Szerintem nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy a képen látható egyszerű környezetbe helyezett végtelenül szép medencébe azonnal belecsobbannék, ha lehetőségem adódna, legalábbis első pillanatban. Aztán persze hamar kiderül, hogy jó élményt egyáltalán nem okozna az ugrás, sőt sebesüléseken kívül semmi mást nem szereznék, hiszen ez nem is egy valódi medence. Ez csak egy illúzió, amit Mathieu Lehanneur francia designer készített.

Ran imád kenyeret sütni. Ez a tény manapság még önmagában nem lenne elég a figyelemhez, pláne nem a sikerhez, de Ran olyat csinál a kenyérrel, amit kevesen: végtelenül aranyos illusztrációkkal bolondítja meg a belsejüket, amelyektől öröm belevágni a legújabb remekműbe, csodálni a égeredményt és szomorúság elfogyasztani a cuki szelteket.

Küszöbön a hétvége, ráadásul kánikula van, ami a vízpartra csábít, a jégbe hűtött italok, három főtt kukorica és hat vagy nyolc lekváros palacsinta közé pedig érdemes beékelni az OCTOGON magazin legújabb, 128. számát, persze csak akkor, ha az aktuális pletykalapot már átnyálaztuk. Meg is mutatom, hogy miért.

Megmondom, hogy mi hiányzott az életetekből, a pin-up modellként pózoló szakállas, aputestű favágó! Nyilván hülyeséget beszélek, de ha esetleg azt is hozzáteszem, hogy a címlapmaci jótékony célokra gyűjt a fotókkal és a velük ellátott termékeket, azért egy kicsit árnyaltabb lesz az iménti kijelentés.

Johannes Stötter világhíres német testfestő, zenész lenyűgöző alkotásaira, optikai illúzióira már többször rácsodálkoztunk. Először akkor dobtunk egy hátast, amikor kiderült, hogy az általa bemutatott papagáj nem is papagáj, hanem egy tökéletesre festett és pozícióba állított, meg persze egy kis photoshopos utókezelésen átesett modell.

Nem csak a kis lakások, hanem bármilyen, ablakkal rendelkező enteriőr tulajdonosának szívét képesek elrabolni a képeken látható, (nem csak) ablakra cuppantható színes lények, akinek egyetlen életfeladata van, kisebb növényeket nevelgethetünk a segítségükkel. A Hooman Koliji designer által életre keltett „Livi” fantázianevű cukiságok engem legalábbis az első pillanatban kilóra megvettek.

Az elmúlt években számtalanszor írtam olyan fiatalokról, akik kreatív szabadidős tevékenységeket találnak maguknak, akik a fölösleges energiáikat non-stop bulika helyett mondjuk különböző, másokat is inspiráló önkifejezési formákban vezetik le.

A Twitter 2012 nyarán bemutatott új logóját, pontosabban a madarat 13 kör segítségével készítette el a tervezője. Dorota Pankowska Párizsban élő kanadai designer, művészeti igazgatót ez a tény inspirálta új sorozatának elkészítésére. Elhatározta, hogy megpróbál stílusosan 13 állatot hasonló elvek mentén, tehát 13 kör felhasználásával megjeleníteni.

Edgar Artis örmény művész sokakhoz hasonlóan szokatlan alapanyagokat, pontosabban különböző élelmiszereket, hétköznapi használati tárgyakat, egyéb, természetes alapanyagokat használ divatillusztrációi felturbózásához, azonban figyelemreméltó formában hívja fel a figyelmet saját magára és tehetségére.

A szuperhősfanatikusok pénztárcájának, bankszámlájának tartalmáért óriási harc folyik a gyártók részéről. Az – egyébként általam is gyűjtött – ágyneműhuzatok, bögrék, hátizsákok akciófigurák és más hasonló, tömeggyártással viszonylag könnyedén előállítható tárgyak tengeréből azért szerencsére időről időre felbukkan valami egyedi, amire örömmel csodálkozik rá a nem rajongók többsége is. Jelen esetben Burak Doğan nem közelmúltban indított sorozatára gondolok.

Ha nagyon gazdag lennék, akkor a pillanat tört része alatt a rendelés gombra kattintanék Eduard Locota román designer delMare fantázianevű asztalának aloldalán, úgyhogy számomra ez a lakberendezési kiegészítő "szerelem első látásra" kategóriába tartozik.

Ha úgy döntenél, hogy különleges bútorokkal töltenéd meg a lakásodat, ezen belül is kifejezetten vonzanak a kiszuperált közlekedési eszközökből, ezek darabjaiból, alkatrészeiből készített lakberendezési kiegészítők, ja és nem mellesleg még sok-sok pénzed is van, akkor a Fallen Furniture egy remek alternatíva lehet a számodra!

A villanypóznára, drótra dobált cipőknek számtalan értelmezést adnak az emberek; költözés, ballagás, leszerelés, szex, drog, territórium kijelölés, politika, művészet, gyilkosság, a mondanivaló talán annyi, ahány ember létezik a Földön, de egy biztos, úgy még senki nem láthatott ilyen cipőket, hogy azok a gravitációt meghazudtolva az ég felé lógnak. Idáig.

Las Vegastól nem túlságosan messze délre, a sivatag közepén áll hét tarka sziklahalom. A 3-6 embernagyságú, festett mészkőszikladarabból felépített 9-10 méter magas alkotások óhatatlanul is a nyugat-európai megalitikus kultúra kiemelkedő jelentőségű építményegyüttesét, a Stonehenge körkörösen elrendezett kőtömbjeit idézik lelki szemeink elé, de a készítőjüknek nem az volt a célja, hogy egy 2.0-ás változatot készítsen.

Ha szivárványszínű ételekről és italokról van szó, a fantáziában és ötletességben a csillagos ég a határ. Hamarosan elérjük azt az állapotot, amikor majd minden poént jól ismerünk, de szerencsére egyelőre még nem tartunk ott, így érdekes lehet az is, ha valaki szivárványszínű tejhabbal hívja fel magára a figyelmet.

Simon Morris svéd tudós több mint egy éve kísérletezik a növények lebegtetésével, pontosabban azzal, hogy hogyan lehet a levegőben tartani egy olyan kaspót, amelyben kisebb növényeket nevelünk. Sikerült a lehetetlennek tűnő varázslat, és nem olcsó optikai illúziót próbál ránk tukmálni a mágus.

Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a környezetvédelem nem csak egy lehetőség a sok közül, hanem az egyedüli megoldás, amennyiben élni szeretnénk a jövőben is, így minden olyan kezdeményezés, amely ennek fontosságára hívja fel a figyelmet, a szívemnek kedves. Ma például az a futócipő ragadta meg a fantáziámat, amely a kiselejtezett halászhálók és más, óceánokból összeszedett szemét újrahasznosításával készül.

Walter Van Beirendonck volt az első divattervező, aki megjelent a Manzárd Cafén még 2010-ben. A belga zseni egyik kiemelt kedvence volt Lacinak és rajta keresztül nekem is favorittá nőtte ki magát az elmúlt években az a fajta jó értelembe vett nagyon színes szürrealizmus, polgárpukkasztás, amivel a tervezőasztaláról lekerülő, valósággá váló kollekciók jellemezhetőek.

Miközben azzal telnek a napok, hogy próbálok egyedül helytállni a kétemberes munkában, terelgetem a blogokat, bejegyzéseket írok, pr-és marketingszakemberekhez hasonlóan, ám laikusként a közösségi oldalak bugyraiban kalandozom és nyomatom az elmúlt években felépített brandeket, ide-oda rohanok, ügyet intézek, egyeztetek, tárgyalok, reprezentatív eseményeken veszek részt, egyre nagyobb az igényem a pihenésnek nevezett izére, amit egyre kevésbé tudok élvezni.

Biztos vagyok abban, hogy sokan emlékeztek még Joshua Renouf brit designer remek ötletére, hiszen nálunk is nagy sikert aratott az ébresztőórával egybeépített kávé-és teafőzőgép ötlete. Tavalyelőtt még csak koncepcióként mutathattuk be nektek a szerintünk zseniális ötletet, idén pedig már arról számolhatok be, hogy Kickstarter kampány indult a megvalósítására.

A Vivid Sydney című eseményért nagyjából minden évben rajongunk egy kicsit, és kifejezzük, hogy jó lenne egyszer élőben is megnézni, ez idén sincs másképpen, és biztos vagyok abban, hogy Laci hevesen bólogat erre a kijelentésre ott a valahol. Azok a szerencsések, akik 2016. június 18-ig éppen Sydneybe látogatnak vagy éppen ott tartózkodnak, számos extravagáns és látványos fényinstallációval találkozhatnak.

Arra a kérdésre, hogy az idő a világmindenség alapvető tulajdonsága-e, vagy egyszerűen érzékelésünk terméke, számtalan válasz létezik pró és kontra. Az idő mérése kitalált eszközök, valamint ezek fejlődése az idő folyamán sokat fejlődött, és ki tudja, hogy hol van ennek a határa vagy egyáltalán van-e ilyen. Abban viszont semmi kétségünk se legyen, hogy 2016 egyik, ha nem a legkülönlegesebb időmérő eszköze minden bizonnyal Scott Thrift designeré, aki újragondolta az órát.

Zachary Bennett-Brook ausztrál művész megtalálta annak a módját, hogy figyelemre méltó formában ötvözze két szenvedélyét, a festészetet és a szörfözést. Ráadásul mindezt úgy, hogy miközben a kulturális gyökerei és a hagyományok előtt tiszteleg, a fiatalabb generációk számára is érdekessé teszi ezeket a témákat.

John Bisbee amerikai szobrászról és brutál látványos alkotásairól tavaly év elején számoltunk be először. Mérhetetlen mennyiségű szög felhasználásával készített lenyűgöző szobrai a tömör és a légies, geometrikus és organikus formák világába kalauzolják el a nézőt.

Ashish Patel amerikai művész lenyűgöző és végtelenül részletesen kidolgozott portréi – amelyek gyakran különböző hírességeket ábrázolnak – általában alig nagyobbak pár centiméternél. Legyen szó akár Audrey Hepburnről, Charlie Chaplinről vagy éppen Robin Williamsről, a képek körülbelül akkorák, mint egy pénzérme vagy egy ceruza vége.