Mint ahogy azt ígértük, Lounge Bar sorozatunk nyitó cikkében, visszatérünk a világ legkülönösebb, különlegesebb bárjait bemutató sorozatunkhoz. Másodikként, egyik kedves olvasónk, Gabi jóvoltából, aki a következő levelet küldte nekünk:
"Sziasztok,
Itt vannak még a Giger-bárok, Alien imádóknak.
Én a svájci Chur városában voltam egy ilyenben, amihez külön érdekesség, hogy egy beton-lakótelep közepén van a panelek árnyékában, egy traktor-garázs közelében.
A vendégkör ottjártunkkor alkalmazkodott a bár külső környezetéhez: egy szerelőbácsi, két alkesz a hetedikről. Igaz, délelőtt tizenegy volt. És igazi kocsmaszag."
Térjünk be egy kávéra az Alien bárba...
A csendes svájci kisvárosból indult és egészen az Oscar-díjig eljutott világhírű művész, H.R. Giger
.jpg)
az 1984-ben készült és szintén alapmű, Dűne látványvilágához is készített terveket, mégsem mellette döntöttek. Később további felkérések érkeztek hozzá, többek között a Poltergeist és a Lény című filmekben is feltűnnek a sajátos Giger motívumok.
Az „Alien” című kult sci-fi emlőin nevelkedett generációnak Gigert gondolom nem kell bemutatni. A filmről itt és most csak annyit, engem még ma is - jó 32 évvel az emlékezetes első attak után - kiver a víz, ahogy szegény John Hurt alias Kane arcába belecsapódik a szörnybölcső kelyhei közül a nyálkás-csápos élienbébitojó, de mindezek ellenére ma is ugyanúgy végigparázom ezt és a többi klasszikus scary jelenetet az elejétől a végéig, mintha most látnám először.
Oké….tudom, hogy ehhez kell egy olyan zseniális rendező is, mint Ridley Scott, de meggyőződésem, hogy Giger „gyermeke” nélkül nem lenne ennyire ütős az egész.
Visszatérve a kávé mellé, most sajnos csak virtuálisan tudunk becsücsülni a csontokkal bordázott falak közé.
Még mielőtt belépnénk, már az utcán egy jóvágású, éppen a nyakunkba ugrani készülő idegen fogad minket...
...majd belépve az óriás csigolyákat imitáló boltívek alá, valamint a padlót és a falakat borító idegen-hieroglifák és Giger egyik kedvenc darabja, a mutáns gerincvelővel összeépített medencecsontra emlékeztető Harkonnen-székek közé, tökéletesen úgy érezhetjük magunkat, mintha az Anyakirálynő fészkének kellős közepébe csöppentünk volna.
.jpg)
A bár hivatalos oldalán egyébként megnyugtatandó az esetleg betérni szándékozó vendégeket elolvasható, hogy a csontszínű bútorok és az elsőre félelmetes, túlvilági belső dizájn csak a látszat kedvéért ennyire sokkoló. Odabent az első hidegrázások után egészen kellemesen, joviális svájci a légkör.
Továbbra is várjuk az extrém, különleges vagy csak egyszerűen szép bárokról az infókat a manzard.cafe@gmail.com boxba!
