Ma azért esett Diára a választásunk, mert egy kivételtől eltekintve fekete-fehér képei, valamint az önmagáról küldött bemutatkozás, számunkra szimpatikus koherenciával tapadnak egymáshoz. Sorai alapvetően egy öntudatos fiatal lányról szólnak ugyan, ám az objektívjén átérkező fotók hangulata, még a kételkedőkkel is meggyőző módon hiteti el: ugyanabban a térben és időben szállni, egyúttal a földön járni bizony lehetséges! Mert minden lehetséges! Feltéve, ha merünk néha álmodni...! És ez az üzenet nekünk most [ is] jólesett, reméljük nektek is... :)
Magamról írni, ez mindig nagy kihívás… : ) Szeretem a tengert, napsütést, de ugyanúgy az esőt is, teákat, könyveket, utazást, a csendes „fotós” sétákat . Talán nincs ország, ahova ne szeretnék eljutni de nagyon vonz Skandinávia vagy Izland. Keresem a kivételes embereket és tájakat.
Pozsony közelében születtem, itt is élek, fotózással pár éve foglalkozom aktívan. Ebben most már egyetemi tanulmányaim is segítenek - a médiakommunikáció szak elsőéves hallgatója vagyok. Szerencsésnek mondhatom magam, mert rengeteg teret kapok arra, hogy azzal foglalkozzam, ami igazán érdekel. Leginkább a konceptuális fotózás terén mozgok, emellett a természetben keresem a minimalisztikus tájakat. Ha jellemeznem kellene, talán egy szó köti össze esetemben a két eléggé különböző területet – a tér, illetve annak szerepe a fényképeken.
Nagy szenvedélyem emellett a koncertfotózás – metál zenekarokat örökítek meg koncerteken, fesztiválokon. Sajnálom, hogy ez a terület viszonylag alábecsült, annak ellenére, hogy szerintem az egyik legnehezebb. Mögöttem pár kiállítás illetve díj, előttem? Ki tudja. Próbálok élni minden lehetőséggel, várom, mit hoz az élet. Jövőre fél évet töltök majd Romániában – ahol amellett, hogy zsurnalisztikát fogok hallgatni – leginkább fotózni szeretnék. Emellett a közeljövőben számos új projektet tervezek. Számomra a fotózás nem csupán hobbi, hanem életstílus is, így szeretném ha a jövőben összefonódna munkámmal is.
