Számomra nem kérdés, hogy az alábbi videóval kell indítani a napot, illetve a hetet, hiszen megvan benne minden, ami a lélekemeléshez kell. Euan Preston rendező time-lapse rövidfilmje annak örömére készült, hogy feleségével, Sara-val visszalátogattak házasságkötésül helyszínére, egy gyönyörű szigetre, Lindisfarne-ra. A videó kvintesszenciája a zene, melyet a Cinematic Orchestra - To Build A Home című dala szolgáltat. Ha valaki szeretne hasonló felvételeket készíteni, egy Canon 7D-re (+ objektívek: EF 50mm f/1.4, EF-S 10-22mm és EF 70-200mm L IS f/2.8.), valamint egy Glidetrack HD-re van szüksége a tehetségen kívül.
Mintha egy Tim Burton film díszletei közé csöppennének, valahogy úgy érezhetik magukat azok a szerencsés vendégek, akik mostantól számítva 14 napon keresztül betérnek egy italra vagy kajálni a HEL YES pop-up étterembe.
A mai napon (2010-ben. A szerk.) kezdődött London Design Festival látogatóit fogadó gótikus dark pop-up stílusú étteremben a leghíresebb finnországi élelmiszergyártók csemegéiből lehet válogatni...
Pihentető és szemgyönyörködtető videó álmos hétvégéhez rovatunk második darabja: Hogyan festenek fénnyel az ukránok függetlenségük 19. évfordulója alkalmából? Kiderül a lenti klipből, melyet idén augusztus 24-én rögzítettek. Helyszín: a Kharkiv Regionális Igazgatóság épülete.
Egyszer feltettük már a kérdést, ami valahogy így szólt: élnél egy templomban? Most nem ismételnénk önmagunkat, hanem egyszerűen menjünk el és nézzünk körül Utrechtben. Az épület a Bemuurde Weerd Oostzijde 56-os szám alatt található és kívülről meglehetősen komor arcát mutatja. Ez annyira azonban nem meglepő, hiszen egy egykori templom, a Szent Jakobus bejárata előtt állunk...
Napi inspirációnak és kezdésnek álljon itt egy rövidfilm, melyet az Aardman legfiatalabb kreatív csapata, a Sumo Science, illetve két fő vezéralakja, Will Studd és Ed Patterson készített. A "Dot" névre hallgató filmmel felállították a "legkisebb stop-motion animációs karakter egy filmben" világrekordját, ráadásul professzor Daniel Fletcher CellScope nevű mikroszkopikus kütyüjével készítették (A CellScope amúgy egy életmentő technológia, melyet a professzor halálos betegségek diagnosztizálására állított elő, hogy a harmadik világ országainak segíthessen), amit egy Nokia N8-as 12 megapixeles kamerájához és a Carl Zeiss optikához rögzítettek. A Nokia közelgő kampányának részeként Dot, a 9 miliméteres minilány küzd és menekül egy mikroszkopikus világban, amíg megtalálja a lelki békéjét úgy, hogy a támadókból egy pihe-puha takarót köt...Érdekes és aranyos!
Övön aluli ütés vitt be egy olasz fagylaltokat gyártó cég, az Antonio Federici, az angol katolikus egyháznak. A Pápa közeli angliai látogatása miatt amúgy is meglehetősen ideges -miért is?- püspöki kar szó szerint kitért a hitéből, amikor nyilvánosságra kerültek a terhes, huncut apácát, a kísértésnek ellenállni nem tudó pajzánkodó nővért és ministráns fiút, vagy az éppen forró csókot váltani készülő meleg papokat ábrázoló billboardok. A találatot köszönjük Kingának!
Előző New York-i kiadásunk óta túl sok új nem jutott az eszembe a városról, hacsak az nem, hogy tegnap óriás vihar tombolt a Nagy Almában, úgyhogy vágjunk is egyből a közepébe és nézzünk körül újból egy kicsit a város utcáin, aktuális trendekre kiélezve a szépérzékünket. A poszt második felében pedig szeretnék bemutatni egy igazi gentlemant...
Miért van az, hogy a kerékpárunkat úgy kell a lámpaoszlophoz rögzíteni egyre vastagabb láncokkal, mint ahogy a bűnözőt verik láncra a börtönben?! Természetesen ez csak egy költői kérdés, hiszen az okok nyilvánvalóak, azonban érdemes elgondolkodnunk azon, hogy van-e valami más megoldás, valami, ami kellemesebb látványt nyújt, mégis biztonságot ad? Sono Mocci olasz tervező ezt a kérdést tette fel pályázatával, amivel sokakhoz hasonlóan a Designboom és a Seoul Design Foundation együttműködésében megrendezett Seoul Cycle Design Competition 2010-re jelentkezett. A természet ihlette "Ivy" egyfajta kúszó borostyán mimikri, mely acélból és szilikonból készülne, 4 számos biztonsági zárral ellátva, 2 méretben: egy rövid (900mm) és hosszú (1500 mm) változatban. Egyszerű és esztétikus, azt viszont nem tudom, hogy mennyire biztonságos. Azért kellene...
Még csak tegnap találkoztam vele, mégis azonnal kedvencemmé vált a francia grafikusművésznő, Nathalie Boutté papírfecnikből összeállított portrékollekciója, az Enfant De Papier, melyekkel a Curious Collection versenyre jelentkezett. Az Arjowiggins Creative Papers művészeket, tervezőket, lelkes amatőröket invitált meg szeptember végéig tartó versenyükre, hogy papír ihlette művészeti alkotásokat készítsenek a Curious Collection profiljához illő elgondolás alapján. Az aprólékosság, mellyel Boutté megközelítette a témát, számomra legalább annyira figyelemreméltó és lenyűgöző, mint ahogy Patrick Acton készíti gyufamakettjeit.
A Hollandiában található Delft University of Technology, miután egy pusztító tűz a lángok martalékává tette az épület egy részét, köztük az iskola könyvtárát is, úgy döntött, hogy az újrahasznosítás jegyében az el nem égett könyveket használja fel, hogy egy kis extra különlegességet csempésszen az új könyvtár enteriőrjébe. Kevesebb mint egy évvel a szörnyű esemény után, az újragondolt könyvtár egy fényes, vidám térré változott, építészeti ihletésű elemekkel teletűzdelve, színültig töltve a végtelen mennyiségű új könyvvel. Hogy mi készült a megmentett példányokból? Ebből építették meg az új recepciós pultot...Zseniális!
A félreértések elkerülése végett tisztázzuk le, én sem örülök a mostani időjárásnak - a tavaszi drámai árvíz helyzet tükrében -, illetve elkeseríteni sem szeretnék senkit, de barátkozzunk a tudattal! Az átmeneti nyári szünet után úgy látszik, lassan ismét hozzá kell szokni a látványhoz, ami ma reggel is fogadott bennünket. Visszavonhatatlanul itt az ősz és esik, mégpedig kitartóan...
Azoknak, akik azt hiszik, hogy az elektronikus zene csak a klubokba való, egy igazán különleges helyet ajánlanék. Nyüzsgő üzletek, bárok és éttermek között található Bécs hatodik kerületében (Theobaldgasse) a Tongues, amiben minden megvan, amit elvárhatunk egy gyönyörű, rusztikus csemegebolttól. Helyileg előállított termékek az ismert és megbízható termelőktől, ínycsiklandozó húsok és sajtok, frissen készített ételek, valamint egy csipetnyi plusz, szubjektív válogatás a legjobb elektronikus zenékből. Igen, jól olvastátok, Peter Fehringer és felesége, Gabriele (aki a csemege résszel foglalkozik) és Christopher Schweiger (aki a lemezboltot vezeti) úgy döntött, hogy összehozza azokat az elvileg össze nem illő dolgokat, amiket a legjobban szeretnek. Vajon milyen lehet egy finom sonka rágcsálása közben mondjuk Aphex Twin "Selected Ambient Works 85–92" albumát hallgatni? Ha ellátogatsz hozzájuk, magad is átélheted. Bárcsak több olyan hozzájuk hasonló bátor ember lenne, akik szívüket és vágyaikat követve egyedülálló dolgokat alkotnak a világnak...
Lemaradtam volna valamiről? Minden bizonnyal erről lehet szó, én ugyanis ennyire konkrétan megfogalmazott ÜZENETET tartalmazó és magától értetődő designnal még életemben nem találkoztam...
Hosszú másodpercekig csak néztem az 1973-ban Los Angelesben született Todd Knopke alkotásait és csak lassan jöttem rá a turpisságra. A jelenleg Brooklynban élő és dolgozó művész munkáiról hiába gondolnánk azt, hogy festmények, nem azok. A foltvarrás egy igazán sajátságos, egyedi formáját láthatjuk a művein. A patchwork ötlete valójában nem nevezhető korszakalkotónak, de mivel az anyagok, a színek, a minták variációja számtalan, mindenki kiélheti ötletességét, fantáziáját. Nem létezik két egyforma foltmunka, és nem kell hozzá különösebb kézügyesség sem, csak egy kis türelem, ízlés, fantázia. Hajrá, lehet utánozni vagy inkább egyedit alkotni, úgyis jönnek a hosszú téli esték...
Idén nyáron a Let's colour project (korábbi bejegyzésünk a projekttel kapcsolatban) keretein belül a Walls Are Dancing francia kezdeményezés felkérte az MWM Graphics három freskófestőjét, hogy egy élő festészeti előadással kápráztassák el a járókelőket három különböző városban, három házfalon. Marseille, Lyon és Párizs csatlakozott a Dulux szponzorálásában indított projekthez, az alábbi különleges videó ezt a folyamatot mutatja be 700.000 fotó segítségével, melyet a szintén francia Monsieur Monsieur nevű együttes eddig kiadatlan számára komponálták meg. Making Of videó a folytatásban, a találatot pedig köszönjük Dezsinek!
Képzeljük el, amint a legnagyobb észak-amerikai ragadozó nagymacska, a puma éppen ízletes páfrányleveleket majszol. Vagy az ázsiai földrész egyik csodaszép csúcsragadozóját, az évente indiai, bangladesi vagy nepáli emberek tucatjait megkóstoló bengáli, más néven királytigrist, amint egy mangrovegyökér felett csámcsog békésen. És mit szólnátok hozzá, ha Afrika királyai, az oroszlánok egy felséges papirusznád ebédtől elzsibbadva henyélnének egy antilopovitól pár méternyire, mit sem törődve a körülöttük önfeledten szaladgáló hússzaggal?
A Showtime kábelcsatorna -akinek olyan kultsorozatokat köszönhetünk, mint például a Dexter, Kaliforgia, Nancy ül a fűben, Fiúk a klubból, Jackie nővér vagy a Tara alteregói- gondolt egy nagyot és úgy döntött, hogy együttműködve a világ néhány vezető tervezőjével, a csatorna sorozatai által ihletett high-end szobákat alakítanak ki New Yorkban, a Manhattan közepén található Cassa Hotel and Residences- ben. A Showtime-ház szeptember 7-én debütált, a 48 emeletes épületben egyelőre 3 penthouse lakosztály került kialakításra, melyeket Dexter, a Kaliforgia, illetve a Nancy ül a fűben inspirált. A 70 West 45th Street alatt található különleges enteriőrök a nyilvánosság számára is nyitva állnak szeptember 11. és október 23. között, minden belépőjegy árából 15 dollárt a Harlem Children's Zone non-profit szervezet számára ajánlottak föl.
Lehet, hogy velem együtt sokan túl vannak a napi elsőn, talán már a másodikon is, viszont az igazság az, hogy tegnap mikor elmeséltem mivel kezdődik minden napom, kifelejtettem valamit. Pedig nagyon fontos és a reggeli első cigaretta mellé kötelező szeánsz egy gondolatokat ébresztő forró kávé elfogyasztása...
Sajnos a most nagyítónk alá kerülő lakás se nem bérelhető, se nem eladó. Tehát ahogyan magamat, úgy mást is gyorsan le kell csillapítanom. Nem kell feltétlenül sem a bankszámlát lenullázni, sem rohanni a New York-i járathoz. Ez az elképesztő apartman ugyanis egy mintalakás. Stefan Boublil és az általa vezetett The Apartment, belsőépítész-lakberendező, valamint ingatlan fejlesztéssel és bérbeadással foglalkozó cég 130 négyzetméteres referencia lakásáról van szó, amit egy a 80-as években a Central Park mellett épült felhőkarcoló 61. emeletén három kisebb lakás egybenyitásával alakítottak ki.
Nagybátyám is előszeretettel készített gyufaszálakból épületeket, úgyhogy közelről is megcsodálhattam, megérinthettem az aprólékosság és türelemjáték netovábbját. A gyufamakettek készítése, azaz különböző épületek élethű makettjeinek kidolgozása gyufaszálak összeragasztásával vagy ékelésével, akár egy türelemüvegen belül, sokak kedvenc hobbija, mint például az iowai Patrick Actonnak is. A gyufaművész az évek során számos technikát és folyamatot fejlesztett ki, amelyek lehetővé tették számára, hogy összetettebb és részletesebb modelleket alkosson társai munkáinál. A témaválasztás is érdekes, hiszen előszeretettel készít olyan épületeket, mint például a fenti képen is látható Minas Tirith, a Királyok Városa, mely J.R.R. Tolkien Gyűrűk Ura trilógiájában szerepelt és amelyet 420.000 gyufaszálból ragasztott össze (művei november 30-ig megtekinthetőek élőben is). További képek és épületek a folytatásban...
Emelje jó magasra a kezét az, aki a szemüvegét, mobilját jobb híján a ruhájába, neadjisten a frissen vasalt és fehér ingébe, blúzába szokta megtisztogatni! Az arányokat így látatlanban nem tudom megállapítani, azt viszont igen, hogy előszeretettel retkesednek a ruhaneműk, miközben tisztulnak a kiegészítők. A Japán Katsunari és Ami Igarashi design duó azonban tökéletes megoldást kínál számunkra egyszerűen elegáns ingükkel, melyet a megfelelő helyeken fekete betéttel láttak el az idő előtti koszosodás megelőzésére. Akit érdekel, itt beszerezheti.
Csak kissé félelmetes az a szék, melyet a Japán Nendo nevű cég készített még tavaly év végén. Illúzióból jeles a Fadeout Chair, ami az ötletes festésnek köszönhetően olyan, mintha ködbe veszne a lábainál. A ránézésre nem túl kényelmes ülőalkalmatosság háttámlája, ülése fából, míg lábai akrilból készültek, melyek a kézművesek keze munkáját dicsérő festés miatt átlátszóból "fává" alakulnak. Látványával mindenképpen meglepő hatást lehet elérni vele, formája, kialakítása miatt visszafogott elegancia jellemzi. Bár nem az első ilyen jellegű designbútor, különleges és szép kivitelezése miatt mindenképpen figyelemre méltó!
...pontosan egy Repey815 nevű 21 éves felhasználó, akit polgári nevén Alexander Vladimirovich Semenovnak hívnak. Szinte tökéletes videót készített Michael Bay filmje alapján, a külső felvételekhez -melyek mindössze 2 órát vettek igénybe- Canon 550D-t (+ kit lens 18-55mm + 50mm 1.8), illetve egy Nikon D5000-t (+ kit lens 18-55mm) használt. Az utómunkálatokra plusz 1 hónapot áldozott, és nem panaszkodhatunk végeredményre. Zsiguliból robot, kihagyhatatlan, Transformers fanoknak pedig kötelező!
Christiane Hoegner párnakanapéjához hasonlóan a Belgiumban élő Linda Topic textiltervező és a művész Antonin Bachet által tervezett Le Lit (Az Ágy) ötlete is nagyvonalúan bánik a kényelemmel, melyet a francia ágynemű márka, a Descamps 150 éves évfordulója alkalmából megrendezett versenyre készítettek. Az otthoni, saját kezű megvalósításra is érdemes ágy egymásra dobált paplanokból, matracokból áll, melyek igazi puhaságot, valódi kényelmet teremtenek a vészesen közeledő esős és szürke őszi vasárnap reggelekhez, amikor az ember ki sem akar mozdulni az ágyából.