Anders Gjennestad aka Strøk norvég művész a fotórealisztikus alkotások nagy mestere, igaz, ő nagyban gondolkodik, vászonként a házfalakat használja. Legutóbb az olaszországi Memorie Urbane street art fesztivál keretén belül készítette el a gaetai Virgilio általános iskola hatalmas szürke falára a játszadozó gyerekeket ábrázoló, háromdimenziós hangulatot keltő alkotást. Ha a szabad fantáziálgatásra való ösztönzés volt a cél, akkor a helyszín és a festmény is egyaránt tökéletesnek minősíthető.

Joanie Lemercier Brooklynban élő francia audiovizuális művész nemrégiben mutatta be Nimbes című, látványos installációját, amely egy lélegzetelállító virtuális univerzumba kalauzolja el a nézőket, miközben a háttérben James Ginzburg szolgáltatja a zenét.

A fák nem valószínű, de az állat-és bogárparás felhasználók annál inkább örülnek majd a hírnek, hogy Alex Shirley-Smith mérhetetlenül sikeres 2010-es koncepcióját, a Tentsile névre keresztelt, függőágyszerűen a fák közé kifeszíthető sátrat végre megtalálta a sorozatgyártás lehetősége.

Ha félsz a magasságtól, bezártságtól, sötétségtől, nem biztos, hogy a világ legnagyobb földalatti trambulin-játszótereként számon tartott Bounce Below a te szórakoztatásodra készült, mindenki másnak azonban ajánlott kipróbálni a július 4-től csupáncsak néhány héten keresztül nyitva tartó különleges kikapcsolódási lehetőséget.

Tara Donovan amerikai művész a hétköznapi anyagok/tárgyak innovatív használatáról híresült el, bizonyítékként ma a több millió névjegykártyából épített, cseppkő formájú vicces és egyben elgondolkodtató installációjáról hoztam néhány fotót.

Miután korábban számos alkalommal írtam róluk, így felcsillant a szemem, amikor rátaláltam a Luzinterruptus nevű spanyol művészcsapat legutóbbi munkáját bemutató bejegyzésre. Az elkötelezett környezetvédők ezúttal a lengyelországi Katowice Street Art Festival látogatóit szembesítették a szívüknek fontos témával, és természetesen a rájuk jellemző módon egy kivilágított installációval.

Greg Klassen amerikai bútortervező készíti a képeken látható, mérhetetlenül igényesen kidolgozott, folyók és tavak hangulatát idéző üvegbetétekkel megbolondított, „KELL!”-kategóriás fa asztalokat.

Matthew Simmonds-t gyerekkorától kezdve foglalkoztatta a középkori művészet és építészet, így talán nem meglepő, hogy művészettörténész diplomát szerzett magának 1984-ben. Az már sokkal inkább, hogy tudását nem ezen a területen, hanem szobrászként kamatoztatta a későbbiek folyamán.

Tudom, tudom, hogy hétköznapi használatra alkalmatlan, de miután a viharok, különleges elképzelések és az elegáns, mégis játékos design nagy-nagy rajongója vagyok, egyből felcsillant a szemem, amikor megláttam Richard Clarkson interaktív díszlámpáját. A különböző használati tárgyak, lámpák, hangszórók, bútorok tervezésével foglalkozó multidiszciplináris designer Cloud nevű villámló gomolyfelhője azonnal felkerült a karácsonyi listámra!

Doug és Mike Starn művészek bambuszból készített „Big Bambú: 5.000 Arms to Hold You” című installációja 16 méter magasba nyúlik a jeruzsálemi Israel Museum területén. Az amerikai művész-ikerpár kilencedik és egyben legösszetettebb alkotása nagyjából másfél hónapon keresztül készült 25 sziklamászó segítségével, körülbelül 10.000 darab bambuszrúd és 80.000 méter mászókötél felhasználásával.

Nem vagyok biztos abban, hogy a bal felső sarokban olvasható megoldás nélkül is azonnal kitalálnám, hogy az Atipo spanyol design stúdió Minke számára készített Papeles de cine című sorozatában éppen milyen híres film moziplakátját látom, de ez inkább arról árulkodik, hogy a tervezőkkel ellentétben én mennyire túlbonyolítva gondolkodok az engem körülvevő világról.

Zuzia Kozerska lengyel designer lézergravírozott sodrófa-kollekciója szerelem volt első látásra, na, nem mintha a kajáláson kívül olyan nagyon sokat serénykednék a konyhában. A süteménykészítésért rajongó tervező azért találta ki a különleges sodrófákat, mert a finomságok dekorálásától egyébként feláll a szőr a hátán, és egyszerűsíteni szerette volna a munkafolyamatot. Maga sem gondolta volna, hogy ekkora siker lesz az ötletéből.

Nastasja Duthois 1986-ban született francia művésznő a fény, árnyék és a negatív tér kapcsolatát vizsgálja a hímzés segítségével. A végtelen türelemmel készített, gyakran embernagyságú alkotásokon, a több ezer egyenes hímzett vonalból, geometrikus háttérből különböző emberi alakok, testrészek, játszadozó gyerekek, állatok, fantázialények sziluettjei bújnak elő, vagy éppen fordítva, a geometrikusra hímzett élőlények kalandoznak a semmiben.

Komoly nemzetközi konfliktus kezd kialakulni a minden valamire való pasi arcát pofacsontig beborító szőröket illetően. A frontvonal egyik oldalán az egykor szebb napokat látott, mára inkább már önmaga árnyéka Schick, míg a másik oldalon a szakállkultusz reneszánszának köszönhetően évek óta nyerő pozícióban lévő Braun. Krízishelyzetben - amilyen a mostani válság is - törvényszerű, hogy a feminin, tükörsima mellkasú, szőlőzsírral gondosan ápolt ajkú márványosan széparcú kisfiúk helyére az erősebb testalkatú, borostás-szőrös pasik lépjenek. Elijah-t tehát - jelen állás szerint - csípőből alázza Zach, és ez így van rendjén, szvsz...

Kicsivel több mint 1 évvel ezelőtt azt a tanulságot vontuk le Hasan Kale török művész mikroszkopikus festményeivel kapcsolatban, hogyha a tizedével rendelkeznénk annak a nyugodtságnak és türelemnek, amelyekkel az apró csodákat készíti, tökéletesebb lenne az életünk. A legújabb alkotásokról készített fotókat átnézve tovább erősödött bennünk ez az érzés.

Hogyan lehet a leghatékonyabban felhívni a figyelmet a globális felmelegedés veszélyeire? Érdemes kézzelfogható közelségbe hozni a problémát! A Young Stellar Object projekt kitalálója, William Lee egy rendkívül ötletes dologgal állt elő, amikor jégdarabokra hasonlító szappanokat hozott forgalomba.

Ha kevés a hely a lakásban, óhatatlan, hogy a cuccaink tárolásához különböző alternatívákat kell találnunk. Karen King aka Said the King torontói író, művész, designer a felfelé terjeszkedés híve, aki olyan emberek szívét próbálja elrabolni lakberendezési kiegészítőjével, akik szeretik a natúr anyagokból elkészített többfunkciós minimalista bútorokat, és nem utolsósorban hajlandóak a magasba is mászni.

Ben Young kiváló szörfös és gördeszkás, valamint szakképzett hajóépítő is egyben, azonban ezek az elfoglaltságok még nem kötötték le minden energiáját. Úgy döntött, hogy a művészetre még elkülönít egy kisebb adagot belőle és szobrásszá képzi saját magát. Az elmúlt tíz évben lépcsőfokról lépcsőfokra haladt a profizmus irányába az autodidakta művész, aki végül az üveget választotta magának alapanyagul.

Az érzékelésben az embernél a látásé a főszerep. A látás igen összetett folyamat, melyben bár a szem fogadja az ingert, a munka oroszlánrészét az agy végzi. Optikai illúziók réges-régóta ismeretesek, meglepően sok helyütt alkalmazták és alkalmazzák őket ma is. A természetben sokszor élet-halál kérdése, hogy létrejön-e az illúzió, máskor művészi kifejezőeszköz vagy érdekes játék a színekkel és a formákkal.

A Manzárd Café több mint négy és fél éves történetében számtalan érdekes, különleges, meglepő, használható és használhatatlan lakberendezési kiegészítővel futottunk már össze, és még mindig le tud nyűgözni minket, ha szokatlan alapanyagokat használnak a designerek a hétköznapi tárgyak tervezésénél, újragondolásánál. A Studio Markunpoika esetében is így történt, amelynek tagjai a túl sok impulzust már nem igazán kiváltó vázák területén húztak lapot tizenkilencre, és bejött nekik.

Szerintem nehezen lehetne hálásabb témával bombázni titeket így hétfő délelőtt, mint a pihenés, ezért is választottam most Kirsi Enkovaara érdekes, rendkívül hajlékony ülő/fekvőalkalmatosságát. A jelenleg Londonban élő finn designer polifoam szőnyegek és babzsákfotelek keresztezésével létrehozott „The Body” névre keresztelt lakberendezési kiegészítőjét bárki kedvére alakítgathatja.

Az elmúlt hónapokban összegyűjtöttük azokat a témákat a melegséggel kapcsolatban, amit bemutatásra érdemesnek tartottunk, az idei Budapest Pride nyitónapján pedig eljött az idő, hogy ti is találkozzatok velük. Aki elviselhetetlennek tartja a melegeket, az már most klikkoljon a jobb felső sarokban található „x” gombra, aki pedig egy kicsit is nyitott, a folytatásban egy inspiráló videót talál homofóbok első találkozásáról melegekkel, meleg szerelmespárokkal találkozhat, egy melegházasságról készített megható videót is megnézhet, szembesülhet a gyerekek melegházasságról alkotott véleményével, valamint nyitott cégekről és Nagy-Britannia melegcsábító országimázskampányáról is olvashat.

Biztosak vagyunk abban, hogy azokat, akik a kordon mögé zárva gyűlölettől eltorzult arccal rekedésig buziznak, nem fog meggyőzni semmi arról, hogy a saját, kezelendő agressziójukon kívül nincs más, amit ki kellene iktatni az utcákról vagy úgy általában az életből. Úgy érezzük, hogy sem a ma nyíló Budapest Pride, sem mi nem hozzájuk szólunk (bár mi örülnénk a legjobban, a pozitív hatással lennénk rájuk), sokkal inkább azokhoz, akik, bár félnek a szokatlantól, mégis képesek némi nyitottságot mutatni az ismeretlen megismerésre.

Olivia Mears művész és jelmeztervező gyönyörűséges és precízen kidolgozott esküvői ruhát készített 11 guriga vécépapírból. Nem abból a célból választotta a szokatlan alapanyagot, hogy ezzel új irányzatot teremtsen, vagy hogy világuralomra törjön az esküvői ruhatervezés területén, hanem egyszerűen csak szerette volna megmutatni a tehetségét a Cheap Chic Weddings – Toilet Paper Dress elnevezésű versenyen.

Robin Antar több mint 20 éve megszállottja a kőfaragásnak. A látássérült amerikai művésznő az eltelt évtizedek alatt saját technikát fejlesztett, hogy minél realisztikusabbra sikerüljenek a szobrai. Bár döbbenetesen részletesen elkészített, brutálisan drága (több millió forintba kerül egy-egy darab) hiperrealisztikus alkotásai különböző hétköznapi használati tárgyakat, élelmiszereket ábrázolnak, közülük egyik sem akkora, mint a valódi megfelelőjük, hanem általában 50-100 centiméter magasak és több tíz kilót nyomnak.