Miután adtam mindenkinek egy hetet a szubtrópusi lazulásokra, most kíméletlen leszek és azt mondom, azonnali hatállyal tegyük át székhelyünket a Maldív-szigetek egyik atolljára, Gaafu Alifu-ra (North Huvadhoo), ahol a változatosság kedvéért ismét szerény körülmények várnak ránk, meg az odalátogató szerencsésebbekre is.
Új tengert alkotott a természet, egészen pontosan az angliai Wiltshire-ben, azon belül is a Long Knoll Field-en. A természetet jelen esetben Bruce Munro jelenti, aki a weboldalán közzétett felhívás alapján használaton kívüli cd-ket várt az olvasóktól, hogy megalkothassa lélegzetelállító installációját. Gyűlt, gyűlt a rengeteg cd, míg végül -a rossz időjárásból fakadóan csak- júniusban 140 ember közreműködésével a fent említett réten kialakult a CDSea, mintegy 600.000 darab diszk felhasználásával. A projekt pedig nem áll le, Bruce 1.000.000 cd-t szeretne összegyűjteni következő alkotásához. Ha szeretnétek részesei lenni egy ilyen látványos kezdeményezésnek, ne legyetek restek és dobjátok postára ti is a megunt zenéket, ahelyett, hogy Bochkor módjára széttöretitek…
Kora reggeli kedveskedésünk, most még fájdalommentesen!
A Michigan államban lévő Muskegon kreatív fogorvosa, Dr. John Mullally ezzel a főutca villanyoszlopaira kiaggatott jópofa utcai hirdetéssel próbál pácienseket toborozni. A „keepsmiling” minikampányhoz mi a következő szlogent tudnánk hozzátenni:
Te letéped, én kitépem…. :)
.jpg)
Van egyszer a krokodilospólós brand, a Lacoste, meg valahol Kínában egy művész, nevezetesen Li Xiaofeng. Annak az esélye, hogy egy 1933-ban alapított high-end ruházati cég és egy, a világ másik végén élő kínai kézmíves mester egymásra talál, nagyjából közelít a zéróhoz. Most viszont megtörtént ez a csoda is. A Lacoste 2010 Holiday Collector's Series ugyanis két határozottan különleges darabbal bővül, miután a cég felkérésére Li mester elkészítette a világ első porcelánból készült pólóit, pontosan kettőt, egy férfi és egy női darabot.
Az Amnesty International-t talán nem kell bemutatni senkinek, de azt az unalmas frázist, miszerint rengeteg ember szenved az elnyomástól, egészen addig kell ismételgetni, amíg bármelyik népcsoport, kisebbség, állatok, növények vagy bárki jogai csorbulnak a normális, boldog élettel kapcsolatban. Az AI reklámhadjárataira idáig is felkapták az emberek a fejüket, de most extra hatásos, rendkívül felkavaró és döbbenetes plakátokkal sokkolnak minket, amire a „vétkesek közt cinkos, aki néma” szállóigévé vált idézetet tudnám a leginkább alkalmazni.
via: likecool
Tessék, itt az idő, lehet őszintén: ki álmodott kiskorában arról, hogy a Star Wars különleges robotjai, élőlényei közül valamelyik megelevenedik és háziállatként költözik be az életünkbe?
Én valamilyen okból kifolyólag az AT-ST-t képzeltem el egy saját csirkeólba mondjuk nagymamámhoz, mások, mint például Patrick Boivin az AT-AT szerelmese, és ha csak egy videó erejéig, de eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne ez a jószág az életben, kiskutya méretben. A zene Blithe Field – Bible school című száma (a teljes dal a hajtás után meghallgatható).
Burak Kaynak török designer igazán érti, hogy mi a valóság! Jött a világválság, a tömeges elbocsátások, és szegény, szerencsétlen munkanélküliek, akik hosszú ideje sorozatgyártásban adják be önéletrajzaikat a megpályázott állásokra, joggal érezhetik, hogy sz@rnak rájuk. Minek csináljunk fölöslegesen papírhulladékot, ha egyszerűen egyből arra a helyre juttathatjuk önéletrajzunkat, ahová való? Jó kitörölhetjük vele, és lehúzhatjuk a vécén…
Kedves barátunk ötlete alapján pár héttel ezelőtt Mocca vett egy nagy levegőt és belevágott egy igazán nagy projektbe. A legelején még nem gondoltuk volna, hogy ilyen olajozottan fog valóra válni a kezdeti terv: interjút kellene készíteni magyar designerekkel, kreatív emberekkel, akikről szerintünk hallania kell a hazai nagyérdemű közönségnek. Az alanykeresésbe sem kellett túl sok energiát belefektetni, hiszen Mocca a kutatásai során korábban már felfigyelt egy tehetséges magyar designerre, Kiss Miklósra -természetesen egy külföldi oldalon-, akinek ötletes tervéről, a HOOP-ról be is számolt anno. Szó szót, mail mailt követett és számunkra is meglepő módon olyan hihetetlen nyitottságot, közvetlenséget tapasztaltunk Miklós részéről, hogy a kezdeti ötletből, miszerint csak pár kérdést teszünk fel, egy kérdésözön és egy mély(-ebb) interjú kerekedett ki, mint amit gondoltunk és amit utólag is hálásan köszönünk neki! Mi nagyon élveztük ezt a közös „munkát” és reméljük, hogy ti is legalább akkora élvezettel olvassátok majd, illetve nézegetitek alkotásait, mint ahogy mi is tettük. A hajtás után tehát fogadjátok szeretettel az interjút, ami szimplán az életről, egy rendkívül kreatív ember mindennapjairól, testnyúlványokról, anti-környezetbarát fesztiválokról, külföldmajmolásról, sztárgyártásról, a magyar valóságról és a kitörési lehetőségekről szól.
São Paulo északi peremvárosa, az Atlanti-óceán egyik kanyargós partvonalának mentén fekvő Ubatuba („ooba-Tuba”). A 92 trópusi, hófehér, finom szemcséjű homokos stranddal büszkélkedő üdülőhelyet magas hegyek ölelik körül, melynek egyik, a vízhez közeli, szelídebb magaslatára építették fel két év alatt ezt a szerény nyaralót.
Áprilisban nyitotta mag kapuit Szingapúrban a világ egyik legkülönlegesebb luxusszállodája, melynek tetején, a 200 méter magasban található, 3 felhőharcolót összekötő tetőteraszon egy hatalmas, 150 méter hosszú medencében úszkálhatunk. Már aki mer, hiszen a fenti kép tanúsága szerint ez veszélyes üzemnek tűnik. Megnyugtatásul, állítólag a medence széléről a víz egy gyűjtőárokba folyik, így nem kell attól tartani, hogy a vízzel együtt magunk is az 55 emeletnyi mélységbe zuhanunk.
Ki gondolt volna arra, hogy az újságosoknál maradt és bezúzásra ítélt remittendáknak is jár egy második esély a második életre? Pedig jár! És igenis, nekik is joguk van hozzá! Hosszú ideig keresték, míg végre sikerült rábukkanniuk, aztán gyorsan szövetségre is lépni Nick Georgiou, Queens-ben élő művésszel, azaz a „Teremtővel”, aki talán egyedüliként a bolygón tudta ezt és érzelmekkel teli installációiban megadta nekik azt amire mindig vágytak...
Ropogós grafikák után jól esik egy kis desszert, azon belül is a nyár -számomra- egyik sztárgyümölcse, a dinnye...no, persze ez is egy kicsit másképp, Vid Nikolic horvát séf tálalásában egy gyorsított videó formájában. Hogyan lesz a dinnyéből rózsa, kiderül a végére...
Janine Loohuis nem csak kovácsoltvas bútorokat tervez, de portfóliójának részét képezik kézzel festett kerámiái, valamint textil és divattervező is egyben. A Hollandiában született designer az arnhemi Képzőművészeti Egyetemen végzett. Miután munkái először Párizshoz, majd egyre inkább Olaszországhoz kötötték, a sok utazgatás kiküszöbölése érdekében gyorsan ki is nézett magának egy vidéki kúriát Firenze és Siena között Santa Lucia városkában.
Ma speciel japán nemzeti napot is tarthatnánk, mert a cuki gombalámpaság után ismét egy szigetországi „japánikummal” folytatjuk. Mint ismeretes ebben a távol-keleti országban, valószínűleg történelmi és kulturális örökségük miatt hatványozottabban és érzékenyebben reagálnak le mindent az emberek. Szigorúan tradicionális ugyanakkor meglepően kreatív és a (főleg amerikából érkező) újdonságokat, szinte hisztérikusan másoló és befogadó az ottani közeg.
Tomáš Gabzdil Libertiny egy szlovák születésű, Hollandiában élő és dolgozó designer, aki különös fétissel rendelkezik a méhekkel kapcsolatban. Tulajdonképpen társtervezőként/építészként alkalmazza őket, hiszen az egyes alkotásokat ők öltöztetik, díszítik fel végleges formájukba. A Design Academy Eindhoven-en végzett művész saját cégének, a Studio Libertiny-nek a keretein belül alkotta meg a képeken látható keresztre feszített Jézust ábrázoló szobrot, amit méhsejtráccsal vont be, majd üveglapok és 40.000 méh közé zárt. Az installáció lenyűgöző, ám a megtermelt méz utólagos felhasználásával kapcsolatban nincsenek információk…
Erre nincs is más szó…lámpaság…csak hogy őrületbe kergessük azokat, akik nem szeretik a hasonló nyelvújító szándékot. Ez az egyik legaranyosabb lámpa, amit valaha láttam, és ami természetesen Japánból származik. A fából, üvegből és LED-fényekből készített Gombalámpát a Design Festa-n mutatták be és azt hiszem az egész lakásomat teleraknám velük!
Néhány évvel ezelőtt a kaliforniai Davis város önkormányzatának egyik képviselője harcos kampányt indított az ellen az útfelújítási program ellen, aminek része lett volna a történelmi sikátorok macskaköves és sok helyen meglehetősen hiányos burkolatának a városrész addigi lágy, romantikus hangulatát végképp kivégző unalmas, egyenszürke aszfaltra való kicserélése.
A kezdeményezés mögé a lokálpatrióta szimpatizánsok egyre nagyobb tömege állt be, azonban még a média hathatós támogatásával kifejtett nyomás is kevés volt ahhoz, hogy keresztülvigyék akaratukat a városházán.
A fenti képet a Terra műhold MODIS-rendszerével készítették múlt szombaton június 19-én. A nagy felbontású fotón jól látszik a kiindulópont, ahonnan még mindig jön az utánpótlás és ahogy az olaj terjedt északkeletre a Mexikói-öbölben. Ezen az oldalon letöltheted a 10 mb-os képet okulásképpen…
Nézd Apu! Szöknek a bútorok! No nem maguktól, csak a gazdi által meguntak vannak kivágva a friscó-i 6. utca és a Howard St. sarkán álló négy emeletes épület ablakain keresztül. A renitens street installációban 100 önkéntes és 23 kissé ütött-kopott, a külső homlokzatra ragasztott bútordarab a főszereplő.
Annyira szükség van az olyan apróságokra, amit például a Volkswagen – Fast Lane kampányában művelnek, mint az éhezőnek egy falat kenyérre. Hogyan dobjuk fel a búskomor reggeli munkába sietést vagy úgy általában a szürke hétköznapokat? A megoldás: építs csúszdát a metrólejáróba, mert a szüttyögésnél jobb a sebesség :)! Have fun!
Hogy milyen lesz a jövő fürdőszobája? Egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy jellemzően a környezettudatos hozzáállás befolyásolja a koncepciók többségét, ezek közül pedig Jun Yasumoto tervei keltették fel leginkább a figyelmem. Mindamellett, hogy a szennyvíz újrahasznosítása már alapból integrálva van a rendszerbe, ezt olyan módon kamatoztatja a Phyto-Purification Bathroom, ami igazolja azt a felvetést is, miszerint a városlakók a természetbe való kiköltözés helyett, inkább a természetet költöztetik be életterükbe. Ha belegondolsz, mi lehetne természetesebb, szebb, elegánsabb, és kifinomultabb annál, hogy bambusz, sás és gyönyörű vízinövények takarják hab testedet a zuhanyfüggöny helyett?
Végre ismét egy olyan alulról jövő kezdeményezés, ami mellé teljes vállszélességgel oda tudunk állni, és a magunk egyszerű módján, egy bejegyzés erejéig megtámogatni, hogy még több emberhez eljuthasson a híre. Ha te is egyetértesz azzal, hogy az idei tűzijátékra (tűzijátékokra) szánt összeget fordítsák inkább az árvízkárosultak megsegítésére, akkor itt csatlakozhatsz a facebookos csoporthoz. Mi már megtettük, támogassátok ti is, hátha elérhetünk vele valamit!
Akár sikerrel is vehettük volna ezt az akadályt, de a Shanghai Expó, amit több alkalommal mi is figyelemmel kísértük, ismét tipikusan, tragikusan és szánalmasan magyarra sikerült!
"Remek ez a világkiállítás, sikerült mindent kihozni a Nagy Eseményből: kamu közbeszerzésre alapított kft, D24-es ügynök elvtárs, 3.5 milliárd közpénz, offshore cégek, egy keljfeljancsi meg egy sci-fi kisfilm.
Egy szocialista módra elkúrt ziccer szomorú krónikája következik:
Út Sanghajba - de még Budapesten
A Gyurcsány-kormány 2006. áprilisában döntött arról, hogy Magyarország részt vesz a 2010-es Sanghaji Világkiállításon. A Világkiállításon való részvétel teljes költségkerete 3,3 milliárd forint: ebből finanszírozza a kormány az építési és működtetési feladatokat. A magyar részvételi megállapodást 2007 szeptemberében, a Kínai Magyar Évad nyitórendezvényeinek keretében – Gyurcsány Ferenc jelenlétében – írta alá Huszty András, a Magyar-Kínai Gazdasági Kapcsolatok Fejlesztéséért, valamint a 2010. évi Sanghaji Világkiállításon való részvétel koordinálásáért felelős miniszterelnöki megbízott.(Huszty amúgy sem angolul, sem kínaiul nem beszél.)
A MeH azt tervezte, hogy 2008. szeptemberében írja ki a közbeszerzést a magyar pavilon építésére és működtetésére. De a közbeszerzést végül csak 2009. márciusában írták ki, mivel az egyik induló cégnek nem voltak meg a papírjai. Ugyanis csak 2008 októberében alakult meg 5 millió forint törzstőkével az a Genexpo 2010 Kft, amely - nem árulok el nagy titkot - megnyerte végül a "közbeszerzést"..."
A minden apró részletre kiterjedő oknyomozás a Vastagbőr blogon olvasható tovább!
