Imádom azt az önmagában egyébként borzasztóan keserű fekete löttyöt, amit kávénak neveznek. Szenvedélyes fogyasztójaként tehát ismételten én kérek elnézést a kávéellenesek ligájától, de rövid időn belül már a második olyan különleges espressomasinába tudtam belefutni, ami kihagyhatatlan és feltétlenül érdemes arra, hogy idetolakodjak vele.

Egyre kevésbé vált ki impulzust, ha szépen, különlegesen, egyéni megoldásokkal kifestett családi házakról, épületekről (lásd: panelprogram), köztéri használati tárgyakról hallunk, mindig kell valami, ami az ingerküszöbünket extra mennyiségben stimulálja. Curtis Killorn álmodozó, illusztrátor, étterem tulajdonos pszichedelikus színekben újjászületett fái pont ilyenek. A művész egy olyan dolognak ad új értelmet, amivel a mielőbbi eltávolításon kívül túl sokat nem szokás törődni. Az egykor élettel teli, mára kipusztult és viharvert, sok esetben több száz éves fákat hozza vissza az életbe, teljesen új, vibráló módon. Mérhetetlenül színes újjászületésről van szó, melynek kedélyjavító hatása elvitathatatlan.

Sok normális embertársamhoz képest, belőlem mindig egyfajta viszolygást váltanak ki a régi bútorok. Talán a szaguk, talán az, hogy a fene sem tudja, hogy kifélék, mifélék, kinek a tulajdonában voltak, mit éltek meg, mit „láttak”, kinek/minek a hangulatát, energiáit vették át. Egyetlen esetben jöhetnek szóba, csak ha átestek egy jó nagy adag vérfrissítésen. A svéd designer páros, Linda és Jona Netsman bútorai ilyenek, sőt, még ilyenebbek!

Az 1963-as születésű autodidakta művész, Molly B. Right kipréselt fémkupakokból készült portréival vált világhírűvé. A hihetetlenül precíz képek készítésének kezdete 1993-ig vezethető vissza, mikor igen fontos teológiai kérdéseken töprengett, majd elkészítette Jézust és Szűz Máriát ábrázoló első kupakportréját. Az alkotási folyamat minden esetben az alapok fára, illetve fém lapra festésével kezdődik, majd erre kerülnek rá a kupakok teljes átfedésben, művenként hozzávetőlegesen 2500-3000 darab. Egy-egy befejezett, szuper méretű, extra részletes portré 25-30 kilogramm súlyú.

Egy betokosodott városi ember számára furcsának tűnhet a totális meztelenség érzetét keltő Bubble Tree ötlete, még akkor is, ha az igazi hálószobai környezet hangulata, kényelme és melegsége köszön vissza a „falak” között. Az átlátszó buborékszobák és lakások minden szükséges hozzávalóval rendelkeznek, ami jó néhány szép pillanatot biztosíthat számunkra a természet közepén, viszont nagy mértékű nyitottságot követel lakóitól.

Mi itt a Manzárdon megmagyarázhatatlan, szinte már beteges vonzalmat érzünk a steampunk stílus iránt. Erősen addiktív vágyaink kielégítése végett vettünk egy nagy levegőt és átlendítve magunkat az Atlanti-óceánon bekukkantottunk egy viktoriánus korabeli steampunk időkapszulába, mélytengeri bányászatnál használatos eszközökből, valamint II. világháborús aknákból készült nyers-brutál bútorok között rozsdásodtunk a gyönyörtől Észtországban. Lázas függőségünk további csillapítására ezúttal induljunk rovarnézőbe Manchester városába...

Vlagyimir Aniskin 33 éves orosz tudós egyike azon kevés embereknek a világon, aki mikroszkopikus műalkotásokat képes létrehozni olyan kicsi dolgokon, mint például egy fél mákszem, fél szőlőmag, vagy mondjuk a lószőr hegye, esetleg a tű foka.

Tudom, nem szép dolog depressziós hétfő délelőtt ilyenekkel sokkolni a drága olvasókat, de ilyen témára sosincs megfelelő pillanat. A Cruisin Caskets temetkezési vállalat igen exkluzív lehetőséget kínál speciálisan az autók szerelmeseinek. Ebben az életben választott porhüvelyük végső nyughelyeként akár autó alakú koporsót is választhatnak.

Milánó egykori gyárnegyedében egy kétszintes raktárban járunk, ahol az olasz sztárdesigner és belsőépítész Federico Delrosso követte el ezt a high-end minimalista ikerloftot, melynek egyik felében - nevezzük loft A-nak - Ő maga, míg a tükörkép – loft B-ben - egyik legjobb barátja, a Zegna's Z line kreatív igazgatója, Alessandro Sartori lakik.

Röpülnek a hónapok, nekünk pedig sosem kell aggódnunk amiatt, hogy esetleg nem tudjuk majd megajándékozni az olvasókat a legelvetemültebb designcuccokkal. Csak a tavasz nem akar jönni, hogy szakadna meg...A portfólióban van Rubik-agykocka, anatómiahálózsák, gumimacilámpa és hasonló vicces kütyük, úgyhogy semmi pénzért ne hagyjátok ki!

A szerfelett kreatív és vicces holland fiúkból álló formáció, a Kraak & Smaak legutolsó albumáról (Plastic People) hoztam egy vidám klippet, amolyan szombat délutáni hangulatjavítónak, mert ahogy bámulok kifelé az ablakon, hát úgy gondolom ez most nagyon ránk fér... 

Victor Hertz egy svéd szabadúszó fotós és grafikus, akinek szenvedélye a film, a zene és vicces Youtube videók. Az éppen munkanélküli művész folyamatban lévő projektjében filmplakátokat dolgoz fel piktogramokon alapuló minimalista stílusban. Szobafalra kívánkozóan zseniális!

Rupert Valero a németországi Vilseckben található amerikai támaszponton állomásozó, afganisztáni bevetésekben résztvevő texasi katona megszállott játékgyűjtő és hobbimodellező is egyben. Valero minden szabadidejét azzal tölti, hogy robotokat, akciófigurákat gyárt, és mivel túl sok anyag nem áll rendelkezésére, ezek mindegyike műanyag kupakokból, villákból, drótokból és más újrafelhasználható anyagból áll össze. Etsy shopjában igazán baráti áron vásárolhatunk a szerethető lényekből, itt pedig egy nagyobb lélegzetvételű interjút is olvashattok vele.

Kissé kikerekedett a szemem Holly Palmer bútortervező Thought Box nevű találmánya láttán, aztán az árán is. Persze, nehéz manapság elvonulni a külvilág elöl, hogy egy kicsit magunkkal törődjünk, de azért ez mégiscsak, na. A technikai részt elég ködösen fogalmazták meg, lényeg, hogy a pakk részeként kapott, nyugtató vagy inspiráló színű „szűrőkkel” befedhető dobozt a fejünkre kell húzni, és az ezen „átáramló” fénnyel relaxálhatunk. Hogy hol áramlik át, arra nem jöttem rá. Az ingermegvonás elvén működő csomag tartalmazza az 5 különböző színű „szűrőt”, füldugókat, plusz egy hokedlit a teljes gyönyör elérése érdekében, mindezt 395 fontért.

A TubeMe Chair Ellinor Ericsson-nak, a Danish Design School végzős hallgatójának diplomamunkája, mely egy olyan arcátlanul egyszerű, ugyanakkor zseniálisan szabálytalan fotel-szék kombináció, ami attól különleges, hogy valójában soha nincs készen. A fotel maga ugyanis egy fém vázból és rengeteg pihe-puha textilhurkából áll, melyekkel a rácsszerkezet adottságait kihasználva, ide-oda-keresztbe fűzve, hurkolva tulajdonképpen mindig más és más formájú, de a képeket elnézve mindenképpen komfortosnak tűnő bútordarabot alkothatunk. Szemmel láthatólag a foxigyerek is nagyon jól érzi magát ebben a hurkahalomban, neki pedig higgyünk, ezért tízes skálánkon az egyedi ötletet külön is díjazva adunk egy erős 9-es osztályzatot!

Salvador Dalí munkáit lehet szeretni vagy gyűlölni, szó nélkül elmenni mellettük azonban nem. Az emlékezet állandósága című festménye és az azon látható elfolyó órák jellegzetessége beépült a kollektív tudatalattiba, azonnal felismerhető, beazonosítható. Ellentmondásos információk keringenek megszületésükről: az egyik szerint camembert sajt fogyasztása közben jött az ihlet, egy másik szerint elfolyó camembert sajtokkal álmodott, de tény, hogy az idő relativitását ennél érzékletesebben még senki nem jelenítette meg rajta kívül. Szerintem. Rajongóként gyermeki lelkesedés kerített hatalmába, amikor felfedeztem, hogy itt 21 dollárért (kisebb helyeken még ennél is olcsóbban) az eddigi legjobb kivitelezést vásárolhatjuk meg és dobhatjuk fel a polcunkra.

Nézzünk szembe a zord tényekkel, az emberek nincsenek jó kapcsolatban a természettel, sem a környezetükkel, pláne nem önmagukkal. Persze, van egy csomó, számunkra hatalmas lépésként értékelt tett egy zöldebb életvitel irányába, emberi kapcsolataink magjavításáért hozott áldozat, önfejlesztő blablabla, amitől jobban érezzük magunkat a bőrünkben vagy nem, mégis kevés az elégedett ember körülöttünk. Hogy mitől ennyire nyögvenyelős minden? Passz. Kate MacDowell művész és keramikus a természetre gyakorolt hatásunk megjelenítését tűzte ki célul maga elé, porcelánszobrai ügyesen lavíroznak a szép és a hátborzongató között. Minden egyes darab erőteljes üzenetet közvetít az emberiség és természet bonyolult kapcsolatáról, és talán segít, hogy egy kicsit másképp gondolkodjunk a minket körülvevő világról.

Azt már gondolom sokan tudják, hogy a Pantone szerint 2011 színe a lonc (PANTONE 18-2120 „Honeysuckle”), azt viszont kevesebben, hogy az olasz Seletti brandnév alatt forgalmazott Pantone tárolódobozok megihlettek egy szabadúszó designer/illusztrátort. Kim Neill-nek annyira megtetszettek a dobozok, hogy mindenképpen szerette volna felhasználni őket, ennek örömére kitalálta, hogy jól kisüti a Pantone színskálasütiket, majd az ünnepekkor ezt ajándékozza az ügyfelei részére. A siker garantált volt! Designgeekeknek talán az egyik legstílusosabb ajándék lehet. Ha szeretnél hasonló édességet készíteni, itt találod a receptet.

No, hát nincs mit szépíteni, ezt is megéltük. A Filthy Home és kreatív igazgatója, Ryan Cox (muhaha) úgy gondolta, hogy egy country stílusú, konyharuhára hasonlító, farokmintával feldobott öntapadós tapéta igazán hiányzik erről a világról. Így aztán mostantól baráti áron, 90 dollár ellenében piros, illetve zöld színben, általános iskolai stílusban rajzolt farkakkal díszített tapétával is dekorálhatjuk a lakásunkat. A neve: Dick Picnic

John Taylor tájépítész, autodidakta művész szerelmes a hajókba, makettjei azonban az átlagtól eltérően a jóságos és környezettudatos hozzáállás mintapéldányai. A megszállottság azóta tart, amióta szembesült a végzetes 1898-as spanyol–amerikai háborúban készült fotóval, melyen dédapja áll egy hajófedélzeten. Az 1-1,5 méter hosszúságú, mindenféle hulladékból, maradék fából, számítógép-alkatrészekből, szögekből, drótokból készült hajómásolatokon San Juan Capistrano-i garázsában dolgozik éjt nappallá téve. Isten tartsa meg jó szokását!

Tom Guilmette készülvén a World Championships of Ping Pong (WCPP) sportesemény megörökítésére, Las Vegas-i hotelszobájában eljátszadozott Phantom Flex kamerájával. Az egész éjszakán át tartó örömittas tesztelés eredménye az alábbi szuperlassított felvétel (2564 fps 1080p), melyen még az olyan bosszantó esemény is könnyfakasztóan gyönyörű, ahogy az elejtett mobil nekicsapódik az asztalnak. Briliáns!

További infók itt.

Fontos a jó marketing! – mondta a lakatosműhely tulajdonosa, és nekilátott üzletének felvirágoztatásához. Az 1968-ban alapított, több mint 20 éve ugyanazon a helyen működő lakatosműhely homlokzata egészen a közelmúltig teljesen átlagos képet mutatott, mígnem az üzlet tulajdonosa, Phil Mortillaro gondolt egy nagyot, és valami extra különlegességgel dobta föl a bolt forgalmát.

Hamarosan itt a tavasz (mondommivan!), a kikelet, sütni fog a nap, rügyezni fognak a fák, kellemesen langyos szellő simogatja majd az arcunkat, virágillat száll a levegőben, csiporognak a madarak, az erkélyekre, kiskertekbe pedig kikerülnek az első növények. Ha szeretnénk valami újat csempészni ebbe a légkörbe, érdemes egy-két ötletet (lopni) felhasználni, továbbgondolni.

Laurent Craste montreáli keramikus és szobrász a nagyon szokatlan szobrok mestere. A készítési folyamat közben a pusztítást állítja a művészet szolgálatába. Gyönyörű porcelánszobrai egytől egyig deformáltak, szépen beleágyazva az anyagba kések, balták, csavarhúzók, baseballütők, feszítővasak, szögek és egyéb szerszámok nyomorítják őket halálra.

Burghardt Eszter magyar származású kanadai művész jelenlegi munkájának alapja Izland különleges földrajzának feltérképezése és megjelenítése egyedi diorámákon. A hatalmas és epikus távlatok lekicsinyített változatait, különféle textúrákat, tökéletes illúziókat megjelenítő makettjei minden alkalommal izlandi gyapjúból, élelmiszerből (többek között mák, kókuszreszelék, kávé, tej és csokitortadarabok), valamint a stúdiójában található véletlenszerűen felhasznált tárgyakból állnak össze.