Múlt héten nagy meglepetésben volt részünk, a Főtáv Zrt. részéről érkezett meghívó egy sajtótájékoztatóra -a blog életében először-, köszönhetően annak, hogy számos esetben írtunk a panel, illetve egyéb homlokzatok felújításával, művészi kifestésével kapcsolatban (akit érdekel itt, itt, itt olvashatja a korábbi bejegyzéseket). A tegnapi délelőttön olyan illusztris társaság, mint például az mtv1, Hír Tv, ATV, Népszabadság (elnézést azoktól, akiket nem említettünk, de csak ők voltak „láthatóak”) sajtóképviselői között szerepelhettünk meghívottként, ami számunkra nagy megtiszteltetés!
A „Főtáv Zrt. panelfestési pályázata a környezetvédelem jegyében” című sajtótájékoztatón Balogh Róbert a Főtáv Zrt. szóvivője és a zsűri két tagja, Gerhes Gábor képzőművész és tervezőgrafikus, illetve Till Attila médiaművész, filmrendező, televíziós műsorvezető vezényletében tájékozódhattunk a pályázat részleteiről.
Talán nincs mindenki tisztában azzal, hogy a falfestészet egyébként évezredes hagyományokra visszatekintő művészeti forma, melynek modern változata az 1920-as években a mexikói „muralista” mozgalomnak köszönhetően kapott szárnyra, és aminek legfontosabb célja az volt, hogy a művészetet minden állampolgár számára elérhetővé tegye. Ma már számos országban (pl. Észak-Írország, Franciaország, Egyesült Államok, Kuba, Nicaragua) találhatók nagy számban olyan épületek, melyek homlokzatát neves vagy névtelenségbe burkolózó művészek alkotásai ékesítenek. A jó magyar valóság ezzel szemben az, hogy a reggeli rutinfeladatok elvégzése után szintén rutinszerűen és egykedvűen haladunk el a szürke, a legtöbb esetben rondán agyonpingált lakóépületek között, pedig lehetne máshogy is.
A falfestészet („mural painting”) jellegzetes példa arra, hogy hogyan kapcsoljuk össze a kellemeset a hasznossal: a nyomasztó, komor házfalakra festett alkotások erősítik a közösségtudatot, új színt és érzéseket visznek a jellegtelen épületekre, turistalátványosságként szolgálhatnak, sőt a graffitik elleni harcban is bevethetőek. A házak falait beborító művészi festményeknek azonban nemcsak társadalmi és kulturális hatásai vannak, de lökést adhatnak a környék gazdaságának is. Egyes nagyvárosokban például turistaattrakciónak számítanak az alkotások, fizetett utakat szerveznek a megtekintésükre. A valós gazdasági haszon azonban nem ebben kereshető, inkább az adott környék fejlődésében, ami hatással lehet a helyi üzletek bevételeire és a helyi idegenforgalomra is.
Ilyen elvek mentén hirdeti meg fennállásának 50. évfordulója alkalmából a Főtáv panelfestési pályázatát, mely alpintechnológiával készítve, a vállalat szolgáltatási területén működő egyelőre két darab négyemeletes panelház homlokzatát jelenti. Párhuzamosan egymás mellett két eleme van a pályázatnak. Az egyik kiírás az egyedi falfestést megtervező alkotóknak szól, melynek keretében a budapesti távhőszolgáltató látványos és figyelemfelkeltő pályamunkákat vár, melyek célja, hogy a környezetvédelem és természetközelség jegyében életre keltsék a házfalakat. A pályázat benyújtásához szükséges nevezési lap és homlokzati rajzok a http://www.fotav.hu/epuletfestes oldalról tölthetők le. A tervek kiértékelését egy öttagú szakmai zsűri végzi (a fent említett zsűritagokon kívül Szentpéteri Márton designelméleti szakember, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi docense, design- és építészkritikai újságíró, Friedl Kiss Viktor, tervező és festőművész, aki a falfestés kivitelezését is végzi majd, valamint a Főtáv részéről Eiles Tibor, értékesítési igazgató vesz részt), illetve a Főtáv honlapján a vállalat ügyfelei is szavazhatnak. A négy legjobbnak ítélt pályamű összesen 1 millió forint díjazásban részesül (I. díj: 500.000 forint bankkártyán, II. díj: 300.000 forint bankkártyán, III. díj: 150.000 forint bankkártyán, közönségdíj: 50.000 Ft bankkártyán). A pályázatok benyújtási határideje: 2010. szeptember 20.
A pályázati kiírás másik részére azok a lakóépületek jelentkezhetnek, melyek szívesen otthont adnának a művészeti pályázaton legjobbnak ítélt pályaművek egyikének. Az elbírálás során két négyemeletes panelépület kerül kiválasztásra, melyek eldönthetik, hogy a négy legjobbnak ítélt művészeti pályamű közül melyik tegye nap mint nap esztétikai élménnyé a lakóház látványát. Az értékelés olyan szempontokat vesz figyelembe, mint például a lakóépület elhelyezkedése, illetve, hogy az épület részt vett-e fűtéskorszerűsítési programban. A nevezési lap ebben az esetben is a http://www.fotav.hu/epuletfestes oldalról tölthető le, a pályázatok benyújtási határideje szintén 2010. szeptember 20.
Balog Róbert, a Főtáv Zrt. szóvivője a pályázat kapcsán elmondta: „Úgy gondoljuk, kezdeményezésünkkel egy nemzetközileg elismert koncepció meghonosítását segíthetjük elő, melynek nyertese a város és annak lakói. További célunk, hogy felhívjuk a figyelmet természeti értékeink megóvására, kifejezve ezzel a Főtáv, mint a környezetkímélő fűtési mód budapesti szolgáltatójának egyik legfontosabb törekvését.” Továbbá hangsúlyozta, hogy bár a pályázatot a környezetvédelem, a természetközeliség jegyében írták ki, konkrét tartalmi megkötést nem tettek a művészeti koncepcióra vonatkozóan. Elég megkötés az, hogy épületek homlokzatára, egy nyílászárókkal megszakított hatalmas felületre kell az alkotást megtervezni, ráadásul olyan módon, hogy az ipari alpinisták számára megvalósítható legyen. Abban reménykednek, a kezdeményezés felhívja a figyelmet arra, hogy a lakótelepek arculatán igenis lehet változtatni, a szürke épületeket nem kell úgy elfogadni, ahogyan a 80-as évekből megörököltük őket. Mint mondta, bíznak benne, hogy talán lesznek olyan pályamunkák, amelyek a Főtáv közreműködése nélkül is megvalósulhatnak majd a jövőben, amennyiben a pályázaton kívül is lesz az érdeklődés a téma iránt.”
Gerhes Gábor a kezdeményezés kapcsán úgy fogalmazott: „Képzőművészként és designerként nagy örömömre szolgál, hogy zsűritagként részese lehetek ennek a nagyszabású művészeti pályázatnak. Kiváló lehetőségnek érzem és csak biztatni tudom a pályázókat, hogy kreativitásukkal és tehetségükkel járuljanak hozzá a pályázat sikeréhez. Úgy érzem, nemcsak szakmailag jelenthet kihívást, de eszmei értéke is fontos lehet, hisz végeredményben egy kisebb városrész alakul át vizuálisan a nyertes művészek munkája révén. Őszintén remélem, hogy a jövőben egyre több hasonló pályázattal találkozhatunk majd, és nagy létszámban lesznek vállalkozó szellemű jelentkezők, akik a jövőben megvalósuló kiváló terveikkel hozzájárulhatnak a kortárs kultúra, az üzleti szféra és a nagyközönség sikeres kommunikációjához.” A zsűri elnöke továbbá arról is beszélt, hogy napjainkban reneszánszát éli a street art, az utcai művészet. Bár ez alapvetően gerilla-műfaj, egyre több példa van arra, hogy az üzleti világ szereplői felkarolják és anyagilag is támogatják ezt a művészeti formát.
Till Attilla szintén örömének adott hangot, hogy tagja lehet a bíráló bizottságnak: „Nagy örömmel fogadtam el a felkérést a művészeti pályázat zsűrizésére, mert sokan ismernek, azonban kevesen tudják, hogy a Képzőművészeti Főiskolán végeztem a tanulmányaimat. A pályázók komoly kihívás elé néznek, hiszen olyan nem mindennapi művészeti feladatot kell teljesíteniük, amely egy nagyon összetett szempontrendszernek kell, hogy megfeleljen. Mindazonáltal úgy vélem, megéri részt venni a pályázaton, hiszen egy maradandó, látványos alkotás születik a nyertes pályaművekből. Jó érzéssel tölt el, hogy a művésztársadalom számára ritka alkalmak egyikének számító művészeti pályázat zsűritagjaként én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy Budapest egy szebb, élhetőbb város legyen. Ráfér a magyarokra, hogy kicsit játékosabban, szabadabban gondolkodjanak a közterekről. Ha egy panelház szürke, semmitmondó, akkor miért ne lehetne a homlokzatát megváltoztatni? A zsűriben megpróbálom majd azt képviselni, hogy a dizájn 2010-hez, a mi korunkhoz legyen igazítva”.
A kérdés tehát adott: miért is ne lehetne például Budapest (vagy bármelyik másik városunk) is híres a házak falát díszítő egyedi festményeiről? Miért ne érkezhetnének hozzánk is turisták csak azzal a céllal, hogy a hatalmas és különleges festményeken keresztül ismerjék meg az ország -vagy egy közösség- történelmét, vezéralakjait, kultúráját, büszkeségeit? Természetesen támogatókra, szponzorokra, pénzre is szükség van ehhez, az ötletre nyitott városvezetés és a lakók beleegyezése mellett. De a lehetőség adott, már csak élni kellene vele. Mi eleget teszünk a sajtótájékoztatón kérteknek: hírt adunk a kezdeményezésről és arra kérünk benneteket, hogy ti is szóljatok művész barátaitoknak, hátha belevágnak a tervezésbe, vagy egyszerűen csak említsétek meg az ismerőseiteknek, hogy végre elkezdődött valami fejlődés a témában!
