Mademoiselle Maurice aka Marie Saudin 27 éves francia művésznő, édesen sötét univerzumában előszeretettel ötvözi az álmokat a valósággal, hagyományos eljárásokat a digitális képalkotással, fotókat a festékkel, meghintve olyan (elvileg) oda nem illő anyagokkal, mint például a textil, a drót vagy a cérna. A „Colorful dreams please” címre keresztelt alkotássorozatában a textilfestményeken szereplő elvetemült, szürkén jellegtelen alakok, saját kezeikkel „varrják” a testükre vágyaik színes tetoválását.

A legtöbbször tehetségkutatók lúzerein lehet jókat derülni, amikor zsűri elé járulva úgy éneklik a kiválasztott dalt, hogy a szöveget nem ismerik vagy nem is értik, így hallás alapján egészen egyedi nyelvjárásokat alkotnak. Tegyük szívünkre a kezünket, a fürdőszoba csendes magányában, esetleg alkoholos befolyásoltság alatt azért mindenkinek besikerül egy-egy hasonló produkció. Tomas Ekström, ismertebb nevén Kallbrand stockholmi tervező és illusztrátor (aki egyébként olyan cégeket tudhat a klientúrájában, mint például az Electrolux vagy az Audi), megragadva ebben a kimeríthetetlen humorforrásban rejlő lehetőséget, Stupid Singing Friends című illusztrációsorozatában a félrehallás gyönyörűségét jeleníti meg.

A magyART felhívás megjelenése óta közel 200 bemutatkozó levélen vagyok túl és ezek döntő többségét szinte kivétel nélkül nagy élvezettel olvastam végig, ám a mai nap főszereplőjének önmagáról írt sorai különösen mély hatást gyakoroltak rám. A Svédországban, közelebbről Göteborgban élő fiatal magyar hölgy, Imre Eszter olyan elemi szuggesztivitással beszél magáról, amibe szerkesztői hiba lenne belenyúlni, de még nagyobb vétek nem végigolvasni!

Akinobu Izumi építészeti modell tervező/készítő a szabadidejében sem tud teljesen elszakadni a foglalkozásától. A Tokióban élő japán művész előszeretettel molyolgat apró türelemüvegekkel, amelyekben többnyire a munkájában is használatos anyagokat használja fel aprólékos életképeihez. Egyik legutóbbi sorozatában dinoszauruszcsontvázakat épített bele az apró üvegcsékbe, én pedig irigylem a türelmét. Etsy shopjában érthető módon elég borsos áron, de azért válogathatunk a mini csodavilágokból. Sajnos a dinók már elfogytak.

A két designert, Baptiste és Gianni Vuerich testvérpárost kifejezetten az újrahasznosítás vezérelte, amikor legújabb napszemüveg-kollekciójuk tervezésébe fogtak. Nem lehet tudni, hogy az egyszerű, mégis zseniális alapanyag ötlete melyiküktől származik, de ez egyáltalán nem is fontos, lényeg, hogy a gördeszkából készült vintage hangulatú ökonapszemüvegek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az ultra könnyű, mindössze 25 és 30 gramm súlyú Vuerich Brothers napszemüvegeket nemrég a 2011-es Index Award-ra is jelölték. Must have kategória!

Schall Eszter 23 éves grafikusművész már egészen kiskorától gyöngyöt fűzött, kézműves dolgok kötötték le és váltak hobbijává. Ahogy a művészlelkeknél lenni szokott, érettségi után egy barátnője segítségével – aki csupán pár nap alatt készítette fel a felvételire – bekerült a Novus Művészeti Iskolába, ahol végül grafika szakon végezett.

1766-ban Torbern Olof Bergman, svéd kémikus kereste a természetes pezsgő vízhez hasonló ital előállításának módját. Megállapította, hogy a savanykás ízt, és a pezsgést a CO2 okozza. Talált is egy eljárást a víz gázzal telítésére. 1767-ben Joseph Priestley angol kutató Leeds-ben, ettől függetlenül felfedezett egy módszert a CO2és a víz elegyítésére, egy sörfőző tartályt használva erre a célra. Azt gondolta, tévesen, hogy az így kezelt víz jó lehet a skorbut megelőzésére és kialakított egy készüléket James Cook hajójára, a második Dél tengeri expedíciójához.

Becsületesen tegye fel a kezét az, aki nem szeretne egy olyan helyen lakni, ahol folyamatosan a nap 24 órájában, a hét minden napján megadatik a természet közelségének érzése, miközben egy közel 20 milliós metropolis kellős közepén él. A São Paulo-i Fernanda Marques, a Marques Arquitetos Associados vezető építésze példaképe, Mies van der Rohe után szabadon, az általa tervezett 250 négyzetméteres LOFT 24/7-ben a felhasznált anyagokkal – mész és nyers kő, acél, üveg, fa panelek, textúrák –, valamint a természet két áramló energiája a szél és a víz elemeivel mesterien tüntette el a kül-és beltér közötti határokat, létrehozva egy, a természettel harmonikus szimbiózisban együtt élő modern és szép életteret.

Mezítláb lépdelni a homokban, miközben a kellemesen hűs tenger mossa a lábunkat...Nos, jelenleg nehezen tudnék kellemesebb dolgot elképzelni a hőség ellen. Mivel számomra a tengerpart helyett most éppen a befülledt betondzsungelt dobta a gép, két homloktörölgetés között marad a tengerpartos képek nézegetése. Ebből sem a simán strandos, hanem a kreatívabb fajta. Jamie Wardley homok-, hó- és jégszobrász, Jim Denevan munkáihoz hasonlóan ugyanis úgy használja a tengerpart homokját, mint valami vásznat. Lélegzetelállító kapirgálása nyomán hatalmas képek rajzolódnak ki a különböző strandokon. A folytatásban található fotókon a 32 éves művésznek, illetve kis kreatív csapatának, többségében Észak-Angliában és Skóciában hagyott kéznyomai láthatóak.

A „zenei forradalmárnak” (is) tartott multifunkciós művész, Christian Marclay munkáját dicsérik a képeken látható kollázsok. Az 1955-ben, Kaliforniában született svájci-amerikai képzőművész, DJ, zeneszerző volt azoknak a zenészek egyike, akik elsőként használták hangszerként a lemezjátszót, még az 1970-es évek végén. Szorosan kapcsolódva a zenéhez, ugyanekkor kezdte gyűjteni, különböző kreatív módokon újragondolni és a művészet szolgálatába állítani a talált képeket, tárgyakat, lemezborítókat, dalszövegeket. Ötletes alkotásai közül én most a zenei legendák lemezborítóit összepárosító műveiből hoztam párat, többek között Michael Jackson, Doors, Donna Summer, David Bowie következik a folytatásban.

Vajon lehet művészi illusztrációkkal telerajzolt kukákkal ösztönözni az embereket a környezettudatosságra? Engem igen, úgyhogy a Global Inheritance nonprofit szervezet célcsoportjába egyértelműen beletartozom. Jacob Livengood amerikai festő, grafikus, több társához hasonlóan immár második éve készíti el különleges illusztrációkkal újragondolt kukáját, a szervezet kezdeményezésében indult Art Of Recycling nevű újrahasznosításra oktató program kampányában.

Mint azt jól megtanították nekünk a reklámok, az egészséges, szép haj fontos része az emberi testnek. Büszkén viseljük, ápolgatjuk, formázgatjuk (már amennyiben van), ha viszont egyszer búcsút intett a fejünknek, általában undorodunk tőle. Arra még nem jöttem rá, hogy miért vált ki belőlünk ennyire ellentétes érzelmi reakciót ugyanaz a dolog, pedig kivált. Kerry Howley 23 éves művészeti hallgató is ugyanerre az ambivalens dologra keresi a választ egyedi és szépen megformázott díjnyertes diplomamunkájával. Az öt darab hajláncon körülbelül 60 órát dolgozott, az alapanyag édesanyja barátnőjének fejéről, valamint egy japán nő derékig érő hajzuhatagából származik. A brit művésznő így szeretné újra kívánatossá tenni az elhullott/levágott emberi hajat. Vajon sikerül neki?

Van valami Tim Burtonös hangulata Natalia Maroz tehetséges ukrán fotográfus digitális illusztrációinak. Kevésbé drámai és groteszk, inkább vidám és elvágyódó, és a főszereplők sem a szerethető, ám mentálisan sérült anti-hős karakterek közül kerülnek ki, mint Burton nyugtalanítóan szürreális fordított világában, mégis érezhető némi átfedés. Gazdag fantáziával elmesélt történetein hosszasan időzhetünk így szombat délelőtt.

Az már mindnyájan tudjuk (ha máshonnan nem, akkor abból a bizonyos idegesítően hülye reklámból), hogy a férfiaknak előbb kell tudni kiharapni a tölteléket a pilóta kekszből, mint befűzni a cipőfűzőjüket. A lányok viszont inkább vegyenek példát Judith G. Klausner szobrászművésznőről, aki a pilóta amerikai változatának töltelékét farigcsálja addig, amíg szépséges domborműveket hoz létre belőlük. Judith 2010 augusztusában kezdett klasszikus és viktoriánus ihletésű portrékat formálni az Oreo sütik töltelékébe, a „From Scratch”című sorozat részeként. A magas hőmérsékleten természetesen folyékonyra olvadó, illetve magas páratartalom hatására szétmorzsolódó „vásznakat” előzetesen a hűtőben szokta tárolni, hogy megfelelő keménységűre fagyjanak, majd a megfelelően klimatizált helyiségben, fogpiszkáló segítségével kezd neki a portrék kifaragásának.

Egy kávézó nem is ünnepelhetné stílusosabban új üzletének megnyitását. A 2002-ben indult lettországi Double Coffee nevű kávézó-és étteremlánc Moszkva leghíresebb utcájában, az Arbat (vagy Régi Arbat) utca 13. szám alatt nyitotta meg második üzletének kapuit június 18-án, és az ünnepi esemény alkalmából egy szokatlan flashmobot hoztak össze. A nagyobb hírverés érdekében a cég kreatívjai úgy döntöttek, hogy a márka logóját 3300 pohár, 220 liter kávé és 120 liter tej, valamint a körbekeretezéshez használt x kilónyi öröltkávé segítségével jelenítik meg a bejárat előtt található utcarészen. Az esemény végeztével előreláthatólag ingyen elfogyasztható töméntelen mennyiségű kávéra a képek tanúsága szerint valószínűleg azonnal ráröpültek az emberek.

Szabó-Lencz Pétert a festészet mellett a művészet egyéb ágai is mindig érdekelték. A zenét és színészmesterséget is tanult 29 éves művész saját elmondása szerint, a kellő önbizalom vagy az önmagába vetett túlságosan is kevés hit miatt, a művészeti pálya helyett inkább követte az egyik haverja példáját, és beiratkozott egy cukrásziskolába. A képzőművészetet autodidakta módon tanulta, miután pár hónapos angliai tartózkodás és az áttörést hozó két film (Túlélni Picassót és a Basquiat) után úgy döntött, hogy a művészetnek fog élni.

A designban járatos profik és laikusok már számtalan példáját láthatták a különleges vagy különlegesen extra ronda és/vagy használhatatlan ülőalkalmatosságoknak. Néhány példánnyal korábban mi is sokkoltuk az olvasókat, azonban most Alejandro Cerón spanyol designer össze-vissza tekergő kuszahurka „foteljáról” is mindenképpen meg kell emlékeznünk, hiszen a Beautiful Mess kollekció darabajaival újabb állomásához érkeztünk a nem hétköznapi lakberendezési tárgyaknak. A jelenleg Eindhovenben élő és dolgozó 26 éves tervező érdekes alkotásával kapcsolatban csak egy dologtól tartanék igazán, hogy a pihe-puha burkolat szétmállásával járó borulás következtében átdöfi a testemet a szépen összehegesztett váz.

Szabó Csaba aka. cSabósZaba aka. Bánatkertész Szentesen él és dolgozik. Az újrahasznosítás magyar mestere lakhelyének ezerszer végigjárt utcáin sétálva kutatja fiával az alkotásokhoz felhasználható alapanyagokat. Minden érdekli őket, amit egy átlagos ember sosem venne észre vagy undorral fordítaná el az arcát. Többek között elhullott madártetemekre, kocsikerék által kilapított békákra, elhajított kvarcelemekre, rozsdás szögekre, magányos siklótetemekre, tehénszarra, borosdugókra, madárcsőrökre, cigarettacsikkekre vadásznak, mindenre, ami elmúlt, és aminek új értelmet lehet adni. Ezekből a hétköznapinak nem nevezhető hozzávalókból varázsol egyedi képeket. Az elmúlás viszonylagos. Túl sokat ezen kívül nem tudni róla, honlapján olvasható bemutatkozása is inkább egy szépen megformázott görbe tükör az információra éhezők számára. Nekem is.

Ahogy azt azok elmondásából, akik e különleges seritalt már megkóstolták tudható: ez a vöröses színű ital először furcsa ízűnek tűnik, mintha sör és eperfagylalt kombinációja volna. Ez azonban nem csoda, hiszen a búzasört frissen szedett eperrel érlelték együtt. Majd a második vagy a harmadik korsó elfogyasztása után az ital szokatlan zamata, az íz és a friss eper illata elvarázsol. Sör mivoltát az utóízben jelentkező elegáns keserűség árulja el...

A kanadai Alberta tartomány legnépesebb városában, Calgary-ban élő művész (festő, szobrász), designer (bútortervező), Cory Barkman a közelmúltban úgy döntött, hogy egy kicsit letérve a jól ismert útról, lámpatervezésbe kezd. Legújabb projektjében mindenképpen a szívéhez közelálló steampunk stílusban szeretett volna alkotni, így időt és energiát nem spórolva járni kezdte a helyi roncstelepeket a tökéletes víz-, levegő-, gáz-és mechanikai alkatrészek beszerzése érdekében. Lámpái nem véletlenszerű találatok eredményeként születtek, a tudatos keresés teljesen egyedi, saját egyéniséggel és történettel rendelkező példányokat szült erre a világra, amelyekből mi is vásárolhatunk, feltéve, ha van rá 1.200-25.000 dollárnak megfelelő összeg a bankszámlánkon.

Az amszterdami székhelyű 2003-ban alapított UXUS design és építészeti tanácsadásra szakosodott stúdió, mint nevének rövidítéséből [You Times Us] is következik, projektjeik során már a tervezés korai szakaszába bevonva, továbbá aktívan együttműködve a megbízóval mindenből a legjobbat próbálja meg kihozni...

A legtöbben úgy gondoljuk, hogy a szobrászat a szilárd és átláthatatlan alkotások gyűjtőfogalma, éteri szobraival azonban teljes mértékben rácáfol erre a Yuxi városában (Jünnan tartomány, Dél-Kína) 1953-ban született szobrászművész, Shi Jindian. Évekig kereste a megfelelő anyagot az alkotásaihoz, amit végül az acéldrótban talált meg. Mára már saját felszereléssel, technikával és rengeteg lélegzetelállítóan aprólékos szoborral rendelkezik. Hálószerű autói, motorjai, bringái, hangszerei és emberi alakjai mintha egy teljesen más dimenzióból (de legalábbis egy jobbfajta virtuális valóságból) manifesztálódtak volna a mi idősíkunkra.

Mi sülhet ki vajon abból, ha az angolok legendás fekete humora minőségi anyagokból készült bútorokban manifesztálódik újjá? A két londoni úriember Jimmie és Martin által 2004-ben alapított Jimmie Martin stúdió kézműves munkával előállított kiegészítőit mustrálva úgy gondolom, nem kell tovább a válaszon töprengeni.

Túlságosan tisztelem a könyveket ahhoz, hogy maradéktalanul örülni tudjak az úgynevezett „könyvszobrászat” láttán, de egy-egy művészien átfaragott változatnál azért megenyhül a szívem. Kylie Stillman munkái például ebbe a kategóriába tartoznak, főleg, hogy legújabb munkái könyvek helyett egymásra helyezett A4-es lapkötegek felhasználásával készültek. A Melbourne-ben élő 36 éves művész látványos és részletes képeivel egy kicsit visszaadja a természet számára azt, ami nem is jöhetett volna létre nélküle. Az egyszerű ötleten alapuló, viszont finoman kidolgozott, bizonyos esetekben látványosan elhelyezett fordított domborművei hatásos emlékeztetőként szolgálnak arra vonatkozóan, hogy ezek a hétköznapi, ám mesterségesen létrehozott tárgyak honnan is jöttek valójában.

Ez persze nem igaz, csak ő sokan vannak, mármint Tanai-Toguro Gyula. Saját állítása szerint, ha három szóval kellene jellemezni, akkor ő egy szangvinikus, szarkasztikus, szabadelvű, nagypofájú képzőművész, aki több világban létezik egyszerre és sokféle stílusban alkot, mert így jó neki. Ezért a multiskizofrén megbélyegzés. Az érvényesülés nehezebb útját választó autodidakta művész festhetne túlburjánzóan szép tájképeket, unalmas csendéleteket, ő mégis inkább polgárpukkasztóan szürreális és egyedi világába invitálja meg a nézőt.