Kedves rendszeres, rendszertelen és jövőbeli Manzárd Café olvasók! Már csak 67 nap van hátra karácsonyig, de ahelyett, hogy ezzel sokkolnánk az embereket, sokkal egyszerűbb okokból szólítunk meg titeket. A kreatív hírek, az olvasás szeretetét ötvözzük a kávé aromájával új és remélhetőleg sokak tetszését elnyerő Facebook játékunkkal. A Manzárd Café összeállt az Illycaffé kizárólagos magyarországi képviselőjével, az Espresso Kft gondozásában üzemeltetett Espresso Shoppal, mert mind a ketten nagyon-nagyon szeretnénk, ha minél több olvasónk, tagunk lenne a Facebookon.

A jövő rádió-fonográf készülékeit tévével kombinálják? Ez a kihagyhatatlan 1942-es hirdetés az amerikai modernista építész, tervező és belsőépítész, Samuel A. Marx jövővíziója az Admiral rádiókról. Érdekes és tanulságos!

Emlékszem még azokra a szép időkre -volt vagy harminc éve- amikor én is sárga irigységgel néztem azt az egy-két szerencsésebb osztálytársamat, akik valami Szokol rádió méretű kütyüvel, amiben valami bizbasz forgott és „abbajöttbelőle” vagiztak szünetekben a folyosón. Mint a mágnes, úgy vonzották maguk köré az iskola legmenőbb „sweetsixteenjeit”. Lehettek akármilyen addig közutálatnak örvendő tahók, ezzel a zenélő cuccal, a kazettás walkmannel a birtokukban, egyből térdre borult előttük a fél világ...

Már nem újdonság, nem friss, de nem is biztos, hogy mindenki látta, pedig ezt kell! Kissé lemaradva a többi embertől, tegnap sikerült belefutnom az OK Go - This Too Shall Pass című dalához készült videóba; jobb később, mint soha. Ráadásul ezt akartam első posztnak, úgyhogy a mai napot fel kell áldoznom a szpészkadettség oltárán. Lényeg a lényeg, szerintem csodáljátok meg az OK Go, a Syyn Labs és James Frost rendezésében készült videóját, melyet a This Too Shall Pass (Rube Goldberg Machine version) című dalukhoz forgattak a Los Angeles-i Echo Park mellett található kétszintes raktárépületben. A "gépezet" hónapok megfeszített munkájával készült el, hogy végül kihagyhatatlan élményt nyújtson a nézők számára. Én pedig ezentúl még jobban oda fogok figyelni az együttesre!

A BBC értesülései szerint a moszkvai Orbital Technologies nevű cég 2016-ra négy szobás „vendégházat” nyitna az űrben Föld körüli pályán keringve, gazdag űrturisták és a magánszférában tevékenykedő kutatók számára. A tervek szerint az első modul négy kabinból áll majd, ahol hét vendég osztozhat mintegy húsz köbméternyi élőhelyen. Állítólag kényelmes lesz és nagyméretű ablakokon keresztül a vendégek gyönyörködhetnek majd a bolygóban. A cég nem hozta nyilvánosságra, hogy a hotelt hogyan és miből építik meg, és az sem, hogy mennyibe kerül majd egy „nyaralás” az űrhotelben, de a hírek szerint az orosz állam Energia nevű űrtechnológiával foglalkozó cége, a Russian Federal Space Agency (Roscosmos), valamint több amerikai és orosz vállalkozó is támogatná a projektet.

2004. december 26-án a modernkori történelem egyik legsúlyosabb katasztrófája sújtott le a Csendes-óceáni szigetvilágra. A délkelet-ázsiai térségben, pontosabban Indonézia partjainál bekövetkezett 9-es erősségű tengerrengés, majd az azt követő szökőár több százezer emberéletet követelt, és milliókat tett földönfutóvá...

Az Orloj Prágában az Óvárosi téren, a prágai városháza oldalán található óramű, mely évszázadok óta vonzza a látogatókat. A hatalmas időmérő szerkezet 1402 óta működik. A Városháza a XV. században kapta első toronyóráját, majd Hanus óramester 1490-ben átalakította az óraművet, mely a legenda szerint olyan szép lett, hogy a tanácsurak megvakíttatták, nehogy másnak is ehhez hasonló remekművet készítsen. 600 éves évfordulója alkalmából Michal Kotek és Lukáš Duběda a The Macula két tagja a Tomato Production segítségével, valamint a Data-Live hangaláfestésével lenyűgöző produkcióban részesítette a közönséget. A videót fura méretezése miatt a folytatásban találjátok.

Ma találtam rá erre a remek blogra. Jó szívvel tudom ajánlani minden lakberaddikt számára és a skandináv életstílus rajongóinak... 

Gondoltam, hogy így szombat délután felcsallak titeket a hegyekbe, de csak 6 és fél percre, hogy ne vegyen el túl sok időt tőletek. Az úti cél a második legmagasabb vulkán Japánban, a Mount Ontake (3067 m). Bizonyos Mockmoon készítette el itt time-lapse videóját (egy Canon EOS 5D Mark II, valamint egy Nikon D3 segítségével), melyhez a zenét is ő maga játszotta fel.

De értse mindenki szó szerint ám! Annak ellenére, hogy szerencsére ritkán van szerencsém találkozni velük, a kerti törpék -Hupikék alapból kivétel- látványa nálam garantáltan kiveri a biztosítékot. Az olasz Plust valamivel több, mint fél méter magas, Baddy nevű törpjei azonban, talán a sötétedés után világító félpopsiknak köszönhetően, törptársaiktól eltérően egészen jópofák...

Igazán különleges vintage bőröndöket készít egy bizonyos Mr. SiMo aka. Dominic. A BoomCase beépített hangszórókkal rendelkezik, amihez sok egyéb készülék mellett akár iPodot vagy iPhonet is csatlakoztathatunk. Egy feltöltéssel 7+ óráig is kibírja, bár ezt bőröndje válogatja. Az egyedi munkáért minimum 250 dollárt kell kicsengetnünk, de az árát a méret, a design és a hangszórók minősége befolyásolja. /a készítő facebook oldala/

Jason de Caires Taylor szobrász, fotóművész, búvároktató elhatározta, hogy létrehozza a világ legnagyobb víz alatti múzeumát. Az alkotásokkal a modern művészet és a környezet különleges és bonyolult kapcsolatára kívánja felhívni a figyelmet. Az angol szobrász víz alatti szoborparkjával újabb, mesterséges korallzátonyok létrehozását tűzte ki egyik céljául, melyben a természet építő és romboló erőire bízza műveinek alakulást. Elsősorban arra próbálja ráirányítani az emberek figyelmét, hogy mekkora veszélyben van a tengerek élővilága, így például a korallok is. A hivatalos oldalon folyamatosan nyomon követhetőek a munkálatokat és beszámolnak a legújabb sikerekről is.

...Mert, hogy ilyen is létezik. A remek grafikus Pócs Péter, aki egyben az alapító is, így foglalja össze a társaság mottóját és „alapszabályát”:

Magyarázza már meg valaki, mitől van az, hogy a mainstream tematikus szájtokon konkrétan minden nap találkozni lehet a kortárs brazil építészet egy-egy újabb remekbe szabott példájával? Közel egy éve merültem el -a blog írásából adódóan, illetve a téma iránti laikus érdeklődés jóvoltából- a nemzetközi építészettel foglalkozó blogok világában. Bár statisztikailag nem tudom alátámasztani...

Hogyan lehetne visszacsempészni a természetet, a növényeket a városba? Marco Castro Cosio különleges projektje, a Bus Roots egyszerű választ ad a fenti kérdésre: akár a buszok tetejét is be lehetne népesíteni növényekkel, hogy menetrend szerint azokba az utcákba is megérkezzen a természet, ahonnan az emberi hozzáállás száműzte azt. Az alkotó második helyezést ért el ötletével a Designwala - A Grand Idea nevű versenyén. Aki szeretne a hajtás után található képeken kívül még jobban belemerülni a projekt fotóalbumába, annak csak ide kell kattintania.

Énekelni és táncolni nem tudunk, így jótékonysági koncertet túlzott reményekkel nem rendezhetünk. Gyártani nem gyártunk semmit, így felajánlásokkal sem tudunk élni. Viszont van sok kedves barátunk, akiket érdekel a design és akik segítőkészek. Akiknek vannak design tárgyaik, amiktől egy nemes ügy érdekében megválnának és vannak design tárgyak, amikre szívesen szert tennének. Ezért indítottuk el a SEGÍTŐ DESIGN programunkat, melyben nemes ügyek támogatására rendezünk magán illetve céges felajánlásokból nyilvános jótékonysági design aukciókat. Az aukciók teljes bevétele az aukció meghirdetésekor megjelölt célra fordítódik.

Keresve sem találhattam volna tökéletesebb videót a napindításhoz. Mozgás, tánc belassítva a megfelelő pillanatoknál, friss, ropogós és tökéletes aláfestőzene (Of Porcelain - Signal the Captain), mindez pedig egy holland tánckollektíva, az IRC (aka. Illusionary Rockaz) kvázi promóvideójában.

Ai Weiwei kínai művész százmillió, kézzel készített porcelán napraforgómagból álló installációja látható keddtől egészen 2011. május 2- ig a londoni Tate Modern Galéria turbinacsarnokában. A kínai porcelángyártás egyik fő központjában, Csingtöcsenben (Jingdezhen) két éven keresztül csaknem hatszáz munkás dolgozott a projekten. A magok mindegyikét 1300 Celsius-fokon égették ki, kézzel megfestették majd újra kiégették, ezúttal 800 fokon. A Sunflower Seeds (Napraforgómagok) című installációt Weiwei az intézmény Unilever-sorozatához készítette. A modern és kortárs múzeum az Unilever kereskedelmi konszern által szponzorálva tizenegy éve minden évben felkér egy installációkat készítő művészt a múzeum nagycsarnokának megtöltésére. Juliet Bingham, a kiállítás kurátora hétfőn elmondta, legalább kétmillió látogatóra számítanak. A százötven tonnányi napraforgómagot a londoni kiállítás után visszaszállítják Kínába.

Az idei párizsi Designer's Day eseménysorozatán belül debütált Jean Paul Gaultier új bútorkollekciója, melyet a neves designbútorokra specializálódott Roche Bobois számára tervezett. A Gaultier háznak egyébként éppen jókor jött a felkérés, ugyanis az utóbbi években egy-két átlagosnak nevezhető illaton kívül tulajdonképpen semmi különlegessel nem kápráztatta el a divatra érzékeny publikumot...

Kedvenc, csak színorgiában gondolkodó francia festőm, Francois Nielly pingálta ki a Citroën Survolt elektromos koncepcióautót, melyet Champs-Elysée 42-es szám alatt található Citroën bemutatóteremben állítottak ki. Az alap esetben is látványos megjelenésű, kétszemélyes Survolt tanulmány Art Car alap fekete színe megmaradt, a lila betétek helyét azonban tarkabarka, sötétben is egyedi látványt nyújtó fluoreszkáló festéssel látta el a művész. Mit is mondhatnék azon kívül, hogy elfogadnám?!

Jeremy Messersmith kedves, szeretetreméltó és andalító Tatooine című dalához stílusosan a Star Wars jellegzetes pillanataiból készített nem akármilyen videót Eric Power, papírfigurák elevenítik fel a sokak retinájába beleégett képsorokat. Jó ebédhez szól a nóta.

Valamikor júniusban bemutattunk már hasonlóan elképesztő grafikákat, most itt van egy újabb válogatás, többek között Kurt Cobain, Morgan Freeman, Michael Jackson, Thom Yorke, Nelly Furtado, az Apple guru Steve Jobs és egy zebra betűportréjával...

Délután lazításnak nézzétek meg Pierre Jolivet aka. Ramon time-lapse videóját, melyet 2007. januárjától 2010. szeptemberéig "forgatott" Párizsban egy épület lebontásáról, illetve az új épület felhúzásáról. A felvételhez meggyőző mennyiségű, 45.000 darab fotó készült és Lee Groves & Peter Marett - Motormouth, valamint a Massive Attack - Montage című filmzenéjét használta fel aláfestőzenének.

Ezzel a szimpatikus ötlettel lepte meg Jan Mach, Pavel Nalezený és Jan Vondrák a három nem régiben végzett építészmérnök a prágai Pecha Kucha Night résztvevőit, majd visszatérve Liberec városába, hátuk mögött a Mjölk Architekti teljes támogatásával hozzá is fogtak a városi régi, gáttal védett víztározójánál  -a helyiek egyik kedvelt strandja közelében- a terv kivitelezéséhez. A dolgot megkönnyítette egy évek óta a vízfelület közepén felejtett vasbeton pillér, ami tökéletes alapjául szolgált a rá tervezett felépítménynek...

Magam is lelkes fogyasztó vagyok, de teljesen egyetértek azokkal a gondolatokkal, melyek szerint a fogyasztói társadalomban a fogyasztást a szociális élet szerves része, fogyasztás közben szociális előírásoknak, normáknak engedelmeskedünk, a társadalmi struktúrában mozgunk, ott pozicionáljuk magunkat, identitást építünk, fogyasztási szokásainkkal üzeneteket küldünk a többiek felé. Amikor valaki egy bizonyos márkát vásárol, akkor nem feltétlenül az adott dolog hasznossága motiválja, mint inkább a megvásárlása révén a társadalomban elfoglalt pozíciójának jelzése. A ruhadivat követése inkább tekinthető mások felé küldött üzenetnek, mint belső, másoktól független igények kielégítésének. De mindezekkel egészen addig nincs probléma, ameddig az ember tisztában van azzal, hogy mi motiválja a vásárláskor és olykor még rá tudunk csodálkozni olyan egyedi dolgokra, amik nem minősülnek státusszimbólumnak, viszont értéket közvetítenek. Ilyen például Soojin Kang jól öltözött bútorkollekciója.