1766-ban Torbern Olof Bergman, svéd kémikus kereste a természetes pezsgő vízhez hasonló ital előállításának módját. Megállapította, hogy a savanykás ízt, és a pezsgést a CO2 okozza. Talált is egy eljárást a víz gázzal telítésére. 1767-ben Joseph Priestley angol kutató Leeds-ben, ettől függetlenül felfedezett egy módszert a CO2és a víz elegyítésére, egy sörfőző tartályt használva erre a célra. Azt gondolta, tévesen, hogy az így kezelt víz jó lehet a skorbut megelőzésére és kialakított egy készüléket James Cook hajójára, a második Dél tengeri expedíciójához.
1772-ben írta a Direction for Impregnating Water with Fixed Air című publikációját, melyben megállapította, hogy ha kénsavat csepegtetnek égetett mészre, akkor szén-dioxid, CO2 keletkezik. A késő tizennyolcadik században Johann Jacob Schweppe a német származású honosított svájci óragyártó iparos és amatőr tudós,
Priestley felfedezését tovább gondolta, a kémiai folyamatokat finomította, majd 1773-ban Genfben megalapította a Schweppes Company nevezetű társaságot, ahol az általa továbbfejlesztett eljárást gyakorlatban is alkalmazni kezdte.
És megszületett a Schweppes a világ legrégebbi buborékos itala, mert hogy a két mai nagyágyú, akkor bizony még perverz gondolatban sem léteztek.
Vajon gondolta volna ez a joviális mesterember, hogy bő kétszáz évvel később egy apró közép-európai országban [az övétől kettővel jobbra a térképen] alsó hangon 40 foktól csutakosan, még mindig az ő jéghideg italát döntik le a torkukon az emberek egy szőke exbérkiller-vamp búgó hangja kíséretében?
De furdal a kíváncsiság a tekintetben is, hogy e derék helvét mekkorát nézne már, ha hallaná, hogy a saját korában még etikettnek nevezett dolgot már schwepikettnek becézik és egy internetnek nevezett megfoghatatlan valamin egy sármőr, bizonyos Guy Gadbois, a csábítás nagymestere tanítja a delikvenst a Schweppes-appeal művészetére?
Hinne a szemének, ha ezeket látná? Vagy az egészet boszorkányságnak tartaná?
