Andreas Angelidakis görög építész egészen furcsa koncepcióval állt elő, megálmodta a hollywoodi ambivalens házat. Szerinte a két modulból álló épület képmása lehetne a celebéletnek, hiszen míg a tulajdonos a ház privát részén, a sziklákba vájt barlang részében teljes elszigeteltségben és sötétségben élhetné "normális" magánéletét, addig az ég felé nyúló női kéz tenyerén pihenő üvegkalickában, napfényben fürdőzve élvezhetné a paparazzóknak pózoló sztárlétet.
Ez is egyfajta újrafelhasználás! Ismeretlen szerzőtől származik az a képsorozat, mely pontosan szemlélteti, hogy hogyan készíthetünk kifogyott öngyújtóból motort. A folyamat nem tűnik egyszerűnek, de kütyümániásoknak, molyolósoknak vasárnap délutáni programként tökéletesen megfelel. A jelszó: egyszerűből különlegeset! Ha valaki netalán arra vetemedne, hogy készít valami hasonlót, mindenképpen küldjön képanyagot nekünk, és mi rajongva fogjuk bemutatni!
Pontosan 1 évvel ezelőtt, a mai napon indult a Manzárd Café blog, ez pedig tökéletes alkalom az ilyenkor szokásos kis számvetésre. Ezzel a poszttal együtt pontosan 1.388 bejegyzéssel büszkélkedhetünk, melyből én 859, Mocca pedig 529 posztot írt. Elsősorban szerető Index-anyánk jóvoltából juthattunk el oda, ahol most vagyunk, úgyhogy hálás köszönettel tartozunk azért, hogy szeret minket és idáig körülbelül 110 alkalommal lehettünk a címlapon. Első alkalommal 7 nappal az indulásunk után, január 27-én kerültünk ki testbútoros írásunkkal, aztán egyre többször örülhettünk ennek a különleges megtiszteltetésnek. További statisztika érdeklődőknek a folytatásban...
A következő hirdetőfelülettel kombinált utcai padot elsősorban a nemrég a BKV helyére lépő Budapesti Közlekedési Központ illetékesei, illetve a vizuális kultúránkat alapjaiban formáló köztéri reklámokért felelős cégek figyelmébe ajánlanám.
A legtöbb embernek a földgömb a földrajzórákat vagy unalmas tanárokat juttatja eszébe. Wendy Gold valószínűleg már kiskorában is más síkon mozgott osztálytársaihoz képest, és elhatározta, hogy felnőttkorában megvalósítja fura fantáziáit, és neki köszönhetően a földgömbök nem lesznek olyan unalmasak, mint régen. Imagine Nations nevű cégén keresztül a saját készítésű, újragondolt, újrahasznosított alapanyagokból készült földgömbjeit árulja, akár egyedi megrendelésre is. Szivárvány földgömb, szuperhős földgömb, Bon Voyage földgömb, és persze, hátborzongató szörny gömb is van a kollekcióban.
Brian Chan amerikai origami művész hatásosan szemlélteti a matematika művészi oldalát, nem mellékesen a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) mérnökként dolgozik, illetve az MIT-hez tartozó hobbiboltba is besegít. Ami az origamit illeti, Brian alapvetően állatokra, rovarokra, és a japán anime karaktere specializálódott, a moduláris origamival ellentétben, egyetlen vágatlan papírból készíti alkotásait. A folytatásban pár képpel és egy döbbenetes „making of” videóval szemléltetjük különleges tehetségét.
Ha a viktoriánus korban lettek volna számítógépek, minden bizonnyal úgy néztek volna ki a használatukhoz nélkülözhetetlen hardverek, mint az orosz formatervező Alex Neretin steampunk egere és USB meghajtója. A Rhombus Maximus réz, bronz, valamint diófa felhasználásával készült, anyagukból adódóan fajsúlyosabb kütyük lehetnek mai műanyag társaiknál, de bevallom, nekem bizony nem esne nehezemre megszokni azokat a jobb és baloldali kerek bronz gombocskákat. Stílus addiktoknak kötelező!
Elena Colombo New York-i székhelyű képzett szobrász és belsőépítész mára már saját cége, a Colombo Construction Corporation igazgatásával foglalkozik. Megteheti, hiszen különleges tűzhelyeiért sorban állnak ajtajánál. A teljes körű tervezésre és gyártásra szakosodott cég szolgáltatásai között a négy elem, tűz, víz, föld és levegő ihlette kifejezetten egyedi, nagyméretű tűz-szobrok szerepelnek. Munkája során többféle anyagot is használ: bronzból, acélból, betonból, csontból, és kőből is készít kandallókat, melyek egyszerűek, letisztultak, elegánsak, és egy csipetnyi ősi, ösztönös hangulatot árasztanak magukból. Most, hogy újra jön a zimankó (és amúgy is) elfogadnék egy Elena-féle tűzszobrot a hozzá tartozó lakással és/vagy kerttel!
Sarah Yakawonis portland-i designer hölgy a hobbi világát már nagyon régóta belengő úgynevezett Quilling technika (feltekert és egymáshoz ragasztott papírcsíkok formázása, vágása és ragasztása) rabja. A Maine College of Art BFA grafikai tervezés szakának öregdiákja azonban virágok és egyéb dekorációk készítése helyett az emberi anatómia megjelenítésére használja. Lenyűgözően részletes képeivel a folytatásban találkozhattok.
Nem a sárga irigység beszél belőlem! Mert én nem érezném jól magamat ezen a helyen, a hegyek tövében, távol a várostól. Poldi bácsival ellentétben soha nem vágytam saját "szép zöld gyepre”, vidáman a ház körül nyargaló lovakra, sem személyre szabott „U” alakú ranchra. Soha nem álmodtam, tágas belső tereket itt-ott határoló terméskő falakról, gerendákról, kívülről a falon át folyosóra bekúszó mohás sziklákról. Amerikai konyha középen elhelyezett pulttal? Fújj! Jófajta borocskákból néhány palack, klimatizált borospincébe spájzolva, pláne!
Azt mondom, ez az A-Cero kúria a világ egyik legantipatikusabb helye lehet. Semmi körülmények között nem kellene! Ááááááá...
Karen Ryan kortárs brit designer leginkább az újrahasznosított, egyedi "székszobrairól" híres. A londoni Royal Collage of Art formatervező szakán 2001-ben diplomázott művész alkotásai elsődleges szempontjaként határozta meg, hogy a régi, mások által már nem használt tárgyak felhasználásával hozzon létre valami újat. A számos, köztük a 100% Designkiállítást is a háta mögött tudó Karen legújabb projektje a Test névre hallgat. Anglia déli partjának egyik nagyvárosában, a 186 ezer lakossal rendelkező Portsmouthban vonszolta végig és helyezte ki elhagyatott helyszínekre a különböző székalkatrészekből összefabrikált, ember csontvázra hajazó képződményét. Az eseményről készült fura hangulatú képeket a hajtás után csodálhatjátok meg.
Nem szeretném önmagamat csípőből meghazudtolni - utalnék a mai fészbúkos bejegyzésemre -, ezért nem bogarászom tovább a klaviatúra gombjait, és két legyet ütve egy csapásra, rövid és lényegre törő lesz a mese. Egy Seattle melletti kis szigeten él Adrienne Antonson, aki műtermébe gubózva apró csodabogarakat készít, hajból...
Heti kedvencünk egy orosz designer, az 1977-ben született Dima Loginoff, aki fiatal kora ellenére számos nemzetközi elismeréssel a háta mögött megízlelhette már a sikert. Rangos Los Angeles-i, londoni és párizsi zsűrik hajtottak fejet kézzel foghatóan impulzív, váratlanul merész, olykor tabukat döntögető kreativitása előtt, legutóbb az Elle Decor olasz kiadása nominálta őt az Elle Deco International Design Awards 2010, vagyis az „Az Év Fiatal Designere” címére, és akiről közel egy évvel ezelőtt, már mi is írtunk.
Bizbasz, szöszmösz, mütyür, lánykáknak bizsu, fiúknak meg uccsó kihullott tejfog tartó - most magamból indultam ki - titkos szelencéje, szerintem mindenkinek megvolt. „I am a fabricator” mondja magáról Karl Zahn, a Brooklynban élő szabadúszó designer, aki ezeknek az apró, személyes cuccainkat rejtő okosságoknak teljesen új értelmezést adott legújabb, Animal Boxes kollekciójával. Állati fadobozkák a hajtás után...
Gondoltam, hogy elhúzom még január végéig az aktuális hónap legőrültebb designcuccainak bemutatását, de már most annyi gyűlt össze, ami megér egy felsorolást. Mókus alakú tál, teafűáztató-kacsa, infúziós tasak-lámpa, belső szerveinket ábrázoló póló, a designerek most is működtek.
Maximo Riera-t a spanyol 1000mestert személyesen nem ismerem, de ha összefutnék vele, minden bizonnyal lenne hozzá egy-két keresetlen szavam. Cádizi műhelyének mélységeiből ugyanis egy nem mindennapi lényt, rémálmaim gyakorta kísértő szörnyetegét, egy hatalmas polipot dobott fel a víz...
A texasi Austin felett, a meredek Westlake Hills hegy oldalába vájták ezt a különleges, 470 négyzetméteres villát, mely nem véletlenül kapta a Terrace Mountain nevet. Az erődítményszerű megfogalmazás ne tévesszen meg senkit, az épület utcafronti síkja valóban elég masszív ahhoz, hogy megóvja lakóit a külvilág intrikáitól, abban a pillanatban viszont...
Popzenére nem illik metál/sátánvillát (?) mutogatni, Denis Popenkov orosz illusztrátor, díszlet-és ipari formatervező azonban úgy gondolja, hogy a stílusjegyek, az életérzések ilyen keveréke belefér a folyamatosan változó világunkba. Jómagam nehezen tudom elképzelni, hogy a színesszagos Rock 'n' Rolla Luminous lámpakoncepció ötlete ebben a formában elterjedhet a diszkók világában, azt pedig pláne nem, hogy a rock kocsmák füstös levegőjében ez világítja be a teret, már amennyiben persze megvalósul.
Itt a blogon már több esetben is lenyűgöztek minket a többfunkciós kütyük, lakberendezési tárgyak, és nagyon szeretjük ha a designerek odafigyelnek a kis lakással rendelkezők igényeire, vagy amikor egyszerű, kedves és jópofa megoldássokkal reagálnak a hétköznapi kérdésekre. A két szemtelenül fiatal holland designer, Erik de Nijs ('85) és Tim Smit ('88) tervei mosolyt csalnak az arcomra nagyszerűségükkel. Cégük, a Nieuwe Heren olyan használati tárgyakat kínál az emberek számára, amik sorozatgyártásért kiáltanak!
Én bírom azokat az embereket, akik ha a környezetvédelemről van szó, nem csak üres frázisaikkal kábítják jelenlévő vitapartnereiket, de hangzatos szavak helyett – ha nem is mindig tudatosan –, tetteikkel valóban megmentenek legalább egy fát a pusztulástól...
A Hotel De Brett nem mai „gyerek”. Új-Zéland legnagyobb városában, Aucklandben áll, első vendégeit pedig 1841-ben még The Commercial Hotel néven fogadta. Központi fekvésének köszönhetően hamar a korabeli társasági élet központjává vált, ahová sikk volt betérni, és ahol mindig történt valami érdekes...
Mondhatnánk azt is, hogy az e-book terjedésének fájdalmas következménye, hogy például Cara Barer nem tiszteli a könyveket, ám egy másik nézőpont szerint épphogy új életet ad nekik. A fotóművész fillérekért árult, senki által nem olvasott vagy kidobott könyvekből készít virágokat. Minden egyes virág az adott könyv művészre gyakorolt hatását, hangulatát dolgozza fel. Hogy hogyan kezdjen hozzá, gyakran a méret, papírfajta és a tartalom súgja meg, célját a fürdőkádban történő pár órás áztatás után árulja csak el Barer számára. Ha már az antikváriumban sem veszik át a fölöslegessé vált könyveinket, próbáljunk meg mi is valami hasonlóan kreatív módon újraértelmezni a létüket...
A közeljövőben megújul a Bárka Színház fogadótere, lépcsőháza és a kávézó is, a terveket pedig a fiatal építészekből álló Heonlab csoport készíti. A MOME-line információi alapján megmutatjuk mi is, milyen koncepciók születtek a munka során és végül melyiket választották ki megvalósításra...
Joep van Lieshout a vizuális és alkalmazott művészet prominens holland képviselője abba a bizonyos „megosztó” kategóriába tartozik, ami mint tudjuk, nem feltétlenül jelent rosszat. Szakmai körökben kapott már hideget: botrányos, perverz, de meleget is: karitatív, nemes, korszakalkotó, és biográfiáját tanulmányozva bizony korántsem megalapozatlan az a fajta indulat, amit munkáival kivált...
