Szabó-Lencz Pétert a festészet mellett a művészet egyéb ágai is mindig érdekelték. A zenét és színészmesterséget is tanult 29 éves művész saját elmondása szerint, a kellő önbizalom vagy az önmagába vetett túlságosan is kevés hit miatt, a művészeti pálya helyett inkább követte az egyik haverja példáját, és beiratkozott egy cukrásziskolába. A képzőművészetet autodidakta módon tanulta, miután pár hónapos angliai tartózkodás és az áttörést hozó két film (Túlélni Picassót és a Basquiat) után úgy döntött, hogy a művészetnek fog élni.
Rajzolás helyett fest, mert számára inkább az való, amit egyből színekkel lehet kifejezni; festékkel vagy mondjuk zsírkrétával. Emellett kollázsokat készít, manapság digitális képalkotással, valamint designnal is foglalkozik. Mindezeken felül pedig zenét komponál és még egy remek blogot is vezet Budapest Avantgarde címmel, ahol elsősorban a hazai és nemzetközi street artról, graffitiről és az ehhez kapcsolható nyalánkságokról publikál. Munkáit a leginkább szürreális városi tájak, graffitik, elhagyatott, omladozó gyárak, kép közepére beérkező metrókocsik, villamosok, buszok, vonatok, néha popkulturális ikonok-és áthallások jellemzik retró stílusban, amelyeket néhol élénk, máshol tompa, de mindenképpen barátságos színek tesznek hangulatossá.
Az önéletrajzában voltak olyan homályos és kifejtésért sikítozó területek, amelyekre sehol nem találtam információt, így egy röpke email-interjú keretén belül inkább feltettem a kérdéseimet Péternek, ő pedig lelkesen válaszolt. Az alkotásai között ti is elolvashatjátok, hogy mit.
MC: Mi inspirál téged pont azokra a témákra, amit elkészítesz? Miért pont gyárak, járművek, városképek, graffitik és társaik?
SzLP: Az első ilyen ötlet, ami az ezt megelőző képeimhez képest totálisan más volt, valamikor 2009 telén született. Nem is igazán ötlet volt, hanem egy megérzés, egy nagyon kellemes érzés, ami után rögtön tudtam, hogy valami új dolgot fedeztem fel. Ez az volt, hogy elkezdtem gyárakat festeni. Megláttam bennük valami megfoghatatlan szépséget és meg akartam festeni. Végül is sok festmény nem született a gyárakról, viszont amikor sok időt töltesz egy témával, akkor evidens, hogy közben a látóköröd is kiszélesedik. Így a gyárakból jött a város, az épületek, az utcák és terek, a különböző felületek és tárgyak, majd a street art és a graffiti iránti rajongásom, tehát egy nagy urbánus cirkusz tűzijátékkal és színes cukordrazséval a fejemben. Rengeteg dolog inspirál, ezt nem tudom szavakba önteni, de például egy jó film vagy zeneszám, egy séta a városban vagy egy délutáni kávé egy napsütötte kávézó teraszán, miközben figyeled a körülötted zajló eseményeket egyformán lehetnek inspirálóak, csak figyelmesnek kell lenni és észrevenni azokat a dolgokat, amik ötletet és energiát adnak egy-egy újabb munkához.
MC: Kaptál-e már bármilyen elismerést a tehetségedért?
SzLP: Sok felől kapok pozitív véleményt, kritikát, magánemberektől és szakmabeliektől egyaránt. Az ő véleményükre és személyes gondolataikra, amit egy-egy munkámhoz fűznek elismerésként tekintek. Aztán meglepetésemre ebben az évben egy pécsi versenyen első helyezést értem el, valamint a tavasszal lezajlott Art Moments kiállítássorozat brands.hu különdíjasa lettem. Mindkét alkalommal nagyon boldog voltam.
MC: Van-e valami készülőben lévő nagyobb terv, projekt, esetleg új irányvonal?
SzLP: Az utóbbi időben eléggé lefoglalt a digitális képalkotás, így kevesebb időm maradt arra, hogy vászonra fessek. Utólag nézve talán nem is baj, mert közben letisztult bennem egy csomó új ötlet és határozott elképzeléseim vannak, mit fogok vászonra alkotni a következő időszakban. Az irányvonal nem változik, maradok az urbánus vonalon, de tőlem eddig még nem látott ábrázolásban akarom megjeleníteni a városképeket, ami mindenféleképp újszerű lesz. Folyamatban van néhány nagyobb szabású projekt is, de erről még nem nyilatkozom, még nem jött el az ideje.
MC: Olvastam, hogy zenét is szerzel és a színészmesterség sem áll messze tőled. Erről van valami publikus információ, előrelépés, vagy ez az irányvonal már nem játszik nagy szerepet az életedben?
SzLP: Mielőtt a képzőművészettel ennyire szoros kapcsolatom lett, zongorázni tanultam hat évig a Kőbányai Zeneiskolában és valamennyire gitározni is megtanultam magamtól. A mai napig játszom mindkét hangszeren. Nagyon szeretek zongorán komponálni, zenét szerezni, de egyelőre nincs meg hozzá a szükséges technikai felszereltségem, hogy itthon fel tudjam venni a számaimat, viszont ezt a tervemet mindenféleképp szeretném megvalósítani.
A színészmesterséget is tanultam, eredetileg úgy terveztem színész leszek. A stúdiós évek alatt remek mesterem volt és sokat köszönhetek a kollégáimnak is, akikkel együtt dolgoztam az elmúlt 10-12 évben. Sokat tanultam tőlük, segítették a pályám és a szakmai fejlődésem, igazi színész óriásokkal is játszhattam. Végül mégis úgy döntöttem, hogy felhagyok a pályával, mert már nem éreztem magamban kellő motivációt és szakmai alázatot.
MC: Lesz-e mostanában kiállításod, vagy hol tudják az alkotásaidat élőben megnézni legközelebb az érdeklődők?
SzLP: Legközelebb ősszel lesznek megjelenéseim, ahol már új képeket szeretnék kiállítani. Ismét lesz Art Moments, aztán a Design Hét 2011. keretén belül a Vakum Design Shop lakberendezési bolt és galéria is készül egy nagy meglepetéssel, ahol a kiállítás mellett a szervezésben is segítek. Jelenleg a Pulzus Bisztróban van kinn négy digitális képem a Budapest Avantgarde sorozatból és a Balassi intézetben a Hybrid Art & Caféban is látható néhány festményem. A Duna Tanösvény projekt keretén belül pedig felkérést kaptam egy újabb Avantgarde-os kép elkészítésére, ami a Margit-szigeten lett kiállítva.
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
