Sokszor hallom Moccatól az édesapja egyik kedvenc mondatát: "amíg lószar van, veréb is lesz", de csak most értettem meg igazán ennek a mélyebb tartalmát is. Az iArm lehetővé teszi, hogy kedvenc iPhoneod, tablet PC-d, eReadered, távirányítóid vagy akár a nyári hőségben jó szolgálatot tevő ventilátor folyamatosan a kezed ügyében legyen. Mármint a kezeden. A fura kiegészítőre ugyanis ilyen kütyük csatlakoztathatóak, maximum 3 darab belőlük. Nos, a legviccesebb talán a ventilátoros lány, de a többi sem kutya. Ha ellenállhatatlan vágyat érzel arra, hogy neked is legyen egy iArm a kezeden, 8 dollárért beszerezheted.

Az ötlet nem túl bonyolult, sőt, kifejezetten egyszerű, de mégis kedves és nagyszerű. A leginkább gyerekek érdeklődésére számot tartó Spread Your Love nevű koncepció tervét egy iráni designer, Hamed Kohan készített el a Designboom és a Seoul Design Foundation szervezésében megrendezett Seoul Cycle Design 2010 versenyre. Ha megvalósul, felnőttként minden egyes pedálhajtásoddal a biciklizés iránti szeretetedet és/vagy jó értelembe vett infantilizmusodat hirdetheted vagy inkább a kislányodnak vásárolsz majd, ha szívecske lenyomatú gumikat szeretne a bringájára. A pályamű kiegészítésként egy szívecskékből álló biciklitárolót is tartalmaz, mely stílusában és üzenetében tökéletesen illik a koncepcióhoz.

Az Eco Reminder falimatricához egy jó nagy adag szellemesség és humor társul, hogy könnyebben észrevehetőek legyenek a lakás néha elfeledett "részei", a villanykapcsolók és konnektor sokasága. A legtöbben magától értetődőnek vesszük, hogy az energia csak úgy van, létezik csőstül, ezért előszeretettel pazaroljuk az áramot a fölöslegesen égő lámpákkal, konnektorban felejtett töltőkkel. A matricák célja, hogy emlékeztessen mindenkit: nem kell túl nagy erőfeszítés ahhoz, hogy egy kissé környezetkímélőbben bánjunk a villamosenergiával. Olcsónak egyébként nem nevezném a PVC mentes műanyagból készülő kiegészítőket, de ötletnek mindenképpen jó, és akár magunk is festhetünk a falra valami hasonlót, költségtakarékos üzemmódban.

2010. október 8. és 9. között kerül megrendezésre az első Vimeo Fesztivál és Díjátadó, ahová bármilyen kreatív videóval lehetett jelentkezni. Érdemes ellátogatni a döntősök oldalára és délutáni programként elmazsolázgatni a számtalan rövidfilm között, hiszen nagyon jókat lehet találni. Október 9- ig szavazhatsz is a neked leginkább tetsző alkotásokra. Kedvcsinálónak Daniele Napolitano Notte Sento című szerelmes történetét választottam, mely leginkább a klasszikus Mielőtt felkel a nap (1995) / Mielőtt lemegy a nap (2004) című alkotások kellemes hangulatát idézi.

Mikor lehet beköltözni című sorozatunk e heti kiadásában a Karib-tenger egyik apró, francia fennhatóság alatt álló szigetére Saint-Barthélemyre kalandozunk el.

Saint Barthélemy egy francia tengerentúli terület (franciául collectivité) a Karib-tengerben. 2007. február 22-én jött létre, mint önálló francia tengerentúli terület, előtte Guadeloupe francia tengerentúli megye része volt...

Következő állomásához érkeztünk a téli időjárásra felkészítő tréningünknek. Ezúttal egy nagyon tehetséges magyar fotós, Dobrovits Ádám portfóliójába tekinthettek bele. Higgyétek el, megéri! Az ősznek és a télnek megvannak a maga szépségei, ha nehezen is, de próbáljuk most meglátni ezeket...

A fogyasztói társadalomban egyre fontosabb szerepet kap az esztétikum, amit valaki vagy rajongásig szeret vagy totálisan hidegen hagyja. Egy baj van vele, sokszor igen mélyen a pénztárcánkba kell nyúlni, ha valaki nem csak a funkcionalitásra szeretne pénzt áldozni. Manapság már mindent megdesignolnak, a legegyszerűbb termékeket is addig szokták variálni, megújítani vagy egyszerűen csak leegyszerűsíteni, hogy senki ne tudjon ellenállni nekik. Színes, szagos, változatos, letisztult, egyszerű, intelligens, ma már a leghétköznapibb használati tárgyainknál is a szépségre törekednek a tervezők. Így akár természetesnek is vehetjük, ha például egy egyszerű vécépapír sem maradhat ki a repertoárból, hiszen miért ne lehetne pont a fenekünknek megadni egy kevés plusz eleganciát?

Egy egészen különleges helyre szeretnénk meginvitálni titeket a mai délelőttön. Luke Geissbuhler operatőr, aki olyan filmekben közreműködött mint a Borat vagy a Brüno, olyan csatornáknak rendezett műsorokat, mint például a Comedy Central, Discovery vagy az American Movie Classics és akinek kliensei közé tartozik a Nike vagy a Volkswagen, igazán rossz dolgot nem adhat ki a kezéből. Egy saját projekt keretén belül -kisfia lelkes támogatása közepette- 2010 augusztusában egy meteorológiai léggömbre erősített Go Pro Hero HD kamerát küldött az űrbe. Hogyan emelkedett a sztratoszféra felső határáig és rögzítette a nagy feketeséget a házilag barkácsolt űrhajó? Kiderül a nem mindennapi dokumentumfilmjükből!

HUÁáááááá! Ezzel a csatakiáltással jelezte felénk egyik legkedvesebb "blogbarinőnk" (KKinga), hogy nem akármilyen poszttémát talált nekünk így péntek estére.

Egy New York-i székhelyű cég, az Aruliden által tervezett Kiki de Montparnasse huncut sakk készletről van szó, amely egyáltalán nem nevezhető hagyományosnak, sőt valójában teljesen másról szól. A figurák ugyanis kivétel nélkül falloszt formázó vibrátorok is egyben...

Rebecca Paul az ipari formatervező és képzőművész, valamint Mikal Jessie Hameed - más néven M11X, náhány évvel ezelőtt alapította meg a brooklyni székhelyű reBaroque céget. Gyerekkoruk óta fanatikus zenerajongók voltak, vagy muzsikus családban nevelkedtek mind a ketten -Mikal édesapja például híres jazz zenész volt- ugyanakkor elhivatott zöld gondolkodású emberek lévén adta magát az ötlet egy olyan közös vállalkozás indítása, ahol a képzőművészet, a zene, a technológia ötvözésével, valamint a fenntartható tervezés alapú design alkalmazásával hozzanak létre teljesen újszerű, egyedi és nagyon szép kiegészítőket, illetve lakberendezési tárgyakat...

HDRpéntek van ismét, úgyhogy ezen a héten sem maradunk kellemesen, varázslatos fotógyűjtemény nélkül. Ezúttal egy magyar fotóművész, Varga Tamás képeit nézhetitek meg, akiről azon kívül, hogy rendkívül tehetséges fotós, sajnos más egyéb nem derül ki. Talán egyelőre nem is kell, képei önmagukért beszélnek.

A magyar Illy Ferenc által 1933-ban alapított világhírű illycaffé 1992 óta kér fel neves művészeket, hogy a klasszikus, Matteo Thun által kreált jellegzetes illy csészét öltöztessék fel saját alkotásukkal. Többek közt Francis Ford Coppola, Pedro Almodóvar, Federico Fellini, Marina Abramovic, Jospeh Kosuth, James Rosenquist, Jeff Koons, David Byrne is tervezett az illynek. Minél régebbi és minél kultikusabb, annál többet ér, a csészeszettek egyes darabjaiért gyűjtők akár 1000 dollárt is megadnak. A csészék fotógalériája 1992-től napjainkig itt látható.

Témánkba vágó, úgyhogy természetesen nekünk is említést kell tennünk a mai napon induló Design Hét Budapest 2010 című rendezvényről. A Magyar Szabadalmi Hivatal támogatásával és a Magyar Formatervezési Tanács védnökségével a Design Terminál idén már hetedik alkalommal rendezi meg ezt az eseménysorozatot. A főváros egész területén zajló fesztivál október 1. és 10. között 190 partner együttműködésében közel 120 eseménnyel várja az érdeklődőket. A 2010. évi programok a design társadalmi és gazdasági hasznosságára, valamint problémamegoldó szerepére hívják fel a figyelmet.

Csütörtök kora esti levezetésnek itt van néhány vonal és görbe, melyek a dán illusztátor, Mads Berg (itt már írtunk róla korábban) jóvoltából lenyűgöző art deco poszterekké álltak össze, a hajtás után...

Kedvem támadt egy kis délutáni városnézésre, úgyhogy meginvitállak titeket is a Nagy Almába Giuseppe Vetrano filmkészítő kalauzolásában. A videó -már nem lepődöm meg- természetesen egy Canon (akarokegyilyet) 7D-vel készült, az aláfestőzenéről sajnos nem hagyott semmilyen információt a rendező...

A Japán Tochigi prefektúra hegyvidékén található Nikkō nevű város kedvelt üdülőhelyén, Kinugawa Onsen-ben található a világ egyik legérdekesebb élményparkja, a Tobu World Square. A szórakoztató parkban ugyanis a világ több mint száz legnevezetesebb épületének 01:25 méretarányú makettjét, köztük az UNESCO Világörökségi Listáján szereplő számos helyszínt, valamint 140.000 01:25 méretarányú miniatűr embert tekinthet meg az odalátogató. Eléggé vékony az esély arra, hogy az adott helyszíneket végigjárva élőben is láthatta már valaki ezt a hihetetlen mennyiségű épületet, így érdemes ellátogatni a Tobu World Square-be. A belépő állítólag 2.500 jen, a park nyáron 09:00-17:00 között van nyitva a hét minden napján.

Nálunk még csak nem is engedélyeznék, Milánóban viszont működik a dolog! Ugyanis egy nem mindennapi alkotással gazdagodott az olasz város egyik főtere (Piazza degli Affari) Maurizio Cattelan olasz kortárs művész jóvoltából. A nemzetközi egyezményes bazmeg jelzést az alkotó kérésére pont a milánói tőzsde épülete elé állították fel. A márványból készült, tizenegy méteres magasságba nyúló szobornak azonban kellően ambivalens fantázianevet választott, művét L.O.V.E.- nak hívják. A hétfői avatás után azonnal botrányt kavart a szobor, természetesen sokan az eltávolítását követelik a városházán. Többek között a politikusok sem örültek a szobornak, mivel sokan közülük úgy vélik, hogy a brókerek mellett nekik is „bemutat” a művész. Az ötven éves, autodidakta Cattelan szerint azonban műve inkább a szeretet testesíti meg, a válság által sújtott emberek életérzését fejezi ki, nem pedig sértés, de persze ki mit óhajt belelátni a dologba. Cattelan egyébként híres sokkoló műveiről, kisebb botrányt kavartak például az imádkozó Hitlert, vagy a meteor által eltalált II. János Pál pápát ábrázoló szobrai.

Ha a minimalizmusnak is léteznek fokozatai, akkor ezt a fa sörnyitót nem egyszerűen a letisztult, sokkal inkább a puritán/primitív jelzővel illethetnénk. Brendan Ravenhill apró, de felettébb hasznos eszköze abszolút funkcionalizmusra törekedve ugyanúgy teszi a dolgát, mint csilli-villi társai, de csak úgy szerényen, a maga nonkonformista módján...

Abszolút ez jellemzi a német Ammonitum egzotikus fákból készült fürdőszoba bútorait. A müncheni születésű tervező Markus Horner mosdótálai a jachtépítésnél is használt lakkozási technikával, illetve anyagok alkalmazásával nyerte el végső színárnyalatait és a márványhoz hasonlatos mézes ragyogását...

Mitch Trale egy oaklandi illuzionista-webgrafikus, akire, munkáiba belebambulva bátran ráfoghatnám, hogy egyben igen tehetséges pszichoterapeuta is. Engem sikerült ezekkel a transzcendens/szürreális vagy -aki jobban ért hozzá világosítson már fel mi is ez- forgó, vibráló 3D cuccokkal úgy lezsibbasztania, hogy kis híján bolgárul írtam meg ezt a posztot. Tudatalatti stimulációk a hajtás után...

Az idén szeptember 10. és 27. között a Francia Intézet (FI:AF) által megrendezésre került Crossing The Line fesztiválon Cie. Willi Dorner osztrák koreográfus immár sokadjára és sokadik helyszínen mutatta be "Bodies in Urban Spaces" című performanszát. Szeptember 26-án és 27-én Manhattan utcáit lepték el a csuklyás melegítőbe öltözött fiatal táncosok, akik középületeket, köztéri kiegészítőelemeket rohamoztak meg, hogy egy rövid gondolkodási idő, illetve néha egy tánclejtés után befurakodjanak a város rejtett zugaiba, természetesen rendőrségi engedéllyel. Dorner szereti váratlan és szokatlan helyzetekkel szembesíteni a városok lakóit azért, hogy átéljék a várost ahelyett, hogy átrobognának rajta. Ebből a célból alakítja a testeket meglepő formát felvevő szoborrá. Legközelebb október 9-10 között Isztambulban lesz látható a produkció az IDans tánc-és performasz fesztiválon. Kedvcsinálónak nézzétek meg az alábbi 2008-as videót, melyhez BT - Dynamic Symmetry című dala szolgáltatja a finom alapot.

via: mymodernmet, aszfaltbetyár

A dél-koreai Kim Yeongwoo designer által tervezett "Pouring Lamp" egy olyan szórakoztató világítási koncepció, ami tökéletes azok számára, akik szeretik az optikai illúziókat. A bögréből kiömlő folyadékot utánzó forma persze nem újdonság, mégis a költséghatékony foszforeszkálás segítségével bevilágítható vagy a tartósabb LED-világítással tervezett lámpa egyszerű, letisztult és elegáns formavilága miatt azonnali megvalósításért kiált.

Bár a sör fogyasztása véleményem szerint nem évszakfüggő, azért 30 fokban egy szál fecskében szambázva valami vízpart mellett mégiscsak jobban csúszik mint 10 fokos hidegben mackóban dideregve.

A megrögzött sörösök azért így az ősz elején sem kell, hogy lógassák az orrukat, gondolom ez eszükbe sem jutott, hiszen sok helyen ilyenkor jön el a nagy össznépi szabadtéri mulatságok időszaka, ahol aztán hektószámra folyhat (tovább) éjjel-nappal a nemes nedű.

Most egy kicsit visszaugrunk az időben hozzávetőlegesen 30-40-50 évet és körülnézünk az akkori lakberendezési stílusokban (ha valaki jobban el akar merülni a korszak jellegzetességeiben, ajánlom figyelmébe a Flashback flickr csoportot). Ennyi év távlatából is pontosan megállapítható, hogy mik azok a stílusjegyek, formák és színek, melyekben újat és időtállót hozott az említett korszak. Az akkori újdonságok közül sokan a mai szemmel nézve is frissek tűnhetnek, némelyik képen látható enteriőrt akár ma is be lehetne vállalni. Manapság amúgy is divat egy kevés Photoshopos retusálás után hasonló módon bemutatni helyzeteket, eseményeket, embereket vagy akár egy lakást. Függetlenül attól, hogy az 50-es évek játékos régiessége, a 60-as, 70-es évek modernsége vagy a 80-as évek ipari hatása ihleti a lakásunk berendezését, nem árt a múltidézés, ha színeket, változatosságot, játékosságot, vidámságot, humort szeretnénk csempészni napjaink modern otthonaiba.

A fenti képen látható Londonban élő szabadúszó grafikus, illusztrátor és fotós Yanko Tsvetkov szerint valahogy így nézne ki valójában Európa, ha a különböző országok, kisebbségek Európáról gondolt vélt vagy valós, néhol siralmas, de rendkívül vicces sztereotípiái határoznák meg az országhatárokat és a bennük lakó embereket.