Tegye fel a kezét az, akinek már fordult meg a „milyen jó lenne ha” gondolat a fejében! Szerintem annyira magától értetődő, annyira emberi, ha időnként visszakapva magunkra a réges-régen magunk mögött hagyott gyermekkor kedvenc kinőtt pulcsiját, elkezdünk játszani. Játszani az álmokkal, kényelmesen elhelyezkedve belső multiplexünkben és a virtuális vászonra kivetített vágyaink mozijába feledkezni…
Ez létszükséglet, számomra mindenképpen, semmiképpen sem vágy....
...Aztán jön a kijózanító valóság, a filmnek vége. Viszont most képtelen lennék hirtelen lobbanékonyságom összes haragját kiélni az illúziórombolón. De kizárólag csak amiatt, mert az az egyértelmű és mégis ütős üzenet, ami az általa készített poszterekből átjön deklarálja azt, hogy néha az se baj, ha a racionális gondolatok -persze csak átmenetileg- a földre kényszerítenek bennünket.
Erin Hanson az austini grafikus most felnyitja a szemünket, és hatásosan szemléltető grafikáin keresztül megtudhatjuk -gondolom szubjektív tapasztalatok alapján-, hogy mi a különbség a között, amit akarunk/amire vágyunk és amire valójában szükségünk van/lehet...
via: blckdmnds
