Olyan korban élünk, amikor életünk nyitott könyv a világ előtt. Szinte pillanatról pillanatra követhető minden apró rezdülésünk adott webes felületeken. Persze szerencsére nem kötelező jelleggel, de a lehetőség mindenki előtt ott van, hogy beszocializálva magát, családtagjává váljon egy egyre izmosabb és korlátlanul öblösödő virtuális famíliának. Ehhez semmi mást nem kell tennie, mint létrehozni egy ízlés szerint felturbózott profilt valamelyik közösségi szájton. Ajtó, ablak kitárva, innentől kezdve aztán egyéb dolga sincs, mint szorgalmasan bökdösni az igézően csábító „SHARE” gombocskát.

Ha valaki megkérdezné, a válaszom az volna: sosem rajongtam a csipkéért és ezek után sem fogok, hiába Nathan Vincent férfiember modern kori elgondolása erről a művészetről. És hiába a filmes szimbólumok, KRESZ-tábla változat vagy a nem titkolt cél, a kőbe vésett férfi-női szerepek lerombolása. Ügyes, de ezeket pláne nem tenném ki sehova…vannak azonban olyanok, akik igen, és így kerek a világ. Ők itt informálódhatnak tovább.

Abszolút a véletlen műve, hogy ez a poszt, a valamivel több mint egy hónapja eltávozott fenoménről, Malcolm McLarenről szól, akitől Najmányi László nekrológjának egy idézetével szeretnénk elbúcsúzni mi is:

Ashkan Honarvar 1980-ban született az iráni Shiraz-ban. Talán a túlságosan is impulzív környezeti hatások, talán a túl sok horrorfilm miatt lehetséges, hogy a fiatalember a visszataszítóság határán egyensúlyozó alkotásokkal sokkolja a nagyérdeműt, de tény, hogy a rengeteg hétköznapi, digitálisan manipulált kép közül minden egyes munkája kiemelkedik. Egy biztos, ezek után másképp fogok az édességekre nézni…

Kevés olyan ember van, aki pontosan meg tudja állapítani, hogy mennyire piszkos az a törölköző, amit éppen használ, még akkor sem, ha tisztaságmániás és naponta cserélgeti azt. Sang-hoon Lee ennek megoldására azonban egy ötletes koncepciót dolgozott ki, a szennyezettség mértékével arányosan pöttyösödő törölközők lehetőségét. Sajnos a koreai designer nem tisztázta, hogy az eljárás hogyan működik, de lényegében ez úgyis csak akkor válik fontossá, ha akad gyártó, aki lecsap a kanyarótörölközőre.

Kathy Schicker londoni textiltervező különleges lakáskiegészítőket készít, egész kis kollekciója van már a színváltó és fénykibocsátó textíliákkal bevont párnákból és egyéb dekorelemekből. Az eljárás keretén belül jacquard textil felhasználásával, illetve „intelligens” szálak-és tinta segítségével varázsolja egyedivé őket. A honlapján bővebb betekintést enged a párnák és lámpaernyők, függönyök és kanapék felturbózott változatainak világába, és ha megtetszett ez a high-end stílus, nála lehet rendelni. Itt pedig további különleges anyagokban tobzódhatunk.

Michael Jackson, a pop koronázatlan királya már életében olyan ikonná vált, ami nemcsak a zenét, hanem a divatot, a filmeket, kulturális kódokat, egy egész korszakot, több generációt határozott meg. Halálának közelgő első évfordulója alkalmából, 2010. június 24-25.-én a Las Vegas-i Planet Hollywood Resort and Casino, a Julien's Aukciós Házzal karöltve egy nagyszabású árverést fog tartani. A popkirály „This is it” című világkörüli turnéjának angliai ideje alatt Kent-i kastélyába vonult volna vissza a koncertek után.

És igen! Végre a holland Reinier de Jong elhozta számunkra a könyvgyűjteményünk gyarapodásával arányosan bővíthető könyvespolcot, és még szép is. A REK ugyanis széthúzható, ráadásul esztétikus, kifinomult, minimalista stílusban készült, és ami a legjobb, hogy a teljes terjedelmében pompázó polcrendszer ötletesen elhelyezett, különböző méretű rekeszei rengeteg kütyünket felszívhatják…használaton kívül pedig egyszerűen bedobhatjuk a sarokba és úgyis szép! Kell ennél több? Az árakért persze emailben kell felvenni a kapcsolatot a készítőkkel, így az, hogy mennyibe fáj ez nekünk, sajnos nem derült ki, pedig bármikor bevállalnám!

Manapság már nem sikk, ha egyszínű a fal, sőt, az is hétköznapivá kezd válni, hogy valaki graffitivel dekorálja otthonát. Nem trendi az LCD-fal és a luxustapéta sem. A természetes megoldások, kilátszó téglák, a terméskő is idővel ki fog menni a divatból. Hogy mi lesz az új alternatíva? Pár lehetőséget már bemutattunk itt, most a Change it forgatható falfelület koncepciója keltheti fel a figyelmet, hiszen igazán sokszínű lehetőséget ad a lakástulajdonosok kezébe az éppen aktuális hangulatunk megfelelő minták megválaszthatóságával. A tervező Amirkhan Abdurakhmanov.

Régen volt már konyhával kapcsolatos bejegyzés, de most, hogy igazán geek kiegészítőről szólnak az internetes híradások, újból érintjük egy pillanat erejéig a témát. A brazil Anderson Horta termék designer ugyanis a klikkelő kézből készített a forró edények fogdosásához alkalmas kesztyűt. Hogy mikortól lehet kapni, az sajnos nem derült ki blogjából, de az egyéb érdekes kiegészítőit is érdemes végignézegetni.

Az amerikai szobrásznő, Christina Bothwell nem mindennapi alkotásai az álom és ébrenlét, a mítoszok és a brutális valóság pillanatait zárja be üvegből készített szobraiba. Saját ars-poeticája szerint, lenyűgözi az élet megállíthatatlan kör- és örök mozgása, a születés, a halál és a megújulás öntörvényű folyamata. Alkotásaiban ezt a csodát próbálja megragadni, az üveg mint anyag nem csak eszköz a kezében, hanem a magukon átengedett fénnyel kelti életre kompozícióit.

Tovább fokoznám a kreatív hangulatot. Még csak művészeti iskolába sem kell járni ahhoz, hogy valaki elképesztő dolgokat alkosson. Közhely, de a művészet belülről fakad. Elég egyszerűen szoftverfejlesztőnek lenni -ami persze jelent egyfajta kockaságot, talán ezért pixel a projekt neve-, mint Ari Krupnik, előbányászni valahonnan kellő mennyiségű dominót, esetleg bevásárolni töltényhüvelyekből és nekiállni alkotni. Ha nagyon ügyesek vagyunk, akár Che Guevarát, Orwellt vagy Eric S. Raymondot is kirakhatunk belőlük, de természetesen csak a fantáziánk szabhat határt…

Amennyiben valaki kellő leleményességgel, egy cseppnyi kreativitással és némi szabadidővel rendelkezik, kevés pénz ráfordításával olyan enteriőrt tervezhet saját lakásába, aminek csodájára jár a világ. Magával vonzhatja azt is, hogy híres lesz az illető, hiszen sosem lehet tudni, hogy mire kattan rá a nép pillanatok alatt. Pár régi bútor, használaton kívüli kiegészítő, ecset és festék, plusz az a bizonyos fantázia -ami mindenkiben megtalálható- és máris James Hopkins módjára birtokolhatjuk a siker édes ízét. Az említett művész persze kijárta a művészeti iskolák sorát, ami hozzátesz a végeredményhez, de ez ne tántorítson el senkit attól, hogy nagyokat alkosson az otthonában. Hopkins 1976-ban született Stockportban (Chesire, UK), jelenleg Londonban és Guernseyben él, illetve dolgozik. Azt teszi, amihez a legjobban ért: a brit művész ravaszul átalakítja a mindennapi tárgyakat, saját ízlésvilágára formálva őket…ennek lehetősége pedig mindenki számára adott!

A svájci születésű Nicolas Thomkins a Dedon cég számára tervezte ezt a szépséges pihenőt, aminek a Yin-Yang Lounger nevet adta.

Anna Bullus a Brighton Egyetem hallgatója megelégelte, hogy a londoni Oxford Street-en naponta 30.000 rágógumit dobálnak el a friss lehelet fanatikusai, és hosszas gondolkodás után feltalálta a rágógumigyűjtő buborékot, melyet nem másból, mint újrahasznosított rágógumiból készítenek el, egy bizonyos titkos adalékanyag hozzáadásával, melyet nagy sejtelmesen BRGP-nek (Bullus Recycled Gum Polymer) nevezett el a hölgy. A találmány annyira tetszik a közvéleménynek, hogy a Marie Claire magazin azonnal beválogatta őt a „Change the World 2010” rangsorolásába a közé a 20 nő közé, akik szerintük idén a legtöbbet tesznek világ jobbá tétele érdekében. Anna cége, a Gumdrop Ltd előreláthatólag egész London környékét felszereli majd a rózsaszín gömbökkel, ami remélhetőleg felkelti majd más városok, országok érdeklődését is, köztük minket, mert azt hiszem idehaza is elkelne pár Gumiszemetes az utcákra.

Van valami ellenállhatatlan csúnyaság a Diamond kredencben. Ő egy fura szépség, kicsit olyan, mint Barbara Streisand. Ez az érdekes darab viszont jól példázza az avant-garde kézműves kivitelezés technikáját. A tervező a Boca do Lobo, aki mint egy koronaékszert tervezte meg ezt a bútordarabot, csak úgy, mint ahogy a briliánsokat csiszolják. A két nagy faragott ajtó vezet a belső aranyfüsttel patinázott enteriőrbe, ahol polcok és két fiók található. A különleges kredenc ötletét a romantikus időszak gótikus bútorai ihlették, melynek külsejét a fényűző árnyalatú, magasfényű ametiszt lakk borítja. Az egésszel egyébként nem is lenne különösebb problémám, csak azt az oroszlánfej lábat tudnám feledni…az egészet valahogy ez rontja el, de hát ugye ez csak az én véleményem…

A képek végignézése után gyere véleményt nyilvánítani!

Dubaiban évek óta, pontosan 17 éve rendezik meg a világ egyik legrangosabb és legnagyobb pénzdijazású teniszversenyét a Dubai Open-t. Az ide érkező játékosok közül azonban csak a topfavoritok engedhetik meg maguknak azt, hogy a város egyik jelképévé vált Burj Al Arab óriásvitorlásának fedélzetén pihenjék ki a verseny két hete alatt a meccsek fáradalmait.

Amikor először megláttam, egy szó jutott az eszembe: gyönyörű! Biztosan furinak hat ez a jellemzés egy utcai pad esetében, de ez van. És ha még azt is hozzáteszem, hogy második gondolatként az ugrott be, hogy ha apró ékszer lenne, mondjuk egy fülbevaló, és ott tengődne valaki által elhagyva az aszfalton, én bizony gondolkodás nélkül zsebre vágnám!

Sofia Maldonado Puerto Rico-ban született 1984-ben. Még el sem végezte az egyetemet, már számos falfestmény büszke birtokosa, melyeket engedéllyel vagy anélkül pingált a környezetében található elhagyott épületekre, belső terekre. Azáltal, hogy megteremtette a csak rá jellemző, utánozhatatlan vizuális nyelvezetet a világos színekkel és az elfolyó ecsetvonásokkal, nem kellett sok idő, hogy rengeteg elismerésben részesüljön saját hazájában. Sofia művei tökéletes keveréke a divat trendeknek, az impulzív latin nők esztétikájának és a különböző utcai kulturális elemeknek, mint például a graffiti, public art, gördeszka, reggaetón és a punk zene. Legutóbb a Times Square-en alkotott maradandót, de ameddig nem győződhetünk meg saját szemünkkel, testközelből művei egyediségéről, maradnak a fotók.

Kiválasztani a megfelelő polcrendszert nem a legegyszerűbb folyamat, főleg ha egyfajta különleges hatás elérésére törekszik valaki az otthonában. Vannak ötletes kivitelezések, de legtöbbjük drága, talán a felhasznált anyagok, talán a márkanév miatt. Az Imeüble leginkább Vasarely alkotására hasonlító polca azonban egyszerű műanyagból készült, ami jelentősen csökkentheti a kiadásokat (a remények szerint), ráadásul még esztétikus és különleges is. A Bjørn Jørund Blikstad norvég designer által megálmodott darab tökéletes érzéki csalódás áldozatává teszi felhasználóját, a nagynak nem mondható rekeszeibe elhelyezett könyvek, virágok, apró porfogó kütyük pedig egy új dimenzióval látják el az amúgy is térhatású képződményt.

Előre leszögezem, hogy azonnal kell egy ilyen, úgyhogy nem kivárva a karácsonyt azonnali üzenetben nyújtom be egy Spun-ra az igényemet az égieknek. Készítője, a Heatherwick Studio talán onnan lehet ismeretes a nálunk megforduló emberek számára, hogy az idei expó egyik legkeresettebb pavilonját, az angliai tüskeházat is az ő terveik alapján készítették el. Oldaluk átnézése közben azonban rájöttem, hogy tartogatnak még pár meglepetést a tarsolyukban.

" Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon innen, az Óperenciás-tengeren túl, ahol a kurta farkú malacka túr..."

Szerintem majdnem mindenkinek így kezdték valamikor gyerekkorában a szülei az elalvás előtt kikényszerített mesét. Most meg jött a hidegzuhany...

Elegem van az enyhe télből, ezért ha csak gondolatban, de pár perc erejéig meginvitálom az olvasókat, hogy eltöltsünk egy kis időt az indonéz Bali szigetének drámai déli szikláin fekvő Alila Villas Uluwatu design hotelban. A Bukit félsziget száraz szavannai táján található 84 kisebb-nagyobb villából álló komplexum a WOHA díjnyertes Szingapúri építészeti cég tervei alapján készült.

Úgy gondolom senki számára nem lehet kétséges, hogy Berlin minden szempontból Európa egyik meghatározó kultkegyhelyévé nőtte ki magát, főleg az újraegyesítés után. A legkülönfélébb művészi önkifejezési formák egyik Mekkája, ahol ráadásul a városi és a kerületi önkormányzatok is irigylésre méltó lojalitással állnak a multikulti szcéna mellé és nem kevés anyagi forrással támogatják a vibrálóan szabad-szellemű helyi művészeket és projektjeiket.