Jorge Rodriguez-Gerada kubai-amerikai „tájművész” a még vasárnapig látogatható Belfast Festival számára készítette el a képeken látható monumentális portrét. Az ismeretlen belfasti kislány arcképének átiratát 18 hónapig tervezte, és 4 héten keresztül, számtalan önkéntes részvételével készítette el a Queens Island 11 hektárnyi területén.

Zack Dougherty, a  Portlandben élő digitális művész általában, de mint az alábbi gyűjteményben is látható, nem kizárólag klasszikus görög szobrokat szemel ki "áldozatául", hogy - a két reménytelenül antikocka blogger képességeit meghaladó technikával - megmanipulálva, azok az eredeti műalkotás értékét nem kétségbevonó, ám annak valamiféle lehetséges evolúciójára utaló, szemet és agyat egyaránt igénybe vevő, digitális képzőművészeti élményként szülessen újjá...

Lassan nem fog eltelni úgy nap, hogy ne jöjjön velem (és persze mindenki mással) szembe egy-egy 3D nyomtatóval készített tárgy, így szépen mindenkiben tudatosul majd a tény, hogy ez a technika valóban forradalmi változásokat hoz az életünkbe. Az információáradatból egészen nehéz kiszűrni az igazán meglepő dolgokat, hiszen a technika és a 3D nyomtatókkal készített tárgyak már önmagukban is nagyon különlegesek, most azonban sikerült valami olyasmivel előállni, amitől kikerekedett a szemem.

A falevélfaragás technikáját alkalmazó művészek türelme és tehetsége előtt mindig leborulok. Ilyen például Lorenzo Manuel Durán spanyol autodidakta művész is, aki igaz, hogy csak néhány évvel ezelőtt, pontosabban 2005-ben, de a falevelek között találta meg a kiteljesedés lehetőségét.

A sztori 2011-ben kezdődött, mikor Szikszai Gusztáv feltaláló a CGSociety által kiírt egyik Moving Innovation fedőnevű pályázatára jelentkezett. A feladat eredetileg a következő volt: egy olyan ma még nem létező, kereskedelmi forgalomban nem kapható tárgy illusztrálása, melyből 10 éven belül a hétköznapokban, akár mindenki által is használható termék lehet. Miután Gusztáv korábban is nagy rajongója volt a különleges, egyedi óráknak, ám a csuklóján soha nem szerette azokat hordani, így a kérdést: „Miért ne lehetne ez az időmérő szerkezet az ujjon”, hamarosan követte az frappáns ötlet, a Ring Clock...

Most inkább nem gondolok bele mélyebben, hogy vajon hány millió tonna papírt használunk fel arra, hogy az újságjainkat kinyomtassuk, pedig nem lenne olyan bonyolult dolog az erdőket védeni a papírhasználat visszaszorításával például ezen a területen (is). A kérdés csak az, hogy a jól bejáratott szokásainkon mennyire vagyunk hajlandóak változtatni. Megmondom, nagyon lassan és nagyon keveset.

A képeken látható Anamorphoses című helyspecifikus, játékos és látványos illúziósorozat az Ella et Pitr névre hallgató francia utcai művész duó kezei nyomát dicséri. Nem valami digitális manipuláció áldozatai vagyunk, az alkotók anamorfikus, azaz csak egy adott nézőpontból értelmet nyerő alkotásokat, festményeket készítettek.

Dasic, a chilei születésű New Yorkban élő és alkotó utcai művész különböző stílusban megfogalmazott és „vászonra” vitt nagyméretű kültéri falfestményeiről, szobrairól híres, amelyek egytől egyig túlcsordulnak a fantáziától és a színektől.

A Jessica Banks robotikus (MIT's Artificial Intelligence Lab), valamint Mihae Mukaida grafikus/designer által alapított New York-i Rock Paper Robot a művészet és a technológia fúziójában szentül hívő stúdió, a fizikát meghazudtoló objektumok, kinetikus - akár a hétköznapokban is használható - meghökkentő tárgyak laboratóriuma.

Nos, ez valami olyasmi, amiért direkt érdemes összekoszolni vagy koszosan hagyni az autót. Legalábbis Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban biztos, hiszen itt munkálkodik Rafael Veyisov utcai művész. A tehetség retkes kocsikat varázsol egyedi és sajnos mulandó művészeti alkotássá.

Joe Sola amerikai művész és Tif Sigfrid galériatulajdonos olyan ötlettel jelentkeztek, amire igazából nem tudok túl sok okos dolgot mondani, mert elakadtak a szavaim. A Sola által festett mikrofestmények már önmagukban is beszédesek lennének, de hogy miért pont Siegfrid fülét választották az alkotások bemutatására, arra csak ködös magyarázatok cikáznak a fejemben.

Izabela Boloz lengyel művész és designer szó szerint és átvitt értelemben is gondolt egy nagyot és hatalmas, látványos és egyben környezetkímélő utcai alkotást készített a koppenhágai lakosok és turisták elkápráztatására.

Ben Heine belga művész különleges alkotásai már többször bejárták a világot, fényképeket grafikákkal ötvöző szürreális munkáiról mi is beszámoltunk már. Kérdés volt, hogy vajon lehet-e az amúgy bravúros sorozatból kinőni és megújulni, de legújabb munkáit elnézve egyértelmű igen a válasz.

Ai Weiwei, napjaink egyik legbefolyásosabb és méltán híres kínai művésze, a sokoldalú építész, szobrász, fényképész, konceptuális alkotó, emberi jogi aktivista, blogger múlt hét szombat óta a torontói lakosokat és turistákat kápráztatja el egyik korábbi alkotásának felújított változatával.

Myriam Dion azon kevés művészek közé tartozik, aki képes heteket vagy akár hónapokat is azzal tölteni, hogy minél aprólékosabban kidolgozza soron következő alkotását. A kanadai művész ráadásul bármennyire is hihetetlen, de kézzel vagdossa bele a különböző napilapok, magazinok lapjaiba a bonyolult mintákat.

Bármilyen apró részletét vizsgáljuk is egy adott dolognak, bár az éppen kiragadott részinformáció akár jó és hasznos is lehet, önmagában inkább tévútra tereli az embert. Gondoljunk csak bele, lassan az emberi test legapróbb alkotóelemeit is ismerjük, de az élet értelmére még mindig nincs magyarázatunk. A részinformációk összessége és ennek vizsgálata lehetne az, amely a teljes megértéshez vezetne, mert így nemhogy az alkotóelemek, de még az ember maga is csak egy odakent foltocska az egyik üveglapon...

Roxy Russell, Kaliforniában élő designer nagy-nagy környezetvédő, aki alkotásaival megpróbál arra ösztönözni minket, hogy kövessük a példáját, nem csak elméleti, hanem akár gyakorlati szinten is. Például a képeken látható, négy darabból álló Medusae nevű lámpabura-kollekció minden darabja újrahasznosított műanyagból, PET palackokból került kialakításra.

Mindig lenyűgöz, ha a türelem és az aprólékosság olyan szintű jelenlétét érzékelem, mint ami például Gerhard Marx és a Spier Architectural Arts együttműködésében készült alkotást hatja át. Távolról csak egy "szimpla" légifelvételnek tűnik az első képen látható építményen szereplő fotó, de korántsem erről van szó. Ez egy légifotóról készült hatalmas mozaik.

A közelmúltban készült el London eddigi legnagyobb függőleges kertje a The Rubens at the Palace szálloda déli fekvésű, nagyjából 350 négyzetméteres kopár falfelületén. A Living Wall című projekt megálmodója, Gary Grant ökológus és kivitelezői szerint mintegy 10.000 darab szezonális növényt ültettek el 16 tonna földben.

Talán kissé korainak tűnhet töklámpásokról írni, hisz hol van még Halloween, de egyrészt a karácsonyi vásárok is lassan tavasszal indulnak, másrészt sosem lehet eléggé előre tervezni, főleg, ha a hagyományos formák helyett valami extra dologgal szeretnénk meglepni a barátainkat. Ma a Passion For Pumpkins nevű cég művészcsapatának brutáljó töklámpásait hoztam nektek inspirációként.

Körülbelül 1 évvel ezelőtt kezdődött a barátságunk a Nokiával, ami igen hamar arra a pontra jutott, hogy a Nokia „nagyköveteivé” válhattunk. Ezt a címet azóta is büszkén birtokoljuk, amihez persze az is kellett, hogy a pillanat tört része alatt beleszeressünk a készülékeikbe. Mindenféle jóság mellett azt is feladatul kaptuk, hogy alkalomadtán a legújabb Nokia mobilokat is tesztelgessük, amivel kapcsolatban általában csak egyetlen problémánk akad: a tesztidőszak végén mindig iszonyatosan nehéz kiadni a kezünkből őket!

A jól ismert és megunhatatlan sorokkal kezdve a mai posztot: Itt van az ősz, itt van újra...és ha már itt van, lehullott faleveleket pedig gyerekkorunk óta szeretünk gyűjteni, akkor ki lehet próbálni más kreatív ötleteket is, minthogy például kizárólag csak lakásdekorációnak használjuk őket.

Nino Sarabutra elgondolkodtató installációjában arra kéri az éppen kiállító galéria látogatóit, hogy a 100.000 darab miniatűr porcelánkoponyával beterített enteriőrben az életükön elmélkedjenek. Kedvükre sétálgassanak a koponyás padlón, ha elfáradtak üljenek le a szintén koponyás asztal mellé helyezett koponyás székre vagy éppen a koponyás párnára, paplanra. A „What Will You Leave Behind?” című alkotással nem az volt a művész célja, hogy félelmet ébresszen az emberekben, hanem pont ellenkezőleg...

Ha vagy olyan szerencsés, hogy október 20-ig éppen Sydneyben jársz, mindenképpen ajánlom figyelmedbe az Art & About Sydney című eseményt és azon belül is a Field nevű létesítményt az ottani Hyde Parkban (Hyde Park, Elizabeth Street, Sydney, NSW, 2000). Sajnos mindenki másnak csak a beszédes fotókat tudom megmutatni az új-zélandi Out of the Dark nevű építészcsapat különleges tükörinstallációjáról.

Keri Muller régi könyvek, képeslapok, újságok gyűjtésére specializálódott. Belőlük vág, ragaszt, hajtogat, épít különböző alkotásokat az ékszerektől kezdve az egészen nagy méretű szobrokig. Ahogy a Cape Townban élő művész fogalmaz az egyébként néha rendkívül egyszerű ötleten alapuló, újrahasznosított alapanyagokat felvonultató alkotásaival kapcsolatban: ő csak esélyt ad arra, hogy a mások által kidobált könyvek és társaik egy új történetet meséljenek el.