Annak ellenére, hogy a legközvetlenebb ismerősi és baráti köreimben is különböző előjellel, de mítoszok szólnak legendásan szelektív hallásomról, ami egészen precízen megfogalmazva annyit jelent, hogy a tegnap elrobogó vonatfüttyöt is inkább csak másnap hallom meg, szóval ennek ellenére régóta dédelgetem magamban a tervet, egy komolyabb audio cucc beszerzésére. Nem is gondolná viszont a Zember, már a laikusabb – magamat is ideértve – része, hogy a hangdobozok gondos kiválasztása közepette bizony érdemes körülnézni a hazai spektrumban is, hiszen olyan audiofil ínyencségekre is bukkanhatunk, mint az ART & VOICE egészen egyedülálló designfilozófiával, egytől egyig kézzel alkotott gyöngyszemeire...

Állítólag brit tudósok már rájöttek az évezredes dilemma megoldására, mindenképpen a tyúk volt előbb és nem a tojás. Kyle Bean rendkívüli kézügyességgel megáldott fiatal művész, designer a maga módján próbált választ találni az elmúlt századok filozófusainak agytekervényeit megmozgató kérdésre. A University of Brighton egyetemen végzett huszonéves srác legutóbbi alkotása egy tojáshéjból összeragasztott csirke, ami azért annyira nem meglepő, hiszen amúgy sem az átlagos anyagfelhasználás híve. Az aprólékos munkafolyamat végeredményeként megszületett törékeny szobornak természetesen a What Came First címet adta, és ember legyen a talpán, aki ebből megállapítja, hogy Kyle szerint mégis melyik volt előbb.

Nem is olyan régen összetalálkoztunk a kult-, design-, vizuális művészetek témakörében jeleskedő hazai bloggerekkel és jól összedugtuk a fejünket. Az ötletek sokaságából egy konkrétum már mindenképpen született azon az estén: elhatároztuk, hogy heti rendszerességgel kimazsolázzuk egymás blogjaiból azt az egy témát, ami szubjektíve a leginkább tetszett az adott héten. Elég nehéz csak egyet választani, hiszen remek blogokról, szerzőkről és témákról van szó, de azért megpróbáltuk. Az első kultúrmazsolázásunkat a folytatásban találjátok.

Jinks Kunst svájci street art művész több mint 20.000, pontosabban 20.394 cigarettafilter segítségével készítette el legújabb alkotását, egy portrét a legendás francia énekesről, Serge Gainsbourg-ről. A művész, aki nagy rajongója az énekesnek, 2008 márciusa óta gyűjtögeti megszállottan a filtereket és az utcán eldobált csikkeket, ami érthető választás volt a kép elkészítéséhez, hiszen Gainsbourg szenvedélyes dohányos volt. Szerdán, halálának 20. évfordulóján Franciaország egyik legjelentősebb vidéki kiállítóhelyén, a Nantes-i Képzőművészeti Múzeumban mutatták be a róla készült csikkportrét. Egy pillanatra azért megkönnyíti a leszokásra való törekvéseimet a tudat, hogy egyedisége mellett milyen átkozottul büdös lehet az alkotás közelében. Most jobb egyszerűen csak képeket nézegetni róla a távolból, mert az zseniális!

Bár már jócskán kezdünk belecsúszni a délelőttbe, azért ha itt figyelne az ágyamon a Diesel által forgalmazott ágynemű garnitúra, zeneőrültként nem lennék rest és azonnal visszafetrengenék a közepébe. A Diesel Lifestyle textilcsalád Soundsystem fantázianévre hallgató változatán sok-sok jóság megtalálható, keverőpulttól a szalagos magnón át a lemezjátszóig minden, amire nyálat lehet csorgatni amúgy és pláne éjszaka. Sajnos már sem külföldön, sem idehaza nem lehet kapni ezt a fajtát, más, legalább ennyire jó ágyneműt viszont igen. Ide tessék kattintani értük.

A genfi Salon nyitásának napján talán megbocsátható, ha öt napon belül másodszor citálunk a kedves olvasó elé egy inkább a pasik érdeklődését felkeltő témát, de a BMW tulajdonában lévő MINI egy olyan extravagáns 3+1 üléses tanulmányautóval, a MINI Rocketman koncepcióval rukkolt elő, amiről órákig lehetne ódákat zengeni...

Pawel Kuczynski lengyel illusztrátorról azon kívül, hogy Szczecinben született 1976-ban és a Poznani Képzőművészeti Akadémián végezte tanulmányait, túl sokat nem lehet megtudni. De talán nem is kell, hiszen csontig hatolóan szatirikus, rendkívül éles látásmódról árulkodó, sokoldalú és kiváló munkái politikáról, a modern társadalomról és az életről minden szónál többet árulnak el az alkotóról.

Isabelle Rivoire Grange szabadúszó grafikus saját IRG nevű divat- és luxustermékeket forgalmazó márkája egészen speciális erotikus kiegészítővel jelentkezett a közelmúltban. Mármint ez csak az egyik értelmezés. A másik szerint a Kenzo, Issey Miyake, Narciso Rodriguez márkákkal együttműködő művésznő Défendu nevű alkotását egyszerűen csak nyakba akasztható pénztárcaként is használhatják a hölgyek, de abban semmi érdekes nincs.

Megtisztelő mail érkezett tegnap a postaládánkba a Trafó Kortárs Művészetek Házától, melyben arra kértek minket, ha felkelti az érdeklődésünket a Trafóban március 15 és 18. között megrendezésre kerülő Scenofest látványfesztivál híre, és úgy gondoljuk, hogy illeszkedik a blogunk tartalmába, esetleg mi is posztolhatnánk róla.

Nos, miután mi szeretjük Trafóékat (reméljük kölcsönös a vonzalom), és persze a téma is illeszkedik, ezért közvetlenül a hajtás után máris olvashatja mindenki a felhívást...

Challenge: Létre kell hozni egy olyan bringás bukósisakot, amely amellett, hogy maximális biztonságot nyújt, még elegáns is legyen...

Insight: a tartós, megbízható védelmet szintézisbe hozni a retró esztétikával, amitől többé nem nyűg, annál inkább kívánatos a sisak viselése.

Solution: A VIVA sisak, ami finoman ötvözi a kézzel varrott marhabőrt a szuper keménységű üvegszálas héjjal.

Final result: Egy cool, high end kategóriás kiegészítő, plusz nem mellékesen egy Red Dot díj a dán Whomadeid kollektíva számára a tavalyi évben...

1300 boxzsák, több mint 8 kilométernyi rozsdamentes acélkábel, 1134 kilogramm alumíniumcső és majdnem 7 méteres magasság. Ennyi kellett ahhoz, hogy a nemzetközileg elismert amerikai művész és szobrász, Michael Kalish elkészítse minden idők egyik legnagyobb ökölvívójának, Muhammad Alinak fotorealisztikus látomását.

A kaliforniai Berkeleyben élő Harrod Blank amerikai dokumentumfilm rendező leginkább művészi kivitelezésű autóiról híres. Amerika egyik legnagyobb ilyen jellegű fesztiváljának (Art Car Fest) társalapítója az elmúlt évtizedekben három különleges kocsit készített. A képeken látható „The Camera Van” építése 1993-ban kezdődött egy 1972-es Dodge Van teherhordó alapjaira, melynek külső borítása az évek alatt csak fényképezőgépekből, illetve egyéb fotós és videós kiegészítőkből készült el. Blank a világ legegyedibb mozgó fényképészeti műterméből természetesen rendszeresen fotózza a meglepett és őszinte arcokat. Állat!

A Havana Club rummárka Inspired Ingenuity elnevezésű versenyében művészek, zenészek és más kreatív tehetségek vehetnek részt, hétköznapi tárgyaink egyedi átalakításával, újragondolásával. A nyeremény jelentős, 6 hónapon keresztül havi bontásban pénznyereménnyel jutalmazzák a legjobb ötletek gazdáit, fődíjként pedig egy kubai úttal gazdagodhat a legjobb koncepciót benyújtó pályázó.

Jó ebédhez ajánljuk figyelmetekbe sokak kedvencét, a palacsintát, avagy készíts inkább ilyet!

Palacsinta alaptészta (20-25 palacsintához)

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 4 tojás, 4 dl tej, 1 evőkanál porcukor (ízlés szerint), olaj vagy zsír, szódavíz, só

A tojásokat elkeverjük a porcukorral, egy kevés sóval, a liszttel és a tejjel. Ha szükséges annyi szódavizet adunk hozzá, hogy körülbelül tejszín sűrűségű, csomómentes tésztát kapjunk. A palacsinta tésztát legalább fél órát pihentetjük, majd lehetőleg teflon bevonatú serpenyőben jól pirosra sütjük a palacsinta mindkét oldalát.

Ha sós palacsintát szeretnénk készíteni, akkor a cukrot elhagyjuk, és egy kicsivel több sót használunk.

Ja, a képeken a palacsintasütés fázisait láthatjátok...

Az olasz formatervező és tipográfus Mauro de Donatis egyik legutóbbi munkájában egy sorozat erejéig „gyémántba” foglalta a popkultúra múltbeli és jelenlegi ikonjait. Az elkészült sorozat tulajdonképpen egy remekbe szabott remix, hiszen Mauro ugyanazt a háromszög pixel technikát alkalmazta a színek és szimbólumok szerkesztésekor, amit a pop-art egyik központi figurájától, Andy Warhol-tól már évtizedekkel korábban láthattunk.

Beto Janz brazil designer az egyik helyi deszkás bolt, az Ultra Séries Skate Shop felkérésére gondolta újra az agyonhasznált deszkákat. Hogy miért pont a megúszós koponyaforma mellett döntött, örök kérdés marad, mindenesetre figyelemfelkeltő alkotásokról van szó, melyek az üzlet népszerűsítésére voltak hivatottak, kissé egyéni módon, „szórólapként”. Minden darabra rámatricázták ugyanis az Ultra Séries boltjának címét, és a koponyákat, mint a designer legújabb alkotását porlasztották a többi deszkás boltba. Ügyes! Szerintetek nagyobb lett a forgalmuk?

Előrebocsátom, hogy ez egy nagyon hétfői poszt. Szóval, van pár lehetőségünk a zongorák és a számítógépek viszonylatában – ha egyáltalán van otthon zongora, mert ha nincs, az egész gondolatmenet okafogyott. Tételezzük fel, hogy van elfekvőben egy példány a lakásban. Ebben az esetben vagy tudsz rajta játszani rajta vagy nem. Ha igen, a gondolatmenet okafogyott. Vegyük úgy, hogy nem tudsz zongorázni, ezért bekapcsolod a lejátszót a számítógépen és azon hallgatsz valami finom muzsikát. Viszont így a zongora csak porfogó. Azért, hogy valami funkciót adjál neki – a jobb helykihasználás pozitív hatásairól már nem is beszélve – a jó öreg zongorára pakolod a gépet. Legyen mondjuk úgy, hogy baromi kreatív vagy és miután folyamatosan valami cool újításon jár az agyad, ezt a megoldást nem tudod hosszútávon elképzelni. Ebben az esetben – persze úgy, hogy senki lelkivilágába ne taposs bele – alakíthatod munkaállomássá is. David Scothernh legalábbis így tett, miután az eBayen a felesége számára vásárolt használhatatlan vintage zongora nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Mint mondják, a jó marketing mindig talál okot az ünneplésre. Ez alkalommal dupla apropója is van a fiesztának, hiszen a tegnapi napon ünnepelték Olaszország szerte az ország egyesítésének 150. évfordulóját, melyet a félsziget két legendás brandje, a Fiat, valamint a tegnapi napon matróna - 90 éves - korba lépő Gucci azzal ünnepelt meg, hogy lerántották a leplet közös gyermekükről, a torinói autógyár néhány évvel ezelőtt újjászületett ikonikus 500-as típusának a divatház által feltupírozott speciális kiadásáról...

Az okostelefon és tabletgyártók ma már szintre kizárólag egy amerikai cég, a Corning Inc. által gyártott speciális, extra ütés és törésálló Gorilla üveggel látják el készülékeik kijelzőit. A cég a napokban tett fel a világhálóra egy promó videót, „A Day Made of Glass” címmel, mely szerint a speciális üvegtechnológián alapuló interaktív kijelzők már a közeli jövőben életünk szerves részévé válnak. Én többször végignéztem, ajánlom figyelmébe mindenkinek, utána pedig próbáljátok megemészteni...

Emlékszik még valaki a 90-es évek egyik „ikonikus” sorozatsztárjára, az univerzális ezermesterre McGyverre? Aki mindenhol, mindenkor és bármiből - akár egy rozsdás csőből is - össze tudott ácsolni például egy vállról indítható rakétát, amivel aztán rommá tudott lőni egy egész hadosztályt? Nos lehet, hogy a képzettársítás kissé sántít, de nekem elsőre az ö személye ugrott be, amikor rátaláltam a kaliforniai Andrew Myers-re, az egyetlen művészre a világon, aki elképesztő 3D-s képeket készít, csavarokból.

Mit szólnál hozzá, ha egy gombnyomásra megváltoztathatnád a szobád színeit? És ha nem csak a falak, hanem az összes bútor, szőnyeg, padló is beletartozna ebbe a dologba? Igaz, ehhez a legalkalmasabb az volna, ha bevállalnád, hogy mindenből fehéret válassz...bár manapság nem olyan nehéz színtelen enteriőrökkel találkozni. A holland Mr.Beam stúdió legújabb projektjében a fenti kérdésekre ad üdvözlő választ. Kivetítésükkel egy teljesen szimpla, natúr fehér belső térben vették át az irányítás a különböző hangulatok felett. Az ötlet elgondolkodtató!

via: freshome

A jövő fürkészésére mindenkinek elvitathatatlan joga van. Az, hogy hogyan képzeljük az elkövetkezendőt, nagyban befolyásolja megvalósulást. Még, ha nem is teljesen olyan formában, de azért megközelítőleg mindig az válik valóra, amit belelátunk. Minél nagyobb az időtáv, annál nagyobb a tévesztés lehetősége, ezért lehet az, hogy amit nagyszüleink képzeltek el mondjuk 1910-ben az ezredfordulóról, mai szemmel inkább csak mosolygásra késztet. Jól lőtték be az irányt, de a finomhangolás a jövő generációira maradt. 2007-ben a Bibliotheque Nationale de France egy lenyűgöző illusztrációsorozatot mutatott be bizonyos Villemardtól, aki 1910-ben készítette el csodálatos vízióit a 2000-es évekről. A legfelső kép például a videótelefonálást mutatja be, de a többi is priceless.

Mi történik akkor, ha összekeverjük a kortárs portugál művészet két jeles képviselőjének munkásságát? A vizuális művészet és a zene egészen speciális elegyét kotyvasztják össze a kondérban. Orelha Negra elektronikus zenei producer felkérte az ikonikus street art művészt, Alexandre Farto-t (aka Vhils), hogy legújabb szerzeményéhez, a M.I.R.I.A.M.-hoz készítsen videoklipet.

A héten már írtunk egy mikrominiatűr alkotásokat készítő művészről, Vlagyimir Aniskinről, de úgy látszik, ez a dolog is kéz a kézben jár saját magával, ráadásul szintén Oroszországban. Anatolij Ivanovics Konenko hazájában elsőként 1981-ben kezdte pályafutását miniatűr festményeivel. Saját felfogásban, 0,9 x 0,9 milliméteres méretben, 29 oldallal, 3 színes illusztrációval készített Csehov novellájával, a Kaméleonnal 1996-ban a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült.

A BETONTAVASZ rendezvénysorozat nyitánya a Nemzetközi Látszóbeton Szimpózium, amely a hazai előadók mellett német, osztrák és svájci építészeket szólaltat meg. A Szimpózium az első olyan hazai látszóbetonos rendezvény, amely hangsúlyozottan építészeknek szól. Bár a látszóbetonok kapcsán a technológiai és ipari háttér alapvető, a látszóbeton milyensége elsősorban építészeti kérdés. Gondoljunk csak Peter Zumthor wachendorfi kápolnájára, Zaha Hadid római MAXXI múzeumára, vagy Tadao Ando épületeire. Mind máshogy látszóbeton; s az, hogy ez a beton miért olyan, az építészeti koncepción múlik.