Ha a minimalizmusnak is léteznek fokozatai, akkor ezt a fa sörnyitót nem egyszerűen a letisztult, sokkal inkább a puritán/primitív jelzővel illethetnénk. Brendan Ravenhill apró, de felettébb hasznos eszköze abszolút funkcionalizmusra törekedve ugyanúgy teszi a dolgát, mint csilli-villi társai, de csak úgy szerényen, a maga nonkonformista módján...
Abszolút ez jellemzi a német Ammonitum egzotikus fákból készült fürdőszoba bútorait. A müncheni születésű tervező Markus Horner mosdótálai a jachtépítésnél is használt lakkozási technikával, illetve anyagok alkalmazásával nyerte el végső színárnyalatait és a márványhoz hasonlatos mézes ragyogását...
Mitch Trale egy oaklandi illuzionista-webgrafikus, akire, munkáiba belebambulva bátran ráfoghatnám, hogy egyben igen tehetséges pszichoterapeuta is. Engem sikerült ezekkel a transzcendens/szürreális vagy -aki jobban ért hozzá világosítson már fel mi is ez- forgó, vibráló 3D cuccokkal úgy lezsibbasztania, hogy kis híján bolgárul írtam meg ezt a posztot. Tudatalatti stimulációk a hajtás után...
Az idén szeptember 10. és 27. között a Francia Intézet (FI:AF) által megrendezésre került Crossing The Line fesztiválon Cie. Willi Dorner osztrák koreográfus immár sokadjára és sokadik helyszínen mutatta be "Bodies in Urban Spaces" című performanszát. Szeptember 26-án és 27-én Manhattan utcáit lepték el a csuklyás melegítőbe öltözött fiatal táncosok, akik középületeket, köztéri kiegészítőelemeket rohamoztak meg, hogy egy rövid gondolkodási idő, illetve néha egy tánclejtés után befurakodjanak a város rejtett zugaiba, természetesen rendőrségi engedéllyel. Dorner szereti váratlan és szokatlan helyzetekkel szembesíteni a városok lakóit azért, hogy átéljék a várost ahelyett, hogy átrobognának rajta. Ebből a célból alakítja a testeket meglepő formát felvevő szoborrá. Legközelebb október 9-10 között Isztambulban lesz látható a produkció az IDans tánc-és performasz fesztiválon. Kedvcsinálónak nézzétek meg az alábbi 2008-as videót, melyhez BT - Dynamic Symmetry című dala szolgáltatja a finom alapot.
via: mymodernmet, aszfaltbetyár
A dél-koreai Kim Yeongwoo designer által tervezett "Pouring Lamp" egy olyan szórakoztató világítási koncepció, ami tökéletes azok számára, akik szeretik az optikai illúziókat. A bögréből kiömlő folyadékot utánzó forma persze nem újdonság, mégis a költséghatékony foszforeszkálás segítségével bevilágítható vagy a tartósabb LED-világítással tervezett lámpa egyszerű, letisztult és elegáns formavilága miatt azonnali megvalósításért kiált.
Bár a sör fogyasztása véleményem szerint nem évszakfüggő, azért 30 fokban egy szál fecskében szambázva valami vízpart mellett mégiscsak jobban csúszik mint 10 fokos hidegben mackóban dideregve.
A megrögzött sörösök azért így az ősz elején sem kell, hogy lógassák az orrukat, gondolom ez eszükbe sem jutott, hiszen sok helyen ilyenkor jön el a nagy össznépi szabadtéri mulatságok időszaka, ahol aztán hektószámra folyhat (tovább) éjjel-nappal a nemes nedű.
Most egy kicsit visszaugrunk az időben hozzávetőlegesen 30-40-50 évet és körülnézünk az akkori lakberendezési stílusokban (ha valaki jobban el akar merülni a korszak jellegzetességeiben, ajánlom figyelmébe a Flashback flickr csoportot). Ennyi év távlatából is pontosan megállapítható, hogy mik azok a stílusjegyek, formák és színek, melyekben újat és időtállót hozott az említett korszak. Az akkori újdonságok közül sokan a mai szemmel nézve is frissek tűnhetnek, némelyik képen látható enteriőrt akár ma is be lehetne vállalni. Manapság amúgy is divat egy kevés Photoshopos retusálás után hasonló módon bemutatni helyzeteket, eseményeket, embereket vagy akár egy lakást. Függetlenül attól, hogy az 50-es évek játékos régiessége, a 60-as, 70-es évek modernsége vagy a 80-as évek ipari hatása ihleti a lakásunk berendezését, nem árt a múltidézés, ha színeket, változatosságot, játékosságot, vidámságot, humort szeretnénk csempészni napjaink modern otthonaiba.
A fenti képen látható Londonban élő szabadúszó grafikus, illusztrátor és fotós Yanko Tsvetkov szerint valahogy így nézne ki valójában Európa, ha a különböző országok, kisebbségek Európáról gondolt vélt vagy valós, néhol siralmas, de rendkívül vicces sztereotípiái határoznák meg az országhatárokat és a bennük lakó embereket.
Sam O'Hare kereskedelmi igazgató és vizuális effekt művész New Yorkban él, így nem csoda, hogy megragadta a fantáziáját ez a különleges és pezsgő város. Hamarost készített is róla egy tilt-shift technikával felvett videót, mellyel a Prix Ars Electronica Award of Distinction 2010 díját is megnyerte. A zenéért Human a felelős. Ha valakit érdekel a technika, itt olvashat róla, itt maga is elkészítheti saját tilt-shift fényképét, itt pedig találtok egy leírást, hogy hogyan készíthettek házilag tilt-shift objektívet.
Az elmúlt időszakban a BKV gyakran került címlapokra, elsősorban botrányainak köszönhetően, viszont a közelmúltban arról is olvasni lehetett, hogy a cég remélhetőleg elkezdi végre tenni azt, amit az elmúlt évtizedek alatt valamilyen okból -közben milliárdos állami közpénzeket elsumákolva- nem tett meg, vagyis a tragikomikus állapotban lévő gépjárműpark felülvizsgálatát. Vehemensen el is kezdték a különböző autóbuszgyártók formásabbnál formásabb járműveit tesztelgetni, zárójelben jegyzem meg örvendetes, hogy „sok” hazai cég koncepciója is a teszt alanya lett...
Mark Jenkins amerikai művész 1970-ben született a Virginiai Fairfax-ben, neve nem valószínű, hogy sokat mond nekünk, pedig széles körben és méltán híres különleges utcai installációiról. A világ majd' minden táján megfordult már ruhákkal kitömött, illetve zsugorfóliából összeálló emberi "bábuival" és egyéb installációival, melyekkel előszeretettel sokkolja a forgalmasabb utcákon elhaladó embereket. Bármennyire is megtévesztő, ezek az emberi alakok minden esetben műanyag ragasztószalag felhasználásával készülnek, valódi embereket nem tartalmaznak. Hogy milyen hatást váltana ki belőlünk magyarokból, sajnos nem tudom, de abban biztos vagyok, nem szolgálna mindenki örömére.
Milyen lehet egy elhagyatott Pepsi-gyár? Kiderül abból a képsorozatból, melyet Kambodzsában készítettek. Ez a gyár az 1960-as években épült, majd 1975-ben, amikor a Vörös Khmerek hatalomra jutottak, szépen be is zárt. Olyan gyorsan kellett elhagynia a dolgozóknak a szépreményű kapitalista italgyárat, hogy még az üres üvegek is ott maradtak árván a gyártósoron. Az eltelt 35 évben semmi sem változott. Tanulságos!
A vasárnapi ebéd után nálunk, de gondolom szinte mindenhol kötelező -gyerekkorom szóhasználatával élve- még valami harmadik. És ez nem más, mint a kultikus süti. Több módja is van annak, hogy a főétkezést keretbe foglaló finomság az asztalunkra kerüljön, sokan meg is oldják ezt gyorsan a valamelyik közeli cukrászdából felhozott édességgel, viszont személyes tapasztalat mondatja velem, hogy az Anya/Mama sütik simán kenterbe vernek mindenféle mestercukrászok által kreált hibes-habos költeményeket...
A Yorkshire-i születésű szobrász, ex-üzletember Marcus Levine a szobrászkodáson, fotózáson, festésen kívül képalkotással is foglalkozik, melynek egy egészen egyedi formáját választotta. Körülbelül 15 évvel ezelőtt esett szerelembe a szögekkel, lélegzetelállító képeihez ezt az anyagot használja. Átlagosan 3.500 darabot használ fel egy-egy alkotás elkészítéséhez, de készült már olyan kép is, ami 50.000 szöget emésztett fel. A különböző fényviszonyok között más-más hatásokat, érzelmeket kiváltó, általában női és férfi alakokat ábrázoló műremekei híresek a részletességükről. Jelenleg a londoni The Air Gallery-ben tekinthető meg a Hammered Home című kiállítása. A művész úr egyébként 2004-ben Budapestre költözött, azóta is kis hazánkban él. Ha valakinek van bővebb információja itteni tartózkodásáról, kiállításáról, bármiről, kérem kommenteljen, mert én nem találtam erről semmilyen hírt a világhálón...
Atelier Abigail Ahern belsőépítész, butik tulajdonos általában a londoni Islingtonban található üzletével foglalkozik, de nem veti meg a designkiegészítők tervezését sem. Legújabb, enyhén giccses, ám mégis bájos lámpakollekcióját a londoni Design Fesztiválon mutatta be nagy érdeklődés közepette. Ti bevállalnátok a lámpaállatokat vagy soha, de soha nem tennétek ki ilyet a szobátokban?
Egy teljesen eredeti és új megoldásnak köszönhetően új távlatok nyílhatnak meg a nagyüzemi házgyári vagy a most divatos lakóparkok fejlesztői, de akár magánházak építői előtt is a Bloomframe balcony fantázianevű szupererkéllyel. A holland Hofman Dujardin Architects innovációja egy rugalmas ablakkeret, ami gombnyomásra a beépített automatika segítségével percek alatt átalakul ...
Stuart Haygarth designer, együttműködve a kidolgozásában John Jonesszal és cégével, megteremtette ezt a feltűnően szép lépcsőházat 31 különböző típusú, színű, méretű és stílusú festménykeret segítségével, melyek összességében a 600 méteres hosszúságot is elérhetik, valamint több száz egyedi darabból állnak. A különleges márványlépcső-installáció része a V & A Múzeumban megrendezett idei (szeptember 18-26.) londoni Design Fesztiválnak.
Még csak festék sem kell a világraszóló alkotásokhoz, elég ha kinyitjuk az éléskamra ajtaját, kivesszük a lekvárt, a mogyoróvajat, cukrot, a szelektíven gyűjtött szemétből előbányásszuk a még felhasználható hulladékokat, felnyitjuk az ágyunkat és kivesszük az elfekvőben lévő hiányos puzzle-készletünket, némi cérnát a varrósdobozból, drótot a barkácskészletből, szilveszterről megmaradt konfettit és nekiállunk művészkedni. Anyagnak bármi felhasználható, legjobb példa erre a brazíliai születésű, New Yorkban élő Vik Muniz (1961), aki ugyan végzettségét tekintve szobrász, mégis inkább az említett kellékek segítségével készít lélegzetelállító műalkotásokat. A fenti képen lekvár, illetve mogyoróvaj változata látható Leonardo Mona Lisájának, a folytatásban cukor, puzzle, konfetti és szemét következik.
A motorkerékpár gyártására méltán büszke olaszok körében évtizedek óta a legnépszerűbb márka a jellegzetes sikátorokba is vidáman besurranó robogó, a Vespa. Születése 1946-ra nyúlik vissza, akkor került ki az első „darázs” a Piaggio cég gyárából. A Vespa azonban nem csak egy kereskedelmi jelenség volt, hanem egyben a robogó szinonimája is lett, és a külföldi sajtóban Olaszország a Vespa hazájaként szerepelt. Népszerűségében nagy szerepet játszhatott az is, hogy nem hasonlított a nagy, robusztus, zajos és kényelmetlen motorokhoz, hiszen már első ránézésre eleganciát sugárzott...
Az eredeti cikk írójával ellentétben én szeretem, sőt határozottan jól tudom érezni magam, ha fehér terek, színek vesznek körül. Lehet az egy rikítóan fehérre meszelt falú ház valahol Görögországban vagy akárhol a mediterrán partvidéken, egy hógolyó csata kellős közepén mondjuk a Pilisben, egy takaros északiasan svédfehér apartmanban Linköpingben, vagy akár ebben a hagyományosnak egyáltalán nem nevezhető O House-ban, mely a homlokzatot takaró hatalmas kerek lyukaknak köszönhetően határozottan egy betonsajtra emlékeztet...
Úgy is hirdetheti magát egy gázszolgáltató, mint ahogy a kanadai Gaz Métro teszi. A stop-motion technikával készült street art-ra alapuló kisfilmet az ugyancsak kanadai La Moustache nevű kreatív ügynökség készítette, akiknek fő jelmondata: Az animáció hatalmas világában, az arcszőrzet lehet a legjobb barátod. Nos, hogy ez pontosan mit is takar, azt nem tudom, de a lényeg, hogy kellemes videót dobtak össze. Making of a hajtás után...
Korábban beszámoltunk a „Főtáv Zrt. panelfestési pályázata a környezetvédelem jegyében” című kezdeményezésről. A pályázatok leadási határideje 2010. szeptember 20. volt, tegnap pedig egyik kedves olvasónktól, Anikótól kaptunk egy linket (köszönjük), ahol szavazni lehet a pályaművekre. Ha jól számoltam 229 terv található az oldalon, melyek között a legpuritánabbtól a legszínesebbig, az egyszerű formáktól a finom eleganciáig minden megtalálható. Meglepő azonban az, hogy kevesen mertek igazán merészen hozzáállni a témához, pedig egy elejtett mondat a sajtótájékoztatón pont arról szólt, hogy ráférne a magyarokra, ha kicsit játékosabban, szabadabban gondolkodnának a közterekről, hogy jó volna olyan alkotásokkal találkozni, amik akár turistalátványosságként is megállnák a helyüket. A díjazottak (szakmai zsűri által kiválasztott 3 helyezett és a közönségdíjas) pályamű kihirdetése: 2010. szeptember 27., úgyhogy még van némi idő arra, hogy ti is ellátogassatok az oldalra és szavazatotokkal támogassátok a nektek leginkább tetsző pályaművet (csak egyet lehet, így érdemes jól megfontolni, hogy melyiket választjátok). Én már megtettem, nekem az első képen látható, külföldön sok esetben előforduló egyszerűen elegáns, mégis a 80-as évekből megörökölt szoci ízléssel szemben kellő fricskával rendelkező "Bérpalota" című terv tetszik, melyet Hollósi Éva tervezett (mielőtt bármelyik troll betámadna, egyikünk sem ismeri a hölgyet). Minden befolyásolás nélkül ez persze csak egy személyes és szubjektív választás, mint ahogy a számomra leginkább tetsző másik top9 alkotás is (őket sem ismerjük), melyet a folytatásban találtok.
Tegye fel a kezét az, akinek már fordult meg a „milyen jó lenne ha” gondolat a fejében! Szerintem annyira magától értetődő, annyira emberi, ha időnként visszakapva magunkra a réges-régen magunk mögött hagyott gyermekkor kedvenc kinőtt pulcsiját, elkezdünk játszani. Játszani az álmokkal, kényelmesen elhelyezkedve belső multiplexünkben és a virtuális vászonra kivetített vágyaink mozijába feledkezni…
Nehezen eldönthető, hogy témáját tekintve a mostani bejegyzés hova tartozik, mert egy kicsit fotóportfólió, van benne némi street etiquette és beleillik a különböző kultúrákat bemutató landscape kategóriába. Justin Guariglia fotósa és szerkesztője a National Geographic Traveler Magazinjának, és az Ázsiára szakosodott Smithsonian Magazinnak. 2008-ban készítette el második könyvét, a Planet Shanghai című fotóalbumot, mely Kína egyik legfejlettebb, legszebb városáról szól egy kicsit másképp. Sanghaj dinasztiáiról, történelméről és kulináris művészetéről, manapság pedig a Világkiállításról nevezetes, viszont kevesen tudják, hogy milyen a hétköznapi életben. Például az emberek előszeretettel hordanak az utcán pizsamát; sokan, nagyon sokan hódolnak ennek a divatnak a perzselő nyári időszakban, többek között ezt láthatjátok a folytatásban. Ha érdekel a 177 képet tartalmazó könyv is, itt elvileg be lehet szerezni, hozzávetőleg 5.600 forintos áron.
Ez a vegyesen terméskőből és téglából épített melléképület évek óta kihasználatlanul állt egy dél-belgiumi családi ház udvarában, egészen addig, amíg a tulajdonos úgy döntött, hogy egy apró, de komfortos vendégházzá alakíttatja át.
A tervezéssel az AABE szakembereit bízták meg, akik az épület belső, rusztikus hangulatát megőrizték -persze a szükséges és legkorszerűbb infrastruktúrát továbbá néhány szemrevaló kiegészítőt sem kispórolva-, a meglepő és látványos változtatást inkább a meglévő falakon kívül okozták...