A családomban több a cukorbeteg az átlagnál. Mindig érdeklődve néztem, ahogy ez a betegség meghatározza az édességekhez való hozzáállásukat; ahogy vágyakoznak a valódi cukor, a habosbabos sütemények, nyalánkságok után; ahogy mennyei gyönyört éreznek, amikor valódi cukorral készült finomságot ízlelhetnek. Élesen meg tudják különböztetni az édesítőszerrel és a valódi cukorral készült sütemények rendjét. Nekem nem ennyire kifinomultak az ízlelőbimbóim, így ha nem mondják a hozzávalókat, nem tudom megállapítani a különbséget. Nyilván minden tiltott dologgal kapcsolatban így érez az az ember, akitől megvonják vágya tárgyát.

A „da-bu-di-bu-da” cukiságok után remélem, még nem késő a figyelmeztetés, hogy ez a hétvége sem lesz nálunk itt a Manzárd Café-n átlagos. Mivel a politika ezekben a napokban várhatóan dölyfösen magához fogja kaparintani az emberek mindennapjainak drága perceit, óráit, mi megpróbálunk a magunk eszközeivel ezen enyhíteni egy kicsit. Ez tulajdonképpen nem jelent mást, mint azt, hogy az eddigieknél is könnyedebb és remélhetőleg ütősebb témákkal próbáljuk meg az ádáz politikai csatározásoktól megcsömörlött, vagy éppen a választási izgalmak közepette körmükön izgatottan csámcsogó emberek feszültségét oldani.

Mindenhol ott vannak, köztünk élnek; apró lábaikkal, karjaikkal, már-már szóra nyíló szájukkal, pislogni készülő szemeikkel, szívet melengető kicsinységükkel. Majd mindenkihez beköltözött már legalább egy közülük, életünk részévé váltak, saját személyiségük van. A kiccsalád, nyunyók, nyunyeszek, a „gyermekek” rendjébe tartozó plüssállatokról van szó. No, nem az tömegtermelt kaszt ugyancsak kedves tagjairól van szó, hanem egyedi darabokról, olyanokról, akiket készítőjük valóban úgy alkotott meg, hogy szinte csak egy hajszál választja el őket attól, hogy valódi életet kezdjenek el élni. Ilyen nyunyókákat (és itt most a pejoratív értelmétől függetlenítsünk el teljesen) tervez a jó értelembe véve totálisan infantilis orosz tervezőnő, aki nemes egyszerűséggel csak „da-bu-di-bu-da”-nak nevezi magát.

A néha rettenetesen unalmas személyiségfejlesztő tréningeken volt szerencsém egynéhányszor hallani a prezentáció tartójától a következő felszólítást: akkor most hunyjuk be a szemünket...

Hogy minden kételyt eloszlassak még itt az elején, én most nem akarok agyturkászkodni senkinek a szürkeállományában, inkább csak lazításképpen, egy röpke pillanat erejéig, zárjuk ki a külvilág neszeit...

Talán nem csak kockafejű informatikusok érdeklődését keltheti fel az alábbi, kifejezetten geekeknek szánt lakáskiegészítő összeállítás. Van itt minden, környezetbarát párna, sima párna, lábtörlő, függöny, csésze és mi szem szájnak ingere...

Tisztában vagyok vele, hogy így 20 fok fölött fura a forró teáról írni, de mivel súlyos teafüggő vagyok, nem tudok szó nélkül elmenni az alábbi téma láttán. Készül a tea, bögrébe önt, vár, vár, vár, vár és vár, míg iható melegségűvé nem hűl.  Mivel sokszor türelmetlen vagyok, így pontosan ismerem a leforrázott kezek kínzó érzését; viszont ha túl sokáig várakozunk, pont a forró tea jótékony testmelegítő élményéből veszti el egy jó nagy adagot az ember. Endrit Hajno Amerikában élő albán designer erre talált ki egyfajta megoldást, a dupla falú teásbögre koncepcióját, mellyel soha többé nem égetjük meg vacsa-vacsa kezecskéinket. Az ötletes találmány még egy plusz filterrögzítő réssel is rendelkezik, így kiküszöbölhetjük annak rendszeres belecsúszását a teába. Külsőre talán nem a legszebb és még csak különlegesnek sem mondanám, de mire megvalósul, talán változik a formavilág is.

via: Yanko Design

Van olyan pillanat, amikor rácsodálkozom arra, hogy az egyszerű beton is szép lehet. Mikor megláttam Robert Cannon designer szobrait -melyek alapanyaga egyszerű beton-, egy ilyen pillanat volt. No, persze ehhez kellett az is, hogy kombinálja ezt a látványra hidegrideg anyagot élő növényzettel. Még csak különlegesnek sem nevezhető az ötlet, hogy mohával borítja be szobrait, mégis attól válik igazán nagy csettintéssé minden alkotása, ahogyan megformázza azok „tárolóját” az emberi testeken, torzókon és egyéb fura formával megáldott kreálmányokon. A lehetőségek tárháza végtelen, hiszen a 26.000 mohafajtán kívül még jó néhány másik növénytípussal díszíthető…nem sírnék, ha ezekkel vagy ezekhez hasonló időjárásálló, ökotudatos köztéri szoborinstallációkkal csinosítanák ki köztereinket, a remélhetőleg fejlődőben lévő, kulturált, önmagára és környezetére igényes hazai lakosság nagy örömére…

via: Yanko Design

Fél napja azon töprengek, vajon melyik filmből ismerős ez az óriás, spóra szerű idegen...a barátságos életforma bolygónkra került példánya, a Dar'c Studio új lámpa koncepciója.

A két fiatal olasz, a ma már - hál'istennek - zsigeri szinten is berögződött ökotudatos alapelv mentén haladt a tervezés első fázisaitól kezdve. A természetben mindenhol jelenlévő fotoszintézis /chlorophyllous photosynthesis/ csodálatos mechanizmusa szolgáltatta az alapötletet, és innen kapta a Sinthesya fantázianevet is.

A támadó kobrára hasonlító lámpa lapos fejének külső felülete a fotovoltaikus elemek segítségével áramot generál, amit a fej belső felületén elhelyezkedő LED lámpák meglepően nagy intenzitású fénnyé alakítanak át. Amikor nincs használatban, a Sinthesya szinte szégyenlősen hajtja le fejét, amint azonban bekapcsoljuk, egy apró motor segítségével nyomban „szemkontaktba” lép velünk és várja utasításainkat.

A lámpát belső és külső használatra tervezték, természetesen vízálló, így akár egy „számmörnájtparti” abszolút szpész díszletekeként is funkcionálhat.

Ha valakinek van egy épkézláb tippje, hogy mire emlékeztet, kérem ossza meg velem egy kommentben. Előre is köszönve mindenkinek, hogy nem fog több álmatlan éjszakát okozni ez a dilemma...

via: behance

"Számomra az is egyértelműen kiderül, ha a Szép Lakot lapozgatom, hogy a törekvésük minél többféle stílust, minél színesebb, személyesebb lakásokat bemutatni. Én pont ezért szeretem. Azt is észre vettem, hogy mindig van egy lakásbemutató riport, amely olyan lakást mutat be, amely sokkal merészebb, újítóbb, szokatlanabb, mint az eddigiek, főleg a színek és stílusok keverését illetően. Ez sokszor nem konkrét megrendelőnek készül – úgy vettem észre –, hanem úgynevezett bemutató lakás, amit ezután fognak eladni. Tehát megint nem a megrendelő volt a bátor, hanem a szakember. Az, hogy a nagy átlag ízlése kissé egyforma és sablonos, szerintem mindig így volt. Ez nem a belsőépítészek és lakberendezők hibája, mert nekik azt kell formába önteni, amit a megrendelő elképzel, vagy legalábbis, amit megpróbál elképzelni. Nem is biztos, hogy hiba, mert ugye nem kell mindenkinek Philippe Stark székekből vacsoráznia, azért én mégis azt gondolom a magyar ízlés egy kissé befülledt, legalábbis az átlag, ha meg tudjuk jeleníteni magunkban, hogy mi is az."

 "Még mindig sokan képzelik, hogy nagyon-nagyon-nagyon sok pénz kellene ahhoz, hogy valakinek – egyszerűen szólva – szép, korszerű és személyre szabott legyen a lakhelye. Vagy egyszerűen lusták ahhoz, hogy energiát fektessenek az ügybe és emiatt csak félmegoldások jönnek létre. Itt jövünk mi a képbe, mi, lakberendezők, belsőépítészek, designerek. Meg kell mutatnunk, akinek lehet, hogy mennyi minden van a világon, ami egy lakást kuckóvá, palotává, bemutatóteremmé, vagy egyszerű otthonná tehet."

További gondolatok Klein Kinga lakberendező oldalán.

Kifejezetten mozgássérültek számára találta ki koncepcióját Liu Yi. Formavilágában a vietnámi papucs, a gyilkos bálna és a jet-ski szerelemgyerekének tekinthető Toe Mouse ugyanúgy működik, mint hagyományos változatai, csak a bal klikk a nagylábujj, míg a jobb klikk a mellette lévő ujj feladata. Az ergonomikus kialakításnak köszönhetően pedig ugyanannyira könnyen használható, mint a flip-flop papucsok. Van annyira vicces és ötletes, hogy ne csak mozgássérült társaink között legyen sztár, a multifunkciós feladatokat is ellátni képes emberek kezei felszabadulhatnak, úgyhogy netezés közben még egy három fogásos ebédet is el lehet készíteni…amennyiben megvalósul.

via: Yanko Design

Mikor lehet beköltözni?

Ezzel a címmel ismét egy újabb rovatot indítunk! Ebben a sorozatban, rendszeresen be fogunk mutatni a világ legkülönbözőbb pontjain, szigetein, szikláin vagy akár fatörzsökön álló házakat, melyeknek véleményünk szerint egyszerűen képtelenség ellenállni. Olyan inspiratív belterekbe fogunk bekukkantani, ahol feltett kezekkel adva meg magunkat a sorsnak, zokszó nélkül eltengetnénk életünk hátralévő részét...legalábbis mi!

Amennyiben neked is van „álomházad” - kinek nincs -, ahová ha tegnap beköltöztél volna, akkor is késő lenne, oszd meg velünk és ígérjük, poszt lesz belőle! A manzard.cafe@gmail.com box a nap 24 órájában várja a leveleket!

Első álomházunk Mallorca szigetén van. Abszolút mediterrán függőségemet, egy pohár vörös borral azon az árnyékos padon henyélve...maximálisan ki tudná elégíteni!

via: kikette

Jómagam egészen tohonya típus vagyok, csak ilyenkor tavasszal kezd el sírni a szám, hogy igazán tehetnék valamit a külsőmért és az egészségemért. Természetesen mindig későn kapok észbe, így a nyarakat a kártékony szégyenlősség jegyében töltöm. Mindig kimozdulni nehéz (ha már megyek, kisétálok a világból is, nadeazedzés…), ezért nem bánnám, ha Damien Urvoy designer interaktív, falra szerelhető bokszzsákjával játszhatnék otthon, csendes magányomban. A koncepció állítólag 18%-al környezetbarátabb más bokszzsákoknál, 10 tanprogram okosítja az ütni vágyókat. És hogy mitől interaktív? A felvillanó fények a gyorsaság, pontosság és a boksztechnika csiszolásában segítenek. Persze kellene egy nagy lakás is hozzá külön edzőszobával, mert máshol elég idétlenül nézne ki, úgyhogy nem egy olcsó mulatság!

via: Yanko Design

Pár hete találkoztam a Facebookon a címben szereplő kezdeményezéssel, mely jó ügyet szolgál. Akkor írtam az oldal készítőinek, hogy szívesen támogatnánk őket azzal, hogy írunk róluk itt a blogon. Válaszukban arról tájékoztattak, hogy akkor látják értelmét egy kölcsönös híradásnak egymásról, ha készülőben van valami tényleges kezdeményezés. Eljött az idő, és mi is szeretnénk szót ejteni az eseményről, hogy minél többen csatlakozhassanak magához az oldalhoz, illetve a Föld Napja előtt megtartott flashmob-szerű összejövetelhez.

A BüdiPest szervezői így írnak magukról:

„Csatlakozz, ha zavar a SZMOG, a városi rossz levegő, és hajlandó is vagy tenni azért, hogy a városod és a tüdőd tisztább legyen! Célunk a figyelemfelkeltés, a média szmog-kommunikációjának drasztikusan új alapokra helyezése, ezáltal a szmog-megelőző rendelkezések végrehajtásának számonkérése. Mindezt egy mindig duplázódó létszámú akciósorozattal érjük el, amin láthatóvá varázsoljuk a halálosan mérgező SZMOG-ot, hogy végre igazi elrettentő példa lehessen! Ha legalább 2000-en jelentkeztek, beindítjuk első látványos, SZMOG-ellenes, szabad levegőért küzdő akciónkat! Kíváncsi vagy? Csatlakozz!”

És a felhívás maga:

Április 21-én, a Föld Napja előestéjén a BüdiPest Akciócsoport megtartja a légszennyezés ellen indított küzdelmének első nyilvános akcióját a Blaha Lujza téren. A flashmob-szerű eseményen megpróbáljuk láthatóvá varázsolni a halálosan mérgező légszennyezést kétezer darab SZMOG feliratú, SZMOG-gal töltött fekete léggömb segítségével.

Csatlakozz Te is, számítunk Rád!

• Helyszín: Blaha Lujza tér
• Időpont: 2010. április 21, szerda.
• Gyülekezés: 18.00.
• Lufifújás: 18.30.

Tennivalóid nagyon egyszerűek:

1. Jelentkezz az eseményre, ha tényleg szeretnél és nagy valószínűséggel el is tudsz majd jönni. Az akciót csak akkor tartjuk meg, ha elegen leszünk!

2. Szervezd be a barátaidat is, szólj a családtagoknak, ismerősöknek, főnöknek, beosztottnak. Minél többen vagyunk, annál erősebbek és látványosabbak leszünk!

3. Az eseményre hozz magaddal egy méter zsineget, a helyszínen pedig 18:00-tól keresd a lufiosztó embereket szmogos fekete lufiért.

4. 18:30-kor közös vezényszóra, egy jó nagy szmogos levegővétellel fújd fel a lufidat és köss rá csomót. Amint láthatóvá tetted a veszélyesen szennyezett levegőcsomagot, engedd szabadjára a városban vagy próbáld kikötni egy látható helyre.

5. Menj haza eggyel vidámabban, mint ahogy jöttél és készülj a másnapi Föld Napjára. Nyilatkozz a médiának, írj a szmogról cikket, zeneművet, regényt, blogot, mézeskalácsot és tudatosodj, még ha ijesztő is – vagy talán pont azért. Figyeld minden levegővételed és változtass!

6. Jelentkezz a következő eseményre, ahol kétszer annyian leszünk egy másfajta akcióval!

Fontos: Ha úgy adódik, a légszennyel töltött léggömbök hadd járják be saját útjukat szerte a városban, társadalmi célú hirdetésként hírül adva, hogy a SZMOG, a PM10 és a sok veszélyes szennyezőanyag mindenütt jelen van. Ugyanakkor a kidurrant lufik összeszedésében aktívan vegyél részt te is, hogy az általunk okozott szennyezés a lehető legkevesebb legyen. Köszönjük!

Továbbá néhány fontos kérdés, illetve válasz a félreértéseket elkerülendő:

K.: Az amolyan szimbolikus felfújás?

V.: Nem szeretnénk reptetni, nem a cél, hogy elrepüljenek, hanem, hogy rövid életükre a város részévé váljanak.

K.: Csak nekem fura, hogy szemeteléssel kampányoltok a tiszta levegőért? A lufi anyagát tekintve nem környezetbarát, arról nem is beszélve h így felfújva és „elengedve”, a szél görgeti végig az utakon, eléggé balesetveszélyes is.

V.: Ma már követelmény, hogy minden lufi záros határidőn biológiailag lebomló legyen, illetve a helyszínen kidurrantakat egyből össze is szedjük.

A tengerparti üdülővárosban, Dorset-ben, ha egy helyi lakost megállítasz és megkérdezed tőle, hogy ismer-e valamilyen Neil-Headly nevű művész duót, nagy valószínűséggel sajnálkozó fejrázás lesz a válasz. Ha azonban rámutatsz egy közeli falon lévő graffitire, és úgy teszed fel a kérdést, hogy azokat keresed, akik ezeket művelték, egy mazo homlokpacsit követő felkiáltással fogják közölni veled: "Há'peeejszeeee….a besztever csávók? Azokat itt mindenki ismeri!"

És ez valóban így is van. Mára már a nemzetközi graffiti-szcénában is elismert a nemes egyszerűséggel és dicséretes szerénységgel Best Ever fantázianevet választó duó, mely a kisváros első számú exportcikkévé vált.

Névjegyükkel a fotorealisztikus kompozícióikkal számtalan nemzetközi street art találkozóra hívják meg őket.

Mottójuk:

" Csak azt fesd ami belülről jön! "

via: twistedsifter

Mint ahogy azt ígértük, Lounge Bar sorozatunk nyitó cikkében, visszatérünk a világ legkülönösebb, különlegesebb bárjait bemutató sorozatunkhoz. Másodikként, egyik kedves olvasónk, Gabi jóvoltából, aki a következő levelet küldte nekünk:

"Sziasztok,
Itt vannak még a Giger-bárok, Alien imádóknak.
Én a svájci Chur városában voltam egy ilyenben, amihez külön érdekesség, hogy egy beton-lakótelep közepén van a panelek árnyékában, egy traktor-garázs közelében.
A vendégkör ottjártunkkor alkalmazkodott a bár külső környezetéhez: egy szerelőbácsi, két alkesz a hetedikről. Igaz, délelőtt tizenegy volt. És igazi kocsmaszag."

Térjünk be egy kávéra az Alien bárba...

A csendes svájci kisvárosból indult és egészen az Oscar-díjig eljutott világhírű művész, H.R. Giger

az 1984-ben készült és szintén alapmű, Dűne látványvilágához is készített terveket, mégsem mellette döntöttek. Később további felkérések érkeztek hozzá, többek között a Poltergeist és a Lény című filmekben is feltűnnek a sajátos Giger motívumok.

Az „Alien” című kult sci-fi emlőin nevelkedett generációnak Gigert gondolom nem kell bemutatni. A filmről itt és most csak annyit, engem még ma is - jó 32 évvel az emlékezetes első attak után - kiver a víz, ahogy szegény John Hurt alias Kane arcába belecsapódik a szörnybölcső kelyhei közül a nyálkás-csápos élienbébitojó, de mindezek ellenére ma is ugyanúgy végigparázom ezt és a többi klasszikus scary jelenetet az elejétől a végéig, mintha most látnám először.

Oké….tudom, hogy ehhez kell egy olyan zseniális rendező is, mint Ridley Scott, de meggyőződésem, hogy Giger „gyermeke” nélkül nem lenne ennyire ütős az egész.

Visszatérve a kávé mellé, most sajnos csak virtuálisan tudunk becsücsülni a csontokkal bordázott falak közé.

Még mielőtt belépnénk, már az utcán egy jóvágású, éppen a nyakunkba ugrani készülő idegen fogad minket...

...majd belépve az óriás csigolyákat imitáló boltívek alá, valamint a padlót és a falakat borító idegen-hieroglifák és Giger egyik kedvenc darabja, a mutáns gerincvelővel összeépített medencecsontra emlékeztető Harkonnen-székek közé, tökéletesen úgy érezhetjük magunkat, mintha az Anyakirálynő fészkének kellős közepébe csöppentünk volna.

A bár hivatalos oldalán egyébként megnyugtatandó az esetleg betérni szándékozó vendégeket elolvasható, hogy a csontszínű bútorok és az elsőre félelmetes, túlvilági belső dizájn csak a látszat kedvéért ennyire sokkoló. Odabent az első hidegrázások után egészen kellemesen, joviális svájci a légkör. 

Továbbra is várjuk az extrém, különleges vagy csak egyszerűen szép bárokról az infókat a manzard.cafe@gmail.com boxba! 

via: hrgiger, thechive

Számtalan esetben tapasztalható (kishazánkbanis), hogy az embereket elég nehezen lehet rávenni a szelektív szemétgyűjtésre, így a műanyag flakonok elég nagy százaléka nem kerül újrahasznosításra. Kisun Kim találmánya a Cumulus Bottle ezt a problémát próbálja némileg kiküszöbölni, hiszen a hozzá tervezett instant szörp, kávé, tea, vitaminsűrítmények használatával maga a palack többször felhasználható volna. Sokan nem szeretik az instant szörpöket és az is kérdéses, hogy a sűrítményt tárolórekeszt vajon szívesebben gyűjtenék-e szelektíven az emberek, de talán mire megvalósul, az emberek magasabb százaléka érez rá a környezettudatosság jótékony hatásaira, mint manapság!

via: Yanko Design

Ha Dánia, akkor vikingek, Andersen, 'hygge, az isteni dán édességek és nem utolsó sorban design!

Mind a mai napig titok, hogy hogyan, mitől és miből vált a 19. századi Európa nagyon szegény agrárországából a világ legkitűnőbb jóléti államainak egyike. Lehet, hogy nem esik messze a valóságtól az egyik lehetséges magyarázat, miszerint a dánok soha nem süppedtek bele múltjuk sérelmeibe, hanem megvolt bennük a kérlelhetetlen következetesség képessége az előre nézésre?

Jó lenne, ha a dán titok hazai kutatói a lovak közé csapnának és rekordidő alatt megfejtenék ennek a kis észak-európai országnak a sikertörténetét!

Addig is itt vannak Eva Solo hasznos konyhai tartozékai és madáretetői, melyekkel számtalan nemzetközi díjat zsebelt be, úgy gondolom nem véletlenül.

Szerencsére ezek a nyugtatóan szép cuccok már itthon is beszerezhetők!

via: beautifullife

Most, hogy vége van a húsvétnak és degeszre tömtük magunkat sonkával, tojással, kenyérrel, csokitojással/nyuszival és egyéb finomságokkal, ideje egy kis testmozgást is beiktatni a mindennapokba, hiszen vészesen közeledik a strandolós időszak és a bájos kappanhájak, amiket télen -és az elmúlt hétvégén- varázsoltunk magunkra, elronthatják a hangulatunkat, ha túlságosan befolyásol minket a külvilág hangja. Choi Hyung-Suk és Yun Jung-Sik koncepciója az emberi energia gyűjtő és tároló, ami bármilyen mozgásunkat képes felhasználható energiává alakítani, hogy aztán újrahasznosíthatunk a környezettudatosság jegyében. Miután bármilyen mocorgást, még a szívverést is képes volna felhasználni, tárolni a testünkön hordható vagy akár állatainkra is ráapplikálható egység, így különösebb testmozgást nem igényelne. Jelszó: Lustáknak is!

via: Tuvie

Ünnepi cikksorozatunk harmadik és egyben befejező részében az emberiség egyik legerősebb szimbólumával foglalkozunk. Távol álljon tőlünk bármilyen értékítélet, istenkáromlás vagy a hit sárba tiprása, senkit nem akarunk megsérteni, egyszerűen csak szeretnénk megjeleníteni, hogy a kereszt, a feszület mennyi formában köszön vissza a mindennapjainkban, nem hagyományos formában.

A keresés során azért azt meg kellett állapítanunk, hogy sokkal visszafogottabban, inkább hagyományos formában érintik a művészek, az építészet, a design jeles képviselői ezt a szimbólumot, bár néhány esetben érezhető a törekvés, hogy funkciójának újragondolásával (az alapgondolatot persze tiszteletben tartva) új, modern felfogásban csempésszék vissza az emberek életébe.

Mi is lehetne stílusosabb így húsvétkor egy jó szaftos templom mustránál, melyet tulajdonosaik jó sok pénz ráfordításával és profi cégek megbízásával alakíttattak át kacsalábon forgó palotává. Némelyikben ott is élnek, néhányan viszont borsos áron próbálnak túladni rajtuk. Míg nem láttam az alább következő képek többségét a hideg futkosott a hátamon a gondolattól, hogy egy ilyen ódon épület falai között éljem le az életem nap mint nap átérezve a benne megfordult emberek fájdalmait, kívánságait, fohászait, de egy jó nagy tértisztítás után a profi belsőépítészek, lakberendezők által újragondolt belső terek meggyőznének az élhetőségéről. Magasztos, meghitt, kifinomult és nem utolsó sorban nyugalmat és biztonságérzetet árasztanak magukból, ahová még a manapság túlburjánzó vámpírkultusz negatív hatásai sem érnek el. Következzen a teljesség igénye nélkül néhány…

• Az első tippet Airnoldtól kaptuk, elmondása szerint a „loftok királyáról van szó”. A tulajdonosok állítólag 92.000 fontért vásárolták, 300.000 fontért újították fel, mostani áron pedig 650.000 fontot ér a cikkben elhangzottak szerint. Én is megpihennék egy nehéz nap után ebben az enteriőrben.

Nemrégiben írtunk már valami hasonló multimédiás koncepcióról, na, a mellé tudnám javasolni Matt Hardman elegáns, hifi kütyükkel telerámolt napozóját, az Audio Lounger-t. A szemre is tetszetős lágy vonalvezetésű nyugágyba négy kiváló minőségű hangszórót, és egy állítólag gyomorremegtető basszusokra is képes mélynyomót lehetne beépíteni.

Kedvenc zenéinket egy érintőképernyős panel segítségével randomizálhatnánk. Az összhatást még ufósabbá, az egész testünk alatt végighúzódó, különböző színekben világító LED fénycsík tenné, amihez a kollektorok által a nap folyamán leszüretelt energia szolgáltatja a tápot.

Egy-két nyugis Zero7 albumot betárazva, órákon át csak henyélni rajta…bírnám! Hmm…remélem ezt a Húsvéti Nyuszi is hallotta!

via: Ubergizmo

Egy olyan világban élünk, ahol az előre csomagolt termékek között nehéz megállapítani, hogy mi a valóban természetes és mi nem. A városi zöld területek száma sajnos csökkenő tendenciát mutat, és ha ezt az állapotot továbbra is fenntartjuk a közterületeken, az egyetlen formája, hogy kapcsolatba kerüljünk a növényekkel a szupermarketben vagy a hűtőszekrényeinkben lesz, előre becsomagolt állapotban, lejárati dátummal. A spanyol Luzinterruptus kezdeményezése, installációja volt 110 darab műanyag élelmiszer csomagolásba faleveleket, egyéb növényeket és zöld világítást helyezni, majd vertikális kertet imitálva felrakni egy egészen ronda madridi téren található épület oldalára, belecsempészve az éjszakai látképébe egy cseppnyi zöldet. Amellett hogy egy kis színt vitt a szürke falak közé, erős figyelemfelkeltő hatása mellett sem lehet szó nélkül elmenni…pár helyen nálunk is elférne egy-egy ilyen installáció, bár a sok okostojás biztos lelopkodná, sajnos…

via: Inhabitat

 Elvis megjelent Budapesten. Méghozzá a Hajtás Pajtás futárok hátizsákjain. Két keréken, azaz Kép keréken.

A biciklisfutárok a Százszorkép Kiadó gondozásában megjelent posztereket viszik a hátukon, amelyek első példányait a kiállítás végén a Vaterán jótékonysági árverésbe bocsátunk. A teljes bevételt a Látó-tér Alapítvány részére ajánlottuk fel. A Látó-tér többek között egy különleges programot működtet, aminek keretében látó emberek tandem biciklin ismertetik meg a vakokat a kerékpározás örömével.

További infó a HYBRIDART – POLIS CAFFÉ CULTURALE oldalán!

via: hybrid art

Csak a -nem létező- véletlen műve lehet, hogy rendszeres szereplője a konyha a legújabb, leginnovatívabb terveknek és fejlesztéseknek. Ha már technika, a nőket is meg kell tudni szólítani, így melyik más terület lehet erre a legalkalmasabb, ha az otthonunkról van szó, ha nem a konyha? Az itt végbemenő fejlesztések többsége mindig valami igazán praktikus koncepció, ami a legteljesebb mértékben segíti a hölgyeket a napi feladatok könnyebb elvégzésében. Maurizio Maiorana is ide tervezte COOKA fantázianevű koncepcióját. A tervek egy olyan főzőalkalmatosságról szólnak, melyet a lakás bármely pontján használhatunk, ahol áram van. A könnyen mozdítható gázrezsók újragondolt, felturbózott változata a COOKA, mely 60-280 fok között is épen maradó folyékony szilikongumi (LSR) anyagának köszönhetően valóban könnyen hajlítható, egyszerűen tárolható és tisztítható. A főzési rendszer hatékonyságát növeli a hővezető ezüst, amely biztosítja a gyorsabb fűtés a főzés során és hamarabb kihűl, mikor készen vagyunk az étellel. Kis lakásokban, nyaraláskor, mikor az önellátást választjuk kifejezetten praktikus megoldás lehetne.

via: Tuvie