Magam is lelkes fogyasztó vagyok, de teljesen egyetértek azokkal a gondolatokkal, melyek szerint a fogyasztói társadalomban a fogyasztást a szociális élet szerves része, fogyasztás közben szociális előírásoknak, normáknak engedelmeskedünk, a társadalmi struktúrában mozgunk, ott pozicionáljuk magunkat, identitást építünk, fogyasztási szokásainkkal üzeneteket küldünk a többiek felé. Amikor valaki egy bizonyos márkát vásárol, akkor nem feltétlenül az adott dolog hasznossága motiválja, mint inkább a megvásárlása révén a társadalomban elfoglalt pozíciójának jelzése. A ruhadivat követése inkább tekinthető mások felé küldött üzenetnek, mint belső, másoktól független igények kielégítésének. De mindezekkel egészen addig nincs probléma, ameddig az ember tisztában van azzal, hogy mi motiválja a vásárláskor és olykor még rá tudunk csodálkozni olyan egyedi dolgokra, amik nem minősülnek státusszimbólumnak, viszont értéket közvetítenek. Ilyen például Soojin Kang jól öltözött bútorkollekciója.
A dél-koreai születésű designer a maga módján tűvel és cérnával korteskedik a vásárlói tudatosság mellett. Kézzel készített bútorruháit a hagyományos kézművesség és az antik nyersanyagok szeretete inspirálta. Kellemes fricskaként, finom iróniaként is értelmezhetjük az elegáns és puha tapintású velúr ruhákat, melyekkel az antik- vintage bútorokat burkolja. Az ő célja ezzel a technikával, hogy rendkívül egyedi darabokat hozzon létre, sajnos extra limitált mennyiségben, hiszen mindegyikből csak egyetlen példány készül.
via: yatzer
