Sam O'Hare kereskedelmi igazgató és vizuális effekt művész New Yorkban él, így nem csoda, hogy megragadta a fantáziáját ez a különleges és pezsgő város. Hamarost készített is róla egy tilt-shift technikával felvett videót, mellyel a Prix Ars Electronica Award of Distinction 2010 díját is megnyerte. A zenéért Human a felelős. Ha valakit érdekel a technika, itt olvashat róla, itt maga is elkészítheti saját tilt-shift fényképét, itt pedig találtok egy leírást, hogy hogyan készíthettek házilag tilt-shift objektívet.

Az elmúlt időszakban a BKV gyakran került címlapokra, elsősorban botrányainak köszönhetően, viszont a közelmúltban arról is olvasni lehetett, hogy a cég remélhetőleg elkezdi végre tenni azt, amit az elmúlt évtizedek alatt valamilyen okból -közben milliárdos állami közpénzeket elsumákolva- nem tett meg, vagyis a tragikomikus állapotban lévő gépjárműpark felülvizsgálatát. Vehemensen el is kezdték a különböző autóbuszgyártók formásabbnál formásabb járműveit tesztelgetni, zárójelben jegyzem meg örvendetes, hogy „sok” hazai cég koncepciója is a teszt alanya lett...

Mark Jenkins amerikai művész 1970-ben született a Virginiai Fairfax-ben, neve nem valószínű, hogy sokat mond nekünk, pedig széles körben és méltán híres különleges utcai installációiról. A világ majd' minden táján megfordult már ruhákkal kitömött, illetve zsugorfóliából összeálló emberi "bábuival" és egyéb installációival, melyekkel előszeretettel sokkolja a forgalmasabb utcákon elhaladó embereket. Bármennyire is megtévesztő, ezek az emberi alakok minden esetben műanyag ragasztószalag felhasználásával készülnek, valódi embereket nem tartalmaznak. Hogy milyen hatást váltana ki belőlünk magyarokból, sajnos nem tudom, de abban biztos vagyok, nem szolgálna mindenki örömére.

Milyen lehet egy elhagyatott Pepsi-gyár? Kiderül abból a képsorozatból, melyet Kambodzsában készítettek. Ez a gyár az 1960-as években épült, majd 1975-ben, amikor a Vörös Khmerek hatalomra jutottak, szépen be is zárt. Olyan gyorsan kellett elhagynia a dolgozóknak a szépreményű kapitalista italgyárat, hogy még az üres üvegek is ott maradtak árván a gyártósoron. Az eltelt 35 évben semmi sem változott. Tanulságos!

A vasárnapi ebéd után nálunk, de gondolom szinte mindenhol kötelező -gyerekkorom szóhasználatával élve- még valami harmadik. És ez nem más, mint a kultikus süti. Több módja is van annak, hogy a főétkezést keretbe foglaló finomság az asztalunkra kerüljön, sokan meg is oldják ezt gyorsan a valamelyik közeli cukrászdából felhozott édességgel, viszont személyes tapasztalat mondatja velem, hogy az Anya/Mama sütik simán kenterbe vernek mindenféle mestercukrászok által kreált hibes-habos költeményeket...

A Yorkshire-i születésű szobrász, ex-üzletember Marcus Levine a szobrászkodáson, fotózáson, festésen kívül képalkotással is foglalkozik, melynek egy egészen egyedi formáját választotta. Körülbelül 15 évvel ezelőtt esett szerelembe a szögekkel, lélegzetelállító képeihez ezt az anyagot használja. Átlagosan 3.500 darabot használ fel egy-egy alkotás elkészítéséhez, de készült már olyan kép is, ami 50.000 szöget emésztett fel. A különböző fényviszonyok között más-más hatásokat, érzelmeket kiváltó, általában női és férfi alakokat ábrázoló műremekei híresek a részletességükről. Jelenleg a londoni The Air Gallery-ben tekinthető meg a Hammered Home című kiállítása. A művész úr egyébként 2004-ben Budapestre költözött, azóta is kis hazánkban él. Ha valakinek van bővebb információja itteni tartózkodásáról, kiállításáról, bármiről, kérem kommenteljen, mert én nem találtam erről semmilyen hírt a világhálón...

Atelier Abigail Ahern belsőépítész, butik tulajdonos általában a londoni Islingtonban található üzletével foglalkozik, de nem veti meg a designkiegészítők tervezését sem. Legújabb, enyhén giccses, ám mégis bájos lámpakollekcióját a londoni Design Fesztiválon mutatta be nagy érdeklődés közepette. Ti bevállalnátok a lámpaállatokat vagy soha, de soha nem tennétek ki ilyet a szobátokban?

Egy teljesen eredeti és új megoldásnak köszönhetően új távlatok nyílhatnak meg a nagyüzemi házgyári vagy a most divatos lakóparkok fejlesztői, de akár magánházak építői előtt is a Bloomframe balcony fantázianevű szupererkéllyel. A holland Hofman Dujardin Architects innovációja egy rugalmas ablakkeret, ami gombnyomásra a beépített automatika segítségével percek alatt átalakul ...

Stuart Haygarth designer, együttműködve a kidolgozásában John Jonesszal és cégével, megteremtette ezt a feltűnően szép lépcsőházat 31 különböző típusú, színű, méretű és stílusú festménykeret segítségével, melyek összességében a 600 méteres hosszúságot is elérhetik, valamint több száz egyedi darabból állnak. A különleges márványlépcső-installáció része a V & A Múzeumban megrendezett idei (szeptember 18-26.) londoni Design Fesztiválnak.

Még csak festék sem kell a világraszóló alkotásokhoz, elég ha kinyitjuk az éléskamra ajtaját, kivesszük a lekvárt, a mogyoróvajat, cukrot, a szelektíven gyűjtött szemétből előbányásszuk a még felhasználható hulladékokat, felnyitjuk az ágyunkat és kivesszük az elfekvőben lévő hiányos puzzle-készletünket, némi cérnát a varrósdobozból, drótot a barkácskészletből, szilveszterről megmaradt konfettit és nekiállunk művészkedni. Anyagnak bármi felhasználható, legjobb példa erre a brazíliai születésű, New Yorkban élő Vik Muniz (1961), aki ugyan végzettségét tekintve szobrász, mégis inkább az említett kellékek segítségével készít lélegzetelállító műalkotásokat. A fenti képen lekvár, illetve mogyoróvaj változata látható Leonardo Mona Lisájának, a folytatásban cukor, puzzle, konfetti és szemét következik.

A motorkerékpár gyártására méltán büszke olaszok körében évtizedek óta a legnépszerűbb márka a jellegzetes sikátorokba is vidáman besurranó robogó, a Vespa. Születése 1946-ra nyúlik vissza, akkor került ki az első „darázs” a Piaggio cég gyárából. A Vespa azonban nem csak egy kereskedelmi jelenség volt, hanem egyben a robogó szinonimája is lett, és a külföldi sajtóban Olaszország a Vespa hazájaként szerepelt. Népszerűségében nagy szerepet játszhatott az is, hogy nem hasonlított a nagy, robusztus, zajos és kényelmetlen motorokhoz, hiszen már első ránézésre eleganciát sugárzott...

Az eredeti cikk írójával ellentétben én szeretem, sőt határozottan jól tudom érezni magam, ha fehér terek, színek vesznek körül. Lehet az egy rikítóan fehérre meszelt falú ház valahol Görögországban vagy akárhol a mediterrán partvidéken, egy hógolyó csata kellős közepén mondjuk a Pilisben, egy takaros északiasan svédfehér apartmanban Linköpingben, vagy akár ebben a hagyományosnak egyáltalán nem nevezhető O House-ban, mely a homlokzatot takaró hatalmas kerek lyukaknak köszönhetően határozottan egy betonsajtra emlékeztet...

Úgy is hirdetheti magát egy gázszolgáltató, mint ahogy a kanadai Gaz Métro teszi. A stop-motion technikával készült street art-ra alapuló kisfilmet az ugyancsak kanadai La Moustache nevű kreatív ügynökség készítette, akiknek fő jelmondata: Az animáció hatalmas világában, az arcszőrzet lehet a legjobb barátod. Nos, hogy ez pontosan mit is takar, azt nem tudom, de a lényeg, hogy kellemes videót dobtak össze. Making of a hajtás után...

Korábban beszámoltunk a „Főtáv Zrt. panelfestési pályázata a környezetvédelem jegyében” című kezdeményezésről. A pályázatok leadási határideje 2010. szeptember 20. volt, tegnap pedig egyik kedves olvasónktól, Anikótól kaptunk egy linket (köszönjük), ahol szavazni lehet a pályaművekre. Ha jól számoltam 229 terv található az oldalon, melyek között a legpuritánabbtól a legszínesebbig, az egyszerű formáktól a finom eleganciáig minden megtalálható. Meglepő azonban az, hogy kevesen mertek igazán merészen hozzáállni a témához, pedig egy elejtett mondat a sajtótájékoztatón pont arról szólt, hogy ráférne a magyarokra, ha kicsit játékosabban, szabadabban gondolkodnának a közterekről, hogy jó volna olyan alkotásokkal találkozni, amik akár turistalátványosságként is megállnák a helyüket. A díjazottak (szakmai zsűri által kiválasztott 3 helyezett és a közönségdíjas) pályamű kihirdetése: 2010. szeptember 27., úgyhogy még van némi idő arra, hogy ti is ellátogassatok az oldalra és szavazatotokkal támogassátok a nektek leginkább tetsző pályaművet (csak egyet lehet, így érdemes jól megfontolni, hogy melyiket választjátok). Én már megtettem, nekem az első képen látható, külföldön sok esetben előforduló egyszerűen elegáns, mégis a 80-as évekből megörökölt szoci ízléssel szemben kellő fricskával rendelkező "Bérpalota" című terv tetszik, melyet Hollósi Éva tervezett (mielőtt bármelyik troll betámadna, egyikünk sem ismeri a hölgyet). Minden befolyásolás nélkül ez persze csak egy személyes és szubjektív választás, mint ahogy a számomra leginkább tetsző másik top9 alkotás is (őket sem ismerjük), melyet a folytatásban találtok.

Tegye fel a kezét az, akinek már fordult meg a „milyen jó lenne ha” gondolat a fejében! Szerintem annyira magától értetődő, annyira emberi, ha időnként visszakapva magunkra a réges-régen magunk mögött hagyott gyermekkor kedvenc kinőtt pulcsiját, elkezdünk játszani. Játszani az álmokkal, kényelmesen elhelyezkedve belső multiplexünkben és a virtuális vászonra kivetített vágyaink mozijába feledkezni…

Nehezen eldönthető, hogy témáját tekintve a mostani bejegyzés hova tartozik, mert egy kicsit fotóportfólió, van benne némi street etiquette és beleillik a különböző kultúrákat bemutató landscape kategóriába. Justin Guariglia fotósa és szerkesztője a National Geographic Traveler Magazinjának, és az Ázsiára szakosodott Smithsonian Magazinnak. 2008-ban készítette el második könyvét, a Planet Shanghai című fotóalbumot, mely Kína egyik legfejlettebb, legszebb városáról szól egy kicsit másképp. Sanghaj dinasztiáiról, történelméről és kulináris művészetéről, manapság pedig a Világkiállításról nevezetes, viszont kevesen tudják, hogy milyen a hétköznapi életben. Például az emberek előszeretettel hordanak az utcán pizsamát; sokan, nagyon sokan hódolnak ennek a divatnak a perzselő nyári időszakban, többek között ezt láthatjátok a folytatásban. Ha érdekel a 177 képet tartalmazó könyv is, itt elvileg be lehet szerezni, hozzávetőleg 5.600 forintos áron.

Ez a vegyesen terméskőből és téglából épített melléképület évek óta kihasználatlanul állt egy dél-belgiumi családi ház udvarában, egészen addig, amíg a tulajdonos úgy döntött, hogy egy apró, de komfortos vendégházzá alakíttatja át.

A tervezéssel az AABE szakembereit bízták meg, akik az épület belső, rusztikus hangulatát megőrizték -persze a szükséges és legkorszerűbb infrastruktúrát továbbá néhány szemrevaló kiegészítőt sem kispórolva-, a meglepő és látványos változtatást inkább a meglévő falakon kívül okozták...

Múltkor egy könyvekből készült recepciós pultról írtunk és most is valami hasonló kerül terítékre. Még október 3-ig megtekinthető a Quebec-i Métis-ben a 11. Nemzetközi Kert Fesztivál, ahol a poszt témájául szolgáló Jardin de la Connaisance, azaz a Tudás Kertje című installáció is látható. Thilo Folkerts és Rodney Latourelle tervezők (100Landschaftarchitecktur) egyedülálló szabadtéri könyvtárat hoztak létre, melyhez 40.000 darab színes, kiselejtezett könyvet használtak fel. A kerti falak, padok, szőnyegek mind-mind újrahasznosított tudásból állnak, így kapcsolódva a fesztivál témaköréhez, mely idén a "Paradicsom". Plusz funkcióként, valamint a természetközeli élmény növelése érdekében nyolc különböző fajta ehető gombát rejtettek el a könyvek lapjai között, melyek a fesztivál időtartama alatt -a képek tanúsága szerint- szépen növekednek a különleges körülmények között. Természetesen a fesztivál végeztével az ideiglenes tudás kertje elbontásra kerül, és a könyveket komposztálják, illetve újrahasznosítják a környezetvédelem jegyében.

Chris Brigham designert -aki a Google-nek is dolgozott- világéletében bosszantotta, hogy a kis lakásokban képtelenség úgy elhelyezni a kerékpárt, hogy az ne legyen útban. Egy egyszerű ötlettől vezérelve azonban rájött a tökéletes megoldásra, egy szépen kialakított, jó nagy darab tömör fából (ebben az esetben dió) készített bringatartót, melynek extra funkciója, hogy a könyvek méltóságteljes tárolására is alkalmas. Lakberendezési cége, a Knife & Saw rendelésre is készít a bringapolcból, természetesen az ügyfél igényei szerint bármilyen faanyagból, ám kissé borsos, 200-300 dolláros áron.

Ha már a magunk módján elbúcsúztattuk az idei nyarat, érdemes egy pillanatra előrenézni a jövőbe és az előreláthatólag hideg télre gyorsan betárazni egyet a Neff kötött fejhallgatójából. Az alpesi kötött minta alatt egy egyszerű és nagyszerű fejhallgató rejtőzik, melyet bármilyen mp3-lejátszóhoz, iPodhoz, iPhonehoz csatlakoztathatunk. Egyelőre nagyon limitált mennyiség, 48 darab készült, fejenként 44 dollárért. By the way, a nagyit is megkérhetjük, hogy kössön egyet költségtakarékos üzemmódban...

via: likecool

A szlovén Simobil fiataloknak szóló Orto nevű részlege egy új kampány keretén belül felkérte a TapeArt szigszalag csoport művészeit, hogy dekorálják ki néhány városuk, köztük Ljubljana utcáit a szívükhöz közelálló színes szalagok segítségével. A street art csapat amúgy is előszeretettel ragasztgat elhagyott épületeket, falakat és padlókat, buszokat és vonatokat, kerítéseket, utcákat és egyéb közterületeket, úgyhogy nem esett nehezükre eleget tenni a kívánságnak. Hogyan sikerült az akció? A videóból kiderül, melyhez a DID - Ask U2 című dala szolgáltatja a talpalávalót.

via: likecool

Az egyesek által butik, míg mások által egyszerűen design hotelként aposztrofált közösségi altató helyek egyik üdítő mellékhajtása az úgynevezett koncepció hotelek. Két hónappal ezelőtt (2010-ben. A szerk.) egy ilyen, a Wanderlust nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt Szingapúrban...

Mindenféle kötelező bevezetés-tárgy-befejezés nélkül nézd végig a Three Frames projekt képeit, aztán mondj valamit...

Ez a takaros, nemrég felújított ház Sharon-ban, Massachusetts államban található. Külsőre átlagos viktoriánus korabeli, ezen a vidéken megszokott látványt nyújt, viszont abban a pillanatban, ahogy belépünk teljesen más arcát mutatja. A kontraszt döbbenetes. Mintha a bejárati ajtón keresztül egy alternatív valóságba csöppenne a ház vendége.

A párizsi születésű, New Yorkban élő művésznő, Mathilde Roussel-Giraudy legújabb kiállítása az élet megállíthatatlan körforgásáról szól, melyet újrahasznosított fémkeretből álló, földdel telített organikus és antropomorf szobrai szimbolizálnak, bennük milliónyi apró élettel. A testekből búzafűmag növekszik. A "ça pousse! (it's growing!)" installáció a Crossing the Line FIAF Festival 2010 kiállításának keretén belül szeptember 27-ig még megtekinthető a brooklyni Invisible Dog Gallery-ben.