Zuzia Kozerska lengyel designer lézergravírozott sodrófa-kollekciója szerelem volt első látásra, na, nem mintha a kajáláson kívül olyan nagyon sokat serénykednék a konyhában. A süteménykészítésért rajongó tervező azért találta ki a különleges sodrófákat, mert a finomságok dekorálásától egyébként feláll a szőr a hátán, és egyszerűsíteni szerette volna a munkafolyamatot. Maga sem gondolta volna, hogy ekkora siker lesz az ötletéből.
Nastasja Duthois 1986-ban született francia művésznő a fény, árnyék és a negatív tér kapcsolatát vizsgálja a hímzés segítségével. A végtelen türelemmel készített, gyakran embernagyságú alkotásokon, a több ezer egyenes hímzett vonalból, geometrikus háttérből különböző emberi alakok, testrészek, játszadozó gyerekek, állatok, fantázialények sziluettjei bújnak elő, vagy éppen fordítva, a geometrikusra hímzett élőlények kalandoznak a semmiben.
Komoly nemzetközi konfliktus kezd kialakulni a minden valamire való pasi arcát pofacsontig beborító szőröket illetően. A frontvonal egyik oldalán az egykor szebb napokat látott, mára inkább már önmaga árnyéka Schick, míg a másik oldalon a szakállkultusz reneszánszának köszönhetően évek óta nyerő pozícióban lévő Braun. Krízishelyzetben - amilyen a mostani válság is - törvényszerű, hogy a feminin, tükörsima mellkasú, szőlőzsírral gondosan ápolt ajkú márványosan széparcú kisfiúk helyére az erősebb testalkatú, borostás-szőrös pasik lépjenek. Elijah-t tehát - jelen állás szerint - csípőből alázza Zach, és ez így van rendjén, szvsz...
Kicsivel több mint 1 évvel ezelőtt azt a tanulságot vontuk le Hasan Kale török művész mikroszkopikus festményeivel kapcsolatban, hogyha a tizedével rendelkeznénk annak a nyugodtságnak és türelemnek, amelyekkel az apró csodákat készíti, tökéletesebb lenne az életünk. A legújabb alkotásokról készített fotókat átnézve tovább erősödött bennünk ez az érzés.
Hogyan lehet a leghatékonyabban felhívni a figyelmet a globális felmelegedés veszélyeire? Érdemes kézzelfogható közelségbe hozni a problémát! A Young Stellar Object projekt kitalálója, William Lee egy rendkívül ötletes dologgal állt elő, amikor jégdarabokra hasonlító szappanokat hozott forgalomba.
Ha kevés a hely a lakásban, óhatatlan, hogy a cuccaink tárolásához különböző alternatívákat kell találnunk. Karen King aka Said the King torontói író, művész, designer a felfelé terjeszkedés híve, aki olyan emberek szívét próbálja elrabolni lakberendezési kiegészítőjével, akik szeretik a natúr anyagokból elkészített többfunkciós minimalista bútorokat, és nem utolsósorban hajlandóak a magasba is mászni.
Ben Young kiváló szörfös és gördeszkás, valamint szakképzett hajóépítő is egyben, azonban ezek az elfoglaltságok még nem kötötték le minden energiáját. Úgy döntött, hogy a művészetre még elkülönít egy kisebb adagot belőle és szobrásszá képzi saját magát. Az elmúlt tíz évben lépcsőfokról lépcsőfokra haladt a profizmus irányába az autodidakta művész, aki végül az üveget választotta magának alapanyagul.
Az érzékelésben az embernél a látásé a főszerep. A látás igen összetett folyamat, melyben bár a szem fogadja az ingert, a munka oroszlánrészét az agy végzi. Optikai illúziók réges-régóta ismeretesek, meglepően sok helyütt alkalmazták és alkalmazzák őket ma is. A természetben sokszor élet-halál kérdése, hogy létrejön-e az illúzió, máskor művészi kifejezőeszköz vagy érdekes játék a színekkel és a formákkal.
A Manzárd Café több mint négy és fél éves történetében számtalan érdekes, különleges, meglepő, használható és használhatatlan lakberendezési kiegészítővel futottunk már össze, és még mindig le tud nyűgözni minket, ha szokatlan alapanyagokat használnak a designerek a hétköznapi tárgyak tervezésénél, újragondolásánál. A Studio Markunpoika esetében is így történt, amelynek tagjai a túl sok impulzust már nem igazán kiváltó vázák területén húztak lapot tizenkilencre, és bejött nekik.
Szerintem nehezen lehetne hálásabb témával bombázni titeket így hétfő délelőtt, mint a pihenés, ezért is választottam most Kirsi Enkovaara érdekes, rendkívül hajlékony ülő/fekvőalkalmatosságát. A jelenleg Londonban élő finn designer polifoam szőnyegek és babzsákfotelek keresztezésével létrehozott „The Body” névre keresztelt lakberendezési kiegészítőjét bárki kedvére alakítgathatja.
Az elmúlt hónapokban összegyűjtöttük azokat a témákat a melegséggel kapcsolatban, amit bemutatásra érdemesnek tartottunk, az idei Budapest Pride nyitónapján pedig eljött az idő, hogy ti is találkozzatok velük. Aki elviselhetetlennek tartja a melegeket, az már most klikkoljon a jobb felső sarokban található „x” gombra, aki pedig egy kicsit is nyitott, a folytatásban egy inspiráló videót talál homofóbok első találkozásáról melegekkel, meleg szerelmespárokkal találkozhat, egy melegházasságról készített megható videót is megnézhet, szembesülhet a gyerekek melegházasságról alkotott véleményével, valamint nyitott cégekről és Nagy-Britannia melegcsábító országimázskampányáról is olvashat.
Biztosak vagyunk abban, hogy azokat, akik a kordon mögé zárva gyűlölettől eltorzult arccal rekedésig buziznak, nem fog meggyőzni semmi arról, hogy a saját, kezelendő agressziójukon kívül nincs más, amit ki kellene iktatni az utcákról vagy úgy általában az életből. Úgy érezzük, hogy sem a ma nyíló Budapest Pride, sem mi nem hozzájuk szólunk (bár mi örülnénk a legjobban, a pozitív hatással lennénk rájuk), sokkal inkább azokhoz, akik, bár félnek a szokatlantól, mégis képesek némi nyitottságot mutatni az ismeretlen megismerésre.
Olivia Mears művész és jelmeztervező gyönyörűséges és precízen kidolgozott esküvői ruhát készített 11 guriga vécépapírból. Nem abból a célból választotta a szokatlan alapanyagot, hogy ezzel új irányzatot teremtsen, vagy hogy világuralomra törjön az esküvői ruhatervezés területén, hanem egyszerűen csak szerette volna megmutatni a tehetségét a Cheap Chic Weddings – Toilet Paper Dress elnevezésű versenyen.
Robin Antar több mint 20 éve megszállottja a kőfaragásnak. A látássérült amerikai művésznő az eltelt évtizedek alatt saját technikát fejlesztett, hogy minél realisztikusabbra sikerüljenek a szobrai. Bár döbbenetesen részletesen elkészített, brutálisan drága (több millió forintba kerül egy-egy darab) hiperrealisztikus alkotásai különböző hétköznapi használati tárgyakat, élelmiszereket ábrázolnak, közülük egyik sem akkora, mint a valódi megfelelőjük, hanem általában 50-100 centiméter magasak és több tíz kilót nyomnak.
Gilbert Legrand francia művész szerint mindennek lelke van, egy isteni szikra hatására pedig elhatározta, hogy ezt be is bizonyítja a nagyvilágnak. Munkaasztalán leginkább hétköznapi használati tárgyaknak ad életet, pontosabban különböző játékos és szórakoztató karaktereket varázsol belőlük.
Tudjátok mi az a gif-iti? Olyan falfestmény, ami az animált gif-ekhez hasonlóan mozgásban van. Persze ez csak egy trükk, a rétegről rétegre épülő hosszadalmas (több napon átívelő), bonyolult és precíz falfestési eljárásnak és a fázisfotók összefűzésének köszönhetően jön létre az illúzió.
Amikor megláttam az IKEA PS kollekciójának idei darabjairól készített képeket, a hozzájuk tartozó szöveg elolvasása nélkül is az jutott eszembe, hogy fiatalos, energikus, dinamikus, játékos, sokoldalú lakberendezési kiegészítőkkel sikerült előrukkolniuk. A dizájnkollekcióval kapcsolatban aztán igen hamar kiderült, hogy a megérzéseimben mindig megbízhatok, ráadásul a tervezőknek is sikerült az előző mondatban felsoroltaknak eleget tenni, hiszen az IKEA PS 2014 az „On the move” (Mozgásban) nevet kapta a keresztségben és a városban élő fiatal generációnak szánják.
Miközben a foci-vb láz javában tombol, természetes folyamatnak tekinthető, hogy jó néhány művészt is megfertőz a kór. Ezúttal kedvenc sanghaji művésznőnk, Ji Hong aka Red legújabb alkotásáról hoztam nektek képeket és egy videót, aki három futball-szupersztár, Cristiano Ronaldo, Neymar és Lionel Messi portréját készítette el egy szokatlan ecsettel, stílusosan focilabdával, és természetesen a rá jellemző precizitással.
A „trompe l'oeil” a festészetnek egy olyan műfaja, amelyben a művész megtévesztően élethűen, szemfényvesztő módon ábrázolja a valóságot, többek közt a manapság olyan népszerű köztéri háromdimenziós festményeik is ide tartoznak.
Bár képesítése nincs, ez sosem tartotta vissza Clive Cooper autodidakta művészt attól, hogy a benne élő kreativitást kifejezze. A hosszú évek alatt tökélyre fejlessze a tudását a szobrászatban, ráadásul olyan alapanyagokat választott magának, amelyekhez egész évben könnyedén hozzáférhet. Ősszel a tök, nyáron a görögdinnye az, amelyekbe alkotásait belefaragja.
Luca Nichetto ipari formatervező szerint a városképek tökéletes formavilággal szolgálnak a lakberendezésben, a lehetőségeknek csak a fantázia szabhat határt. Az olasz designer Inception névre keresztelt konyhai csepegtetőjét elnézve heves bólogatnom kell az iménti gondolatra.
A hagyományos, pont, pont, vesszőcske alapú emotikonokat szépen lassan teljesen felváltó emojik (az emoji a japán „e” (kép) és „moji” (karakter/személyiség) szavak összevonásából származik, ejtsd: emodzsi) jelentését a mennyiségük miatt elég nehéz fejben tartani, ha pedig a „beszélgetőtársunk” csak és kizárólag ebben a formában hajlandó a mondanivalóját, érzelmeit kifejezni, és nem értünk ezen a nyelven, az eredeti mondanivaló helyett akár Kuala Lumpurba is eljuthatunk.
Ugye a kilós ruhavásárok és jobbnál jobb turik korszakában manapság már egyre többen gondolják úgy, hogy a jólöltözöttség nem pénz-és (jelen esetünkben) korfüggő? Ugye? Tényleg nem kell sok, ahogy az egyre nagyobb sikernek örvendő Instagramos profil, a Fashiongrandpas is bizonyítja, olykor elég csak egy színében és stílusában jól összeválogatott ing, nadrág és cipő, és máris divatosnak érezheti magát a használója.
Loren Stump az elmúlt negyven évben mesteri fokozatra emelte tudását az üvegművészetben. A kaliforniai autodidakta művész a nagyjából 4000 éves „murrina” (más nyelveken murrine, murrini) technika alkalmazásával készíti elképesztő alkotásait.
Szembemenni - igaz jól felfogott üzleti érdekből, túlélésből(?) - aktuális trendekkel, az elég tökös cselekedetnek számít. Az egykor szebb napokat látott, halvány emlékeim szerint itthon is forgalmazott borotvás márka a Schick most a Y & R New Zealand gondozásban, Troy Goodall és Stephen Stewart fotósokkal, valamint az Electric Art retus-kollektívájával kollaborálva tizenkilencre lapot húzott, egy nem minden hátsó szándék nélkül feltett kérdéssel: