HDRpéntek van ismét, úgyhogy ezen a héten sem maradunk kellemesen, varázslatos fotógyűjtemény nélkül. Ezúttal egy magyar fotóművész, Varga Tamás képeit nézhetitek meg, akiről azon kívül, hogy rendkívül tehetséges fotós, sajnos más egyéb nem derül ki. Talán egyelőre nem is kell, képei önmagukért beszélnek.
A magyar Illy Ferenc által 1933-ban alapított világhírű illycaffé 1992 óta kér fel neves művészeket, hogy a klasszikus, Matteo Thun által kreált jellegzetes illy csészét öltöztessék fel saját alkotásukkal. Többek közt Francis Ford Coppola, Pedro Almodóvar, Federico Fellini, Marina Abramovic, Jospeh Kosuth, James Rosenquist, Jeff Koons, David Byrne is tervezett az illynek. Minél régebbi és minél kultikusabb, annál többet ér, a csészeszettek egyes darabjaiért gyűjtők akár 1000 dollárt is megadnak. A csészék fotógalériája 1992-től napjainkig itt látható.
Témánkba vágó, úgyhogy természetesen nekünk is említést kell tennünk a mai napon induló Design Hét Budapest 2010 című rendezvényről. A Magyar Szabadalmi Hivatal támogatásával és a Magyar Formatervezési Tanács védnökségével a Design Terminál idén már hetedik alkalommal rendezi meg ezt az eseménysorozatot. A főváros egész területén zajló fesztivál október 1. és 10. között 190 partner együttműködésében közel 120 eseménnyel várja az érdeklődőket. A 2010. évi programok a design társadalmi és gazdasági hasznosságára, valamint problémamegoldó szerepére hívják fel a figyelmet.
Kedvem támadt egy kis délutáni városnézésre, úgyhogy meginvitállak titeket is a Nagy Almába Giuseppe Vetrano filmkészítő kalauzolásában. A videó -már nem lepődöm meg- természetesen egy Canon (akarokegyilyet) 7D-vel készült, az aláfestőzenéről sajnos nem hagyott semmilyen információt a rendező...
A Japán Tochigi prefektúra hegyvidékén található Nikkō nevű város kedvelt üdülőhelyén, Kinugawa Onsen-ben található a világ egyik legérdekesebb élményparkja, a Tobu World Square. A szórakoztató parkban ugyanis a világ több mint száz legnevezetesebb épületének 01:25 méretarányú makettjét, köztük az UNESCO Világörökségi Listáján szereplő számos helyszínt, valamint 140.000 01:25 méretarányú miniatűr embert tekinthet meg az odalátogató. Eléggé vékony az esély arra, hogy az adott helyszíneket végigjárva élőben is láthatta már valaki ezt a hihetetlen mennyiségű épületet, így érdemes ellátogatni a Tobu World Square-be. A belépő állítólag 2.500 jen, a park nyáron 09:00-17:00 között van nyitva a hét minden napján.
Nálunk még csak nem is engedélyeznék, Milánóban viszont működik a dolog! Ugyanis egy nem mindennapi alkotással gazdagodott az olasz város egyik főtere (Piazza degli Affari) Maurizio Cattelan olasz kortárs művész jóvoltából. A nemzetközi egyezményes bazmeg jelzést az alkotó kérésére pont a milánói tőzsde épülete elé állították fel. A márványból készült, tizenegy méteres magasságba nyúló szobornak azonban kellően ambivalens fantázianevet választott, művét L.O.V.E.- nak hívják. A hétfői avatás után azonnal botrányt kavart a szobor, természetesen sokan az eltávolítását követelik a városházán. Többek között a politikusok sem örültek a szobornak, mivel sokan közülük úgy vélik, hogy a brókerek mellett nekik is „bemutat” a művész. Az ötven éves, autodidakta Cattelan szerint azonban műve inkább a szeretet testesíti meg, a válság által sújtott emberek életérzését fejezi ki, nem pedig sértés, de persze ki mit óhajt belelátni a dologba. Cattelan egyébként híres sokkoló műveiről, kisebb botrányt kavartak például az imádkozó Hitlert, vagy a meteor által eltalált II. János Pál pápát ábrázoló szobrai.
Ha a minimalizmusnak is léteznek fokozatai, akkor ezt a fa sörnyitót nem egyszerűen a letisztult, sokkal inkább a puritán/primitív jelzővel illethetnénk. Brendan Ravenhill apró, de felettébb hasznos eszköze abszolút funkcionalizmusra törekedve ugyanúgy teszi a dolgát, mint csilli-villi társai, de csak úgy szerényen, a maga nonkonformista módján...
Abszolút ez jellemzi a német Ammonitum egzotikus fákból készült fürdőszoba bútorait. A müncheni születésű tervező Markus Horner mosdótálai a jachtépítésnél is használt lakkozási technikával, illetve anyagok alkalmazásával nyerte el végső színárnyalatait és a márványhoz hasonlatos mézes ragyogását...
Mitch Trale egy oaklandi illuzionista-webgrafikus, akire, munkáiba belebambulva bátran ráfoghatnám, hogy egyben igen tehetséges pszichoterapeuta is. Engem sikerült ezekkel a transzcendens/szürreális vagy -aki jobban ért hozzá világosítson már fel mi is ez- forgó, vibráló 3D cuccokkal úgy lezsibbasztania, hogy kis híján bolgárul írtam meg ezt a posztot. Tudatalatti stimulációk a hajtás után...
Az idén szeptember 10. és 27. között a Francia Intézet (FI:AF) által megrendezésre került Crossing The Line fesztiválon Cie. Willi Dorner osztrák koreográfus immár sokadjára és sokadik helyszínen mutatta be "Bodies in Urban Spaces" című performanszát. Szeptember 26-án és 27-én Manhattan utcáit lepték el a csuklyás melegítőbe öltözött fiatal táncosok, akik középületeket, köztéri kiegészítőelemeket rohamoztak meg, hogy egy rövid gondolkodási idő, illetve néha egy tánclejtés után befurakodjanak a város rejtett zugaiba, természetesen rendőrségi engedéllyel. Dorner szereti váratlan és szokatlan helyzetekkel szembesíteni a városok lakóit azért, hogy átéljék a várost ahelyett, hogy átrobognának rajta. Ebből a célból alakítja a testeket meglepő formát felvevő szoborrá. Legközelebb október 9-10 között Isztambulban lesz látható a produkció az IDans tánc-és performasz fesztiválon. Kedvcsinálónak nézzétek meg az alábbi 2008-as videót, melyhez BT - Dynamic Symmetry című dala szolgáltatja a finom alapot.
via: mymodernmet, aszfaltbetyár
A dél-koreai Kim Yeongwoo designer által tervezett "Pouring Lamp" egy olyan szórakoztató világítási koncepció, ami tökéletes azok számára, akik szeretik az optikai illúziókat. A bögréből kiömlő folyadékot utánzó forma persze nem újdonság, mégis a költséghatékony foszforeszkálás segítségével bevilágítható vagy a tartósabb LED-világítással tervezett lámpa egyszerű, letisztult és elegáns formavilága miatt azonnali megvalósításért kiált.
Bár a sör fogyasztása véleményem szerint nem évszakfüggő, azért 30 fokban egy szál fecskében szambázva valami vízpart mellett mégiscsak jobban csúszik mint 10 fokos hidegben mackóban dideregve.
A megrögzött sörösök azért így az ősz elején sem kell, hogy lógassák az orrukat, gondolom ez eszükbe sem jutott, hiszen sok helyen ilyenkor jön el a nagy össznépi szabadtéri mulatságok időszaka, ahol aztán hektószámra folyhat (tovább) éjjel-nappal a nemes nedű.
Most egy kicsit visszaugrunk az időben hozzávetőlegesen 30-40-50 évet és körülnézünk az akkori lakberendezési stílusokban (ha valaki jobban el akar merülni a korszak jellegzetességeiben, ajánlom figyelmébe a Flashback flickr csoportot). Ennyi év távlatából is pontosan megállapítható, hogy mik azok a stílusjegyek, formák és színek, melyekben újat és időtállót hozott az említett korszak. Az akkori újdonságok közül sokan a mai szemmel nézve is frissek tűnhetnek, némelyik képen látható enteriőrt akár ma is be lehetne vállalni. Manapság amúgy is divat egy kevés Photoshopos retusálás után hasonló módon bemutatni helyzeteket, eseményeket, embereket vagy akár egy lakást. Függetlenül attól, hogy az 50-es évek játékos régiessége, a 60-as, 70-es évek modernsége vagy a 80-as évek ipari hatása ihleti a lakásunk berendezését, nem árt a múltidézés, ha színeket, változatosságot, játékosságot, vidámságot, humort szeretnénk csempészni napjaink modern otthonaiba.
A fenti képen látható Londonban élő szabadúszó grafikus, illusztrátor és fotós Yanko Tsvetkov szerint valahogy így nézne ki valójában Európa, ha a különböző országok, kisebbségek Európáról gondolt vélt vagy valós, néhol siralmas, de rendkívül vicces sztereotípiái határoznák meg az országhatárokat és a bennük lakó embereket.
Sam O'Hare kereskedelmi igazgató és vizuális effekt művész New Yorkban él, így nem csoda, hogy megragadta a fantáziáját ez a különleges és pezsgő város. Hamarost készített is róla egy tilt-shift technikával felvett videót, mellyel a Prix Ars Electronica Award of Distinction 2010 díját is megnyerte. A zenéért Human a felelős. Ha valakit érdekel a technika, itt olvashat róla, itt maga is elkészítheti saját tilt-shift fényképét, itt pedig találtok egy leírást, hogy hogyan készíthettek házilag tilt-shift objektívet.
Az elmúlt időszakban a BKV gyakran került címlapokra, elsősorban botrányainak köszönhetően, viszont a közelmúltban arról is olvasni lehetett, hogy a cég remélhetőleg elkezdi végre tenni azt, amit az elmúlt évtizedek alatt valamilyen okból -közben milliárdos állami közpénzeket elsumákolva- nem tett meg, vagyis a tragikomikus állapotban lévő gépjárműpark felülvizsgálatát. Vehemensen el is kezdték a különböző autóbuszgyártók formásabbnál formásabb járműveit tesztelgetni, zárójelben jegyzem meg örvendetes, hogy „sok” hazai cég koncepciója is a teszt alanya lett...
Mark Jenkins amerikai művész 1970-ben született a Virginiai Fairfax-ben, neve nem valószínű, hogy sokat mond nekünk, pedig széles körben és méltán híres különleges utcai installációiról. A világ majd' minden táján megfordult már ruhákkal kitömött, illetve zsugorfóliából összeálló emberi "bábuival" és egyéb installációival, melyekkel előszeretettel sokkolja a forgalmasabb utcákon elhaladó embereket. Bármennyire is megtévesztő, ezek az emberi alakok minden esetben műanyag ragasztószalag felhasználásával készülnek, valódi embereket nem tartalmaznak. Hogy milyen hatást váltana ki belőlünk magyarokból, sajnos nem tudom, de abban biztos vagyok, nem szolgálna mindenki örömére.
Milyen lehet egy elhagyatott Pepsi-gyár? Kiderül abból a képsorozatból, melyet Kambodzsában készítettek. Ez a gyár az 1960-as években épült, majd 1975-ben, amikor a Vörös Khmerek hatalomra jutottak, szépen be is zárt. Olyan gyorsan kellett elhagynia a dolgozóknak a szépreményű kapitalista italgyárat, hogy még az üres üvegek is ott maradtak árván a gyártósoron. Az eltelt 35 évben semmi sem változott. Tanulságos!
A vasárnapi ebéd után nálunk, de gondolom szinte mindenhol kötelező -gyerekkorom szóhasználatával élve- még valami harmadik. És ez nem más, mint a kultikus süti. Több módja is van annak, hogy a főétkezést keretbe foglaló finomság az asztalunkra kerüljön, sokan meg is oldják ezt gyorsan a valamelyik közeli cukrászdából felhozott édességgel, viszont személyes tapasztalat mondatja velem, hogy az Anya/Mama sütik simán kenterbe vernek mindenféle mestercukrászok által kreált hibes-habos költeményeket...
A Yorkshire-i születésű szobrász, ex-üzletember Marcus Levine a szobrászkodáson, fotózáson, festésen kívül képalkotással is foglalkozik, melynek egy egészen egyedi formáját választotta. Körülbelül 15 évvel ezelőtt esett szerelembe a szögekkel, lélegzetelállító képeihez ezt az anyagot használja. Átlagosan 3.500 darabot használ fel egy-egy alkotás elkészítéséhez, de készült már olyan kép is, ami 50.000 szöget emésztett fel. A különböző fényviszonyok között más-más hatásokat, érzelmeket kiváltó, általában női és férfi alakokat ábrázoló műremekei híresek a részletességükről. Jelenleg a londoni The Air Gallery-ben tekinthető meg a Hammered Home című kiállítása. A művész úr egyébként 2004-ben Budapestre költözött, azóta is kis hazánkban él. Ha valakinek van bővebb információja itteni tartózkodásáról, kiállításáról, bármiről, kérem kommenteljen, mert én nem találtam erről semmilyen hírt a világhálón...
Atelier Abigail Ahern belsőépítész, butik tulajdonos általában a londoni Islingtonban található üzletével foglalkozik, de nem veti meg a designkiegészítők tervezését sem. Legújabb, enyhén giccses, ám mégis bájos lámpakollekcióját a londoni Design Fesztiválon mutatta be nagy érdeklődés közepette. Ti bevállalnátok a lámpaállatokat vagy soha, de soha nem tennétek ki ilyet a szobátokban?
Egy teljesen eredeti és új megoldásnak köszönhetően új távlatok nyílhatnak meg a nagyüzemi házgyári vagy a most divatos lakóparkok fejlesztői, de akár magánházak építői előtt is a Bloomframe balcony fantázianevű szupererkéllyel. A holland Hofman Dujardin Architects innovációja egy rugalmas ablakkeret, ami gombnyomásra a beépített automatika segítségével percek alatt átalakul ...
Stuart Haygarth designer, együttműködve a kidolgozásában John Jonesszal és cégével, megteremtette ezt a feltűnően szép lépcsőházat 31 különböző típusú, színű, méretű és stílusú festménykeret segítségével, melyek összességében a 600 méteres hosszúságot is elérhetik, valamint több száz egyedi darabból állnak. A különleges márványlépcső-installáció része a V & A Múzeumban megrendezett idei (szeptember 18-26.) londoni Design Fesztiválnak.
Még csak festék sem kell a világraszóló alkotásokhoz, elég ha kinyitjuk az éléskamra ajtaját, kivesszük a lekvárt, a mogyoróvajat, cukrot, a szelektíven gyűjtött szemétből előbányásszuk a még felhasználható hulladékokat, felnyitjuk az ágyunkat és kivesszük az elfekvőben lévő hiányos puzzle-készletünket, némi cérnát a varrósdobozból, drótot a barkácskészletből, szilveszterről megmaradt konfettit és nekiállunk művészkedni. Anyagnak bármi felhasználható, legjobb példa erre a brazíliai születésű, New Yorkban élő Vik Muniz (1961), aki ugyan végzettségét tekintve szobrász, mégis inkább az említett kellékek segítségével készít lélegzetelállító műalkotásokat. A fenti képen lekvár, illetve mogyoróvaj változata látható Leonardo Mona Lisájának, a folytatásban cukor, puzzle, konfetti és szemét következik.
