Adott volt egy átlagosnál hátrányosabb helyzetű környék valahol Rotterdamban. Tipikus németalföldi kispolgári házsor, annak is a legutolsó, egyben legelhanyagoltabb, évek óta üresen álló épülete. Aztán van még egy önkormányzatunk, amely egy felzárkóztatási program keretén belül pályázatot írt ki az ottani mércével mérve „szegényebb, munkás negyedek” helyzetbe hozására. A nagyszabású tömbrehabilitációs programba bekerül természetesen ez az utca is.
A pályázat alapvetően nem túl szigorú feltételei között két konkrét elvárás fogalmazódott meg. A felújítandó épületek kizárólag családi házként funkcionálhatnak, és az épületek felújítására meghatározott időkeret áll rendelkezésre.
Ezeket a feltételeket az utrechti székhelyű ZECC Architect úgy vitte át, hogy a léc se rezzent. Az ő terveik alapján építették szinte teljesen újjá ezt az öt méter széles, tíz méter hosszú és tizenegy méter magas téglaépületet, amit a munkálatok kezdetekor jóformán csak a külső keretet épen hagyva teljesen kibeleztek.
A gyakorlatilag újjászületett épületben a belső terek három jól elkülönülő részre -stúdió, lakótér, tetőkert- lettek tagolva, melyeket szintén fényes, ellenben gyöngyház színben pompázó lépcsőház köt össze. A külső, homlokzati felületet borító fényes fekete szín után pedig nem szerénytelenül a Fekete gyöngy nevet kapta, hozzáteszem -a képeket elnézve- nem alaptalanul.
.jpg)
via: yatzer
