Az milyen vagány lenne már, ha egy házibuli alkalmával egy zöld kocsonyás trutymóágyból kihámozott jéghideg Baileys-szel tudnánk elkápráztatni a jelenlévő partyarcokat?! Erre a trükkre egyébként minden esélyünk meglehet, feltéve persze, ha a fehérorosz Jurij Dmitriev, a 2010-es Electrolux's Design Lab versenyére készült futurisztikus zselé-hűtő koncepcióját, a versenyt kiíró svéd cég egyszer átemeli a sorozatgyártásra ítélt ötletek mappájába.
Akkor most mesélek! Ebben az esős, szutyok időben úgy gondolom ránk fér egy lélekmelegítő mese!
Történt, hogy Londonban, 1974-ben született egy gyermek, aki olyan volt mint a többi, átlagos kisfiú. Egy különbséggel! Nem beszélt. Mindene megvolt hozzá, mégsem tette. Nem focizott a többi hasonló korú sráccal, nem lógott a haverjaival a londoni utcákon, nem teremtett kapcsolatokat, nem voltak barátai, nem beszélgetett senkivel. Semmi olyat nem csinált, amit a vele egykorú „normális” kölykök. Csak ült a szobájában saját kis dimenziójából figyelve ezt a számára furcsa és értelmezhetetlen világot. Három évesen diagnosztizálták nála az autizmust.
Loftmánia szágánk mai kiadásának főszereplője a Brooklyn híd és a New York-i kikötő tőszomszédságában 1915-ben felépített ClockTower, ami egy ideig az Egyesült Államok legnagyobb öntött beton építménye is volt. Az épületben eredetileg egy kartondoboz gyár működött, majd a terület ingatlanfejlesztője David Walentas, a DUMBO (Down Under the Manhattan Bridge Overpass) atyja a munkaügyi Minisztérium hivatalait költöztette ide, 1998 óta viszont már egy 124 lakásos társasházként funkcionál.
Az izraeli származású new yorki Dror Benshetrit és az általa vezetett Studio Dror, a képek, valamint az oldalukon elérhető making of videók alapján egyértelműen a design/designerek azon szűk körű elitjéhez tartozik, akik kisujjból, a legkisebb megerőltetés nélkül rázzák ki magukból eredetibbnél eredetibb ötletek alapján megvalósuló projektjeiket.
Manapság nem egyszerű vásárlókat szerezni a különböző boltoknak…nem mindig elég az óriási leárazás, így nem csoda, ha jobbnál jobb vásárlócsalogató ötlettel rukkolnak elő, hogy a bevételi szintet tartani tudják. Így tett a párizsi 180g is, ami társaitól eltérően eddig nem látott módon kívánja a rendszeres visszalátogatók számát növelni. A 180g részben üzlet, részben művészeti galéria, részben festőműhely, ahová ha betérsz és választasz magadnak mondjuk egy sálat, felsőt, cipőt, egyéb kiegészítőt, az utad nem egyenesen a pénztárhoz vezet, hanem először színt is kell választanod a több mint 100 árnyalatból és meg kell várni, amíg befestik neked. Gondolom ez persze nem kötelező jellegű, de az ötlet kiváló!
Az Oooms a rókatetemszőnyeg után ismét segített rájönni, hogy mi is hiányzik az életemből, amiért hálás köszönettel tartozom nekik. Hosszú irodista éveim alatt éppen elégszer találkoztam az irodarendelés diszkrét bájával ahhoz, hogy tudjam, nem mindegy, hogy milyen tűzőkapoccsal applikáljuk egybe a papírlapokat, de ennek részletezését most inkább elhagynám, mert egy sokkal fontosabb dolgot kell bejelentenem: megszületett a fenti cég gondozásában a 14 karátos aranyból készült változat, amit épp csak arra nem érdemes használni, amire kellene, de legalább lehet vele sznobkodni, ruhára tűzni, bevállalósaknak testékszerként alkalmazni…egyéb ötletem nincs, viszont 59 euróba kerül…
A Mugo az első limitált kiadású design MP3 lejátszó és USB egyben. Az „Artist Series 1” mintáit manapság top városi művészek, köztük Julie West, Shin Tanaka, Tougui és Yup tervezték. A designer Aaron Atchison a Feed the Beast egyik alapítója, aki a Mugo-val egy olyan gyűjthető „játékot” alkotott, ami ráadásul tiszta, egyszerű és elegáns is. A bábuk Mac-en és PC-n egyaránt működnek, a flash memória meghajtóra akár 500 MP3 dal is felfér, de 2GB-ig kedvenc képeinket, videóinkat vagy egyéb adatainkat is tárolhatjuk rajta. A legjobb rész állítólag a navigáció, zenehallgatáshoz a figura „arcát” kell hüvelykujjunkkal masszírozni. Jópofa :)! Az Artist Series 1 közel 60 dollárba kerül.
Kedves mindenki, rendszeres olvasók, idetévedők! Van egy nagy dilemmánk…bár igaz, hogy blogunk még javában tipegős korszakát éli, hiszen még csak most leszünk 6 hónaposak, mégis szeretnénk megmérettetni a Goldenblogon. Nem igazán tudtuk eldönteni, hogy melyik kategóriába érdemes neveznünk, mert a leírások alapján talán belefér a „kult-szórakozás” kategóriába éppúgy, mint a komplex blogok közé. Míg az egyikhez (kult-szórakozás) nincs szükség egynél több nevezésre, a komplex kategóriában az olvasók jószívűségén és szavazatuk mennyiségén múlik a bejutás!!! Első körben már megtettük az ajánlást a kultnál, de a bizonytalanság miatt most a komplex kategóriába is beneveznénk a Manzárd Cafét, nehogy lemaradjunk valami nagyon fontos dologról :)...
...Éppen ezért elhelyeztünk az oldalsávon egy gyönyörű widget-et, ahol mostantól augusztus 23-ig, e-mail címed-címeid :) bepötyögtetésével és a mehet gomb folyamatos trenírozásával tudsz ránk szavazni. Arra kérnénk benneteket, hogy ha tetszik a blogunk, voksoljatok megállás nélkül, amit előre és utólag is nagyon-nagyon köszönünk, bárkitől jöjjön.
Az Akatre egy francia design stúdió, melyet Valentin Abad, Julien Dhivert és Sebastien Riveron alapított. 2002-ben találkozott egymással a három diák művészeti tanulmányaik során. Az iskolai projektek, a sok közös munka és az összehangoltság felfedezése után döntöttek úgy, hogy együtt kell dolgozniuk. Munkáik többek között nagyon cool plakátokból és nyomdai munkákból állnak, de nekik köszönhetjük a képeken látható funkció nélküli, meglepően elmebajos fej-és arcfedő installációkat is.
Az ember életének egyharmadát a hálóban tölti, ez a terület az egyetlen igazán privát része a lakásnak, jobb esetben a nyugalom és az intimitás szigete, ahová visszavonulhatunk egy nehéz nap után. Továbbá ez az a terület ahová -ha a lehetőségeink adottak és megfelelő méretű lakásunk van, külön nyíló hálószobával- a látogatónak elvileg nem illik belépni, hiszen a privát életünk színtere; persze a lakásavató bulin azért érdemes eldicsekedni vele, ha igazán szépre tudtuk berendezni. Ahhoz, hogy a hétköznapokon megfelelően tudjunk teljesíteni a taposómalomban és kiegyensúlyozottak legyünk, minőségi pihenésre van szükségünk, így a kialakítása, bútorzata, színei kiemelt fontossággal bírnak és mint talán mindenki számára ismeretes, hatással vannak a mindennapjainkra. A harsány, vibráló színek helyett inkább a meleg, lágy, nem hivalkodó színek alkalmazása a célravezető, ezek elősegítik a pihenést, feltöltődést. A Feng Shui mesterek szerint is az egészség alapja a jó alvás, hálónk, ágyunk helyének megválasztásával sokat lendíthetünk egészségünkön és párkapcsolatunkon (ha érdekel, erről bővebben itt olvashatsz). És most következzen egy pár fotó tippekkel, hátha el tudsz csenni egy-két ötletet a babakék, a retro, a minimál, a női, a férfi energiákkal teli, a nagymamásan kuckós, illetve a meseszerűen habkönnyű hálószobatitkokból. Nektek melyik tetszik a leginkább?
A google-oprendszer, google-mobil, google-tv után itt egy újabb meglepetés, megérkezett a google-bádigárdja, a google-vitamin! Ezt a figyelemreméltó és forradalmi innovációt azonban most nem a Mountain View-i Googleplex boszorkánykonyhájában kotyvasztották ki nekünk, hanem a koreai designer, Andrew Kim, akiről korábban itt már írtunk, kreatív sufnijának elmés szösszenetéről van szó.
A cipős sokk után muszáj egy csepp kreativitással megnyugtatni a kedélyeket (leginkább a magamét), ezért ajánlom mindenki figyelmébe a David&Goliath kreatív ügynökség figyelemfelkeltő promócióját, mellyel az Universal Studio legújabb attrakcióját szeretnék hirdetni. Az óriási lábnyomok és az összezúzott életmentő jármű a Santa Monica-i tengerparton lepte meg a járókelőket, amivel az új King Kong 3D műsorhoz kívánnak látogatókat vonzani. Valószínűleg sikerül is nekik! A fotókat Jonathan Alcorn-nak köszönhetjük. Köszönjük! Ízelítő videó és további remek képek a hajtás után.
Akkor irigykedjünk ismét egy kicsit! Történt ugyanis, hogy a közismerten liberális Amszterdam szabad szellemű városatyái közül azoknak, akik véletlenül nem bicajjal, hanem metróval járnak be nap mint nap a hivatalba, szemet szúrt a meglehetősen lepukkadt, szürke szerelvények lehangoló egyhangúsága.
A döbbenettől nem jutok szóhoz, de mindig ez van, amikor szembesülök azzal, hogy az emberi hülyeség határtalan. Ha égető vágyat érzel arra, hogy neked is legyen egy ilyen fénylően piros körömcipő hangszóród, ne habozz, kukkants át ide a részletekért! További pozíciókból is megcsodálhatod a kicsikét a hajtás után...
térelválasztó…térelválasztó?…térelválasztó…a kérdés kell-e, ha igen, milyen legyen? Fa, műanyag, üveg, ólomüveg, polccal oldjuk meg vagy paravánnal, mintás legyen vagy egyszerű, színeset akarunk vagy színtelent? Ki tud választani a számtalan lehetőség közül??? Egy tuti tippünk azért volna, ez pedig nem más, mint a Fabbian által forgalmazott kristálycsempecsalád. Szépek, formásak, modernek, fényáteresztőek és ráadásul saját magunk molyolhatunk vele, nem készterméket kapunk (ha nem akarunk). Felépíthetjük egyszerűen, mintásan, színtelenül, színesen, szagosan, tehát a rengeteg lehetőséget egybegyúrva esztétikus kiegészítővel dobhatjuk fel a lakásunkat, illetve iktathatjuk ki a többi változatát a versenyből.
Nem leszünk fogyiklub, bár lehet, hogy volna mit alakítani hab testünkön, most mégis egy határozottan jópofa motivációs eszközt ajánlanánk a figyelmetekbe, ez pedig nem más, mint a fogyinaptár, melyet a DDB Brazil készített a Companhia Athletica Gym számára. Az elgondolás ötletes, a pszichés ráhatás pedig határozott fogyásra késztetheti a felhasználó elméjét a mozgás és az étkezésre való odafigyelés mellett.
Mai szállodamustránk kedvéért igaz, hogy nem keveset kell túrázni, de szerintem megéri! Vegyük most nyakunkba Ázsiát, hogy leparkolhassunk Szingapúr egyik legelegánsabb negyedében, azon belül is az übersikkes Club Street-en, ahol az utca mindkét oldalán egymás követik a szebbnél szebb gyarmati stílusban épült hófehér paloták, melyeknek hátsó kertjeiben egykor angol gyarmatosítók űzték az úri körökben oly kedvelt sportot, a krikettet.
Igen, tessék csak nyugodtan nagy bamba szemekkel pislogni - úgy ahogyan én is tettem - amikor percekig azon méláztam, hogy akkor ez most hogyan is? Aztán az ember szeme lassan kezd hozzászokni az Illusion asztal becsapós sziluettjéhez, majd jön a nagy felismerés, aztán meg a csendes rágondolkodás egy unalomig ismételt figyelmeztetésre, miszerint a lényeg mindig az apró részletekben rejlik! Mekkora igazság már ez!
Kapóra jön a cukinevű Paolo Lillus által tervezett fociszék ahhoz, hogy végre kimondhassam a bennem tomboló ellenérzéseket a vuvuzela éktelenül fülsüketítő és idegesítő hangja miatt. Nem tartozom a focirajongók közé, de tény, hogy a hangulat magával ragadó…lenne…ha ezt a zajt nem kellene a háttérben hallgatni minden mérkőzés alatt. Végül is csak az egész világgal fogják egy életre megutáltatni ezt a hangszert… Amúgy a fotel szép és ötletes, hogy egy designbloghoz hű mondatot is írjak. Biztos nagy kereslet lenne (van) rá a focirajongók körében. Egészen stílusos hangulatot lehet teremteni vele a meccsnézésekhez, főleg, ha van valakinek 1.582,70 eurója darabjáért!
Ha az Oregon államban lévő Portland körüli hegyekben portyázol, nagyon ébernek kell lenned, hogy észre vedd ezt, az erdő rengetegébe szervesen belesimuló mesterien összekalapált épületet. A Wilkinson Residence, melyet a nemzetközi szakma találóan Tree House-ra keresztelt, hét éven át épült és büszke tulajdonosa végül 2004-ben tudta birtokba venni.
Egy kis napi inspiráció az OK Go nevű együttes End Love című stop motion koreográfiával készült zseniális és vicces videója, melyet Eric Gunther és Jeff Lieberman rendezett. Merüljünk alá 4 és fél percre Damian Kulash (ének, gitár), Tim Nordwind (basszus), Dan Konopka (dob) és Andy Ross (gitár, billentyűk) 80-as éveket idéző zenéjébe és töltődjünk föl egy kis energiával ezen a hűvös napon néhány csípőmozdulat, fenék/fejrázás közepette. Ha valakit ezek után érdekel a zenekar, itt informálódhat albumukról, itt lájkolhatja őket a facebookon vagy barátkozhat a myspace-en , itt pedig további videókat nézhet meg tőlük.
Egy ilyen esős reggelen nem is indíthatnánk másképp a napot, mint egy remek interjúval, a remek lakberendezővel, Klein Kingával, a remek KOOS nevű oldalon. A riport friss és ropogós, személyes, kíváncsi. Rövid ízelítő után látogassatok ide és olvassátok el a folytatást, érdemes!
"Ma az eddig bemutatott blogok közül (a pillanatnyilag) a legfiatalabbat mutatjuk be, a 3 hónapja indult Szoba kilátással nevű blogot, melyet Klein Kinga lakberendező szerkeszt.
Mit érdemes tudni Rólad?
Nyilván mindenkinek mást :). Amit én most itt fontosnak tartok elmondani magamról az a következő. 44 éves vagyok, házasságban élek, van 2 csodálatos gyerekünk. Hosszú és kanyargós úton jutottam el a lakberendezésig, de nagyon szeretem ezt a szakmát, tetszik, hogy emberekkel kell beszélgetni és hogy színek, formák, felületek között élem a mindennapjaimat..."
Sajnos nem igazán bízhatunk az egyedi designban, ha szennyestartót szeretnénk vásárolni vagy esetleg a meglévőt lecserélni. Mindegyik hasonló formát követ és az anyagfelhasználás is a jól bevált szokások mentén mozog, aminek egyhangúságát a német Helene Steiner szeretné megtörni. Szerinte ugyanis semmi szükség az unalmas, hagyományos külsőre és elhelyezési lehetőségekre, amikor szerelhetjük falra is szennyestartónkat és adhatunk neki a hétköznapitól eltérő formát, illetve falidísz funkciót. Ez a Polyp, amibe a középen található lyukon keresztül tuszkolhatjuk be a használt ruhát és állítólag különleges kidolgozása miatt még csak attól sem kell tartanunk, hogy levételekor kiesik belőle bármi. Az ötletes designból csak valami lyukfedő hiányzik, kár, hogy ez kimaradt a tervekből…
Milyen fura már az, hogy témakeresés közben rendszeresen külföldi oldalakon kell egy-egy tehetséges magyar munkájába belefutni. Így került képbe az a Kiss Miklós is, akivel nemsokára egy, a blognak adott exkluzív interjú keretén belül részletesebben is megismerkedhetünk, és ugyan ez a helyzet Bán Sarolta munkáival is.
