű pohárkoncepciója négy főbb italcsoport szervírozására találtatott ki. A "One Glass for Every Drink" a fejrész megtartásával és a talprész váltogatásával víz, konyak, bor és pezsgő felszolgálására alkalmas, és még a túlburjánzó pohárkészletek problémájára is tökéletes megoldás volna.

A neves enteriőrfotós, Todd Selby optikáján keresztül most bepillantást nyerhetünk egy New York-i srác napjába, aki az átlag közép-európai számára karakteresen különböző, de úgy vélem némelyikünktől közel sem annyira idegen hétköznapjait éli a Rockaway Beach Blvd egyik házának tetején...

Következő utunk a minivilágban San Franciscóba vezet. A tilt-shift/time-lapse technikával készült videót egy bizonyos Minimus készítette kedvenc helyeiről, mint például Golden Gate Park, Baker Beach, Treasure Island, a Twin Peaks hegycsúcsai vagy a Crocker Amazon Park. A zenéért a Machete Avenue - Instrumental című száma a felelős.

via: ufunk

A 2009-es díjazottakról egészen egyszerű okok miatt még nem tudtunk beszámolni, most viszont nagy örömmel tesszük ezt meg a 2010-es MFD nyertesekkel, illetve elismerésben részesült koncepcióikkal.

A négy kategóriában -termék, vizuális kommunikáció, terv, diákmunka- nevezett pályamunkák közül a tegnapi napon a rangos szakmai zsűri az alábbi terveket díjazta:

Ha az emberek nem mennek a McDonalds-ba, a McDonalds megy az emberekhez, mert milyen rossz már, ha a nagy sporteseményeken, koncerteken, utcai fesztiválokon és egyéb eseményeken, ahol nagy tömegek vannak jelen és éhesek, nem ehetnek hamburgert, sült krumplit, fagyit és nem ihatnak kólát. Legalábbis Bill Tikos, a The Cool Hunter nevű remek designblog és nem mellékesen az Access Agency kreatív ügynökség kitalálója így gondolja. McMobile nevű koncepciója a régi fagylaltos kocsik, popcorn árus standok hangulatát idézi, külsőre aranyos, csak az a költői kérdés nem hagy nyugodni, hogy az embereknek volna szüksége egy ilyen lehetőségre vagy inkább a cégnek...

Malika Fabre is a French artist based in London. Her bold, minimal style – often described as Pop Art meets OpArt – is a striking lesson in the use of positive/negative space and colour. Her unmistakable style has established her as one of the UK’s most sought after graphic artists. Malika’s clients include The New Yorker, Vogue, BAFTA, Sephora and Penguin Books, amongst many others.

Összesen ennyit lehet megtudni a szépségpöttyös hölgyről, ezért inkább azt javasolnám nézegessünk néhány általa elkövetett rajzot, csak úgy szubjektíve...

Az izraeli Kobi Levi minőségi lábbelik tervezésére szakosodott szabadúszó designer, aki szerint egészen elképesztő teremtményei hordható, magunkon viselhető szobrok is egyben. Egyik, XXL PUMP névre hallgató topánkája -minden bizonnyal- csak az én mocskosul perverz fantáziámban indított be explicit képzettársítási folyamatot, viszont türelmetlenül várom már azt az örömteli pillanatot, amikor magyar anyák lábán is feltűnnek végre ezek a bőr költemények...

A Rip Curl szörfmárka és a Timeslice Films egy ambiciózus projekt keretén belül szörfösökkel/szörfösökről készített kampányvideót a malajziai Sunway Lagoon élménypark egyik hullámmedencéjében, a Mátrixban látható bullet-time technika segítségével. A kultikus film a befagyasztott pillanatok körül forgó kameratechnika szerelmesévé tett, így az 52 darab Canon gép segítségével készített rövidfilmet is tátott szájjal néztem. Ne hagyjátok ki a hajtás után található Making of videót sem!

Sorsukra hagyott kórházakról, épületekről, diktátorok és terroristák villáiról már több alkalommal is szót ejtettünk. Magára hagyott tengeralattjárók, mélytengeri bányászatnál használt eszközök, de II. világháborús aknák sem kerültek még képbe, egészen mostanáig...

Ken Kagami sajátságos műveire jellemző az egymásnak ellentmondó elképzelések egyszerű kifejezése. Tiszta, szűzi, műanyag és puha játékokkal teremt bátor installációkat, melyek a szex, erőszak és ürülék témakörét járják körül néhol humoros, máshol megbotránkoztató stílusban. A felnőtt és a gyerekvilág összeolvadásával kuncogás okozó objektumok, szeretetre méltó, de bizarr művészeti alkotások jöttek létre, melyek a maguk infantilis, ám beszédes módján a néhol szörnyű, néhol természetes, de mindenképpen valóságos emberi ösztönről mesélnek számunkra.