Amiből kiindulunk, egy Atlanta belvárosában található 86 négyzetméteres tetőtéri lakás, a városra néző terasszal.
Állapot: erősen lepukkadt, felújításra ajánlott.
Adott egy tévés múlttal rendelkező belsőépítész-lakberendező Brian Patrick Flynn és az általa alapított Decor Demon, később pedig a Flynnside Out.
Nos, ha van egy kislányod, aki mindenáron pónit vagy lovat szeretne, de te nem engedheted meg magadnak azt a tetemes költséget, ami az egésszel járna, elég ha dél-koreai Kim Eungi "Horsey" nevű koncepciójával próbálod enyhíteni vágyainak mértékét. Az okos találmány egy kerékpárra szerelhető szerkezet, mellyel Eungi a Designboom és a Seoul Design Foundation támogatásában megszervezett Seoul Cycle Design Competition 2010-re jelentkezett. Az ő pályázata egy a több mint 3000 résztvevő ötlete közül, de a fából és a fém alkatrészekből álló "Horsey" annyira ötletes, hogy érdemes volna a tömeggyártásra!
Szóval sokszor kell elgondolkodnom és feltennem a kérdést, először persze saját magamnak: a geológiailag elfoglalt helyünk itt Európa és a Kárpát-medence közepén, adott gyökerekkel, kulturális hagyatékainkkal, identitászavarainkkal és értékrendjeinkkel vajon mennyire befolyásolja, engedi vagy korlátok közé szorítva gátolja kapcsolódásainkat a világban érzékelhető kortárs áramlatokhoz?
A "Portable City" egy folyamatban lévő művészeti sorozat Yin Xiuzhentől. Munkáit gyakran utazásai során, a helyi emberek szerves részvételével, személyes tárgyaikból, gondolataikból, történeteikből gyúrja össze. Többek között különböző szövetek, használt ruhák, térképek, lámpák, nagyítók, cipők, fonalak alkotják a bőröndvárosokat, melyek a népcsoportok, különböző közösségek személyiségét tükrözik. A újrahasznosított tárgyak a környezetvédelmi szempontokon felül még arra is tökéletesek, hogy pontosan bemutassák számunkra, a sztereotípiák valóságosak. A világunk elfér egy bőröndben...
A Brian Olsen’s Art In Action műsor tele van energiával, maga az atomrobbanás. Az előadóművész ujjhegyei, tenyerei, a könyökei és legfeljebb hat ecset segítségével fest portrékat híres emberekről, köztük zenészekről, sportolókról mindössze percek alatt. Műsorait mindig zenére koreografálja, amely erősen serkenti az érzékeit; különlegessége, hogy a közönség előtt előadott alkotói folyamat, a kitárulkozás emberközelibbé teszi a művészetet, szembesülhetünk és bensőséges viszonyba kerülhetünk egy olyan mélyről jövő energiával, amit általában a művészek csak csendes magányukban tudnak felszínre hozni és kiadni magukból. Brian Olsen 1998-ban kezdte performansz karrierjét, melynek legmélyebb bugyraiba most mi is betekinthetünk egy rövid videó erejéig.
via: illusion 360
Durván szutyok az idő odakint, úgyhogy jöjjön amolyan vasárnapi ebéd előtti jókedvre derítő szösszenetként egy vicces és sokatmondó plakát, ami a nyilvános vécék helyes használatára oktatja ki az embereket egy ottawai budiban.
Bocsi mindenkitől, de ezt nem bírtam kihagyni...
via: gearfuse
Sterling Johnson bár végzettségét tekintve mérnök és ügyvéd, szíve szerint azonban mégsem ezekkel a témákkal foglalkozik. Szerelme a buborék és mintegy 30 évvel ezelőtt teljes színpadi show-t alkotott mániája köré. Ő az egyetlen előadóművész, aki buborékeregetésre specializálódott. Az itt látható videót a kaliforniai Stinson Beach- en rögzítették egy Canon 550D- vel.
via: likecool
Kedves Mindenki!
Elérkezett az idő, hogy megújuljunk. Miután egyikünk bizonyítványában sem a weboldalfejlesztő végzettség szerepel, így egy kicsit hosszabb időbe telt megalkotni azt a formát, amit most láthattok. Mocca hónapokon át tartó nehéz és fáradtságos, html-kódok világában töltött munkájának köszönhetően készült el az új sablon, jómagam a külcsín részével foglalkoztam, hogy egy kicsit komolyabbá, informatívabbá, átláthatóbbá, letisztultabbá tegyük az oldalt. Fogadjátok szeretettel, reméljük, hogy ti is legalább annyira fogjátok szeretni, mint amennyire mi! A legtöbbet talán az új szlogen, „A kreatív híradó” árulja el a Manzárd Café jövőbeli céljáról: annyi borzalmas, félelmetes, lehúzó, szomorú esemény történik a világban, hogy úgy gondoltuk, kell egy ellenpont, egy hely, ami arról szól, ahol olyan hírekről olvashat az ember, hogy mennyi minden más, mennyi lélekemelő, jó, szép, okos, ügyes és kreatív dolog van még az említett energiavámpírkodáson kívül. Bár végül a blogmotor lehetőségeiből fakadóan az utolsó ötletet (egyelőre) mégsem tudtuk kivitelezni, óriási köszönettel tartozunk a remek Dekorella blog szerzőjének, Emesének és férjének Tamásnak az irányunkban tanúsított segítőkészségük miatt. Az oldalsávon találtok majd a délután folyamán egy szubjektív közvéleménykutatást, ahol jól elmondhatjátok a véleményeteket az új oldalról (az apróbb hibákkal és szépészeti megoldásokkal természetesen folyamatosan foglalkozunk majd).
MC
A most bemutatásra kerülő villát nem egyértelműen pozitív példaként prezentálnám. A hely, ahol található persze durcásan, de bevállalható, hiszen ki ne tudna magának elképzelni egy nyaralót a francia riviéra gyöngyszemének számító St Tropez-ban?
A holland designer házaspár, Jan és Monique des Bouvrie bár rendkívül elfoglalt saját cégük, a Het Arsenaal vezetésével, és gyakran kell üzleti ügyben Amszterdamba utazniuk, idejük nagyobb részét azonban itt töltik.
Kicsi lakás, nagy átok. Hogyan rendezzük be? Nem férünk el, senki nem fér el, hova rakjuk a cuccokat és hova a vendégeket? Hívjunk egyáltalán vagy minek, úgyis ciki? De hát mit csináljunk, ha csak erre volt pénzünk?! Például bízzunk meg egy olyan tervezőt, mint a francia Paul Coudamy, aki a párizsi Rue Rollin, 75005 szám alatt található 23 négyzetméteres lakásból hozta ki a legtöbbet. A miniszobából designszoba, míg a lakásból igazi designlakás vált a kezei alatt; a vörös fényű, asztal, ágy és szekrény kombinációjából megalkotott csúsztatható fali szerkezet a helykihasználás netovábbja, segítségével külön öltöző és "munkahely" is varázsolható az enteriőrbe. A konyháról sajnos nincs hír, de a gyönyörű, ámbár szürke fürdőszoba már csak hab a tortán...
Az észak-kaliforniai Mark Grieve és művészeti csapata, Ilana Spector, Judson King Smith, Michael Hayden és Kristina Lucas egy majdnem 20 méter magas, 4536 kilogramm súlyú, mintegy 340 kerékpárból álló egyiptomi stílusú bringaobeliszket épített és állított ki a kaliforniai Santa Rosa-ban. Az alkotás anyagának és helyszínének megválasztása finom iróniával átitatott, hiszen szándékosan egy olyan területre képzelték el, ahol rengeteg autó márkakereskedés gyűrűjében mutathatja a fanyar valóságot, a környezetkímélőbb utazási megoldások sanyarú helyzetét. A művészeti projekthez közösségi adományokból gyűjtötték össze a tetemes mennyiségű bringát, valamint a Nissan Public Art Project által felajánlott összeg segítségével tudták létre hívni a Cyclisk nevű szobrot.
Helmut Smits holland designer, akinek szivárványablakáról már korábban beszámoltunk, most egy újabb ötlettel állt elő, visszavezet minket az emberiség egyik alapvető szükségletét kielégítő témához, a tűzrakáshoz. Ráadásul nem is akárhogyan, ugyanis a tervező úgy gondolta, hogy érdekes lenne bemenni az Ikeába, mintha egy primitív emberi lény lenne, és az ott található termékek használatával próbálna tüzet csiholni. A FLAMMA projekt egyébként illeszkedik az IKEA back to basics képéhez és a svéd életformához. A szemléltetővideó lassúsága ellenére is teljes mértékben érdekfeszítő, külön humorforrásként a pontos termékmegnevezés és ár is szerepel. Bár egy kissé drága mulatság lenne egy túra előtt az Ikeából beszerezni a hozzávalókat, mindenképpen kreatív ötletről van szó!
via: likecool
"Szeretem a lehető legegyszerűbb dolgokból a maximumot kihozni. Adott egy fehér lap, egy sötét ceruza és egy radír… Bárki most azonnal nekiállhat, sohasem késő. A befektetett pénz szinte elhanyagolható, és ha az ember eléggé kitartó, a végeredmény megfizethetetlen lesz."
/Betlehem Bálint/
Nehéz olyan bútordarabot találni, ami a család minden tagja számára ad valami pluszt? A felnőttek a kényelem, forma, szín alapján választanak, de vajon mi van a gyerekekkel? Ők ebből a szórásból kimaradnak, hacsak nem a gyerekszobát akarjuk éppen berendezni. Alper Böler 1975-ben született Isztambulban, végzettségét tekintve termék-és bútortervező és a Kale fantázianevű kanapé személyében megalkotta a tökéletes családi bútordarabot, ami a felnőttek és gyerekek érdeklődésére egyaránt számot tarthat. A számtalan elemből álló Kale-t úgy és annyi formában lehet szétcincálni, újra összerakni, ami csak egy gyerek fantáziáján múlik, ráadásul mindeközben a felnőttek is örömüket lelhetik a designbútorban. Nem is kell több!
Vidák Zsolt grafikusművész, illusztrátor, bélyegtervező 1974 ben született. 2008-ban Molnár Gyula és Pálfi György tanítványaként végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem grafika szakán, diplomamunkája, melynek címe Szókratész védőbeszéde Speciál elnyerte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének különdíját, valamint a Békéscsabai Grafikai Biennálén első helyezést ért el vele. Még ebben az évben beválogatta a német szakmagazin, a Lürzer’s Archive 2008 legjobb kétszáz grafikusa közé. Jellegzetes, abszurd figurákkal zsúfolt képi világával az Országos Grafikai Biennálék és a Roham kiállítások után idén már a dél-afrikai és a holland érdeklődők is megismerkedhettek, a Cape Town-i City Slikers és a holland Haarlem Stripdagen kiállításokon.
Több mint százmillió forint az összértéke annak a Zsolnay díszburkolatnak, amely a szerdán megnyitott, új Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontot díszíti. A Balázs Mihály, Kossuth-díjas építész tervezte épületbe Nagy Márta, Ferenczy Noémi díjas, pécsi keramikusművész alkotta a 600 négyzetméternyi, központi tér, több mint 60 ezer darabból álló, 19 különböző színt tartalmazó szivárvány-díszítését.
Ismét a múltból közelítem meg a témát. Gyerekkorom egyik kedvenc játéka volt a konzervdoboz telefon, amit akár korabeli mobilnak is fel lehetett fogni és -miközben nem létezett még- nagy lelkesen úgy is használtuk...
Az örvendetesen terjedő DIY revolution jegyében, illetve azt meglovagolva Willem Heeffer holland designer is megtalálta az ónból készült konzervdobozokat, és az Egyesült Államok két legrégebbi gyártója, a Campbells ma már klasszikusnak számító paradicsomleves, valamint a Heinz szintén paradicsomos/babos dobozát felhasználva elkészítette a Campbell és Heinz konzervlámpa kollekcióját a dublini Fuse Design számára.
Bár ízlésről nem vitatkozunk, a szőrről lehet beszélgetni pro és kontra, mind nőkön és férfiakon, mind az állatvédelem szempontjából. Kell-e vagy nem, ha igen mennyi, ha nem, miért nem, ha ruha, természetesen műszőr, kétség sem fér hozzá, hogy állatokat nem gyilkolunk azért, hogy puccoskodjunk a bőrükben, szőrükben. Nem kell megijedni a képeken látható faliújság is műszőrből készült, egy portugál designer, Gonçalo Campos készítette, és biztos vagyok benne, hogy a szőrdesign szempontjából egyedit sikerült alkotnia. Tetszik vagy sem? Diane Arbusnak biztos, hogy bejönne...
Put It Right...ezzel a szlogennel indított a brit UNICEF egy hosszútávra szóló kezdeményezést, melyben minden embert arra szeretne kérni, hogy támogassák őket gyermekek jogainak védelme érdekében folytatott tevékenységükben szerte a világon. A lentebb látható rövidfilm betekintést enged a sanyarú sorsú gyermekek életébe, akik kimaradnak az alapvető, mindenkit megillető emberi jogokból, az oktatásból, az egészségből, a méltányos elbánásból, a valódi gyermekkorból. A Radiohead a maga módján, az In Rainbows albumukon megjelent Videotape című daluk felajánlásával támogatta a kezdeményezést. Ha többet szeretnél megtudni az egészről, katt ide. Tudom, a téma nem könnyed, de a szociális érzékenységünk finomhangolása mellett talán elgondolkodunk azon is a videó nézegetése közben, hogy nekünk nem is annyira rossz az életünk...
Körülötted szanaszét mindenféle fenyőfák. Rétegelve és éppen 152 darab. Ott hever a földön, valahol a hátad mögött néhány sebtében méretre szabott bőrdarab is. Te mihez kezdenél ezekkel a dolgokkal? Amíg érkeznek befelé a válaszok és fény derül a válaszra, addig adnék egy tippet, csak úgy fakultatív...
Teljesen a véletlen műve, hogy a blog indulása óta már másodszor olyan a bolygók együttállása, hogy egy keddi napon éppen egy belga vonatkozású téma kerül ki az oldalra. Akkor és most is meg kell állapítanom, Sir Elton John extravagáns szemüvegei mögé bújva, azért nagy titkok tudója lehet...
Art i Sa nevű csemegebolt 2009 decemberében nyitotta meg kapuit a katalán konyha iránt érdeklődők számára Barcelonában, a vezetőség lazaságára jellemző, hogy idén augusztus végén Kikayis-t kérte fel kirakatának kipingálására. A végzettségét tekintve grafikus művész saját elmondása szerint már pelenkás korában illusztrátornak készült, mikor az első színes ceruzát a kezébe vette. A cég és az alkotóművész közös munkáiról készült képek meggyőzőek, érdemes volna nálunk is kreatívabb kirakatokat készíteni!
Párnacsatában már volt részem, torta/ételdobálást már láttam filmen, de vízzel teli lufik csatájáról még nem hallottam. Kyle Andrews zenész legújabb videoklipjében azonban ezt is megcsodálhatjuk. 4.000 statiszta 120.000 darab vízzel töltött lufival/kotonnal (?) dobálta egymást idén júliusban a utahi Provoban. Aki a környezetért aggódva kifogásolná az eszközt, a készítők biztosítottak mindenkit, hogy biológiai úton lebomló lufikról volt szó, tele nem ivóvíz minőségű öntözővízzel. Az esemény a harci eszköz tetemes mennyisége, illetve a kísérlet miatt bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe, ráadásul a a dal is egész kellemes. Enjoy!
via: ufunk
Ha legközelebb éktelenül piszkos autóval találkozol, a "piszkos" felirat helyett próbálj meg valami kreatívabbat alkotni! Esetleg példát vehetsz Scott Wade-ről, aki a mocskos kocsikat tartja a legszebbnek, de az egyszerű firkálás helyett gyönyörű és változatos műveket pingál a porba. Rásegít, sőt, ha nem eléggé retkes a hátsó szélvédő, saját maga fúj homokot az ablakra kent anyagra egy hajszárító segítségével, de ez nem csorbít semmit a műalkotások értékén. A munkafolyamatról készített videó és sok kép vár a folytatásban.
Ne csodálkozzunk, ha a hűvös idő beköszöntével egyre több test- és lélekmelengető designtermék kerül majd a piacra, ez az általános tendencia. Vannak olyan pillanatok a fűtési szezon beindulása előtt/kitolása közben, amikor nincs az a pokrócmennyiség, ami alatt felmelegedhetnénk, ha egyszer voltunk annyira vagányak, hogy a "csakazértis" rövidnadrágban eltöltött idő alatt jól átfagytunk. Volt egy-egy ilyen pillanat most hétvégén is, és bármekkora összeget kifizettem volna azért, hogy azonnal ott legyen a környezetemben egy Kendra Phillips féle plüsscápa hálózsák (?)...sajnos nem volt bármekkora összeg a bankszámlámon, így maradt a pokrócozás kisebb-nagyobb sikerrel. A kézzel varrt viccesen morbid ChumBuddy egyébként itt 200 dollárért előrendelhető. Használtat közben ajánlatos a Cápa című filmsorozat nézegetése; legyen teljes az élmény.